Menu

Közjóért kitüntető cím

2007

 

 

Andrásné Marton Zsuzsanna:

1979-től kezdődően dolgozott óvónőként a szekszárdi Arany János utcai óvodában. Már első munkahelyén kitűnt kezdeményező és jó szervezőkészségével. 1986-ban került jelenlegi munkahelyére, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumba, ahol munkáján nagy hozzáértéssel és jól érzékelhető eredménnyel végzi. A jól bevált közművelődési formák megerősítése, a szakköri és klubfoglalkozások mellett új színekkel gazdagította a közművelődési tevékenységet. Munkájának köszönhetően évről-évre nőtt a látogatottság és a rendezvényeken való részvétel. Magyarországon 1977-ben indult a Tájak-Korok-Múzeumok mozgalom, mely 1985-ben szerveződött egyesületté. A szekszárdi egyesület 1989-ben alakult meg 23 taggal. Andrásné Marton Zsuzsanna kiemelkedő szervezőkészségének köszönhetően mára a szekszárdi tagszervezet az országos legnagyobb létszámú klubjává vált, több mint 400 főt számlálnak és Szekszárdon kívül számos tag csatlakozott a környező településekről, sőt még Budapestről is. A kulturális és természeti értékek megismerését céluk kitűző programok tartalmas és megfizethető időtöltést kínálnak a szekszárdi és környékbeli érdeklődők számára. Andrásné Marton Zsuzsanna fáradhatatlan munkájának köszönhetően minden évben megye- s országjáró kirándulásokat szerveznek, melyek fő célja, hogy a résztvevők minél sokoldalúbb ismeretet szerezzenek lakóhelyünk, illetve hazánk jeles személyiségeiről, fontosabb eseményeiről, történelmi múltunkról, kulturális és természeti értékeiről. Kiemelkedő közösségszervező tevékenységéért, a kulturális értékek és hagyományok ápolása megőrzése terén végzett munkájának elismeréseként.

 

Balázsi Zoltán:

1942. szeptember 5-én született Balsán, egy Szabolcs-Szatmár megyei kistelepülésen. Középiskolai tanulmányait a debreceni Református Gimnáziumban folytatta, majd a debreceni Református Gimnáziumban folytatta, majd a debreceni Hittudományi Egyetemen végzett református lelkészként és kántorként.  Balázsi Zoltán ahhoz a kihalófélben lévő embertípushoz tartozik, aki minden emberi közösségben – legyen az munkahelyi, felekezeti, baráti – alkalmas és képes példaértékű magatartás-kultúrájával, józanságával, közvetlenségével, erkölcsi értékeivel a jelen és a jövő nemzedék előtt példaképül szolgálni. Hitével, kitartásával, meggyőződésből fakadó állásfoglalásával, hűségével egyenes beszédével, segítőkészségével, empátiás képességével, másokért való tenni akarásával sokak nagyrabecsülését és tiszteleté kivívta azokon a területeken, amelyekre elhívta és állította őt az Isten. Családjában, gyülekezetében, munkahelyén, baráti körében mindenki szereti, mert szeretetet nem csak elfogadni, hanem adni is tud. Vallási meggyőződése, mérhetetlen és alázatosan gyakorolt hite, a szellemi és a fizikai munkavégzésben gyakorolt példamutatása képessé és alkalmassá teszik arra, hogy elképzeléseinek megvalósításához segítőket nyerjen meg. Szervező képességének eredményeként szekszárdi szolgálata 7 évében kívül-belül megújult a gyülekezet temploma, a lelkészlakás, a gyülekezeti ház és az egyház tulajdonát képező Comenius Iskola. Jelenleg a Kálvin téri „kántor ház” felújítása folyik. Áldozatos tevékenységének hatására külsejében megújult az egész Kálvin tér. Igazán szekszárdinak érzi magát, kedvenc időtöltése a Kisbödőben lévő szőlőjének gondozása és borának elkészítése, saját maga is kedveli a kiváló minőségű szekszárdi vörösbort és olyannyira szakértővé vált, hogy a helyi borversenyeken több érmet is szerzett. Több évtizedes lelkészi és kántori tevékenysége, városunk egyházi életében betöltött aktív szerepvállalása, példamutató magatartása és a református gyülekezet összefogásában örömmel vállalt áldozatos munkája elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Balázsi Zoltánnak.

 

Béresné Kollár Éva:

1953. június 4-én született Debrecenben. Általános iskolai tanulmányait Szolnokon kezdte, majd Szekszárdon a Garay János Iskolában folytatta. Hat éves korában kezdte zeneiskolai tanulmányait zongora szakon, melyet később magánének szakkal egészítette ki. A Garay Gimnáziumban érettségizett, majd rövid nevelői tevékenység után a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát történelem-ének-zene szakon, később elvégezte a könyvtári szakot is. 1974 óta dolgozik az Illyés Gyula Megyei Könyvtár zeneműtárában zenei könyvtárosként. 33 éve végez komolyzenei oktat-nevelő munkát, nemcsak a könyvtárba látogató diákok részére, hanem zenei előadások formájában a város intézményeiben is. Munkája mellett több mint tíz évig tanított és vezetett kórust a Balassa János, majd a dr. Kelemen Endre Szakközépiskolában. Komolyzenei táborokat, zenei versenyeket szervez diákoknak és évek óta szoros kapcsolatban áll a fogyatékkal élők szervezeteivel. Gondoskodik a vakok és gyengénlátók részére készített hangos könyvek beszerzéséről, kölcsönzéséről, aktívan részt vesz az üléseiken és rendezvényeiken és minden évben a könyvtárosokkal, illetve más civil szervezetekkel közösen karácsonyi műsorban lépnek fel a sérült, fogyatékkal élők egyesületeivel karöltve. A Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Szervezet a látássérültek érdekében végzett munkája elismeréseképpen a dr. Thész László emlékéremmel tüntette ki. 1994-ben több intézmény bevonásával szervezett ez gyermekeknek szóló dal- és mesemondó versenyt, melynek folytatásaképp 1995-ben megalakult az énekes gyermekeket összefogó Tücsök Klub. Az énekegyüttes mára egy országosan is ismert és elismert zenés színpaddá nőtte ki magát, már két saját szerzeményeket tartalmazó önálló CD-jük is megjelent. A könnyű és komolyzene világában egyaránt otthonosan mozgó fiatalok együttese 1998 óta Szekszárd város kiemelkedő művészeti csoportja, műsoraikkal évek óta színesítik a város kulturális életének palettáját. Munkájuk eredménye a több külföldi fesztiválra szóló meghívás, a hazai versenyeken szerzett elismerő oklevelek sokasága és nem utolsósorban a közönség szeretete. Városi programok, karitatív rendezvények szervezésében, műsorában szívesen közreműködnek, állandó résztvevői a szilveszteri Örömünnepnek.  A fiatalokkal-fiatalokért végzett munkájáért 2000-ben Gyermekekért szeretettel” díjban részesült. Több évtizedes zenepedagógusi tevékenység, városunk kulturális életében, egyesületeiben betöltött aktív és karitatív szerepvállalása, illetve a gyermekek-fiatalok zenei nevelése terén tett érdemi elismeréseként.

 

Darvas Ferenc:

1936. február 1-én született Balatonberényben. Nagykanizsán végezte iskoláit, itt élt 20 éves koráig. Piarista diák lett, majd a neves gimnázium megszűnése után állami gimnáziumban érettségizett. Vegyésznek készült, de helyhiány matt a Veszprémi Egyetemről a Pécsi Jogtudományi Egyetemre irányították. Itt csupán 3 hónapot maradt, mivel lelkiismeretével nem tudta összeegyeztetni a kor társadalmi problémáiból adódó embert nyomorító ítélkezéseket. Ezt követően Pécsen szerzett híradásipari műszerész szakképesítést. Az 1956-os forradalom kanizsai eseményeiben részt vett, a forradalom leverése után néhány barátjával elindultak a határ felé, de visszajött, mert nem tudta elhagyni hazáját. A nagykanizsai automata telefonközpont dolgozója lett, majd az akkoriban rendkívül modernnel számító kaposvári központba került. Rövid kitérővel áthelyezték a szekszárdi központba, ahonnan ugyan még visszatért Kaposvárra, de szíve már visszahúzta Szekszárdra, mert megismerkedett Pálffy Irénnel. Több szakmai tanfolyamot végzett Budapesten kiváló eredménnyel, helytállásáért Kiváló Dolgozó kitüntetést is kapott. Több mint négy évtizedes munkája után –éppen mikor a digitális telefonközpontok kiépítésére kerülten – 1995-ben nyugdíjba vonult. A nyolcvanas évektől kezdődően már rendszeresen publikált, de irodalmi pályája kezdetén meghatározó jelentőségűek volt a Csányi László által kapott baráti támogató szavak. Kapcsolatuk elmélyült és barátivá vált és jóllehet Csányi László nem vállalt recenziós írásokat a helyi írók és költők műveiről, Darvas Ferenccel kivételt tett és „A lélek csendje” című kötetéről a következőket írta: „Hasznos költő Darvas Ferenc, aki közös gondjainkról és örömeinkről énekel, tudja, hogy a vers is része az életnek, s alkalmas arra, hogy kiemeljen gondjainkból”. Az 1987-es év meghatározó volt Darvas Ferenc életében. A Berzsenyi Dániel Társaság által meghirdetett irodalmi pályázaton díjazott lett és Jókai Annától, az Írószövetség elnökétől vehette át a keszthelyi Festetich kastély  tükörtermében a Berszenyi-Helikon díjat. Ez a kitüntetés szárnyakat adott Darvas Ferencnek és sorra jelentek meg, kötetei, idén már a 31. és 32-ik kötete van készülőben. Tevékenysége a országosan is ismertté vált és tagja lett Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak, a Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaságnak, a Váci Mihály Társaságnak és a Krúdy Irodalmi Körnek. Tiszteltbeli tagja lett a Tolna Megyei Art’99 Képzőművészeti Egyesületnek is, és számos megnyitón, kiállításon köszöntötte a társaság művészeit. Darvas Ferenc verseit hosszú évek óta halhatjuk a megye művelődési házaiba, iskoláiban, szociális és idősotthonokban. a költő feladatának tartja, hogy mindenkihez szóljon, legyen az idős vagy fiatal, vagy bármilyen képzettségű ember. Alapító tagja a 30 éve alakult Dicenty Dezső kertbarát körnek, a házuk előtt évtizedekkel ezelőtt parkot létesített. Irodalmi munkásságért számos elismerést kapott, kötetei az Országos Széchenyi Könyvtárban is megtalálhatók, de érettségi tételként is szerepelt már középiskolában. Több évtizedes tevékenysége, városunk közéletében, egyesületeiben betöltött aktív és karitatív szerepvállalása elismeréseként.

 

Dr. Sólyom Bódog:

Baranya megyében, egy szép fekvésű kis faluban nevelkedett. Egyszerű földműves családból való, szüleitől örökségül óriási szorgalmat és kötelességtudatot kapott. Ez életére meghatározó volt, mert minden tekintetben a maximumra törekedett. Pécset a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a jogi egyetemet is Pécset végezte. A diploma megszerzése utá, 1960-ban került a Szekszárdi Városi Ügyészségre fogalmazóként. Az ügyészi pályán a ranglétrát végigjárta, volt városi ügyész, megyei főügyészségi ügyész, csoportvezető, osztályvezető ügyész és 1978. óta megyei főügyész helyettes. 2001-ben a címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyészi címet is megkapta. Közel három évtizeden át irányította a Tolna Megyei Főügyészség büntetőjogi szakterületét. Mindig az igazság kiderítésére törekedett, az áratlanság védelmét messzemenően figyelembe véve azzal, hogy inkább meneküljön kilenc bűnös, minthogy egy ártatlan bűnhődjön. 1977-ben a Szekszárdi Dózsa SE kosárlabda szakosztályának elnökévé választották. 1988-ban a klub önálló lett, melynek továbbra is elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lett. Három évtizede kemény munkával, nagy lelkesedéssel, szabadidejét feláldozva munkálkodott azon, hogy a szekszárdi női kosárlabdacsapat első osztályú legyen, illetve a mintegy 200 fős utánpótlás fennmaradásának feltételei évről-évre biztosítva legyenek. 1970-ben indították útjára a sió-Kupa Nemzetközi Női Kosárlabda Tornát, melynek azóta is szervezője, irányítója. Sportdiplomáciai kapcsolatot épített ki szinte  valamennyi európai ország kosárlabda szervezetével, de a szekszárdi tornákon már amerikai és ausztrál csapatok is megfordultak. A kosárlabdának köszönhető a belga testvérvárosi kapcsolat kialakítása is, a 17 évvel ezelőtti kapcsolatfelvétel óta már több mint egy évtizede ápol Szekszárd baráti viszonyt Waregem városával. A kosárlabda klub felnőtt csapata – Dr. Sólyom Bódog kapcsolatainak köszönhetően többször eljutott a tengerentúlra is, de az utánpótlás csapatok is részt vehettek már külföldi tornákon. Tevékenységét társadalmi munkában végezte, anyagilag ezért soha nem fogadott el, a sportvezető tevékenységet mindig szolgálatnak tekintette. Két évtizede ellátja a
Tolna  Megyei Kosárlabda Szövetség és a Sportegyesületek Tolna Megyei Szövetségének elnöki teendőit is. Szabó Ödön, az országosan is ismert kosárlabda mesteredző az 1977-ben megjelent könyvét úgy dedikálta, hogy „Sólyom Bódog a szekszárdi kosárlabda sport reprezentánsa, aki sokat, nagyon sokat tett a sportért”. Közel egy évtizede Rotarysta, jelenleg a Rotary Egyesület vezetőségi tagja és ennek keretében karitatív tevékenységet is végez. Az ügyészi munkájáért több elismerésben is részesült, kapott kitüntetést és elismerést a szakszervezetben és a békemozgalomban végzett munkájáért is. Sportvezetői tevékenységéért 1984-ben Magyar Népköztársasági Sportérdeméremmel, 1994-ben belügyminiszteri kitüntetésként „Eszterházy Miksa” érdeméremmel jutalmazták. A több évtizedes ügyészi és az igazságszolgáltatás terén folytatott munkájáért, sportvezetői tevékenység8ért, illetve a színvonalas szekszárdi kosárlabdasport feltételeinek megteremtése érdekében tett elévülhetetlen érdemeinek elismeréseként.

 

Schneider Konrád:

1941. szeptember 5-én született Kakasdon. 1947-ben a második kitelepítési hullám előtt családjuk az összes vagyonát hátrahagyva Szekszárdra szökött, ahol ismerősöknél és barátoknál találtak menedéket. 1947. szeptemberében, 6 évesen beíratták az iskolába, hogy felügyelet alatt legyen legalább a nap első felében. Tanulmányait az újvárosi Katolikus Iskolában, majd a Garay Általános Iskolában végezte. Az iskolai sporton kívül a Szekszárdi Építők SE Birkózó Szakosztályában ismerkedett meg a rendszeres versenysporttal. Edzője Bödök Bertalan testnevelő volt, aki nagy türelemmel foglalkozott a birkózó palántákkal is. Az 1956-os forradalom után barátai rábeszélésével sportágat váltott. A Szekszárdi Spartacus Kerékpáros Szakosztályában kezdett el rendszeresen sportolni és viszonylag gyorsan jöttek is az eredmények. A területi Béke Kupa Versenyeken több dobogós eredményt is sikerült elérnie, és belekóstolhatott a győzelem ízébe is, így végleg eldöntötte: kerékpárversenyző lesz. Asztalosipari tanulóként folytatta tanulmányait, majd 1961-ben bevonult katonai szolgálatra Nagykanizsára. Itt is folytatta sportpályafutását, a Vasutas SE csapatában rendszeresen rést vett versenyeken. Amikor 1963 őszén leszerelt, már ő számított a legeredményesebb versenyzőnek. A jobb lehetőségek reményében 1965-ben a Budapesti HSC csapatához igazolt és még abban az évben első osztályú minősítést szerzett, aztán végre egy igazi élvonalbeli csapathoz igazolt, a Csepel SC-hez. A jobb feltételek a jobb eredményekben is megmutatkoztak, csapatával a magyar bajnoki dobogóra többször is felállhatott, és lehetősége nyílt részt venni a nagy nemzetközi versenyeken.1971-ben Szekszárdra hívták edzőnek és versenyzőnek, ahol nagy lelkesedéssel látott munkához. Az új feladatot az alapoknál kezdték, 9-13 éves gyerekeket toboroztak. Hamarosan beiratkozott a Testnevelő Főiskola edzői szakára, melyet jól megfelelt minősítéssel végzett el. 1974-ben a szekszárdi szakosztály az országos rangsorban a 4. helyre küzdötte fel magát, 1975-ben pedig az ország legeredményesebb csapata lett. A nemzetközis sikerek is motiválták abban, hogy Pálinkás István elnök és Petris József ügyvezető hathatós segítségével elindítsanak egy nemzetközi versenyt Gemenc Nagydíj néven. 1977-ben a junior VB-n az országúti csapatversenyben 36 válogatott között hazánkat egy komplett szekszárdi csapat képviselte, és 8. helyezést szerzett: a Halász László, Halász Zoltán, Liska Pál és Pálinkás Csaba összeállítású együttes. A 70-es  és a 80-as évtized igazi aranykorszakot jelentett a szekszárdi kerékpársport életében. Versenyzői világbajnokságokon, majd az 1980-as olimpián is sikerrel szerepeltek Schneider Konrádot pedig szövetségi kapitánnyá nevezték ki az országúti válogatottnál. Számos kiváló kerékpáros ért el sikereket ebben az időszakban Szekszárdon ontotta a tehetségeket, elég ha a fent említetteken kívül Sajó Péter, Takács András, majd a következő generáció neveit említjük meg: Kasza testvérek, Vanitsek, Taksonyi, Schneider Gábor, Steig testvérek, Jávor, Újvári, Istlstekker, Arató testvérek, Szabó Szilárd és még sokan mások. A Gemenci Nagydíj óriási népszerűséget szerzett nemcsak a város, hanem az ország legnépszerűbb kerékpárversenye lett, de Schneider Konrádnak az időközben bekövetkezett gerinctörése miatt fel kellet hagynia a további munkájával. A rendszerváltás után az állami támogatás egyre kevesebb lett, de 1993-tól újra szövetségi kapitánnyá választották. Ezzel együtt tovább folytatódott a hanyatlás és kerékpársport már nem kapta meg azt a kellő támogatást és figyelmet az országban, így az eredmények is elmaradtak. Schneider Konrád nagy örömére ma is fellelhetők tehetséges versenyzők Szekszárdon: Iszkádi, Tóth, Bishof, Dévai, Támer, Wágner, Prantner Anita és Ruff Anikó, akik közül kitartó munkával néhányan talán ismét elérhetik a hajdani nagyok eredményeit és sikereit. A több évtizedes kiemelkedő sportvezetői és nevelői munkájáért, városunk kerékpáros életének felvirágoztatásért és a versenyzőivel elért világszínvonalú eredményeinek elismeréseként.