Heimann Ferenc
1930. augusztus 16-án született Szekszárdon.
A 74. évét betöltött Heimann Ferenc családja, alsó utcai sváb felmenőikkel szekszárdi létüket 1758-ig vezetik vissza. Mai fogalmaink szerint kimerítik a „tüke” fogalmát.
A szülővárosában befejezett polgári iskolai tanulmányai után Palánkon a Mezőgazdasági Technikumban érettségizett. Felnőttként szerezte meg üzemmérnöki diplomáját a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Állattenyésztő Szakán.
Nagyapja az első világégést, édesapja a másodikat harcolta végig, így az egyke serdülő fiúra korán rászakadt a családfenntartás felelőssége. A középparaszti lét öröme és kínja-keserve hamar felelősségteljes emberré alakította.
A kora gyermekkorába visszanyúló azonosulása a sváb paraszti lét törvényeivel eredményezte a föld művelése, az állatok gondozása, a gazdaság mintaszerű rendben tartása, a földek gyarapítása iránti ambícióját. Ez a belső elkötelezettsége, hite segítette a háború utáni újrakezdésben is, és szüntelen törekvése arra, hogy a legjobb legyen. Ennek fényes bizonyítéka, amikor az 1951-es Nagy Imre-féle agrárkiállításon az általa nevelt tenyészbikával elnyerte a nagydíjat.
A városgazdaként eltöltött éveinek köszönhetően 1960-ban a sváb módosgazdák bizalmát élvező Heimann Ferenc lett az alsó utcai Béri Balogh TSz, majd az Aranyfürt Szövetkezet elnöke. A három évtizedes kiváló szakmai és vezetői munkájának eredményeként a TSz gyorsan az ország legjobbjai közé küzdötte fel magát. Az ő érdeme, hogy az országban jövőbeni átmentésének misszionáriusa lett és jelentős érdemeket szerzett abban, hogy a három szekszárdi szövetkezet 1978-as egyesülése utána szőlőtelepítési kedv ismét elterjedt.
Szekszárdon ő indította el az első nagyüzemi szőlőtelepítéseket.
A 80-as években jó példával elöljárva az általa vezetett szövetkezet több, mint 100 ha szőlőt telepített, s ezzel meghonosította a tájvidéken az új szőlőfajtákat, mint a Merlot és a Cabernet. Nagy energiákat fordított a szekszárdi szőlőbirtokok felélesztésére, elősegítette a kisparcellás szőlőbirtokokhoz vezető szilárd utak épülését, a vízelvezetők megépítését, melyek köszönhetően jelentős hordalékterhelésektől szabadították meg a várost.
Az általa vezetett TSz üttörő szerepet töltött be a műtrágya beszerzéstől-tárolásától a szőlő és bor feldolgozásáig terjedő integrációk létrehozásában is.
Az Aranyfürt TSz palackos borai annak idején mérföldkövet jelentettek a hazai vendéglátásában.
Heimann Ferenc az Aliscavin alapító-első elnöke is. Ő, aki mindig szerette a földet, a szőlőt, szőlészkedést, másokat is segített bölcs tanácsaival, személyes példamutatásával.
A történelem zivataros, háborúval és nehéz fordulókkal teli időszakát megélt és a folyamatos helytállásban, kitartásban, a kitűzött célok, álmok következetes megvalósításában megedzett szövetkezeti elnök a rendszerváltás idején vonult nyugdíjba, miután példásan részrehajlás nélkül vezényelte le a TSz földjeinek visszaszerzését.
A szülővárosát folyamatosan szerető és szolgáló példaértékű ember kisebbik fiával az Ivánvölgyi tetőn olyan – jelképesen is messze tekintő – mintaborgazdaságot hozott létre, ami a Heimann szőlők katonásan ápolt rendjével Szekszárd egyik ékköve, és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Szekszárd a bor és szőlő nemzetközileg elismert városa lehet.
A szekszárdi szőlőbirtok fejlesztése, új szőlőfajták meghonosítása, a szőlészet és borászat európai léptékű felzárkóztatása révén városunk hírnevét öregbítő tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése a „Pro Urbe” kitüntető díjat adományozza Heimann Ferencnek.