Lemle Béláné

 

Több évtizedes kiváló pedagógiai és intézményvezetői munkájáért, az egyre lélekrombolóbb világban a valódi értékeket minden körülmények között hittel való magatartásáért és a Garay János Gimnázium kiemelkedő eredményei érdekében tett elévülhetetlen érdemei elismeréseként.

Lemle Béláné, Petkovits Ildikó sok szállal kötődik a szekszárdi Garay Gimnáziumhoz. Szeretett iskolája tanulója volt, majd miután a Szegedi Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát, visszatért és 1969. augusztus 16-án a Garay János Gimnázium tanára lett. Szaktanári és osztályfőnöki munkája mellett számos más feladatot is ellátott:

• 4 évig volt osztályfőnöki munkaközösség-vezető,
• 4 évig a matematika-fizika munkaközösség vezetője,
• 3 évig a Dr. Joó Ferenc Alapítvány programfelelőse,
• 1 évig megyei központi matematika szakkörvezető,
• 1 évig igazgatóhelyettes és az elmúlt 15 évben a gimnázium igazgatója.

Tanárként mindkét szakterületén a tantárgy iránti érdeklődés felkeltése, a tanulók motiválása, a logikus gondolkodás és a világ megismerése intellektuális élményének átadására törekedett. Igényesen fejlesztette tehetséges tanítványait, de törődött, segített a más szakterület iránt vonzódóknak is. Sikeresen készítette fel tanítványait érettségire, egyetemi, főiskolai felvételire, a legtehetségesebbeket tanulmányi versenyekre.

Munkaközösség-vezetőként nagy szerepe volt az Országos Számítástechnikai Programverseny beindításában, amely több mint 20 éven át működött eredményesen, és „Garay-verseny” néven vált országosan elismertté, majd a Kárpát-medence iskoláinak bevonásával nemzetközivé szélesedett.

Igazgatóként a múlt értékeit megőrző, azokra építő, de egyúttal a mai kor kihívásaihoz igazodó iskola megteremtésén dolgozott. Az iskola az utóbbi öt év átlagában, a felvételi arányok alapján kiemelkedő sikereket ért el, a dél-dunántúli régióban a legeredményesebb gimnázium.

Munkáját szilárd hittel, elhivatottsággal, de a feladatnak megfelelő felelősségtudattal és alázattal végezte. Tervező munkáját a tudatos építkezés és előrelátás jellemezte.

Új alapítvány létrehozásával (Centenáriumi Alapítvány) és a korábbiak működtetésével, (A jövő nemzedékéért) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iskola tárgyi, dologi lehetőségei bővüljenek, és a közösség közérzete javuljon. A Dr. Joó Ferenc Alapítvány gondozása során bevezette a „Vállalkozni jó” tantárgyat, kollégáival tantervet és tankönyvet is készítettek, illetve továbbképzéseket is vezettek. 1976 óta szinte minden évben érettségi elnöki megbízatást is vállalt, melyet lelkiismeretesen és humánusan látott el.

Kiváló szervező. Intézményvezetői munkássága idejére esett az iskola centenáriumi ünnepségsorozatának a megszervezése, az új épületszárny, a tornacsarnok és a díszterem felépítése és átadása, az épület teljes belső felújítása és az ezzel járó kétszeri költözés lebonyolítása.

Újraindította a nyolcévfolyamos képzést, amelyet ún. algimnáziumi formában valósított meg.

A tanulók és tanárok kiemelkedő eredményeinek megismertetésével és elismertetésével, a médiumokkal való jó kapcsolat kihasználásával, a jó értelemben vett menedzseléssel sokat tett azért, hogy a gimnázium országos és régiós szinten is elismert iskola legyen.

A gimnázium külföldi kapcsolatainak ápolásával kiváló lehetőségeket teremtett a diákok és tanárok számára az európai integrálódáshoz, a látókör szélesítéséhez.

Bekapcsolta a gimnáziumot a város kulturális vérkeringésébe. Munkája elismeréseként  1977-ben Miniszteri Dicséretben, 1984-ban Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült, 1999-ben Garay-érmet ítéltek neki, vezetője a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szekszárdi csoportjának is.

Pedagógiai hitvallásában a jellem és a szellem harmonikus fejlesztését tűzte ki céljául, erkölcsös, egészséges önbizalmú, művelt és szorgalmas ifjúság nevelését. Olyan tanulókét, akik európai magyar polgárként az Európai Unióban is jól el tudnak igazodni.

Törekvései megvalósításában emberi jellemvonásai közül a méltányosság, nagyvonalúság, mértéktartás, igényesség, segítőkészség és figyelmesség segítették.