Szekszárd a nemes borok és a művészetek városa

Belterület: 1.165 ha

Külterület: 8.464 ha

Lakosság: 31.795 fő 

Pincék száma: 4.500 pince

Bármely irányból közeledünk a városhoz, megkapó látvány a lankás domboldalakról lekúszó utcák, terek képe. Szekszárd ma több mint 30 ezer lakosával és otthonosságával a korszerű kisváros kényelmét nyújtja. Tolna megye székhelye a Dunántúli-dombság és az Alföld találkozásánál fekszik. A Szekszárdi-dombság és a Sárköz határolta település a Remete-patak (Séd-patak) völgyében indult növekedésnek. A várost ma északról a Sió-csatorna határolja. Szekszárdot az M6-os autópályán és az M9-es gyorsforgalmi úton, valamint a Budapest-Pécs közötti 6-os számú főúton, Baja felöl az 56-os számú közúton lehet megközelíteni. A város mellett elhaladó 6-os útról a 63-as számú székesfehérvári és a 65-ös számú siófoki útvonalak is elérhetők. Vonattal a Budapest-Baja vasútvonal vezet a megyeszékhelyre. A fővárostól való távolsága 144 km. A közeli Dunát átlépő Alföld a Sárköz és a kedvelt kirándulóhelyként ismert Gemenc vidékén kötődik a lankás Mezőföldhöz és a Dunántúli-dombsághoz. Szekszárd méltán híres borkultúrája a természet kínálta lehetőségekkel élők bölcsességét és hozzáértését dicséri. Amit felkínált a természet, gyakran elvették háborúk és kudarcok, mégis él és fejlődik a város.

Szekszárd nevének eredete sokakat foglalkoztatott, a vita talán még ma sem zárult le.

Hosszú ideig tartotta magát a Turóczy krónikára való hivatkozás, amely szerint a név I. Béla királyra utal, aki barna (szög) bőrű és kopasz (szár) volt. Kedves magyarázat például az, hogy a város neve hegyek, folyók szegletébe zárt helyre utal. 1015-ben, régi írásmód szerint ugyan, de már Szekszárd néven szerepelt Szent Istvánnak a pécsváradi apátságot alapító levelében, erről az időszakról azonban keveset tudunk. Története ezért inkább az I. Béla király által 1061-ben alapított Bencés apátsághoz kötődik. Szekszárd az 1063-ban elhalt Béla temetkezési helye. Apátsága hiteles helyként működött. Az évszázadok során több uralkodó, köztük az apátságot alapító király fia, Szent László is megfordult ezen a helyen, aki Szekszárd védőszentje. A tatárjárás nagy pusztításai után ismét virágzásnak induló apátság lassan kiemelte Szekszárdot a környező települések sorából. Megerősített várát Vitéz János szekszárdi apátnak a Mátyás király elleni összeesküvése miatt kellett lerombolni. 1485 körül mezőváros rangot nyert, öt híres vásárt tartott évente, ahova messze földről- Pozsonytól Szabadkáig- jöttek a jószágkereskedők.

Szekszárdot már több mint kétszáz éve mezővárosként tartották számon, amikor motívumokkal ékesített pecsétnyomót csináltatott magának. Erre a helyhatósági okmányok hitelesítéséhez volt szükség. Az első változat rajza címertanilag nem tekinthető teljes értékűnek, hiszen csak pajzsforma nélküli, köriratos pecsétnyomóhoz készült. Központi motívuma helyi építészeti emlékre utal. A török kiűzése után Mérey Mihály (apát 1693 - 1719-ig) kezdte el a bencések sok vihart megért apátsági templomának helyreállítását. Ekkor épült a pecsétnyomóra került torony is. A templom 1794-ben leégett, emléke csak a régi pecsétlenyomatokban maradt fenn, és a város szimbóluma lett. Kisebb módosítások után - pl. a torony mellett először nem voltak díszek, egy időben a szőlőművelésre utaló karcot is ábrázolták, majd elhagyták, stb. - alakult ki a közismert változat; két oldalt szőlőtőkével és búzaszálakkal, a harang fölött pedig szőlőfürttel díszített torony. Mivel pecsétnyomóként használták, színekre nem volt szükség. Körirata: SIGILLUM OPPIDI SZEXARDIENSIS - Szekszárd mezőváros pecsétje.

Az így díszített pecsétnyomó volt érvényes jó száz évvel később is, amikor először kapott magyar nyelvű köriratot. Ez a változat 1846-ban készült egy olyan kiegészítéssel, amely Máriát ábrázolja a kisdeddel. Az új motívum a belvárosi r. k. templomban látható egyik festmény részlete. A képen az apátságot alapító I. Béla király fia, Szent László - mint a város védőszentje - Mária oltalmába ajánlja a várost. Színes címerként is több helyen használták, pl. az 1846-ban alakult Szekszárdi Takarékpénztár emblémájában. Felkerült a Garay téren 1893-ban emelt ’’Szegzárd Szálló’’ homlokzatára is, ahol néhány év óta újra látható. A domborművet Fusz György iparművész készítette.

Időközben Szekszárd nagyközség, majd rendezett tanácsú város lett. A képviselő-testület egy év múlva engedélyt kapott arra, hogy a címertanilag idegen motívumokat elhagyva, ismét a korábbi változatot használja. Leírásához pajzsformát is adtak, és megerősítették a már fél évszázada használatos színeket. A pajzsmező alapszíne kék, a négy sor terméskőböl épült vörös színű várfalon egy nyílt harangtorony emelkedik, amelynek osztott részeiben felül szőlőfürt, alul harang lóg. Címertanilag jobbról (ami szemből nézve fordítva van, mert mindig a karon lévő pajzshoz kell viszonyítani) kétfürtű szőlőtőke, balról pedig három búzakalász egészíti ki. Új díszítő elem a pajzson elhelyezett arany korona.

Ez a címer 1949-ig volt érvényben, egy akkor megjelent rendelet tiltotta a vármegyék és a települések saját címer és zászló használatát. Az 1970-es években kezdtek ismét felelevenedni a hagyományok. Szekszárd Város Tanácsa az 1974-ben alkotott szabályrendeletével visszanyúlt a legrégebbi pecsétmotívumhoz. Sinka Mátyás terve alapján elhagyta a pajzsot díszítő koronát, és a címernek egy kevésbé archaikus, stilizált változatát fogadta el. Városunk képviselő-testülete 1991. július 11-én az 1906-1949 között használt változat mellett döntött. Majdnem három évszázados címerünk leírásában megerősítette az 1906-ban elfogadott formát és díszeket, a pajzsot ismét koronával ékesítve. A címer Schubert Péter grafikusművész munkája, ez díszíti majd a város zászlaját is. 

Kaczián János

1526-tól sokat szenvedett a település az átvonuló török seregek pusztításai miatt, a kolostor is elpusztult. A város és az apátság újjáépítését Mérey Mihály apát kezdte el, 1716-ban már 60 jobbágy és 6 zsellér család lakta Szekszárdot. Közben Rákóczi szabadságharca emelte történelmi emlékhellyé a várost, itt fogták el 1710-ben a kuruc brigadéros Béri Balogh Ádámot. A 18. század a németországi betelepítések, a céhek alakulásának, a városi címerhasználat bevezetésének, majd az apátság megszűnésének és a megyeszékhellyé válásának a százada. Már több mint hatezer fő a lélekszám, amikor 1794-ben a település nagy része tűzvészben pusztult el. A kétszáz évvel ezelőtti Szegzárd estéi- 1903 óta írják hivatalosan Szekszárdnak- az Arany Szőlő és a Fekete Elefánt fogadóban voltak hangosak, különösen ha alsó- és felsőutcai legények akaszkodtak össze.

A Sió-Sárvíz és a Duna 1850-es években történt szabályozásáig a mai Sétakert felé kihúzódó folyók miatt becsben tartott domboldalakon mindig nagyobb területen folyt szőlőművelődés, mint szántóföldi növénytermelés a sík részeken.

A 19. század különösen jelentős volt Szekszárd életében. Kórházat alapított, templomai épültek, középületei - megyeháza, városháza, takarékpénztár stb. - emelkedtek, a század végén múzeumot és gimnáziumot alapított. Kulturális életében jelentős esemény Liszt Ferenc négy alkalommal tett látogatása, városi kaszinó és dalárda alakítása, számos egylet létrehozása. 1898-ban a város szobrot állított jeles szülöttének, a nagyotmondó Háry Jánost megéneklő Garay Jánosnak (1812-1853). A Bezerédjeknek köszönhetően a megyeszékhely egyik központja lett a hazai selyemtenyésztésnek, ekkor 14 ezer lakosával a vármegye legnépesebb települése.

Egy évszázada (1905) rendezett tanácsú városi rangot kapott. Ipara, gazdasága alig volt, egyedül nagyhírű szőlőkultúrája tette híressé. A vasút és a közutak építése idején hátrányos helyzetbe került város fejlődése hosszabb időre megállt, de ezzel együtt Szekszárd megmaradt a megye közigazgatása és szellemi-kulturális élete központjának. Múzeumában és Levéltárában értékes történetkutató munka kezdődött és folyik napjainkban is.

Lakosságának gyors ütemű növekedése az 1960-as években indult meg, mely gyarapodással való versenyfutásra egyaránt jellemző, hogy maradandó értékek születtek és jelentős ellátási feszültségek keletkeztek. Mindezek ellenére Babits Mihály (1883-1941) szülővárosa a megyeszékhelyi pozíciójában - 1994 óta megyei jogú városi rangban - megerősödve gazdasági, kereskedelmi és kulturális központtá fejlődött.

A bencés templom feltárt romja Szekszárd legjelentősebb középkori műemléke. A romkertet övező megyeháza klasszicista stílusban épült 1828-1833 között, Pollack Mihály tervei szerint. Ma a Tolna Megyei Levéltárnak ad otthont. László király, a város védőszentje tiszteletére emelték a Béla téri, késő barokk katolikus plébániatemplomot a nagy tűzvész után, 1805-ben. A város első színházának 1893-tól adott helyet a klasszicista volt Nagyvendéglő. Az épületben - csakúgy, mint az ugyanakkor épült Lechner Ödön-féle szecessziós Szegzárd Szállóban - ma biztosító társaság működik. A neológ zsidó közösség temploma is - ma a Művészetek Háza - fontos műemlék, épült 1897-ben. A századfordulón tervezte Schikedanz és Herzog a neoreneszánsz megyei múzeumot. Alapítója, Wosinsky Mór emlékét mellszobor őrzi. Augusz Antal báró kastélyát a ház világhírű vendége, Liszt Ferenc személye teszi nevezetessé. Az épületegyüttes zeneiskolaként működik. Babits Mihály szülőháza múzeum, udvarán áll a város egyik kiemelkedő jelenkori szobrászati alkotása, Farkas Pál Babits-szobra. Nem kevésbé jelentős Varga Imre Prométheusz-szoborcsoportja a városközpont parkjában. A második világháború utáni modern építészet példájaként Jurcsik Károly volt pártszékházát és Tillay Ernő művelődési házát érdemes említeni. Néhány öreg présház ma is áll a népi építészet emlékeként.

Szekszárd népessége az elmúlt kétszáz év alatt hatszorosára nőtt, ugyanakkor a nemzetiségek aránya - részben asszimilatív folyamatok miatt - majdnem elenyészett. Vallásfelekezeti összetétele lényegében nem változott, a város többségében katolikus lakossága mellett számottevő a reformátusok aránya. Ezen kívül az evangélikusoknak és a metodistáknak van saját templomuk, a jehova tanúi pedig imaházat építettek.

Az őcsényi repülőtér közelsége a belföldi légi forgalom felélesztésének lehetőségét kínálja. A háztartások ivóvíz ellátása megoldott. A csatornahálózat a csapadékot és a szennyvizet különválasztva vezeti el. A hulladékkezelés új megoldást kíván a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével. Szekszárd energiaigényét a villamosenergia-hálózat, a földgáz és a távhőszolgáltatás fedezi. A telefonhálózat a digitális központ felszerelésével megfelel a kor igényeinek. A kábeltelevíziós rendszer mind több háztartásba viszi el a Tolnatáj Televízió híreit, és más, helyi kereskedelmi csatornák műsorait. A minden háztartásba eljutó Szekszárdi Vasárnap c. hetilapon kívül két kereskedelmi rádióadó is szolgáltat híreket.

A megyeszékhelyen található a Megyei Kórház Rendelőintézete és az Országos Mentőszolgálat megyei állomása. Az egészségügyi alapellátásról 14 háziorvos és 8 házi gyermekorvos gondoskodik. A szociális ellátásban tevékeny szerepet vállal a Szociális és Családsegítő Központ. Szekszárd 10 általános iskolával, 9 középiskolával és 2 felsőoktatási intézménnyel rendelkezik. A középfokú iskolákba az egész megyéből várják a tanulókat. Öt középiskolának saját kollégiuma van. Több mint száz éve áll a Garay János Gimnázium, a megye első főgimnáziuma. Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola a Pécsi Tudományegyem része. Szekszárdon működik a Gábor Dénes Főiskola kihelyezett tagozata, ahol informatikai oktatás folyik. A közművelődést olyan jelentős közintézmények szolgálják, mint a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza, az Illyés Gyula Megyei Könyvtár, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum és a Tolna Megyei Levéltár. A Művészetek Háza kamarajellegű koncerteknek és kiállításoknak ad otthont. Nemzetközi sikereket ért el több művészcsoport, köztük a Bartina Néptáncegyüttes, a Szekszárdi Big Band, a kamarazenekar és a Szekszárdi Madrigálkórus. Nyaranta megnyitja kapuit a szobrászok nemzetközi Forma Symposion művésztelepe. A német nemzetiségi kultúrát a Deutsche Bühne Ungarn - az ország egyetlen német színháza - és más művészeti csoportok ápolják. A nagy számban alakult egyesületek és alapítványok fontos szerepet töltenek be a város társadalmi, kulturális és sportéletében.

Szekszárd hagyományosan mezőváros. A környező mezőgazdasági kultúra, főként a szőlőművelés a vidék természetes növénytakaróját kiszorította, ma Szekszárd és környéke történelmi borvidékként ismert és elismert. 1960 után az élelmiszeripari profil mellett új ágazatok (műbőripar, gépgyártás, műszeripar) jelentek meg. Napjainkban a kereskedelem és vendéglátás fejlődik látványosan. A kisipari hagyományokat sok kis- és középvállalkozás viszi tovább. A nagyvállalkozások mögött többnyire külföldi tőke áll.

Szekszárd testvér- és partnervárosi kapcsolataiban Bietigheim-Bissingen (német), Bezons (francia), Tornio (finn), Becse (jugoszláv), Lugos és Facsád (román), Ravenna (olasz), Waregem (belga) városoknak van szerepe, eltérő súllyal és lehetőségekkel. A nemzetközi kapcsolatteremtésben szerephez jutó Gemenc Expo és az Alisca Bornapok gazdasági szempontból is fontos idegenforgalmi események. Sok látogatót vonzó kulturális seregszemle a Szekszárdi Néptáncfesztivál, a Pünkösdhöz és a szürethez kapcsolódó népünnepélyek, valamint a Duna Menti Folklórfesztivál. A Sió Kupa, Gemenc Kupa megrendezésével Szekszárdot a nemzetközi sportéletben is számon tartják.

Az örökségükkel felelősen gazdálkodó szekszárdiak őrzik és gyarapítják értékeiket. Garay János és Babits Mihály szülővárosa méltán lett a dél-dunántúli régión belüli térség oktatási- és kulturális központja, a népművészetéről híres Sárközt is felölelve.

A 2003.július 4-én átadott dunai Szent László híd és az M9-es elkészült új szakasza új fejezetet nyitott Szekszárd életében. 2010-ben egyszerre adták át az M6-os autópálya Dunaújváros-Szekszárd és Szekszárd-Pécs szakaszait.

Fejlesztési tervek vannak az idegenforgalom fellendítésére és a már megvalósult Duna-Dráva Nemzeti Park után a Szekszárdi-dombvidék Tájvédelmi Körzet létrehozására.