A művészet, a tudomány és a sport - kapu a világra

,,angyalok lakása Szekszárd  - Művészetek Háza a városom s a városod’’

(Baka István)

 

Egy Sió-parti ásatáskor előkerült pecsétnyomó tanúsága szerint Mérey Mihály apát idejében, a 18. sz. elején kísérlet történt gimnázium alapítására. Több nyom nem is maradt fenn róla, a város oktatástörténetének kezdeteként a kutatók az 1720-as éveket említik. Egy kis oskola működhetett akkor a hajdani Szarka utcában, a  törvényszék mai épületei mögött. Az 1794-es tűzvész előtti évekből két iskolára utalnak adatok. A Béla király téren 3 osztályos nemzeti iskola működött, a reformátusok külön tanodát tartottak fenn a Kárvinista utcában. A belvárosi templom mellett 1821-ben épült emeletes iskolához a  Bartina ABC-áruház helyén emeltek tanítói lakást. Újvárosban a katolikusoknak volt egy kis iskolájuk, korszerűen átépítve ma a Kolping szakiskolának ad otthont. Izraelita gyermekek számára 1869-ben nyílt tanoda.

A 19. sz. utolsó harmadában az iskolák többsége egyházi fenntartással működött. Nehéz történelmi örökségüket mutatja, hogy még 1920-ban is 15%-os volt az írástudatlanság.

Ma is álló legrégebbi oktatási tanintézet a hajdani Zöld kút terén 1878-1879-ben épült polgári iskola. Avatásán Trefort Ágoston kultuszminiszter is részt vett. Itt indult először vincellérképzés Szekszárdon. Az iskola ma Garay János nevét viseli, az ének-zene oktatás és rajzképzés terén szerzett magának hírnevet.

A II. sz. Általános Iskola először a Hármas híd mellett, a volt polgári leányiskola épületét kapta, 1969-ben avattak újat a Zrínyi utcában. A Babits Mihály Általános iskola 1958-ban kezdte működését a Kadarka utcában. Két részletben (1966, 1973) épült a IV. sz. iskola a Kecskés Ferenc utcában, amely iskola ma Szekszárd jeles szülöttének, Dienes Valériának a nevét viseli. 1983-ban avatták a város V. sz. Általános Iskoláját a Béri Balogh Ádám utcában.

Iparostanonc- képzés a Garay téri iskolában indult az 1884-es ipartörvény hatására. A kisszámú növendék oktatását jeles szekszárdi mesteremberekből álló bizottság felügyelte. Azóta eltűnt mesterségekre is tanítottak, pl. kályhás, rézöntő, rostás, toronyórás stb. 1965-ben kapott a szakmunkásképzés új épületet. Az 1945-ben még 13 szakmára iratkozó 77 tanuló száma a következő évtizedekben másfélezerre nőtt.

A magyar tudománynak és közéletnek sok kiválóságot nevelt a város legidősebb középiskolája, az 1896-ban alapított Garay János Gimnázium.

Szívesen és méltán viseli Szekszárd az iskolaváros nevet, hiszen tanintézeteiben - óvodától a főiskoláig - 12 ezer gyermek és diák fordul meg évente. Közülük kettőezer egyúttal növendéke a zeneiskolának is, sokan lakói a középiskolai kollégiumoknak. Az óvodák, 9 általános iskola, 1 gyógypedagógiai intézmény, 8 középfokú tanintézet, 1 főiskola, valamint a művészeti oktatás és a diákotthonok a városi és a megyei önkormányzat, az egyházak, alapítványok és a szakminisztérium fenntartásával működnek. Oktatási, közművelődési, tudományos és művészeti tevékenységével városunkban kiemelkedő jelentőségű a gyakorló intézményekkel is rendelkező főiskola, amely 2000 óta a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karaként működik.

Orvosnak készült, kora olvasott poétája lett Garay János (1812-1853). Költő fiának szobrot emelt a város (1898), teret és iskolákat nevezett el róla. Garay több versben megénekelte szülővárosát. Halhatatlanná tette nagyotmondó öreg obsitosát, Háry János alakját, kinek társaságában ,,A szem, a száj elállott merész beszédein, Ország-világ csudált vitézi tettein...’’ Házát már az 1794-es tűzvész utáni utcanévjegyzék említette - addig terjedt a tűz a Bartinán -, tíz évvel később pedig ,,bé íratott a fazekas Tzé társaságába.’’ Az anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint 84 éves korában, 1850-ben kísérték utolsó útjára. Kodály Zoltán daljátékának hőse, ,,a derék, nagy vitéz’’ szobra a bort ünneplők szüreti vigalmának lett állandó szereplője.

Messziről jött látogatók első útja többnyire Babits Mihály (1883-1941) szülőházához vezet. A 20. századi költészet kiemelkedő alakjának és családjának két évszázada álló épülete méltó hajléka lett a város nagy szülötte után fennmaradt emlékeknek. A Babits-ház előtt a többnyire csendes, de haragos áradásra is képes Séd kanyarog. Az ablakokból fellátni a dombra is, ahol - a költő szavaival -

,,A fákat, hogy megint  rügyezni fognak, irigyli a kálvária három sovány keresztje a dombon.’’

Irodalmi értékek gazdag örököse lett Szekszárd, vállalva az ezzel járó felelősséget is. A szülőházból kialakított múzeum vendégeit Babits Mihály szobra köszönti elsőként.

Újabban a város többi nagy szülöttének - Baka István, Csengey Dénes, Mészöly Miklós - hagyatéka gazdagítja a múzeumot.

Helyi kiadású újsággal, a Kossuth-párti lapként indult Tolna Megyei Közlönnyel 1873-ban találkozott először szekszárdi polgár. Ezt követte a Tolna Vármegye (1891), majd a Közérdek (1905), melyek később egyesültek (1910) . Az újságkiadás kezdetén kevés országos lap jutott el a városba. A Szekszárd Vidéke megjelenése éveiben (1881-1901) a helyi újságokon kívül tízfélét olvasgattak 200 példányban, köztük néhány angol és német nyelvűt is. Század eleji hírmondó volt még a Szekszárdi Újság címmel kiadott társadalmi hetilap is (1908).

Az 1989 óta Tolnai Népújság címmel megjelenő napilap elődei a Tolnai Napló (1956-ig) és a Tolna Megyei Népújság (1956-1989) voltak. Hetilap és közérdekű közlöny 1991 óta a Szekszárdi Vasárnap.

A város szellemi életét tükrözik azok az irodalmi, tudományos és művészeti folyóiratok, melyek gyökerei a Babits Mihály Irodalmi Társaság rövid életű Sárköz című folyóiratáig nyúlnak vissza. Szekszárdi műhelyek terméke a Dunatáj (1978), majd folytatása, az Új Dunatáj (1996) című tudományos és művészeti szemle, valamint a Pad (1997) irodalmi és művészeti folyóirat.

A zenei hagyományaira méltán büszke város négy alkalommal fogadta hosszabb-rövidebb időre Liszt Ferencet. Vendéglátója, Augusz Antal előrelátásán vagy a véletlenen múlt, hogy három esetben is Liszt szekszárdi tartózkodása idején ünnepelték ,,a nagyhírű zongorahős’’ születésnapját. Ennek is köszönhetően zenei nagyságok üdvözölték a mestert, ilyenkor Szekszárd lett a hazai zenei élet központja. Liszt első látogatásakor, a városháza avatásakor (1846) tartott hangversenyen ,,örömmel csüggénk játékán, s mintegy öntudatlan ragadtatánk el a hangok sebes hullámai által’’ - adta hírül az eseményt az Életképek cikkírója. A dalárda fáklyás szerenáddal köszönte a még aznap megismételt zenei eseményt. Szekszárdi Mise című, férfikarra és orgonára írt művével Liszt örökre beírta a város nevét a zeneirodalom történetébe. Napjainkban a Művészetek Háza (amely zsinagógának épült 1897-ben), és a Liszt Ferenc nevét viselő zeneiskola művésztanárai kínálnak gazdag programot a muzsika barátainak. Nemzetközi hírű szólisták és együttesek - a madrigálkórus és a pedagógusok dalárdája, a kamarazenekar, a dzsessz quartett, a big-band és a fúvósok - Szekszárd jó hírét viszik szerte Európába.

Egy rövid séta bárkit meggyőzhet arról, hogy a szekszárdiak sokat tettek városuk díszítéséért. A hazai szobrászat több kiemelkedő művészének alkotásai - köztük Borsos Miklós, Farkas Pál, Fusz György, Janzer Frigyes, Kiss István, Szatmáry Juhos László, Szárnovszky Ferenc, Varga Imre művei - gazdagítják a várost. Nemzetközi kapcsolatokkal működik a Forma Symposion szobrászati művésztelep.

Színházi előadásnak kezdetben a Közalapítványi Uradalom nagyvendéglője adott otthont. Először 1774-ben, egy olasz vándorszínész társulat produkciójával találkozott a közönség. Az Egyesült Német-Magyar Színház 1850-ben tartott német nyelvű előadását már nyomtatott plakát hirdette. 1893-ban a színházterem avatásának hangulatát a hazai színjátszás csillaga, Jászai Mari vendégszereplése emelte ünnepivé. Mint a kisvárosok életében általában, Szekszárdon is a műkedvelő színjátszás tartotta életben a színház iránti érdeklődést. Kialakultak a városrészek saját székházai - olvasókörök, társaskörök - melyek otthonai lettek a társasági és kulturális élet eseményeinek. A városi színház és művelődési ház felavatása óta (1970) fejlődött sokat a színházi kínálat, gyermekek, diákifjúság és felnőttek számára egyaránt. Itt nyitott kaput 1982-ben az ország német színháza is, a Deutsche Bühne Ungarn azóta a hajdani Világ Mozgó Filmszínház épületében kapott új otthont.

A táj népművészeti hagyományainak és nagyszerű mesterek több évtizedes munkájának köszönhetően színes népdal és tánckultúra és Szekszárdon, a népi díszítőművészet újkori értékeivel együtt. Mesteri kezek munkái és város világjáró együttesei adnak hiteles képet erről a művészetről. Az élő folklór nemzetiségi színekkel és nemzetközi programokkal is megjelenik. A német nemzetiség hagyományai minden évben újra elevenednek a Pünkösdi Fesztivál keretében. Más kisebbségek is a sajátos színek felmutatására törekednek. A város és környéke néptánckultúrájára épülő fesztiválok hazánk területéről és messzi országokból egyaránt vonzzák az autentikus népművészetek kutatóit és művelőit. Kiemelkedő esemény a Szekszárdi Néptánc-fesztivál és a három évenkénti Duna Menti Folklórfesztivál. Ilyenkor házigazdák és főszereplők is a Bartina Néptánc Együttes táncosai, akik - kicsik és nagyok - zenekarukkal együtt már bejárták a világot, Európa fesztiváljait és a tengeren túli távoli országokat is.

A szőlő és bor méltó ünnepe a Szekszárdi Szüreti Fesztivál. Már hagyománya van annak, hogy ilyenkor rokonok, ismerősök érkeznek vendégségbe, akik a város lakóival együtt részt vesznek a látványos forgatagban. A gazdasági élet szereplőinek az Alisca Expo ad alkalmat bemutatkozásra.

Megőrzött hagyományok, írásos és tárgyi emlékek kínálnak betekintést a város múltjába. A Wosinsky Mór Múzeumban tárlatvezető várja a környék régészeti leleteit, a mesterségek hagyatékait és más értékeket bemutató kiállítások látogatóit. A megyei levéltár (alapítva 1727-ben) és a múzeum egyben a történetkutatásnak is műhelye, honismeretet gazdagító könyvkiadással.

Hatalmas gyűjteményével - a hagyományos könyvanyagtól a legkorszerűbb ismerethordozókig - az egyik legnagyobb közgyűjtemény 1961. óta a helytörténeti tudást is gyarapító Illyés Gyula Megyei Könyvtár.

Tolna megye szaktudományokkal foglalkozó kutatógárdája a Magyar Tudományos Akadémia pécsi bizottságainak munkájában vesz részt.

A reformkori országgyűlések idején kialakult társasági viták, a kaszinózások hagyományait folytatva egyesületek, társságok alakultak szerte az országban, így Szekszárdon is. Elsőként dalárda, majd a Polgári Társulat és a kisdedóvó intézményét pártolók egyesülete jött létre. Története során szép vállalkozásokkal- köztük a Garay-szobor felállításával és a Liszt-emlékek ápolásával - gazdagított hírnevét az 1841-ben alapított és száz évig fennállt Szegzárdi Kaszinó. A kiegyezés, majd a 20. századot megnyitó ezredforduló újabb lendületet adott az egyletek - olvasókörök, nőtársaságok, segélyszervezetek, szakmai klubok és sportkörök - szervezésének. Hagyományaikat folytatva napjainkban is élnek egyesületi let folyik a 250 kulturális, jótékonykodó, sport és más civil szervezetben.

Száz éves múltja van Szekszárdon a népszerű kerékpársportnak, melynek jeles ünnepe az évenként megrendezett Gemenc Kupa. Hajdan a város szülötte, Sipos Márton úszó ért el világrekordot, most az ő nevét viselő versenyek emelik az úszósport rangját. A sikeres labdasportok mellett - kosárlabda, kézilabda - meghonosodtak Szekszárdon az önvédelmi sportok is.

Híreikkel, ismeretterjesztő és szórakoztató programjaikkal közszolgálati feladatot látnak el a rádióstúdiók és a Tolnatáj Televízió.

A kulturális és sportéletben fontos szerepe van a belga, finn, francia, holland, jugoszláv, német, olasz és román testvérvárosi kapcsolatoknak, melyek kölcsönösen gazdagítják a partnerországokról szóló ismereteket.

Szekszárd rangos kitüntetésekkel - díszpolgári címmel, a Pro Urbe Szekszárd és Közjóért nevű elismerésekkel - köszöni meg a városért végzett tudományos, művészeti és más közéleti alkotó munkát.

A 21. századba fordult időnkben legyen igaza Vörösmarty Mihálynak:

 ,,...a művészet, tudomány, csodásat, üdvöset hagy nyomán.’’