A 2010-ben megalakult Országgyűlés egyik első döntése volt, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét.

Ebből az alkalomból országszerte és a határon túl is megemlékezéseket tartottak a békeszerződés 99. évfordulóján. Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Babits Mihály Kulturális Központ által közösen szervezett ünnepségen Ács Rezső polgármester beszédében hangsúlyozta, az 1920. június 4-én, a Párizs melletti Nagy-Trianon palotában a világháborúban győztes nagyhatalmak gyalázatos békediktátumának aláírása örökre megpecsételte Magyarország sorsát. „A határvonalat kizárólag a nagyhatalmi arrogancia, e kis, sokat szenvedett nemzet sárba tiprásának szándéka húzta meg” – tette hozzá Ács Rezső.

Kiemelte, családok szakadtak szét egyik pillanatról a másikra, a magyar történelem és kultúra évezredes központjai, Kolozsvár, Kassa, Nagyvárad került át egyetlen tollvonással határainkon kívülre. „A magyarság közel egy évszázadig idegen kultúrák foglyává vált. A magyar nemzet testén súlyos, gyógyíthatatlan seb keletkezett” – szögezte le a városvezető.   

Ennek a történetnek azonban koránt sincs vége – fogalmazott, mert a határokon túl rekedt több mint 3 millió honfitársunk közel száz év után is létezik, őrzi nyelvét, kultúráját, magyar örökségét. „Az eltelt idő bizonyíték arra, hogy nincs az a nagyhatalmi arrogancia, az a mámoros győzelmi gőg, katonai fölény, amely elpusztíthatna egy akár olyan kis nemzetet, mint a mi magyarságunk” – húzta alá Ács Rezső. Kitért arra is, nincs az az erő, amely értékeit és iránytűjét vesztett világunkban maga alá temethetne bennünket, mert mint megjegyezte, „a mi jövőnk a múltunkban leledzik, s ez nagyobb erő bármilyen hatalomnál.”

Sefcsik Zoltán, evangélikus lelkész – történelmünk sorsfordító napjaként aposztrofálta Trianont –beszéde és az SZSZC Vendéglátó Szakképző Iskola diákjainak irodalmi műsora után az emlékezők mécseseket helyeztek el az országzászlónál.