Közjóért kitüntető cím
2010
Dr. Sík Erzsébet:
Szekszárdon született. 1969. december 4.-e óta dolgozik a Tolna Megyei Balassa János Kórházban. Azóta hűséges első munkahelyéhez és a szülővárosához.
A Tolna Megyei Balassa János Kórház Ideggyógyászati Osztályán három szakterületen is szakvizsgát tett. Közel három évtizede dolgozik a radiológiai osztályon, 1999 óta osztályvezető főorvos, 2000 óta pedig megyei radiológiai szakfőorvos.
Dr. Sík Erzsébet a Pécsi Akadémiai Bizottság tagja, számtalan továbbképzés és kongresszus szervezője, illetve aktív résztvevője. Szakmáját hivatásának, élete értelmének tekinti, figyelme középpontjában mindig a beteg, illetve a segítségre szoruló ember áll. Tevékenységét 1971-ben igazgatói dicsérettel, 1983-ban és 2001-ben miniszteri dicsérettel jutalmazták, 1985-ben Kiváló dolgozó elismerést kapott. Nemcsak munkahelyéhez, hanem szülővárosához, Szekszárdhoz és az itt élő emberekhez is szeretetteljes kapcsolat fűzi. Alig van városlakó, akit személyesen ne ismerne, a településhez való hűsége, lokálpatriotizmusa minden megnyilvánulásából kisugárzik. Mindennapjait az örök orvosi törvény szerint éli, mely szerint: Salus aegroti suprema lex esto – a beteg üdve a legfőbb törvény. Példával jár elől abban, hogy az orvosi hivatáshoz szeretet, alázat és szerénység, valamint mindennapi tanulás szükséges. Elévülhetetlen érdemei vannak a kórház diagnosztikus eszköztárának kialakításában és bővítésében. Keze alatt több tucat orvos és szakdolgozó nevelkedett, akiket szakmán kívül emberségre, és tisztességre is tanított.
Büszke arra is, hogy nem csak szekszárdi, de annak újvárosi részéből való. Bár hívták, nem ment külföldre, úgy véli, idegen nációba nem tudna beilleszkedni, és az ember amilyen miliőben nő fel, valójában olyan marad egész életében. Ő például az újvárosiak elhallgatott szavait is megérti és hiányozna az a kis szekszárdi szőlő és a pince is, ahol szabadidejében az ember minden bajáról megfeledkezik.
Dr. Szabó Zsolt (posztumusz):
1988-ban az állami és jogtudományok doktora lett, 1994-ben szakvizsgát tett. Jogászként volt a megyei bíróság hivatásos pártfogója, a rendszerváltást követően a Köztársasági Megbízott Hivatal hivatalvezetője. Karierje a földigazgatás területén teljesedett ki. 1993-2001-ig Tolna megyei, majd 2005-2010-ig a Fővárosi Földhivatal munkáját irányította hivatalvezetőként. Szakmai munkája során végigjárta az államigazgatás szinte valamennyi területét és szintjét, de karrierje a földigazgatás területén teljesedett ki. Első Tolna megyei hivatalvezetői időszakában csúcsosodtak ki a privatizációs folyamatok és a kárpótlási eljárás földhivatali teendői. Különös gondot fordított a termőföld védelmével és használatával kapcsolatos jogszabályi előírások helyes gyakorlati alkalmazására.
Irányításával eredményes munkát végeztek a körzeti földhivatalok, megszervezte és irányította a hatalmas méretűvé duzzadt Fővárosi Földhivatal ügyirathátralékának feldolgozását. Szakmai tudásával, agilis hozzáállásával és támogató észrevételeivel felhívta magára a figyelmet és ennek eredményeként már az egész földügyi ágazatért felelősséget vállalva dolgozott. Köztiszteletben álló empatikus , humánus, szakmailag felkészült vezetőként tartották számon és kiemelkedő munkájának elismeréseként ez év március 15-e alkalmából átvehette a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egyik legmagasabb kitüntetését a FASHING Antal díjat. Szakmai sikerei mellett, egész életében Szekszárd kulturális közéletének, művelődési mozgalmainak meghatározó személyisége, népszerű szereplője volt. Mint kivételesen színes egyéniséget nagyon sokan ismerték, szerették. Sokat tett azért, hogy a Bartina Néptánc Egyesület létrejöjjön, működjön. 15 éven át, mint az Egyesület elnöke képviselte Tolna megye tánckultúráját idehaza és külföldön, melynek során támogatta és segítette több száz fiatal táncos karrierjét. De nem csak a tánchoz, a sárköz népművészetének minden ágához vonzódott. Fáradhatatlan és tettre kész volt. Nem nagyhangú közszereplőként, szorgalmasan a háttérből támogatott nagyon sok jó ügyet.
Lefegyverző, szeretetteljes humorral rendelkezett, és ezzel a tulajdonságával minden konfliktust vagy nehézséget meg tudott oldani, le tudott küzdeni. Ahol megjelent, oda vidámságot, derűt vitt. Motorja volt a társaságnak. Az emberek (kollegák, barátok, ismerősök, idegenek) mindig számíthattak rá, ha kellett lapátot fogott, ha kellett tanácsot adott, szervezett, agitált… egy szóval, ha tehette segített. Szülei, felesége és gyermekei végig követték, támogatták azon az úton, amit maga és családja számára kijelölt, oly természetességgel és szeretettel, amely ennek a nagyszerű, „igaz” embernek kijárt. De ez az önzetlen szeretet kölcsönös volt. Mint ember, olyan stafétát adott át az utókornak, amelyre méltán lehetnek büszkék Szekszárd polgárai.
Kis Pál István:
1951-ben született Budapesten. Az oktatást, az ifjúság nevelését egyaránt fontosnak tartó sokoldalú pedagógus. Alkotóművész, alkotóműhely szervező és elhivatott közösségfejlesztő. Jótékonysági rendezvények gyakori közreműködője. Eredeti szakmája elektroműszerész, majd 1978-ban szerzett az ELTE Bölcsészettudományi karán magyar nyelv és irodalom szakos tanári illetve népművelői diplomát. Szekszárdra 1984-ben költözött családjával és azonnal bekapcsolódott a város és megye kulturális közéletébe, melynek azóta is ismert és elismert szereplője. Először a Babits Mihály Művelődési Központ igazgatója, később újságíró-publicista, vállalkozó kiadó, producer. Nevéhez fűződik a Szekszárdi Vasárnap című hetilap elindítása, a Szekszárdi Városi Televízió intézményesítése, valamint a város és a megye jeles íróiról, művészeiről és tudósairól annak a portréfilm sorozatnak a készítése, melynek legismertebb darabjai - mint például a Mészöly Miklósról, Szakály Ferencről, Baka Istvánról, Lázár Ervinről készített filmek - ma már pótolhatatlan kordokumentumai a város által gondosan őrzött irodalmi hagyománynak. Kis Pál István gondozta a Szekszárdi borok című kötetet, amelynek megjelentése után elkötelezettje lett a szekszárdi vörösboroknak. Kis Pál István közel 200 irodalmi borbemutatón népszerűsítette már a borvidék nedűit és jeles termelőit, alapító tagja és házi szövegírója a Muslinca Férfikarnak.
Az Alisca Borrend 2000-ben avatta tagjává, 2009-től tagja a Magyar Írószövetségnek, számos kitüntetés és érdemérem tulajdonosa. 2001-ben látott napvilágot 60 rímes-időmértékes epigrammát tartalmazó kötetet, a Mirtuszlevelek Bakkhosz szekszárdi kertjéből, amelyben a történelmi borvidék borkultúrájának görög-latin hagyományait népszerűsíti, s amely a borrajongók körében hamarosan országos elismertséget szerzett számára. Ezzel egyidőben újfajta bemutatkozásba kezdett, amelyben a szekszárdi bor és vers együttesen kapott szerepet a borfelmutatásnak nevezett irodalmi rendezvényeken. Azóta leggyakrabban Dúzsi tamás és Vida Péter borászokkal együtt járja a Kárpát-medence városait, vidékeit. A 2008. év legjobb bordal költője. Főállású tanárként 2000 óta tevékenykedik az I. Béla Gimnáziumban, ahol magyar nyelvet és irodalmat tanít. Amit pedagógusként nap mint nap végez, annak jelentős része a szépírás és a tehetséggondozás köré épül. Diákjainak országos eredményei, a városi ünnepeken, fesztiválokon, színházakban, templomokban bemutatott önálló darabjai, összeállításai elismertek, s egyre újszerűbb vállalkozásokra, társművészeti kapcsolatokra hangolják. A költőtársak, zenészek, képző- és előadóművészek, az érdeklődő diákok köréből szerveződő táraskör lassan szellemi műhellyé kovácsolódott körülötte valóságosan és virtuálisan is. Művészetét a nyelv- és a kulturális hagyományok iránti tisztelet jegyében építi, s lírájában a harmóniával megszépítő mozzanatot tartja legfontosabbnak. Számtalan jótékonysági rendezvényen személyes közreműködésével is folyamatosan szolgálja a közjót, műveivel Szekszárd város hírnevét nagy mértékben növeli. 2005-ben elnyerte a Tolna megye művészetéért elismerő plakettet. Művei: Mirtuszlevelek Bakkhosz szekszárdi kertjéből, Négyszemközt az Úrral, In Baccho er Venere, Lanovkadodzsem, A misztériumtól az színházikg, Pofonok és pofonok.
Rühl Gizella:
Rühl Gizella Felsőrácegresen született, a rácegresi iskolában kezdte tanulmányait. Hétéves volt, amikor a családja Tolnára költözött. 1989-től banki szoftverek fejlesztésében működött közre, majd cégük - a Terra Szoftverfejlesztő Kft - 1996-tól az elsők között indított internet szolgáltatást. Honlapjukon a kezdetektől fogva volt egy „kulturális fül”. Akkoriban még csak egy-egy alkotó egy-egy alkotását tették fel. Ebből nőtt ki aztán a TolnaArt néven ismert művészeti portál, ami a megye képző-, nép-, és iparművészeit mutatja be a nagyvilágnak. és 2000 óta működik. 2003-ban férjével, egy magán galériát indítottak, majd 2004-ben az MKB Bankkal, a TolnaArt és a Jantner Fotó együttműködésében létrehozták a Garay 8 Kapualj Galériát. Jelentős gyűjteménye van Rühl Gizellának Tolna megyei alkotók munkáiból. Azon iparkodik, hogy ezeket az embereket a közönség is megismerhesse kiállításokon, vagy akár a neten keresztül. Fáradhatatlan alkotás- és alkotómenedzselő, kiállításszervező és dokumentáló. 2004-ben a "Tolna megye művészetéért" plakett, 2005-ben a Tolna Megyei Közgyűlés által adományozott "Elnöki elismerő oklevél" kitüntetésben részesült.
Sas Erzsébet:
Alsónánán született köztisztviselői családból. Nagyapja bíró volt, szülei nyugdíjba vonulásukig az alsónánai tanácsnál dolgoztak. A Szekszárdi Garay Gimnáziumban érettségizett, majd szülei nyomdokaiba lépve, köztisztviselő lett. Három évtizedig a Szekszárdi Városháza anyakönyvvezetőjeként dolgozott 2001 január 1-ig. Azóta főállásban újságírással és írással foglalkozik. Mesterének Ordas Iván írót-újságírót tartja, akitől a szakma széles skáláját igyekezett elsajátítani. Nagyon sok karitatív tevékenységet végez, műsorok összeállításában, műsorvezetésében, gyermek, idősek intézménye, Vöröskereszt, stb.
Munkáján keresztül kapcsolatba kerül a város lakóival, ügyeiket empátiával, magas szakmai elhivatottsággal végzi. A „Segítő Kezek” Nő Egyesületnek a vezetője. 1995-ben - a 100. éves állami anyakönyvezés évfordulóján - a Belügyminisztérium javaslatára a megyében egyedüli anyakönyvezetőkén kapta meg a Magyar Köztársaság Elnökének ezüst érdemkeresztjét. Újságírói, írói tevékenységét - akárcsak anyakönyvvezetői munkásságát - az empátia, a jó kapcsolatteremtő készség, az örök emberi értékek bemutatása jellemzi. A szeretet, az emberek iránti tisztelet, a segítő szándék vezényelte és vezényli tollát és kimondott gondolatait. Olyan közéleti ember, aki személyes példamutatásával és írásaival sokat tett a közjóért és azért, hogy Szekszárd lakói ismerjék egymást.
Szeleczki József:
Üzemmérnöki diplomája megszerzése után kezdett el dolgozni a szekszárdi Polgármesteri Hivatalban. 1977-ben került a városfejlesztési csoport élére, 1986-ban pedig műszaki osztályvezetővé nevezték ki. 1989-ben tanácsosi, majd címzetes főtanácsosi címet kapott. Hosszú szakmai pályafutása során számos szakmai elismerésben részesült. 1988-ban vízépítő szaküzemmérnöki diplomát szerzett. Hosszú szakmai pályafutása során számos szakmai elismerésben részesült. 1976-ban az OVH Elnöke Dicsérő Oklevelét kapta meg, 1983-ban a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozójává választották, 1988-ban a Közlekedési Minisztérium Kiváló Munkáért érdemérmét, 1995-ben Minisztériumi Dicséretet, majd 1997-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemérem kitüntetését kapta meg. Tagja a Magyar Mérnöki Kamarának és a Közlekedéstudományi Egyesületnek.
Szeleczki József nevét valószínűleg minden szekszárdi jól ismeri, hiszen kollégánk egy olyan munkakört töltött be négy évtizeden keresztül, amely mindig az előtérben szerepelt.