Ivó szarvas
Lehajtott fejjel, kecses agancsával mintha éppen egy erdei forrás fölé hajolna Götz János bronzszarvasa. Az Ivó szarvas azonban nem az erdő mélyéről érkezett: története a Vadászati Világkiállításhoz és Szekszárd egyik ismert városrészéhez kötődik.
A szobor 1971-ben, a budapesti Vadászati Világkiállításra készült. Öt évvel később, 1976 októberében állították fel Szekszárdon, a Gemenc Szálló előtti tér vízmedencéje mellett. A víz fölé hajoló szarvas jól illett a Gemenc közelségéhez, és hosszú időre a környék jellegzetes látványává vált.
Története azonban nem volt mindig ilyen békés. Az évek során többször megrongálták, agancsait újra és újra pótolni kellett. 2017-re már az egyik hátsó lába is megsérült, és a talapzatáról is csaknem lefeszítették. A város ekkor úgy döntött, megmenti az alkotást: elszállították, hogy restaurálhassák.
A helyreállítást Farkas Pál szobrászművész végezte. Az eredeti gipszforma hiányában korabeli fényképek alapján alkotta újra a letört agancsokat, és javította ki a sérüléseket. A szobor új helyéről 2024-ben döntött a város közgyűlése: a Wosinsky Mór Múzeum melletti parkos területet választották, ahol nagyobb biztonságban lehet.
2025. április 8-án az Ivó szarvas ismét elfoglalta helyét Szekszárd köztéri alkotásai között. A régi vízmedence helyett ma egy sziklatömbön áll, a múzeum melletti sétakert gesztenyefái között. Ha arra jársz, keresd meg – egy erdei pillanatot idéző szobrot találsz a belváros szívében.
