Dr. Nedók Pál munkásságát bemutatva egykori kollégáinak emlékező írását közöljük:

 

 

A lakonikus szomorú hír: a nyugdíjas éveiben visszavonultan élt dr. Nedók Pál Szekszárd város volt tanácsának elnöke, megyei szakigazgatási vezető, 92. életévében elhunyt.

 

A hajdani kollégák a megrendülés hangján és elfogultan emlékezhetnek a hivatalt vezető jogászra, aki a városépítésben, fejlesztésben együttműködésre vállalkozó, és arra képes embereket látott munkatársaiban.

 

A jogászi diploma megszerzése után 1956. augusztus elsejétől nyugdíjba vonulásáig folyamatosan a közszolgálatban dolgozott. 1956-58 között a Megyei Tanács szervezési és jogi osztályán, majd 1958 októberében felettesei – felfigyelve képességeire – áthelyezték a Szekszárd Városi Tanács VB titkári munkakörébe. Huszonhárom éven keresztül, 1981. augusztus elsejéig a Városi Tanács VB különböző tisztségviselői beosztásaiba választották meg. Előbb VB titkár, majd elnökhelyettes, 1976-1981-ig tanácselnöki tisztségbe.

 

Nagyon szerette szülővárosát, Szekszárdot. Büszke volt arra, hogy ősei háromszáz éve a város adófizető polgárai, akik az 1700-as évek elején érkeztek Szekszárdra és őt ez nemcsak büszkeséggel, de rendkívüli felelősségérzettel töltötte el. A huszonhárom év alatt minden erejét megfeszítve Szekszárdért, a szekszárdiakért dolgozott, hogy a csendes kisvárosból rangjának megfelelő megyeszékhely váljon, hiszen az iparosodás, a gyáripar hiánya, a gyenge közművesítés, a kritikus lakásínség megoldásra várt. Ehhez kellettek a fiatal, dinamikus szakemberek, akik a következő években folyamatosan érkeztek is a Városi Tanácshoz, akikkel közösen Szekszárdot valóban megyeszékhely nívóra segítették. Fejleszteni, korszerűsíteni kellett az úthálózatot, a közlekedést, új általános iskolák, gimnázium és szakiskolák épültek. Sorra települtek a gyáregységek, a megnövekedett lakásigény kielégítésére ezernél is több lakás épült. A lakosság száma harmincnyolc ezerre nőtt és magas volt a bejáró dolgozók és tanulók száma is. A szekszárdi dombvidék, a szőlőterületek megóvása, jobb megközelítése és a város csapadékvédelme érdekében – kihasználva a pályázati lehetőségeket is – a dombvidéken 36 kilométer betonút épült.

 

Tevékenyen részt vett a Szekszárd-Bezons testvérvárosi kapcsolat létrehozásában, mely révén sok kulturális és baráti kapcsolat alakult ki a két város lakói között.

 

Öröm és nagy siker volt számára a Prométheusz park létrehozása, valamint, hogy az omladozó, valaha gyönyörű zsinagóga – ma Művészetek Háza – megvásárlását ő bonyolíthatta le.

 

Ezen, közel negyed évszázad, melyet Dr. Nedók Pál a város vezetésében eltöltött, nagyon sok mindenben változtatta meg a város képét és életét. Ehhez elengedhetetlen volt a kitűnő szakember gárda, mert ő mindvégig csapatban, a közös munkában gondolkodott. Igyekezett a legjobb szakembereket maga köré gyűjteni, akikkel kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapuló kapcsolatot épített ki. Munkatársaiban feltétlenül bízott, megbecsülte, segítette őket és tisztességből példát mutatott. Ennek viszonzását nemcsak munkatársaitól és a testületek tagjaitól, de rajtuk keresztül a város lakosságától is érezte.

 

1981-ben saját kérésére áthelyezték a Szekszárdi Járási Hivatal élére, majd 1983-ban a Tolna Megyei Tanácsnál megalakuló Közlekedési Osztály megszervezésével és vezetésével bízták meg. Megtalálta a megfelelő szakembereket, akikből összetartó, jó munkahelyi légkörben dolgozó csapat alakult ki. 1989 végén átszervezés miatt természetesnek találta, hogy az új szervezetben nála fiatalabb vezetőnek adja át a helyét, ezért kérte nyudíjazását. 1990 februárjában nyugdíjba vonult.

 

A megemlékezés írója, amikor a közelmúlt eseményeit taglalja, megdöbbenve veszi tudomásul, hogy az a közel negyedszázad, amit Dr. Nedók Pál a város vezetésében eltöltött, mi mindenben változtatta meg a Babits által megénekelt „kis város nagy falu” képet. A városi tanács élén tanácselnökként 1981-ig dolgozott. A város lakossága ekkorra az 1944-es 19 000 főről közel 38.000-re gyarapodott.

 

 

-        A város 38.000-es lakosságához képest a bejáró munkavállalók, tanulók 10.000-es száma arányaiban a legmagasabb volt az ország más városaihoz képest.

o   A mellékvonali vasút természetesen ezt a hallatlanul megnövekedett utasforgalmat képtelen volt lebonyolítani. Ki emlékezik ma már arra, hogy a Garay tér volt a buszmegálló?! A közútra terelt utasforgalom a város úthálózatának változását eredményezte. Megépült az egyetlen közúti felüljáró.

 

-        Az iparban foglalkoztatottak egyben egy magasabb munkakultúrát is jelentettek, a városba költözők urbanizációs igényeit is ki kellett elégíteni, nem csak a lakások építésével, de ebben az időszakban vehetik birtokba a szekszárdiak:

o    A művelődési központot.

o   A ma működő általános iskolákban – kettő kivételével – ebben az időszakban kezdték meg a tanítást.

o   A város tradicionális gimnáziuma mellett, gimnázium és szakiskolák sora épül, szakmunkásképzésnek helyet adó intézmények igyekeznek kielégíteni a vállalatok szakember igényeit.

o   A város főiskolája a már megépült általános iskolában kezdi meg a tanítóképzést. A város vezetésére hárult, hogy a kisiskolások ennek ellenére elfogadható körülmények között tanulhattak a meglevő és rapid módon bővített iskolákban.

o   A lakótelepek, ipari létesítmények hőellátása olyan feladatok megoldására kényszerítette a városi igazgatási szakembereket, melyek megoldására korábban nem volt példa.

 

-        Ebben az időszakban a vidéki iparosítás keretében vidéki gyáregységek telepedtek meg a városban. Két nagy építőipari vállalat kisebb szövetkezetekkel együtt építette a lakótelepeket, ipari létesítményeket.

o   Az ország egyik legnagyobb húsipari beruházása e kornak ma már csak emléke.

o   A vidéki ipartelepítés jelentősebb gyáregységei ma már csak a hajdani dolgozók emlékében élnek. Az ipari munkavállalók munkakultúrája tette lehetővé, hogy napjainkban már más vállalkozók teremthettek munkahelyeket.

 

A feladatok sorolása elfedheti a korszak jelentőségét a város fejlődésében. Dr. Nedók Pál akkor és abban az időben volt a tanácsi tisztviselők hivatali vezetője, mint VB titkár, helyettesítette a posztgraduális képzésen résztvevő tanácselnököket, tanácselnök helyettesként, majd tanácselnökként részese volt Szekszárd város azon fejlődésének, amikor évente ezerrel nőtt a város lakossága és ennek eredményeként a kisváros, a középvárosi arculatát elnyerte.

 

Dr. Nedók Pál munkásságát az állami felső vezetés erkölcsileg is elismerte. 1967-ben és 1977-ben a Munka Érdemrend ezüst, majd arany fokozatával tüntették ki.

 

A Gutenberg-galaxisnak hódolt. Sokat olvasott, és udvarias eleganciával kollégáit is a könyvek, a tudás tisztelete irányába terelte. Széles érdeklődési körű ember volt, szinte minden érdekelte. Elsősorban a történelem, főleg a két világháború háttere, de szívesen elmerült a világegyetem titkaiban is. A sors furcsa fintora, hogy látásának romlása korán akadályozta ebben. Szerető felesége felolvasóként volt segítségére.

Élvezte a társasági életet, nagy mesélő volt. Szűk baráti körben adomázva emlékezett. Sajátos, néha fanyar humorával vette tudomásul, illette egyre gyengülő egészségi állapotát.

Az örökmozgó, fiatal korában versenysportoló ember időskorára súlyos gerinc problémákkal küzdött, mely járásában is erősen korlátozta, látása megromlott, majd ez év tavaszán jött a végzetes betegség, melyet végtelen türelemmel vett tudomásul, példamutató méltósággal viselt.

 

2024. augusztus 11-én távozott szerettei köréből.