Közjóért kitüntető cím
2002
Dr. Fenyőházi László (+)
1927. március 4.-én született Diósgyőrben. Hadifogságából hazatérve 1946-ban érettségizett Miskolcon. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Orvostudományii Egyetemen végezte, 1952-ben szerzett orvosi diplomát. Szekszárdon 1952. szeptember 1-jén kezdett el dolgozni, a Megyei Kórház Belgyógyászati Osztályán. Belgyógyászatból és reumatológiából tett szakvizsgát. 1967-ig megyei reumatológiai szakfőorvosként dolgozott, ekkor nevezték ki a III. Belgyógyászati és Reumatológiai Osztály főorvosának. Az 1960-as években megszervezte a Városi Fürdő hydroterápiás részlegét, mely évekig kiválóan működött. Az 1970-es években az Akadémia pályázatát elnyerve területi szűrést végzett a mozgásszervi betegeken, különös tekintettel bizonyos reumás betegségek familiáris összefüggéseire. Ennek körében nagy mennyiségű betegekre vonatkozó anyagot rendezett és dolgozott fel munkatársai segítségével. Tudományos konferencián kb. félszáz előadást tartott. Tudományos cikkei hazai és külföldi folyóiratban egyaránt megjelentek. A magyar Reumatológiai Egyesület elnökségi tagjaként több országos tudományos konferenciát szervezett Szekszárdon és Tengelicen. Az osztályán dolgozó orvosok közül tízen szereztek szakképesítést és különböző intézményekben, vezetőként dolgoznak. Mindig szerette a sportot, 20 éven keresztül a Kórházi Sportkör elnöke volt, segített a jól működő szakosztályok megszervezésében. 1988-ban került nyugállományba. Abban az évben felkérték a Tamási Termálfürdő gyógyvízzé nyilvánításához szükséges vizsgálatok elvégzésére, melynek eredményeként az Egészségügyi Minisztérium a gyógyvízzé nyilvánítást engedélyezte. Ennek köszönhetően számtalan szekszárdi beteg is megélheti a gyógyulás, regenerálódás örömét Tamásiban. Azóta és jelenleg is a Tamási Rendelőintézetben dolgozik, a reuma szakrendelést látja el. Magas színvonalú gyógyító munkássága, valamint kimagasló, városunk hírnevét öregbítő tudományos tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „közjóért” kitüntető díjat adományoz dr. Fenyőházi László nyugalmazott osztályvezető főorvosnak.
Kovács János:
1949. december 7-én született Sárpilisen. A Vendéglátóipari Technikumot Budapesten végezte 1968-ban. Szakmai gyakorlatot a pécsi Nándor Étteremben, a budapesti Gundel Étteremben és a visegrádi Silvanus Szállóban szerzett. 1973-tól a Gemenc Étterem konyhafőnöke. 1976-2002 között váltakozva a Kolping Iskola és Vendéglátó Szakközépiskola szakoktatója, gyakorlati oktatásvezetője, nyugdíjazásáig a Garay Étterem üzletvezetője. Kitűnő szakember és kiváló pedagógusként számtalan tanítványa életének meghatározó szakoktatója, nevelője volt. Rendkívül nagy gondot fordított a szakma minőségi tudásszintjének elsajátítására, ezért is szorgalmazta, hogy legyen a Hunyadi Mátyás Középiskolának nyílt árusítású étterme, ahol a tanulók a vendég jelenlétében kellő szakmai irányítás mellett tanulhatják meg szakmájukat. Külföldi kapcsolatait felhasználta arra is, hogy a pincér és szakács tanulók tanulmányutakon gyarapítsák tudásukat. Oktatói, nevelői munkája mellett mindenkor példaértékű széleskörű társadalmi tevékenységet folytatott. Városunk határain túl is a gasztronómiai kultúra fejlesztésének, a korszerű, egészséges táplálkozási ismeretek terjesztésének nagy misszionáriusa. Nemcsak az iskolarendszerű oktatásban, hanem a felnőttek (élelmezésvezető, szakácsok, háziasszonyok, mesterek) képzésében is tevékeny és szakmailag kiváló, hiteles a személyes közreműködése. Szakmai igényessége, emberközpontúsága a közéleti problémák iránti fogékonysága, kiváló kommunikációs és kapcsolatteremtő készsége, karitatív egyénisége a közjó sokrétű szolgálatában való aktív részvételének meghatározói. Alapító tagja volt a Hátrányos Helyzetű Gyermekek Közétkeztetési Alapítványának. A Tolna Megyei Ínyencklub alapítója, a Gasztronómia Szövetség Dél- Dunántúli Régiójának a szakma által elismert, megbecsült vezetője, Nagyszakácsiban a reneszánsz konyha évenkénti versenyének szervezője. Számtalan főzőverseny zsűri elnöke. Jelentős receptgyűjtő és azokat kiadványban közreadó, hagyományokat ápoló, megújító tevékenysége is, amely országosan is ismert és közkedvelt. Cikkei, tájjellegű receptjei rendszeresen jelennek meg a Magyar Konyha hetilapban. Neve a gasztronómiával kapcsolatos könyvek társszerkesztőjeként is ismerté vált országszerte. A közétkeztetés, a vendéglátás, a családi és közösségi ünnepségek gasztronómiai szolgálatásaiban követendő mércét állított fel. A városi rendezvényekhez kapcsolódó magas színvonalú gasztronómiai szolgáltatásaival és a városunkba látogató belföldi, külföldi vendégeink példaértékű ellátásával jelentősen hozzájárul Szekszárd hírnevének öregbítéséhez. Kiemelkedő szakmai szerepe, a fiatalokat a szakma ismeretére és szeretetére nevelő munkássága, mesterszakácsi hírnévvel városunknak országos elismerést szerző tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Kovács János mesterszakácsnak.
Nepp Dénes:
1955. augusztus 05-én született Szekszárdon. 1973-ban Palánkon érettségizett, majd a több mint 80 éves családi hagyomány folytatása mellett döntött. A bőrdíszműves tanulmányai után szíjgyártó szakmunkás bizonyítványt szerzett, 1979-től kisiparos, a mestervizsgát is ebben az évben tette le. A szakma alapjait, szeretetét nagybátyjától, Csankó Zoltán szíjgyártó mestertől tanulta. Megszerzett tudását Ambach Antal mester segítségével fejlesztette tovább, akitől az aprólékos, a részletekig terjedő igényességet vette át. Ma is ők a követendő példaképei. A bőrdíszműves szakmák valamennyi ágában otthon van, de a legtöbb elismerést, díjat -itthon és külföldön – a „míves” lószerszámaival szerzett magának, amelyben a magyar hagyományokat őrzi. A marhabőrből, kézi varrással készült remekművek készítése okozzák a legnagyobb örömet számára. Munkájára jellemző a precizitás, igényesség, a hitelesség, a részletek finomsága, a gyakorlati használhatóság és az esztétikai érték ötvöződése. Számos esetben a kettes vagy négyes fogathajtó Európa – és Világbajnokok Nepp Dénes által készített lószerszámokkal versenyeznek. A mester büszkesége, hogy szerszámai még egyetlen versenyen sem szakadtak és a lovakat sem törték fel. 1984-től zsűriztette munkáit. Kül- és belföldi kiállítások rendszeres résztvevője, számtalan díj, elismerés birtokosa. Jelentősen növeli Szekszárd hírnevét, elismertségét, megbecsülését azáltal is, hogy egyéni exportjoggal rendelkezik. Továbbá az ilyen egyedi különleges kézimunkáknak fontos, Magyarország iránti érdeklődést fokozó szerepe lehet az Európai Unióban is. Az Országos Kisiparos Kézműves Tanács, a Kézműves Kamara és a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület vezetőségének tagjaként jelentős közéleti tevékenységet is ellát szakmája érdekképviselete mellett. Saját alkalmazottjain keresztül is törekszik mesterségbeli tudásának áthagyományozására. 1996-ban Salzburgban, 2001-ben San Franciscóban nagy sikerrel képviselte a magyar kézművességet és ezzel együtt városunkat. Népi iparművészi munkásságát, szíjgyártő mesterségét számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el. Komoly sikernek tartja, hogy szerszámaival a versenyzők közül négyszer (Johann Böhler, Kecskeméti László, Bárdos György) szereztek már világbajnoki aranyérmet. Címei: 1993 Népi Iparművész, 1993 Kiállítás egy "Világ"-kiállításért, Budapest, 1995 Aranykéz díj, 1998 Az Év Mestere. A kiemelkedő népi iparművészeti munkássága a családi és a szíjgyártő hagyományok magas színvonalú folytatása és ápolása, valamint városunk nemzetközi hírnevét öregbítő tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Nepp Dénes népi iparművésznek.
Váczi Imre:
1933. április 3-án született Tolnán. A Garay Gimnáziumban érettségizett 1951-ben, majd a budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát 1956-ban. 1956-tól 1991. évi megszűnéséig a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál illetve annak jogelődjénél dolgozott építész tervezőként, 1965-től főmérnökként, majd műszaki igazgatóhelyettesként. Kezdettől a középületek tervezése vonzotta, megvalósult létesítményeinek legnagyobb része középület. Első sikereit az építészet modern korszakában érte el. Az általa illetve kollegáival együtt készített épülettervei felvették a versenyt az ország legnevesebb építészeivel, követve a kor építészeti irányvonalát legújabb építési technológiákat. Tervei szerint készült el Szekszárdon a TITÁN, a Mezőgép, a Magyar Nemzeti Bank, a Szakszervezeti Székház épülete, a Strand Fürdő, a Gemenc Szálló (Link Péterrel együtt), a Kórházi Konyha és Étterem, Szarvas Csárda, újvárosi temető ravatalozója. Ipari épületei közül kiemelkednek, a Van de Velde Kft., Pretl Hungária Kft., UPONOR Kft., Spinner Hungária Kft. épület együttesei. Városunk épített környezetét jelentősen gazdagítják az általa tervezett lakóépületek is. Jelentős a belsőépítészeti tervező tevékenysége. 1962 óta tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, 1991 óta a Magyar Építész Kamarának. A Tervező Vállalat megszűnése után megalakította a Szekszárdterv Kft-t, jelenleg a Váciék Építész Irodája keretében végez építészeti tervezési tevékenységet, szolgálja a közjót az épített környezetünk szépítése által. Életének emlékezetes, áldásos időszaka volt az ifjú szakemberek oktatásába való bekapcsolódása az 505. számú Szakmunkásképzőben óraadóként. A Szekszárdon végzett 45 éves építészeti tervezési tevékenysége mellet szolgálta a közjót a szakmai közélet javára végzett egyéb munkásságával is. Éveken keresztül a tudományos ismeretterjesztő tevékenységével fejlesztette az építészeti és környezeti kultúrát. Szakmai tudása mellé kiváló emberi tulajdonságok társulnak: kiegyensúlyozott, higgadt egyénisége, racionális, józan gondolkodásmódja, békés személyisége példaértékű a szakmabeliek és a szakmán kívüliek számára egyaránt. Munkásságának, épületeinek ismertetése, kritikája a szakfolyóiratokban és a Modern Építészeti Lexikonban is többszörösen megjelent. Magas színvonalú szakmai tudása, számos középület tervezése terén elért sikerei, példaértékű emberi tulajdonságai, valamint városunk érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Váczi Imre építészmérnöknek.
Velencei István:
1945. november 1.-én született Pakson. 1968 óta teljesít szolgálatot a Tűzoltóság állományában. A BM Akadémia tűzoltó tagozatát 1972-bn kimagasló eredménnyel, a Rendőrségi Főiskola igazgatás rendészeti tagozatát 1987-ben évfolyam elsőként végezte el. 1978-tól Szekszárd város tűzoltó parancsnoka. Az elmúlt évtizedek során rendkívüli elméleti és gyakorlati tapasztalatokra tett szert. A tűzoltóság múltja irányi fogékonyágát fémjelzi a Tolna Megyei Levéltárban évekig folytatott kutató munkája, az 1980-as évek elején a bonyhádi Tűzoltó Múzeum létrehozásában végzett kiemelkedő és odaadó tevékenysége, s az is, hogy 2001. május 4-én tűzoltó laktanyánk felvette a dr. Boda Vilmos Tűzoltólaktanya nevet. Nevéhez fűződik Szekszárd tartalék tűzvíztárolómedence hálózatának kiépítése, és a középmagas lakóépületek tűzoltási taktikájának kidolgozása és alkalmazása. Mindamellett, hogy rengeteget tett városunk tűzvédelmi helyzetének megszilárdításáért, sokat tett a tűzoltó technikák rendkívül nagymértékű fejlesztéséért is. Példaértékű a fiatal és a felnőtt generáció körében végzett megelőző- felvilágosító, felkészítő munkája, állandó résztvevője és segítője a városi és intézményi rendezvényeknek. Szakmai, emberi, vezetői tulajdonságainak, felkészültségének, határozottságának is köszönhető, hogy a szekszárdi tűzoltók hatékonyan óriási biztonságérzettel tudnak beavatkozni Szekszárd város kárfelszámolási munkáiba. A Velencei Istvánt jellemző segítő szándék, felelősségtudat, lelkiismeretesség és fáradtságot nem ismerő tenni akarás, kiváló együttműködési képesség Szekszárd város hírnevét növeli azáltal is, hogy példaértékű kapcsolatokat alakított ki a testvérvárosok tűzoltóival és 55 település polgármesterével és a képviselő testületével. Elnöke a Tolna Megyei Tűzoltóparancsnokok Kollégiumának, tagja a Hivatalos Önkormányzati Tűzoltók Szövetségének, valamint a Helyi Védelmi Bizottságnak. A 2000-ben megalakult Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkáját folyamatosan segíti és támogatja tudása legjavát nyújtva. 1998-ban a Köztársaság Elnöke a Magyar Köztársasát Arany Érdemkeresztjével tüntette ki. A tűzoltás és tűzmegelőzés terén szerzett kiemelkedő érdemei, valamint a város érdekét mindig szem előtt tartó, a köz ügyét szolgáló, lelkiismeretes munkássága elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Velencei István tűzoltó ezredesnek.