„1943. január 12-én az urivi hídfőből kitörő, jó erőben lévő, könnyen mozgó szovjet csapatok szinte órák alatt gyűrték maguk alá az akkorra teljesen elcsigázott, magára hagyott magyar csapatokat. A mínusz 30-40 fokos szörnyű hidegben az ellátás és megfelelő felszerelés nélkül, korszerűtlen és alkalmatlan technikával kétségbeesetten kínlódó egységeknek szemernyi esélyük sem volt a túlélésre. A doni pokolban mintegy 120 ezer magyar vesztette életét, sebesült meg vagy esett fogságba.” – idézte fel a 79 évvel ezelőtt történteket Gyurkovics János, Szekszárd alpolgármestere a városi megemlékezésen.

„A  tolnai hadosztályból 4102 katona és munkaszolgálatos veszett oda, 172 főről tudjuk, hogy szekszárdi volt. Sokan ekkor estek fogságba és vesztették életüket valamelyik szovjet lágerben, sokak haláláról pedig sohasem készült feljegyzés. 250 szekszárdi család volt, akinek valamelyik hozzátartozója a Don-kanyarban vagy az oda, illetőleg vissza vezető úton vesztette életét.”

 

Az alpolgármester hangsúlyozta, a béke mindig törékeny. A felelősség mindig a jelen emberéé, hogy a múltból is okulva soha többé ne történhessék meg hasonló borzalom.

 

A megemlékezésen László Péter Ferenc állandó diakónus mondott áldást az egyházak nevében. Az esemény végén az önkormányzat, a megyei kormányhivatal, valamint a pártok és az intézmények vezetői elhelyezték koszorúikat a II. világháborús emlékműnél.