Díszpolgár 1988

prof. dr. ESZE TAMÁS (1903-1993)történész, irodalomtörténész, teológus

Szekszárdon született 1903. szeptember 20-án. Esze Tamás kuruc brigadéros idősebb bátyjának, Mártonnak, egy tarpai bognármester leszármazottja. A népiskola elvégzése után Pápán tanult, de 1917-18-ban a gimnázium 5. osztályát szülővárosában, Szekszárdon végezte. Tanulmányait 1921-től a budapesti Református Teológiai Akadémián, majd egy évvel később a budapesti illetve debreceni egyetemen folytatta, ahol később bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

1930-ban Pápán lelkésszé avatták. Először egy Kecskemét melletti kis faluban, Szankon, majd Gyöngyösön, azután Budapesten szolgált, 1951-1980 között a református konvent levéltári és helytörténeti előadója, valamint a magyarországi református egyház tudományos gyűjteményének főigazgatója. Tanított a Református Teológiai Akadémián, több évig szerkesztette az Egyháztörténet című folyóiratot. Tudományos munkája elismeréseként 1952-ben kandidátus címet kapott.

Fő érdeklődési és kutatási területe a protestantizmus 16-17. századi története, valamint a Rákóczi-kor társadalom-, egyház-, irodalom- és pénztörténete. Kis példányszámú kötetben jelent meg Esze Tamás életét bemutató munkája a brigadéros szülőfalujában, Tarpán elhelyezett szobor avatása alkalmából. (Tarpa és Esze Tamás Nyíregyháza, 1966.)

1988-ban életpályájának legfontosabb tárgyi és szellemi értékeit szülővárosának adományozta.