A doni áttörés 77. évfordulója alkalmából koszorúzással egybekötött kegyeleti megemlékezést tartott a II. világháborús emlékműnél a szekszárdi önkormányzat, a Magyar Nemzetőrség Tolna Megyei Szervezete és a Babits Mihály Kulturális Központ.

A háború maga a pokol, az embertelenség, és 1943. január 12-én a mínusz harminc-negyven fokos hidegben a magyar katonáknak ezzel kellett szembenézniük – emlékeztetett beszédében Csillagné Szánthó Polixéna, Szekszárd Megyei Jogú Város önkormányzati képviselője. A Vörös Hadsereg az urivi hídfőből kiindulva áttörte a magyar védvonalat, aminek következtében a 2. magyar hadsereg kötelékébe tartozó honvédek és munkaszolgálatosok közül mintegy 125-130 ezren estek el, sebesültek meg vagy kerültek fogságba. A doni hadsereg mostoha körülmények között harcolt. Huszadik századi hadtörténeti példákat is nehéz lenne találni arra, hogy egy ekkora hadsereg ilyen kemény körülmények között ellen tudott volna állni a súlypontokra koncentráló, személyi és fegyverzeti túlerővel rendelkező ellenség támadásainak. A megemlékezés végén a megye és a város vezetői, intézmények, civil szervezetek tagjai, a város lakói és a diákság képviselői koszorút helyeztek el az emlékműnél.

Mint ismert, a szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarban hetvenhét éve, 1943. január 12-én indította meg támadását a 207 ezer emberből álló 2. magyar hadsereg ellen. A veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg anyagi veszteségei 70 százalékosak voltak, az emberveszteséget 93 500-re, más források 120 ezerre, illetve 148 ezerre teszik; a sebesültek és fogságba esők pontos száma sem ismert.