Közjóért kitüntető cím
1998
Bucsányi Kálmán:
1944. július 8-án, Szekszárdon született. Főrestaurátorként évtizedek óta művészi színvonalon rendszeresen publikál régészeti és néprajzi ábrázolásokat. Újszerűen oldotta meg a múzeum őskori termében a ritkaságszámba menő mamut bemutatását. A kilencvenes évek elején a Remete kápolna melletti kálvária-stációkat időtállóan, szabadalomnak is beillően, műanyagképekkel rekonstruálta. Az evangélikus templom nagyméretű oltárképének a restaurátora. Számos szép kiállítás rendezője vagy kivitelezője a Babits-házban, a múzeumban és a Művészetek Házában. A szakma országosan is a legjobbak között tartja számon. Munkája és emberi magatartása alapján tiszteletet érdemlő és élvező állampolgár a "Közjóért" kitüntető díjra érdemes.
Farkas Pál:
1947. július 1-én született Szegeden. Szobrászművész, tanszékvezető főiskolai tanár. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1977 óta a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán tanít, a Vizuális Tanszéket vezeti. A vizuális nevelés tárgyait tanítja, ezeken belül a környezet-alakítás, mintázás-formaalakítás lehetőségeit kutatja a pedagógusképzésben. A közel három évtizedes művészi munkássága során az éremtől a köztéri alkotásig a szobrászat minden területén szerzett sikereket és elismerést. Munkásságára a reális ábrázolás reneszánsz ihletésű plaszticitása jellemző, mellyel egyéni formavilág ötvöződik. Szobrainak megjelenési módjára az érzékenység lélekelemzés, az egyéniség hatásos tükrözése, az egyén megfogalmazásának művészi kifejezése érvényes. Hazai és külföldi kiállításokon alkotásaival elismertséget szerzett öregbítve ezzel a város hírnevét is. (Ismert alkotásai: Liszt Ferenc-portré (Bezons), Adam Dragoszavlevic-portré (Belgrád), Pieta (Zágráb), Furiosó mén Balatonfenyves), Béri Balogh Ádám-portré (Tamási), Atomtudósok portréi (Paks), Babits Mihály-szobor, Baka István síremlék, Csányi László síremlék, Liszt Ferenc- szobor, Háry János-szobor, Wosinsky Mór-portré (Szekszárd).
H. Németh István (+):
1926. augusztus 20-án született Szekszárdon. Tanulmányait szülővárosában kezdi, a Garay János Gimnáziumban érettségizik 1944-ben. Teológiai stúdiumait a pécsi Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karán végzi 1948-ban. Körmenden, Gyékényesen, majd Szekszárdon segédlelkész. 1951-től a szekszárdi gyülekezet lelkésze. A lelkészcsalád közösségi gondolatra neveli a felnövő generációkat. Tanítványai évtizedek múlva is felkeresik. Részt vesz a város kulturális életében, az irodalmi körök munkájában. 1952-től az országos evangélikus egyházi sajtó rendszeresen közli szépirodalmi írásait. Több száz novellát, riportot, szabad verset, tárcát ír, melyeket lefordítottak német, angol, finn, holland, szlovák nyelvre, és a külföldön élő magyarság is szívesen közli írásait.
Hosszabb ideig volt tagja egyháza sajtótanácsának. Az Evangélikus Sajtóosztály szépírói antológiákat adott ki, melyekben egyházi témájú elbeszélései, szabad versei és modern témájú novellái jelentős számban kaptak helyet (pl. Somvirág-antológia, Budapest, 1968; Kalásztépés-antológia, Budapest, 1973). Írásait H. Németh István névvel közölte. Szabadidejében 12 évig idegenvezető volt, különböző közéleti funkciókat töltött be. 1987-ben ment nyugdíjba, de azóta is aktív a gyülekezetében, a város közéletében, rendszeresen tart előadásokat a helytörténeti klubban.
Szily Lajos:
1954. szeptember 6-án Hahóton született. Szily Lajos a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója a Liszt Ferenc Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézete pécsi tagozatán 1976-ban szerezte meg diplomáját. 21 éve dolgozik a szekszárdi zeneiskolában, 8. éve igazgatója az intézménynek.
Saját szakterületén elért szakmai sikereit fémjelzi, hogy trombita szakos növendékei rendszeresen kiemelkedő helyezéseket érnek el megyei versenyeken. Több tanítványát indította el a zenei pályán, és sikeres felvétellel jutottak be a zeneakadémiára, zeneművészeti főiskolára. Meghatározó egyénisége Szekszárd város zenei életének. Tagja a szekszárdi Madrigál Kórusnak, alapító tagja a Szekszárd Big Band együttesnek és a Spirituálé Együttesnek. A Liszt Ferenc Pedagógus Kórusnak több évig vezetője volt. 1986-ban Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. A zeneiskola igazgatójaként sikerült elérnie, hogy jelentősen nőtt az iskola növendékeinek száma, az igényekkel szinkronban bővült a hangszer oktatás választási lehetősége kihasználva a Művészetek Házában biztosított orgonát is. 1993 őszétől az iskola művészeti profilja a néptánc tagozattal bővült, utánpótlást biztosítva a Bartina Néptánc Együttesnek. Az iskola eredményesen készíti fel növendékeit mind a zeneművészeti szakközépiskolai, főiskolai továbbtanulásra, mind a különböző szintű versenyekre. Szakmai és továbbképzési központja a megyében működő zeneiskolai tagozatoknak. A zenei nevelés segítésére több alapítványt gondoz. Az iskola zenei együttesei, zenekarai, zenetanárai a városi rendezvények rendszeres szereplői, de hírnevüket a megyei és országos versenyeken elért sikereken túl Szekszárd külföldi testvérvárosaiban szerzett elismerések, meghívások is öregbítik.
Szily Lajost a város, a megye zenei életének fellendítéséért kifejtett két évtizedes zeneiskolai és zenei közéleti munkássága érdemessé teszi a Közjóért kitüntető díj elnyerésére.
Törő György:
1944. július 23. Szakályban született. Fafaragó népi iparművész.
1987 óta él és alkot Szekszárdon. Alkotásai - a határon túl is és országszerte 26 településen - teszik ismertté Szekszárd város nevét. Fáradságot nem kímélve dolgozik és önzetlenül ajándékoz városunknak is a műveiből. Az ő munkája a Sport- és Szabadidőközpontban a Súlyemelő EB emblémája (1992.), a Millecentenáriumi Emlékhely a Bródy Sándor utcában (1996.), a Lakható Szekszárdért Játszótér a főiskola mellett (1997.), az 1848-as emlékpark és játszótér a Csatári torokban (1998.). Rendszeresen vezet szakköröket és fafaragó táborokat. Munkájával hozzájárul a város hírnevéhez és a város szépítéséhez, ezért a Művelődési Bizottság a Közjóért kitüntető díj adományozását javasolja Törő Györgynek.
vitéz Horváth József (+):
1931. július 11-én Újdombóváron született. A termőföld szeretetét és az emberszeretetet a szülői házból hozta. 1950-től a Dél-dunántúli Borforgalmi Nemzeti Vállalatnál pincemester. Ezt követően a kajmádi Állami Gazdaság üzemegység vezetője és pincevezetője, felügyelete alá 373 kat. hold szőlőültetvény tartozott. 1960-tól a Tolna megyei szőlőrekonstrukciós program főszervezője, megyei főkertész. Későbbiekben szekszárdi Állami Gazdaság főkertésze, főborásza, majd az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet dél-dunántúli főfelügyelője. 1990. január 1-től nyugdíjas. Szakmai tevékenységét ma is a szekszárdi borvidék hírnevének növelésére, a termelők szakmai ismeretének bővítésére, új szakemberek kinevelésére összpontosítja. A borvidék felemelkedéséért dolgozó szakember csoportok munkájában tevékenyen és példamutatóan részt vesz, és elvitathatatlan érdemeket szerzett abban, hogy a borvidék a szakemberek és a termelők munkájával ismertté vált. Munkáját számos elismerés kíséri, négy ízben kapta a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést és a Kocsis Pál, illetve a Matthiász János Emlékplakettek birtokosa. A szekszárdi bor hírnevének megalapozásában végzett kiemelkedő munkájáért a Közjóért kitüntető cím adományozását javasoljuk Horváth József kertészmérnöknek.