Töttös Pál

 

A két évtizedes szervező, karitatív, irányító munkája, az 1944-45 és 1956 áldozatainak emlékét megőrző kopjafák, emléktáblák, emlékművek létrehozásában betöltött jelentős szerepe elismeréseként.

 Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Megyei Szervezetének elnöke. 1920. július 3-án született Szekszárdon. A Közgazdaságtudományi Egyetem Közigazgatási fakultásán vette át oklevelét 1943-ban.

Az ifjú diplomás álmait a háborús évek és a történelem alakulása szertefoszlatták. Katonaként megsebesült. 1946 októberében tért haza Németországból. 1952-1957 között vagonkirakodóként Székesfehérváron is képezte magát, és vasúti szakvizsgákat tett le.

Az 1956-os eseményekben való részvételéért börtönbüntetést szenvedett el. Szekszárdra a veszprémi börtönben eltöltött időszaka után 1961-ben tért vissza. Szülővárosa azonban mostohán fogadta és kezelte. A Volán dolgozójaként autótiszti közlekedési vizsgát tett, s a bevétel-ellenőrzési osztályt csoportvezetőként volt kénytelen vezetni.

Munkáját azonban mindig szorgalmasan és lelkiismeretesen végezte. Tehetségének köszönhetően igazságügyi tarifaszakértőként egészen nyugdíjazásáig igényelték munkáját a bíróságon.

Töttös Pál soha nem szűnt meg szeretni városát, annak ellenére, hogy méltatlanul mellőzték, évtizedeken keresztül megakadályozták annak a szakmai karriernek a felépítésében, amelyre képes lett volna. De emberi nagyságát bizonyítja egész életútja, és az, ahogy a szervezői és karitatív munkájában kiteljesítette életművét. Résztvevője volt az 1989. április 12-én megalakult „Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztalnak”, kezdeményezője volt az ország első nyílt téri ’56-os emlékünnepségének, és a kopjafa felállításának.

Oroszlánrésze volt az 1990 májusában alakult Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Megyei Szervezetének életre hívásában, melynek az utóbbi 17 évben elnöke is.

A kárpótlási rendelet megjelenése után önzetlen, önként vállalt karitatív munkával két és fél éven keresztül több ezer kérelem, adatlap elkészítésében segédkezett, majd ezt követően felkarolta az ’56 miatt hátrányt szenvedettek kárpótlásának ügyét.

Szüntelen megújuló energiával látja el az érdekvédelmi feladatokat, nyugdíjas éveinek 17 évét az ’56-os kárvallottakon való segítségnyújtásnak áldozta.

Az ’56-os emlékhelyek létesítésének állandó motorja. A városházán elhelyezett emléktábla, valamint a millenniumi szoborpark program keretében felállított szabadtéri emlékmű is bizonyítja szervező készségét.

Végtelenített szeretettel foglalkozik a ma fiatalságával, rendhagyó történelmi órák tartásával, pályázatok kiírásával törekszik ’56 fenségét és történelmi nagyságát hitelesen közvetíteni, és átadni a jövő nemzedékének is.

Élő példaképpé vált. Életútja bizonyítéka annak, hogy emelt fővel, egyenes gerinccel és nyitott szívvel lehet együttműködni a város mindenkori önkormányzatával a békesség jegyében. Ezt tükrözik a közösen szervezett október 23-ai emlékünnepek is, és ezzel a lelkülettel készül a Forradalom 50. éves évfordulójára is.