Dr. Tornóczki János

 

Több évtizedes gyógyító tevékenységének, tudományos munkásságának, kiváló vezetői és szakmai képességeinek, a betegek és kollégái felé irányuló empatikus és önzetlen magatartásának elismeréseként.

1937-ben született Sióagárdon. Középiskolai tanulmányait a szekszárdi Garay János Gimnáziumban folytatta, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1962-ben. Az egyeteme elvégzése után a gyulai Megyei Kórház I. Belgyógyászati Osztályára került, itt sajátíthatta el a szakma alapjait. Fiatal szakorvosként a szekszárdi kórház II. sz. belgyógyászati osztályára hívták, ahol elsősorban a gasztroenterológiai vizsgáló és gyógyító munkából vállalt jelentős részt.

A kórház újonnan szervezett IV. belgyógyászatának vezetőjévé fiatal orvosként 1971-ben nevezték ki. Megszervezte osztályán a hematológiai betegek ellátását és kiterjesztette               Tolna megyére gondozását. 1975-től létrehozta a diabeteszes betegek fekvőbeteg-ellátásának feltételeit, majd a Megyei Cukorbeteg Gondozót is. 1977-ben az országban az elsők között megszervezte a Cukorbetegek Klubját, amelyben azóta is tevékenykedik.

1980-ban irányításával Szekszárdon szervezték meg a Magyar Diabetes Társaság (MDT)                   V. Kongresszusát és ekkor zajlott a magyar diabetológia történetében az első cukorbeteg-találkozó a Babits Mihály Művelődési Házban. Később a Fiatal Diabetológosuk Fórumát és a Dunántúli Diabetes Hétvégét is megszervezte városunkban. Kiemelt feladatának tekintette a fiatal doktorok oktatását, képzését.

Húsz éven át volt választott tagja az MDT vezetőségének, jelenleg is a Tanácsadó Testület tagja. Éveken át részt vett a Népjóléti Minisztérium által 1991-ben létrehozott                          Nemzeti Diabetes Program Bizottság munkájában és több éven át ellátta Baranya, Somogy és Tolna megye cukorbeteg-tanácsadási helyeinek felügyeletét. Tagja volt a Belgyógyászati és Hematológiai szakmai kollégiumoknak, valamint a Magyar Hematológiai és Vértranszfúziós Társaság vezetőségének és elnökségének. Kutatási területei a diabetes tárgykörét teljesen átfogták – melyben folyamatosan hangsúlyozta egészen a korai felismerés fontosságát. Tudományos munkáinak egy része a cukorbetegség kialakulásával (heveny és idült hasnyálmirigy-gyulladás), kezelésével (anyagcserekisiklás, kóma) és a társuló szövődmények (vese, idegrendszer, emésztőrendszer) koraibb felismerésének kidolgozásával foglalkozik.              3 könyvfejezetet írt, közleményeinek többi része a vérképzőszervi, daganatos betegségben szenvedők életminőségét tárgyalták.

Közel 100 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, több száz előadást tartott kongresszusokon.

A Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora 1990-ben nevezte ki címzetes egyetemi docensnek, számos kitüntetés tulajdonosa: Kiváló Munkáért (1981), Pro Diabetológia (1992), Pro Sanitate (1992), Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciója Vándorgyűlési emlékérme (1998), Magyar Imre emlékérem és díj (2000), Millenniumi emléklap (2001),                az Egészségügyi Miniszter Díszoklevele (2001), Kelemen Endre-emlékérem (2002).

1997-ben nyugdíjas lett, de továbbra is vezette osztályát. 2002. augusztus 30-ával megszűnt a vezetői és közalkalmazotti munkaviszonya, de megbízással és ma már vállalkozóként a mai napig ellátja a betegeket az Onkológiai Gondozóban.

Az itt eltöltött csaknem fél évszázad alatt szinte a város egész lakosságát megismerte és gyógyító munkája során kezelte is őket. Igazi lokálpatrióta, itthon érzi magát.                            Szakmai nagysága mellett igen jó emberismeretről tett tanúbizonyságot, nagy empátiával fordult betegeihez, munkatársaihoz. Tudása, sokrétűsége példamutató valamennyi kollégája számára, akiket élettapasztalata, bölcsessége és határozottsága révén sokszor átsegített a nehéz pillanatokban. Nem léteztek számára megoldhatatlan problémák, próbálta a környezetét ilyen szellemben a legjobb útra terelni.