Pro Urbe emlékplakett 2025

Csillagné Szánthó Polixéna – nemcsak tanítóként és önkormányzati képviselőként, hanem közösségszervezőként, lelki segítőként és aktív hitéleti tagként is példaértékű életutat járt be. Személyiségét mély emberség, szilárd hit, alázat és mások iránti elkötelezettség jellemezte – egész életében a közösség szolgálatát tekintette hivatásának.

1987-ben érkezett Szekszárdra, hogy az első angoltanárok egyikeként kezdjen tanítani a Babits Mihály Általános Iskolában. Több mint két évtizeden keresztül állt a katedrán, és ez idő alatt nemcsak tudást adott át, hanem meghatározó szerepet vállalt generációk nevelésében és emberi fejlődésében. Szívügye volt a kultúra közvetítése, az értékek megtartása és a fiatalok ösztönzése.

2006-ban választották meg Szekszárd 4-es számú választókörzetének önkormányzati képviselőjévé. Több cikluson keresztül vezette a Művelődési és Oktatási Bizottságot, majd a Humán Bizottságot, végül tagja volt a Szociális, Egészségügyi, Környezeti és Fenntarthatósági Bizottságnak. Közéleti tevékenysége során mindig az ember és a közösség érdekeit tartotta szem előtt – szakértelemmel, együttérzéssel, őszinte szándékkal.

Számos kulturális esemény, kiállítás és ünnepség megnyitóján, emlékprogramon ő maga tartotta a köszöntő- és ünnepi beszédeket, amelyek méltóságteljes hangvételével és emberközpontú gondolataival emlékezetessé tette azokat a jelenlévők számára.

Kiemelt fontossággal bírt életében az 1956-os forradalom emléke és annak méltó megünneplése. Szerepe különösen hangsúlyos volt a Szekszárdon évről évre megrendezésre kerülő 1956-os ünnepi hangverseny elindításában, amelynek egyik kezdeményezőjeként tartják számon. A rendezvényen több alkalommal maga mondott ünnepi beszédet – például a 2017-es Művészetek Házában megtartott eseményen –, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az emlékezés közösségi, emelkedett és tartalmas legyen.

Hitéletét és közösségi elkötelezettségét a Szekszárdi Református Egyházközség presbitereként is elmélyítette. Szolgálata során aktívan részt vett a gyülekezet életének szervezésében, lelki támogatásban és közösségi események megvalósításában. E hitbéli meggyőződés összhangban állt egész életútjával: csendes, de rendíthetetlen szolgálattal állt mások mellé. Emellett különösen nagy empátiával és figyelemmel viseltetett azok iránt, akik nehéz élethelyzetbe kerültek – legyen szó egyénekről, családokról vagy civil szervezetekről. Segítő szándéka természetes része volt mindennapjainak: ahol csak lehetett, cselekedett – hol anyagi, hol erkölcsi támogatással, gyakran csendben, háttérben maradva, a nyilvánosságot kerülve.

Kulturális érdeklődése a zene területére is kiterjedt. Részt vett a Magyar Kórusok Napja eseményein, 2016-ban köszöntötte a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes koncertjének közönségét, valamint szerepet vállalt a Liszt-emlékév koncertsorozat szervezésében is, ezzel is erősítve a város zenei hagyományainak továbbélését.

Polixéna – vagy ahogyan sokan ismerték, „Póli (néni)” – kedves, humoros, nyitott és segítőkész természete révén szeretett és megbecsült tagja volt a város közösségének. Barátként, tanácsadóként, lelki támaszként is fordulhattak hozzá – mindig volt türelme, szava, jelenléte. Temetésén több százan – talán ezren is – búcsúztak tőle, szeretetére, hitelességére, és rendíthetetlen tenni akarására emlékezve.

Csillagné Szánthó Polixéna munkássága – legyen szó oktatásról, közéleti szerepvállalásról, kulturális vagy egyházi kezdeményezésekről, önzetlen segítésről – maradandó nyomot hagyott Szekszárd városában. Életének minden mozzanata a közösséget építette, hozzájárult a város értékeinek megőrzéséhez, gyarapításához, jó hírnevének öregbítéséhez.

A Pro Urbe Szekszárd emlékplakett posztumusz odaítélésével a város közössége tisztelettel adózik egy olyan életút előtt, amely a művelődés, a kultúra, a hit, az emberiesség és az önzetlen szeretet szolgálatában telt.

Emléke örökké él Szekszárd szívében, ahogyan munkája, hite, humora és embersége is velünk marad.