Menu

Közjóért kitüntető cím

2021

 
Dr. Gesztesi EnikőDr Gesztesi Eniko.jpg
történelem–latin–ógörög tanár,
Tolna Megyei Egyed Antal Egyesület elnöke
 
1966-ban született Szekszárdon, 1980-ban kezdte a Szilády Áron Gimnáziumot Kiskunhalason. Itt szerette meg a latint, és jelentkezett a JATE történelem-latin szakára, ahol bekapcsolódott a tudományos munkába, és évekig demonstátorként, majd 1 évig tanársegédként dolgozott. Ott publikált először. A történelem – latin szak és az ógörög speciális képzés elvégzése után az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkarán,   annak   az   ógörög   tanszékén   folytatta   tanulmányait,   ahol   1993-ban kitüntetéses diplomát szerzett.
Közoktatási vezetőképző szakvizsgával, illetve tudományos fokozattal, PhD végzettséggel is rendelkezik. Mindezek után felsőoktatási érdeméremmel tüntették ki.
Munkahelye 1990-től a Szekszárdi Garay János Gimnázium lett, ahol történelem–latin–ógörög tanárként dolgozik azóta is, egyúttal mentor, szaktanácsadó és munkaközösség-vezető. Tanári pályáján kiemelt figyelmet fordít a szülőföld történetének tanítására és kutatására, amibe bevonja tanítványait is. Figyelemre méltó eredményeket ért el a helytörténeti szakkör tagjaival. Diákjai rendre kiemelkedően szerepelnek az országos tanulmányi versenyeken, legyen az latin nyelv, avagy történelem. 2005-ben doktori disszertációt írt.
1993-tól 2008-ig a történelem munkaközösség vezetője volt, a 2004/2005-ös tanévtől a nyelvi munkaközösséget is irányítja.
       Rendszeresen tart tudományos és ismeretterjesztő előadásokat, rendszeresen jelennek meg publikációi (30 tudományos és módszertani cikk, könyvrészlet stb.), s szabad idejében is igyekszik sok időt tölteni a tanítványaival. Mentorként és bírálóként tevékenykedik a Kutató Diákok Mozgalmában is (helytörténeti dolgozatokat bírál), s maga is készített már fel gyerekeket TUDOK versenyre. Ugyanakkor a TUDOK 2014 februárjában Szekszárdon megrendezett TUDOK országos társadalomtudományi szekciójában a helytörténetben elnökölt is. Folyamatosan kutat is, rendszeresen ad elő (az indoeurópai nyelvekről, az antik gyorsírásról, a görög történetírásról, stb.).
       2008-ban szakértő lett szaktárgyi oktatás (történelem, latin nyelv) és tanügyigazgatás terén, illetve érettségivizsga-elnöki megbízást kapott. A 2009/2010-es tanévben két tankönyv bírálatában is részt vett.  2012. április 1-től május 31-ig részt vett a latin kerettanterv írásában, a három fős bizottság tagjaként. 2015. január óta mesterpedagógus, és történelem szaktanácsadói feladatokat lát el Tolna megyében (rendszeresen tart előadásokat: honismeret tanítása, érettségi változások, stb.) E munka során folyamatosan segíti a kollégáit, járja Tolna megyét, de több munkát kapott már Somogy megyében is.
      2014 tavaszától 2015 júliusáig részt vett egy TÁMOP támogatású projektben, ahol latin tanárhallgatók számára készített módszertani E-tankönyvet hat kollégával együtt. A Workshop a latintanár-képzés megújításáért címmel folyt, s 2015 novemberében meg is jelent LEHETŐSÉGEK címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében a könyv. 2018-ban a „Szekszárd, ahol élünk” című könyvhöz készített újfajta módszerekkel honismereti munkát segítő munkafüzetet. 
       Az évek során sok kimagasló eredményhez jutottak a tanítványai latin nyelvből és történelemből különböző országos és nemzetközi megmérettetéseken egyaránt. Latin nyelvből 25-szor, történelemből 17-szer voltak a tanítványai az első 30 helyezett között (döntő forduló) az elmúlt évek OKTV versenyein, latinból 14-szer, történelemből 3-szor az első 10 helyezett között végeztek. 15 tanítványa jutott ki az arpinói Cicero-versenyre, képviselve a nemzetközi versenyen a magyar csapatot, kétszer volt a magyar csapat kísérőtanára. Az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Versenyen 22 tanítványát díjazták (mellette számosan lettek első fokú dicséretesek, illetve dicséretesek). Tanítványai számos nyelvvizsgát szereztek, és több emelt szintű vizsgát tettek le az évek során. A legszebb eredményt a 2004/2005-ös tanév végén érte el egy tanítványa, aki 1. helyezett lett a latin nyelvi OKTV versenyen. Mindemellett 2011 májusában az Ábel Jenő Versenyen, annak minores kategóriájában első lett egy diákja. Történelemből is többször, több versenyen voltak a legjobbak között a tanítványai az OKTV-n , s emellett még a Savaria Országos Történelem Versenyen is nagyon sokszor jutottak döntőbe  diákjai. 2011-ben, illetve 2013-ban meg is nyerte két tanítványa a versenyt. A Nemzeti Tankönyvkiadó Országos Történelem versenyén egy 10. évfolyamos csapata megnyerte a versenyt. Kiemelkedő eredménynek tartja, hogy a TUDOK Országos Konferencián a 2014/2015-ös tanévben egy tanítványa nagydíjas díjas lett a történelem szekcióban, ezzel 20 pontot szerzett a felvételi vizsgákon. Felkészítő tanári munkája összegzése: 1986 és 2013 között az OKTV versenyek pontozása nyomán az OFI által készített tanári eredménylistán latinból a 3., történelemből a 17. helyen végezett.
       A tehetséggondozás mellett igen fontosnak tartja a felzárkóztatást és az osztályfőnöki munkát is.  24 éve dolgozik az intézményben, ezalatt mindig segítette a felzárkóztató munkát, történelmi vagy honismereti szakkört vezetett, már hat osztályt leérettségiztetett osztályfőnökként. Útravaló pályázatban mentortanári feladatot látott el három éven át, a pályázat elkészítésével segítette egyik tanítványát.
       2004-ben munkahelye a Garay emlékéremmel tüntette ki. A város eddig szinte minden évben jutalomban részesítette a tehetséggondozó munkája elismeréseként /Mecénás Díj – országos 1-3. helyezésért/. A megyei első helyezésekért minden évben jutalmat kapott diákjai teljesítménye nyomán (Talentum-díj). A különböző versenyeken elért eredmények alapján a latin nyelvi OKTV bizottság döntése szerint először 2004-ben, majd 2005-ben is megkaphatta az év szakmai kitüntetését, az Oktatási Minisztérium és az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont közös díját. A Magyar Ókortudományi Társaság 2011 májusában eddigi tehetséggondozó munkájáért Faludi Szilárd-díjban részesítette. 2013. június 13-án a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, Dr. Puskás Imre a fiatal tehetségek tevékenységének ösztönzése terén végzett munkája elismeréséül Létay Menyhért-díj elismerő címet alapított, amit elsőként ő kapott meg a történelem tantárgy terén végzett munkája elismeréséül (2013), majd 2019-ben másodszor is Létay-díjas lett. Legbüszkébb a Bonis Bona - A nemzet tehetségeiért Díj 2015 nevű díjra, ahol kiváló versenyfelkészítő díjban részesült. Folyamatos pályázatírói munkájával nagyban segíti az iskola működését.
Magát sokoldalú személyiségnek tartom, nyitott a kihívásokra. Mint látható, az iskolai élet szinte minden tanári jellegű területén dolgozott (tanár, osztályfőnök, munkaközösség-vezető). Szereti az új feladatokat, igazi szervezőnek tartja magát.
A 2015/2016-os tanévben egy pályázatot (1 800 000 Ft) nyert az iskolának.
2014 nyarán részt vett az IKT szaktanácsadó felkészítése a digitális kompetencia-fejlesztés támogatásához (középiskola) című akkreditált pedagógus-továbbképzési programon, így IKT szaktanácsadó lett. Mindemellett az elkövetkező években szeretné folytatni a kutatói, publikációs és előadói munkáját, s megérdemelten kutatótanári minősítést szerezni.
       Tagként, illetve elnökként (8 éve) vesz részt a Tolna Megyei Honismereti Egyesület munkájában. Az egyesület nagy szakértelemmel állítja össze évek óta az általános iskolások számára a Szekszárd Város Napi vetélkedő feladatait.
A Tolna megyei Széchenyi Kör diáktagozatának elnöki tisztét is évekig ellátta. Az országos szervezetek közül hosszú évek óta tagja a Történelemtanárok Egyletének és az Ókortudományi Társaságnak. Az országos Széchenyi Kör 2011-ben kitűntette.
 
 
Gáti LászlóGáti L.jpg
Tánczenész zongorista, korrepetitor
 
Gáti László 1962. március 29-én született Szekszárdon. 1980-ban a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Hét éves kora óta tanult zenét. 10 évet zongorázott, tanult klasszikus összhangzat-tant és a zeneszerzés alapjaival is foglalkozott. 20 éves korában kezdte el magán-ének tanulmányait klasszikus szakon. I0 évet énekelt a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában. 1985-ben, 23 évesen „C” kategóriás előadóművészi működési engedélyt szerzett, mint tánczenész zongorista. 1984-tól 15 éven keresztül dolgozott zenészként főállásban Szekszárd több, akkor még működő vendéglátó egységében, mint például a Dózsa Söröző, Sió csárda, Kispipa étterem, Krokodil vendéglő és végül a Gasztrolux étterem voltak az állomásai több helyi és környékbeli zenekarban többféle stílust képviselve. Tagia volt a legendás Szinkron együttesnek is. Pályafutása alatt számtalan bálon, esküvőn, iskolai, óvodai és céges rendezvényen szerepelt. Közel három évtizede 1993. óta hazánkban és nemzetközi szinten is elismert hagyományőrző csoport a Szekszárdi Bartina Néptánc Közhasznú Egyesület munkatársa, zongora-kísérői korrepetítorként. A zene szeretete mellett a természet tisztelete is fontos számára, szabadidejében sportolni szeret.
Gáti László a pandémiás helyzetben 2020. áprilisában a legnagyobb közösségi oldalon otthonából kezdett online zenét szolgáltatni. Kezdetben csupán kedvtelésből tette ezt, de nagyon gyorsan kiderült, hogy az emberek ezt nagyon szeretik, érdeklődnek iránta és minden nap várják a bejelentkezését, a zenés estéket. Rövid időn belül nem csak a saját szórakoztatása érdekében zenélt esténként, hanem az ismerősei kérésére is. Pár hét leforgása alatt az otthoni zenélés, kívánságműsorrá alakult, majd egy új közösség kialakulásának alapjait is megformálta. Kezdetben heti 1- 2 alkalommal jelentkezett be zenés kívánságműsorral, majd 2020. szeptembere óta a közösség igényei és életvitelében bekövetkezett változáshoz igazodva pontos menetrend szerint folytak a műsorok. Hetente szerda és szombati napokon este 20:30 órától 22:00 óráig tartottak a zenés estek, majd a nagy érdeklődés miatt fél órával meghosszabbított műsoridővel a már említett napokon 21-23 óráig. Az otthoni elszigetelődés és betegség, a karantén idején sok embernek és családnak volt kizárólagos szórakozási lehetősége Gáti László ingyenes esti kívánságműsorai. A résztvevők nem csak zenéjét hallgathatták, de erőt is meríthettek pozitív életszemléletéből. Saját példája szolgált megerősítésként mindenki számára, hogy a nehézségek ellenére is tovább lehet menni, az életünket élni kell. A kívánságműsorok rendszeressége és híre országossá nőtte ki magát, sőt a világ számos pontjáról írnak, üzennek és hallgatják, nézik a műsorokat. Felvidékről, Erdélyből, Nyugat- Európából, de a tengerentúl számos pontjáról is rendszeresen jelentkeznek be határokon túl élő emberek és családok (alkalmanként 300-800 fő). A műsoroknak köszönhetően a résztvevők megismerték egymást és létrehoztak egy a Gáti Laci kedvelők csoportja elnevezésű közösséget. Tagjaik Gáti László zenéjének és személyes példamutatásának köszönhetően nem csak saját nehézségeikkel tudtak megküzdeni, de mások problémáira is igyekeznek megoldást találni. Szerveztek már gyűjtést is megélhetési nehézséggel küszködő embertársuk javára és a jövőre nézve terveznek közösséget összekovácsoló zenés, kulturális programokat is a járványügyi helyzetnek és lehetőségeknek megfelelően. Gáti László évszázadunk egyik legnehezebb időszakában önzetlen, kitartó, magas szakmai és technikai színvonalon végzett előadó művészi munkájával hozzájárult egy új közösség kialakulásához, továbbá a rendkívüli vírushelyzet idején kialakult társadalmi problémákra adott válaszként segítette a kultúra hozzáférését embertársai részére.
 

 

Parrag Katalin ErzsébetParrag K.jpg
nyugalmazott igazgató (Baka István Ált. Iskola)
 
 
Gyógyszerésznek készült, de nem sokkal a diploma előtt váltott, pedagógus lett.
1981 óta dolgozik pedagógusként.  Egy évig dolgozott óvodában, egy évet tanított Őcsényben. Munka mellett szerzett tanári diplomát. 1983-tól, az akkori V. sz. Általános Iskola, ma Szekszárdi Baka István Általános Iskola indulásától tagja volt a tantestületnek.
A majdnem gyógyszerésznek a kémia bizonyára könnyen ment, de mellette vállalt még két szakot, a matematikát és a fizikát. Aztán évtizedeken át sok ezer diák fejébe juttatta a három reáltudományt. Segítette ezt a munkát az emberekbe, gyermekekbe vetett hite. A nyolcvanas, kilencvenes években sokat volt óra után is együtt a tanulókkal. A gyerekek délután is szívesen ott maradtak az iskolában, voltak szakkörök, korrepetálás, felkészítés a középiskolára. Ilyenkor nem volt feleltetés, osztályzás, mégis okosabb, több lett ettől sok diák.
1998-tól 15 évig igazgatóhelyettesként végezte munkáját. 2013-ban 1 évre megbízást kapott az intézmény vezetésére, majd 2014-ben sikeresen pályázott az igazgatói tisztségre. 2021. évi nyugdíjba vonulásáig ezt a feladatot látta el. Igazgatói munkája során fontosnak tartotta, hogy a tantestületet megerősítse és erkölcsileg támogassa abban a tudatban, hogy mindazon pedagógus értékes tagja a tantestületnek, akit szakmai tudása, képessége, kompetenciája vezérel, aki kész megújulni a gyermekekért. Igazgatóként, pedagógusként célja volt, hogy a gyermekek szellemileg, testileg és lelkileg épüljenek, fejlődjenek. A tantervi elvárásokon túl olyan alapokat kapjanak, hogy további tanulmányaik, felnőtt életük során felelősséggel tudjanak élni a világban. Ehhez fejleszteni kell tájékozódó képességüket, kommunikációs készségeiket, a rendszerben gondolkodás képességét, fel kell kelteni kíváncsiságukat, segíteni kell megőrizni gyermeki igazságérzetüket. A célokhoz közelítés során sok feladat hárul a gyerekre, a pedagógusra, az egész tantestületre. A megvalósítás érdekében partnerként dolgozott együtt nemcsak a tantestülettel, de a szülőkkel és minden segítő szándékú szervezettel, egyénnel. Vezetése alatt az iskola jó hírnévre tett szert. Emelkedett a tanulólétszám, javult a diákok tanulmányi eredménye, csökkent a bukások száma.
Az eltelt évtizedek szép pillanatai közül kiemeli azt, amikor országos döntőbe került két diákjával kémia tantárgyból, és annak örül még nagyon, hogy sok tanítványa választotta később a vegyészpályát, és mérnökök is vannak közöttük.
 
 
Szabóné Kiss ErzsébetSzabóné k E.jpg
nyugalmazott iskolaigazgató TMSZC Bezerédj István Technikum
 
 
1956. október 14-én született Pakson, a Pécsi Tanárképző Főiskola orosz-pedagógia szakán szerezte diplomáját 1979-ben. Első munkahelye 1979-tól 1984-ig a nagydorogi Körzeti Általános Iskola volt. Házasságkötés révén került Szekszárdra 1984-ben. Szekszárdon az V. Számú Általános Iskolában folytatta tanári, osztályfőnöki tevékenységét, mellette a nyelvi munkaközösség vezetője volt hét éven keresztül, valamint támogatta a Diákönkormányzat munkáját is. 1998-tól 2003-ig az iskola intézményvezetőjeként dolgozott. Pályája során folyamatosan képezte magát. 1997-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1999-ben részt vett a TIT Szövetség és a Somogy megyei TIT által szervezett 30 órás alapképzésen, mellyel jogosultságot szerzett az ELC angol nyelvvizsgára felkészítésre és vizsgáztatásra. A szekszárdi Tanítóképző Főiskola angol szakos hallgatóit mentorként segítette tanítási gyakorlataikon. 2000-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közoktatási vezetőként diplomázott.
Szabóné Kiss Erzsébet 2004 óta erősíti a mai Tolna Megyei SZC Bezerédj István Technikumának oktatói csapatát. 2009-ben az igazgatóhelyettesi feladatok ellátására kapott felkérést, 2014-tól az igazgatói feladatokat látja el az intézményben. Igazgatói pályázatában célul tűzte ki, hogy az általa vezetett iskola egy olyan hely legyen, ahol jó diáknak lenni, ahol szívesen dolgoznak a tanárok, az adminisztratív és technikai dolgozók, ahol minden lehetőség adott arra, hogy a tanulók a legsokoldalúbb fejlesztést kapják. Felelősségteljes munkát várt el a kollégáktól mind a tanórákon, mind a nevelői munkában, ehhez pedig igyekezett a feltételeket is megteremteni. Az általa vezetett iskolában mind a személyi, mind a tárgyi feltételek adottak ahhoz, hogy a szakma korszerű elméleti és gyakorlati ismereteivel könnyen konvertálható szaktudással és jó munkakultúrával rendelkező szakembereket képezzenek a gazdaság igényei szerint.
Kiemelt figyelmet fordított a kivételesen tehetséges diákokra és felkarolta a tanulási nehézséggel küzdő tanulókat, a rászoruló gyermekek segítését pedig mindig elsődleges feladatai közé sorolta. A tantestületek meghatározó, módszertanilag kiteljesedett tanáregyénisége volt, kinek derűs személyisége, szakmai tudása, szervezőmunkája színesebbé tette az iskolai hétköznapokat. A pozitív szemléletű, emberi értékeket közvetítő, kiváló pedagógus kivívta kollégái és tanítványai elismerését. Egy oktatási-nevelési intézmény vezetésére vállalkozni mindig nagy kihívás, ő rendelkezett a helytálláshoz szükséges képességekkel, munkája során igyekezett megfelelni a társadalmi, gazdasági elvárásoknak a szülők és a tanulók, s nem utolsó sorban a fenntartó és a kollégák igényeinek is. A hétköznapok zökkenőmentes lebonyolításához nagymértékben hozzájárult mindenre kiterjedő figyelmével, alaposságával. Az elmúlt évek alatt megszámlálhatatlanul sokszor fordultak hozzá segítségért, tanácsért szülők, gyerekek és kollégák, és ő minden problémára igyekezett megtalálni a lehető legjobb megoldást. Szabóné Kiss Erzsébet mögött 41 év szakmai és 17 év vezetői tapasztalat áll. Szívügye volt az iskola, az oktatás, teljes odaadással, fáradhatatlanul dolgozott a gyermekekért. Hatalmas, már már hihetetlen munkabírással, kimeríthetetlen erővel, bátran, meghátrálás nélkül végezte nemzedékeken átívelő munkáját. Hosszú, sikeres, tartalmas életpályáját a színesség, sokrétűség, dinamizmus, pontosságra és tökéletességre való törekvés, az iskoláért, a közösségért tenni akarás jellemezte. Végigjárta ezt a pályát, minden útvesztőjét, megízlelte minden édességét és keserűségét. Példamutató tettei mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódik.
 
 
Szatmári Juhos LászlóSzatmári J L.jpg
szobrászművész
 
Juhos László 1947. július 27-én született Szatmárnémetiben (Románia), kézműves szülők gyermekeként. 1968-1971 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, majd 1972-1975 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mestere Lövith Egon Márk (Kolozsvár) és Mikus Sándor (Budapest) voltak. Az elszakított erdélyi országrészből a művészek első hullámával érkezett az anyaországba, 1971 óta Magyarországon, Szekszárdon él. Első munkakönyvi bejegyzése szerint díszműkovács és grafikus a Dunai Vasműben, majd volt klubkönyvtár vezető Rácalmáson, rajztanár Bogyiszlón. Dolgozott a Csatári Kerámiaüzemben vezetőként, a bonyhádi művelődési házban, majd ismét Szekszárdon az Úttörőházban, ezt követően szabadfoglalkozású művészként próbált megélni. Később vette fel a Szatmári művész-előnevet. 1993-ban szekszárdi műhelyében létrehozta és 15 éven át működtette a viaszveszejtéses technikán alapuló Forma Symposion Szobrász Művésztelepet, amelyen nyaranta két hónapon át számos magyar és külföldi művésznek biztosított alkotási lehetőséget, anyagot, öntési lehetőséget, szakmai konzultációt, de emellett szállást és teljes ellátást is. A Forma Symposion a magyarországi művésztelep mozgalom fontos bázisává vált. A szekszárdi műhely az ezredvég, az ezredforduló időszakának szobrászatát kvalitásos, karakteresen jellemző vonásokkal felruházott munkákkal gazdagította. A jelentős energiákat felemésztő, a kortársak munkásságát gyarapító Forma Symposion szervezés- és vezetés mellett Szatmári Juhos László felépítette önálló életművét is, amelyben a megrendelésre készített, köztérre állított vagy középületben elhelyezett monumentális kompozíciók mellett a hagyományos, de pontosan nehezen kategorizálható műforma, a kisplasztika vált központi jelentőségű alkotássá.  Ám míg az emlékművek, az emlékszobrok, a portrék, a díszítő jellegű kompozíciók és a díszkutak körében – amelyek főként dunántúli településeken, kiemelten Tolna megyében, azon belül is Szekszárdon leltek végleges otthonra 1977-től napjainkig – nagy anyag- és technika-változatosságra (kerámia, fa, réz, műkő és bronz megmunkálására) lelhetünk.  A kisplasztikák szinte kizárólag a bronzöntő technika alkalmazásával születtek meg. Szatmári Juhos László állandóan alkot, gondolatban vagy papíron szinte a nap 24 órájában készülnek rajzai, szoborvázlatai, könyvillusztrációi. Kimeríthetetlen a kreativitása. Felmerül egy ötlet, s azonnal 15-20 rajza készül el lehetséges megoldásként. A kezdetekben jelentős volt festői munkássága is, majd a 2000-es évektől ezek ismét nagyobb hangsúlyt kaptak munkásságában. Az általa illusztrált könyvek száma több tízre tehető (Kis Pál István, Szabadi Mihály, Wessely Gábor könyvei, „Költőket, s borokat kóstolgatok” c. és Kézjegy antológia), de Wessely Gáborral közösen (rajz-vers párosításban) két könyvük is megjelent. Rajzolt borcímkéket. Szobrain, rajzain, festményein is megjelenik a csak rá jellemző fanyar humor, a vérbő életigenlés. 1976-tól tagja az országos szakmai szervezeteknek, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, majd 2002-től az MKISZ-nek és a MAOE-nak (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete). Munkásságáról megjelent egy – feleségével, Csuhaj Tünde tojásdíszítővel közös – művészeti album, valamint „Bor-mámor” címmel egy grafikai mappa.
 
 
Szekszárdi Fősővárosi körSzdi Fosovarosi.jpg
civil egyesület
 
 
A 2015-ben alakult Szekszárdi Fősővárosi kör az 1870-es években alakult „Fősővárosi olvasókör” alapjaira építkezik és részben annak hagyományait kívánja feleleveníteni. A fősővárosi lokálpatrióták gondolták, hogy jó lenne újraéleszteni a fősővárosi hagyományokat, életet lehelni ebbe a városrészbe is. Ennek megfelelően az egyesület tagjai többek között rendezvényeket és ünnepségeket szerveznek lakókörnyezetüknek és az idelátogatóknak.
Céljuk, hogy a tagok és az érdeklődők minél jobban megismerjék szűkebb környezetüket, vagyis a Felsővárost, illetve szomszédaikat. Célkitűzésük, hogy segítsék a városrészben élő alkotókat és az ott működő borászatokat, melyek szívvel-lélekkel dolgoznak napi szinten a „Fősővárosért”.
Az egyesület a városrész hagyományainak megőrzésében is részt kíván venni, lehetőséget biztosítanak az időseknek, hogy meséljenek a múltunkról, helyi hagyományokról, elveszett népi életünk részleteiről. Mindezt azzal a céllal, hogy tudásukat átadják a fiatalabb generációknak.
Fősőváros Szekszárd ékköve, az ősi városrész. Sok-sok alkotó, művész, író és festő választotta már ihlete székhelyéül, gyönyörű épületek, festmények és versek születtek itt. Alkotóik: Petrits család, Karácsonyi pince, Kővári Pince, Borfaragó Pince, Német Kata festő, Varga Veronika festő, Halász Béla festő, Koleszár Csaba keramikus, Frankos Borház, Tringa borpince. Látványosságaik: Régi vármegye háza, Babits ház, Mészöly ház, Református templom, Kápolna tér, Remete csurgó, Bati kereszt kilátó.
2015 óta minden év szeptember első hétvégéjén kerül megszervezésre sok pozitív visszajelzéssel a Nyárbúcsúztató Fősővárosi Búcsú a Kápolna téren. Fősővárosi kézművesek, őstermelők, borászok kínálják szépséges és finom portékáikat. Gyerekeknek van körhinta, céllövölde. Délutáni programként kulturális programmal, tombolával várják a vendégeket. Baráti társaságoknak hirdetnek főzőversenyt, levezetésként pedig egy kis közös énekléssel zárnak. Évről évre egyre több a vendég nemcsak a városból, hanem vidékről is. A fősővárosi búcsú valamikor igen népszerű volt, de aztán eltűnt. E régi hagyományt szerették volna újraéleszteni, a közösséget építeni, e gondolat mentén szervezik meg újra és újra.
A másik fő programjuk 2016 óta minden évben február hónapban a Télűző Kiszebáb égetés a Kápolna téren. Ez szintén egy régi népi hagyomány, amit Szekszárdon ők kezdtek el, de az idei évben már megszervezték mások is. Az eseményt a Mérey utcai ovisokkal szervezik közösen. A kör hozza a bábut, a tűzre valót, az ovisok pedig a műsort. Fősővárosi borászok felajánlásával finom forralt bort is kínálnak a fázósaknak, gyerekeknek pedig forró teát és zsíros kenyeret.
2019 decemberében a fősővárosi borászok felajánlásával szerveztek borárverést és adománygyűjtést a gázrobbanás károsultjainak, amelynek eredményeként 300.000.-Ft gyűlt össze. Erre nagyon büszkék, úgy gondolják jó célt szolgáltak, érezték a támogatást, jó érzés volt adni. A fő programjaikon kívül minden évben részt vesznek a város által szervezett rendezvényeken, mint a szemétszedés, faültetés, Szent László nap, a Megyeházán Mikulás nap.
Saját közösségük építése érdekében tavasszal és ősszel az egyesületi házban közösségépítő esteket szerveznek, szalonnasütés, pörköltfőzés, borozgatás mellett beszélgetnek.
Minden évben december elején karácsonyfát állítanak fel a Kápolna téren, amelyre a díszeket gyerekek teszik fel a Fősővárosi családok segítségével. Tervezik egy Fősővárosról szóló, annak múltját és hagyományait bemutató könyv kiadását. Ehhez most folyik az anyaggyűjtés az idősek felkeresésével. Hála nekik, a Fősővárosban újra van élet, az emberek - nemcsak fősővárosiak - szívesen vesznek részt a programjaikon.