PRO URBE SZEKSZÁRD EMLÉKPLAKETT
Pro Urbe Szekszárd emlékplakett adományozható annak a természetes személynek vagy azok közösségének, aki vagy amely a város fejlesztésében, a társadalmi, szociális, kulturális, gazdasági élet bármely területén kiemelkedően hasznos munkát végez, és ennek révén a város értékeit növelő, maradandó eredményt ért el, öregbítette a város jó hírét.
Az emlékplakett kitüntetettjei:
2026
Hajós Éva
Hajós Éva matematika szakos tanár, a Szekszárdi l. Béla Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola nyugalmazott főigazgatója
Hajós Éva a Szekszárdi I. Béla Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola főigazgatója és matematika szakos tanára volt több mint két évtizeden át, közoktatási és tanfelügyeleti szakértő, mesterpedagógus, tehetségmentor. Matematikából az emelt szintű érettségi vizsgáztatásban megyei javításvezető. Matematika szakos középiskolai tanári diplomája mellett szakvizsgával, érettségi elnöki képesítéssel rendelkezik, számos vezetői, módszertani, szakértői és szakmai megújítói továbbképzésen vett részt.
Munkássága során folyamatosan innovatív és megújító tevékenységeket folytatott és kezdeményezett. Elkötelezett volt a kollégái szakmai fejlődésének támogatásában és szívén viselte Szekszárd város érdekeit: szakmai munkássága és az általa vezetett intézmény diákéletének sokszínűsége, a nemzetközi kapcsolatok építése, a nemzetközi versenyek szervezése azt a célt is szolgálta, hogy Tolna vármegye székhelyét minél széles körben – nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is megismerjék és elismerjék. A vezetése alatt álló intézmény szervezeti struktúrájának átalakításában több alkalommal is meghatározó szerepet vállalt.
Az I. Béla Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola 2008 óta működik többcélú oktatási intézményként. A többcélú oktatási intézmény vezetése szerteágazó figyelmet igényelt, a munka összehangolása komoly szervezési feladatokat rótt a vezetőre.
Ugyancsak 2008 óta lett szerves része a gimnázium és a kollégium életének, együttműködésének az Arany János Kollégiumi Program megvalósítása. A program a főigazgató asszony pedagógiai hitvallásában fontos célok, az esélyegyenlőség, a méltányosság biztosítására kínál nagy lehetőségeket az intézmény keretei közt.
Hajós Éva innovatív vezetői tevékenységét számos, az intézmény erősödését, a pedagógusok, valamint a diákok kompetenciájának fejlődését elősegítő pályázati lehetőség felkutatása és sikeres megvalósítása bizonyítja. 2011. tavaszán a gimnázium ÖKOISKOLA lett, 2018-ban elnyerte az Örökös Ökoiskola címet. 2019-ben a gimnázium területén iskolakertet alakított ki, bekapcsolódva az Iskolakert Programba. A gimnázium több alkalommal sikeresen megújította az AKKREDITÁLT KIVÁLÓ TEHETSÉGPONT címet és az OKTATÁSI HIVATAL BÁZISINTÉZMÉNYE címet. Együttműködési megállapodást kötött továbbá a Szegedi és Veszprémi Egyetem több karával, melynek jóvoltából a gimnázium tehetséges diákjai már középiskolás korukban bekapcsolódhatnak az egyetemi szintű kutatási projektekbe. A gimnázium 2011 óta a PTE, 2017 óta a LanguageCert Partnerintézménye.
Hajós Éva elkötelezett volt abban, hogy intézmény tanulói mellett a környék általános iskoláinak diákjai is kitűnő lehetőséget kaphassanak arra, hogy betekintést nyerjenek a természettudományok különböző ágaiba a szaktanáraink által vezetett élményalapú laborfoglalkozások keretében, kihasználva a gimnázium átlagon felüli felszereltségű természettudományos laborjában rendelkezésre álló modern eszközöket, megismerkedhessenek a digitális kultúra területéhez kapcsolható újdonságokkal, mint például a robotika vagy a dróntechnológia.
Vezetői programjaiban tudatosan előirányozta azokat a lépéseket, amelyek a tanulókra pozitívan ható pedagógiai innovációknak a mindennapi oktatási gyakorlatba való beépülését támogatják. Ennek érdekében, számos, szakmailag egymásra épülő HEFOP, TÁMOP, TIOP, ERASMUS, NTP és Határtalanul! pályázat sikeres megvalósítását koordinálta. Vezetőként nagy figyelmet fordított a tanulókra pozitívan ható pedagógiai innovációk folyamatos fenntartására. Ennek egyik eredménye, hogy 2025 óta a gimnázium EP Nagykövet Iskola további lehetőséget nyújtva arra, hogy a kirándulások, rendezvények során Szekszárd nemzetközi porondon is bemutatkozhasson.
Hajós Éva a vezetése alatt álló intézményben kialakított és jól működő számos jógyakorlatot szívesen osztotta meg más intézmények vezetőivel, pedagógusaival. Helyet és lehetőséget biztosított műhelymunkák, bemutatóórák, tanulmányi és tehetséggondozó versenyek, pedagógus-továbbképzések számára. Tevékenységével hatékonyan katalizálta a pedagógiai szakmai közélet fejlődését a vármegyében.
2004 óta az I. Béla Gimnázium minden évben megszervezi a Neumann János Számítás-tudományi Társasággal közösen meghirdetett Neumann János Nemzetközi Tehetségkutató Programtermék Versenyt, amely a tehetségígéretek felkutatása mellett az informatikai innovációk bemutatásának, a tehetséggondozási módszerek cseréjének is kitűnő terepe. Hajós Éva főigazgató asszony a verseny, az informatikai tehetséggondozás népszerűsítésének egyik motorja, szervezője volt: a versenyt Kovács Győző szakmai munkásságát tiszteletben tartva 2004-ben a Szekszárdi I. Béla Gimnáziumba hozta. Kovács Győzővel, a verseny mentorával való személyes kapcsolatfelvétel után vállalta, hogy az iskola tanáraival ismét megszervezi ezt a diákversenyt, méghozzá úgy, hogy mozgósítani fogják nemcsak a város többi általános és középiskolájának, hanem az országnak, sőt a környező országok magyar iskoláinak diákjait is. A Neumann-verseny lehetőséget adott a szponzoroknak, Szekszárd megyei jogú város vállalkozóinak is arra, hogy országosan, sőt nemzetközi szinten megmutathassák vállalkozásukat, a város vezetőségének pedig arra, hogy újabb kapcsolatokat kössenek, hiszen a verseny szervezésével kapcsolatban támogatókra is szükség volt, akikkel a kapcsolattartás és a szervezés, összehangolás feladatainak oroszlánrészét Hajós Éva végezte évről évre.
Hajós Éva kollégáit nemcsak a versenyeken való részvételre, hanem az intézmény keretein túlmutató további versenyek szervezésére is inspirálta. Ilyen például a Tolna vármegyei történelemverseny általános iskolásoknak, a Tolna vármegyei környezetvédelmi vetélkedő általános és középiskolások számára, a Müller Ferenc nemzetközi kémiai emlékverseny, valamint a Tolna-Somogy vármegyei középiskolai angol műfordító verseny, amely az Oktatási Hivatal Kaposvári Pedagógiai Oktatási Központja támogatását is élvezi.
Hajós Éva kitűnő vezetői készséggel koordinálta a tehetséggondozó tanárok, szakemberek és a diákok együttműködését. A tehetséggondozó munkája elismeréseként 2011-ben Tarján Rezső-díjban, 2013-ban BONIS BONA „A Nemzet Tehetségeiért” kiváló tehetséggondozó elismerésben részesült. Kiemelkedő szakmai tevékenysége elismeréseként „Miniszteri elismerő oklevelet” kapott 2022-ben. 2025-ben „Pedagógus szolgálati emlékérmet” kapott.
Jövőorientált pályaorientációs gyakorlat kialakítására törekedve a főigazgató asszony partneri együttműködést szorgalmazott diákok, szülők, középiskolák, egyetemek, leendő munkaadók közt a tanulók valóság- és pályaképének szélesítése, pontosítása érdekében. Szakmai kerekasztal-megbeszéléseket, online és jelenléti konferenciákat szervezett. Arra törekedett, hogy az I. Béla Gimnázium képzési programja minél több lehetőséget kínáljon a tanulni vágyó szekszárdi és Szekszárd környéki tizenévesek számára. Ennek része a minden tanévben a partneri igényeknek megfelelni kívánva újragondolt választható tanulmányi területek széles kínálata, melyek között megtalálható az általa újra életre hívott nyelvi előkészítő képzés, a köznevelési típusú sportiskolai képzés, valamint a közelmúltban jóváhagyott, a közeljövőben elinduló Honvéd Kadét Program.
Figyelme kiterjedt az esélyegyenlőség pedagógiai lehetőségének biztosítására is. 2008 óta a Szekszárdi I. Béla Gimnázium, valamint a Szekszárdi I. Béla Gimnázium Kollégiuma életének szerves része az Arany János Kollégiumi Program megvalósítása.
Hajós Éva főigazgató asszony elkötelezett, felelősségteljes tanári és vezetői munkájával, a tanulók eredményességét, a kollégák fejlődését támogató tevékenységével méltán vívta ki az őt ismerő pedagógustársadalom, valamint a város lakóinak tiszteletét, megbecsülését
Kővári László
Kővári László volt önkormányzati képviselő
Kővári László tősgyökeres szekszárdi, édesapja, idősebb Kővári József fősővárosi köztiszteletben álló gazdaember volt, édesanyja, Ribling Erzsébet alsóvárosi sváb parasztpolgári családból származott. Családja közel 350 éve bizonyítottan Szekszárdon élt, ősei már a török megszállás idején is a városban éltek. A palánki mezőgazdasági technikumban 1965-ben érettségizett, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkezett, ahol 1970-ben szerzett diplomát. Gyakorlati idejét Szekszárdon, a Garay János Termelő Szövetkezetben töltötte. Itt is állt munkába 1970-ben, és csakhamar üzemegységvezető lett Józsefpusztán.1973-tól közel húsz évig a Tolna megyei állami gazdaságok szakszolgálati állomásán, laboratóriumában dolgozott. Időközben, 1976-ban vállalatgazdálkodási szakmérnöki képesítést szerzett.
Jelentős szerepet vállalt a rendszerváltás után a tulajdonosváltás, kárpótlási folyamatok szervezésében, mint a helyi Földrendező bizottság elnöke.
Ezzel párhuzamosan szerepet vállat a Szekszárdi Gazdakör szervezésében, valamint az Agrárkamara létrehozatalában.
Az 1994-ben a Földművelésügyi Minisztérium által létrehozott falugazdász hálózat tagjaként Szekszárd első falugazdásza volt. Nemcsak szakemberként, hanem bizalmi emberként is ott állt a gazdák mellett — tanácsot adott, utat mutatott, és sokszor egyszerűen csak meghallgatott.
Ugyanebben az évben a Tolna Megye’ Agrárkamaránál előbb alelnöknek, később elnöknek választották, és 2008-ig vezette a szervezetet. Jelenleg alelnökként segíti az agrárkamara munkáját.
A megyeszékhely közgyűlésébe 1994-ben került be először. 2006-2019-ig között a gazdasági bizottság elnöke volt. A képviselői munkától 2024-ben vonult vissza, tehát 30 éven keresztül szolgálta a várost.
Tagja az Alisca Borrendnek, alapítója a helyi Rotary klubnak, a szekszárdi református gyülekezet presbitere volt 20 éven keresztül.
Tagja volt az Alsóvárosi körnek és mind a mai napig tagja a Fősővárosi Körnek is. Szívén viselte a testvérvárosi kapcsolatokat, ezek közül is kiemelkedik a romániai testvértelepülés, Lugos, ahol kitüntetést kapott ezért a tevékenységéért, mint a Szekszárd-Lugos Baráti Társaság tagja.
A mezőgazdaság mindig fontos szerepet töltött be az életében, őstermelőként gazdálkodott szántóföldön és szőlő ültetvényben. Tudta, hogy a mezőgazdaság nemcsak munka, hanem életforma és örökség.
Az ő életútja a kitartás, a szakmai alázat és az emberség példája. Olyan ember, aki nemcsak dolgozott a közösségért, hanem együtt élt vele, együtt gondolkodott vele, és mindig érte cselekedett.
Kővári László munkássága évtizedeken át szolgálta a megye gazdatársadalmát és Szekszárd város közösségét.
2025
Petkó Tamás
Petkó Tamás plébános atya
Petkó Tamás 1963-ban született Pécsen, 1990-ben szentelték pappá. Szolgálata során több településen vezette a plébániákat, 2017 óta Szekszárdon plébános, ahol több templom és kápolna lelkipásztora. Elkötelezett a közösségépítés és a fiatalok iránt, aktívan részt vesz a diákok nevelésében, szentmiséket és katekéziseket tartva, hogy az egyház tanítását minél többen megismerjék.
A Szekszárdi Kolping iskola prézese, nagyon sokan szeretik a diákok közül.
A Cursillo keresztény lelkiségi mozgalom helyi csoportjait koordinálja, kíséri.
A környező falvak, egyházközség életét is szervezi.
A jegyesoktatás, jegyesek felkészítése a szentségi esküvőre kiemelten fontos számára.
A szentségfelvétekre készülő diákok és fiatalok felkészítését végzi, majd pedig utána is rendszeresen részt vesz csoportjaik alkalmain.
A kórházban betegeket látogat.
Célja, hogy az egyházközösség minden tagja egy közösséghez tartozzon és aktív jelenlétével is támogatja a közösségeket.
Nyitott az új dolgokra, újításokra. Támogatja az ötleteket. Jó vele együtt gondolkodni, tervezni, végrehajtani minden szolgálatot.
Csillagné Szánthó Polixénia
Csillagné Szánthó Polixéna – nemcsak tanítóként és önkormányzati képviselőként, hanem közösségszervezőként, lelki segítőként és aktív hitéleti tagként is példaértékű életutat járt be. Személyiségét mély emberség, szilárd hit, alázat és mások iránti elkötelezettség jellemezte – egész életében a közösség szolgálatát tekintette hivatásának.
1987-ben érkezett Szekszárdra, hogy az első angoltanárok egyikeként kezdjen tanítani a Babits Mihály Általános Iskolában. Több mint két évtizeden keresztül állt a katedrán, és ez idő alatt nemcsak tudást adott át, hanem meghatározó szerepet vállalt generációk nevelésében és emberi fejlődésében. Szívügye volt a kultúra közvetítése, az értékek megtartása és a fiatalok ösztönzése.
2006-ban választották meg Szekszárd 4-es számú választókörzetének önkormányzati képviselőjévé. Több cikluson keresztül vezette a Művelődési és Oktatási Bizottságot, majd a Humán Bizottságot, végül tagja volt a Szociális, Egészségügyi, Környezeti és Fenntarthatósági Bizottságnak. Közéleti tevékenysége során mindig az ember és a közösség érdekeit tartotta szem előtt – szakértelemmel, együttérzéssel, őszinte szándékkal.
Számos kulturális esemény, kiállítás és ünnepség megnyitóján, emlékprogramon ő maga tartotta a köszöntő- és ünnepi beszédeket, amelyek méltóságteljes hangvételével és emberközpontú gondolataival emlékezetessé tette azokat a jelenlévők számára.
Kiemelt fontossággal bírt életében az 1956-os forradalom emléke és annak méltó megünneplése. Szerepe különösen hangsúlyos volt a Szekszárdon évről évre megrendezésre kerülő 1956-os ünnepi hangverseny elindításában, amelynek egyik kezdeményezőjeként tartják számon. A rendezvényen több alkalommal maga mondott ünnepi beszédet – például a 2017-es Művészetek Házában megtartott eseményen –, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az emlékezés közösségi, emelkedett és tartalmas legyen.
Hitéletét és közösségi elkötelezettségét a Szekszárdi Református Egyházközség presbitereként is elmélyítette. Szolgálata során aktívan részt vett a gyülekezet életének szervezésében, lelki támogatásban és közösségi események megvalósításában. E hitbéli meggyőződés összhangban állt egész életútjával: csendes, de rendíthetetlen szolgálattal állt mások mellé. Emellett különösen nagy empátiával és figyelemmel viseltetett azok iránt, akik nehéz élethelyzetbe kerültek – legyen szó egyénekről, családokról vagy civil szervezetekről. Segítő szándéka természetes része volt mindennapjainak: ahol csak lehetett, cselekedett – hol anyagi, hol erkölcsi támogatással, gyakran csendben, háttérben maradva, a nyilvánosságot kerülve.
Kulturális érdeklődése a zene területére is kiterjedt. Részt vett a Magyar Kórusok Napja eseményein, 2016-ban köszöntötte a Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes koncertjének közönségét, valamint szerepet vállalt a Liszt-emlékév koncertsorozat szervezésében is, ezzel is erősítve a város zenei hagyományainak továbbélését.
Polixéna – vagy ahogyan sokan ismerték, „Póli (néni)” – kedves, humoros, nyitott és segítőkész természete révén szeretett és megbecsült tagja volt a város közösségének. Barátként, tanácsadóként, lelki támaszként is fordulhattak hozzá – mindig volt türelme, szava, jelenléte. Temetésén több százan – talán ezren is – búcsúztak tőle, szeretetére, hitelességére, és rendíthetetlen tenni akarására emlékezve.
Csillagné Szánthó Polixéna munkássága – legyen szó oktatásról, közéleti szerepvállalásról, kulturális vagy egyházi kezdeményezésekről, önzetlen segítésről – maradandó nyomot hagyott Szekszárd városában. Életének minden mozzanata a közösséget építette, hozzájárult a város értékeinek megőrzéséhez, gyarapításához, jó hírnevének öregbítéséhez.
A Pro Urbe Szekszárd emlékplakett posztumusz odaítélésével a város közössége tisztelettel adózik egy olyan életút előtt, amely a művelődés, a kultúra, a hit, az emberiesség és az önzetlen szeretet szolgálatában telt.
Emléke örökké él Szekszárd szívében, ahogyan munkája, hite, humora és embersége is velünk marad.
2024
Keszthelyiné Vajda Mária
Keszthelyiné Vajda Mária étteremüzemeltető és tulajdonos
A szekszárdi vendéglátás „nagyasszonyát” aligha kell bemutatni, étteremüzemeltetőként és tulajdonosként meghatározó alakja volt a város életének, Szekszárd gasztrokulturális fejlődésének, a neve egyet jelentett a magas minőséggel. Nemcsak a családi vállalkozást építette, hanem hozzájárult a tanulóképzéshez, az utánpótás neveléséhez, a szekszárdi rendezvények megálmodásához és megvalósításához, és ismert a társadalmi és kulturális tevékenysége is. Roppant tájékozott volt mindig a közéletben, de a művészetekhez is ezer szállal kötődött, és mindezeket beépítette a szekszárdi közegébe és tevékenységébe is.
dr. Bakó Béla
Dr. Bakó Béla szülész-nőgyógyász főorvos, a Szekszárdi Meddőségi Alapítvány alapítója és kuratóriumi elnöke. Szekszárdon született, itt végezte az iskoláit, majd az egyetem elvégzése után a szekszárdi szülészeten állt munkába, az édesapja nyomdokait követve. Az elmúlt évtizedek alatt több ezer gyermeket segített világra, az általa vezetett alapítványon keresztül pedig azokat a párokat igyekszik segíteni, akiknek nem, vagy csak nehezen sikerül a gyermekáldás.
Schneider Konrád
Schneider Konrád válogatott kerékpárversenyző, sikeres edző, az idén 50 éves Gemenc Nagydíj megálmodója, alapítója.
Válogatott versenyzőből lett saját korát megelőző szakmai újításokat is alkalmazó, rendkívül sikeres edző, a szekszárdi kerékpársport ikonikus alakja. Fél évszázados munkásságát négy olimpikon, egy IBV-győztes, egy világbajnoki 5. helyezett és számos magyar bajnok sportoló fémjelzi. 1975-ben indította útjára hazánk egyik nagy nemzetközi többnapos versenyét, a Gemenci Nagydíjat, melyet 2024-ben is megrendeztek.
2023
Lovas Csilla
Szily Lajos
Huth József
(1943-2009)
Szekszárd-Paksi Vizitársulat korábbi igazgatója, idén lenne 80 éves.
1969-ben a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát, általános mezőgazdasági szakon. 1970-től a Tolna Megyei Önkormányzat mezőgazdasági osztályán, majd 1972-től a vízgazdálkodás területén kezdett dolgozni a Szekszárd-Paksi Vízgazdálkodási Társulat főmérnökeként, majd 1985-től igazgatójaként. Irányítása alatt vált a Társulat, az ország legnagyobb termelési értéket előállító vízgazdálkodási társulatává. Szakember ellátottsága, valamint gépparkja úgy került kialakításra, hogy az megfeleljen a vízgazdálkodás, és környezetvédelem területén jelentkező legkorszerűbb elvárásoknak. A 70-es évek közepétől kezdődően a társulat érdekeltségi területén országosan is jelentős vízgazdálkodási, és környezetvédelmi programok valósultak meg Huth József irányításával, a Szekszárd- Paksi Vizitársulat tervezésében és kivitelezésében. Megvalósult a Sárköz térségének teljes és komplex meliorációja, mely előfeltétele volt a mezőgazdasági termelés biztonságossá tételének, a termésátlagok növelésének.
2022
Dr. Nagy Janka Teodóra
Dr. Nagy Janka Teodóra egyetemi tanár, jogtörténész, etnográfus
Prof. Dr. Nagy Janka Teodóra négy évtizede folyamatosan kiemelkedő szerepet vállal Szekszárd szellemi tőkéjének, kulturális, történeti és jelen idejű közösségi értékeinek felterjesztésében. A Pécsi Tudományegyetem szekszárdi karának (Illyés Gyula Kar/Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar) első szekszárdi professzorasszonyaként a város humán erőforrásának fejlesztésében, a szakember utánpótlás-nevelésében (szociális munkás, óvodapedagógus, tanító, csecsemő és kisgyermeknevelő, turizmus-vendéglátás, szakoktató) folyamatos és jelentős értékteremtő munkát végzett.
Több mint egy évtizeden át a PTE szekszárdi karának dékánhelyetteseként az intézmény és a város kapcsolatának erősítését, a képzés szekszárdi brandjének kialakítását tekintette feladatának. (A képzés és kutatás mellett a város önkormányzatával, intézményeivel, szervezeteivel és a város polgáraival történő kapcsolaterősítést, Szekszárd stratégiai jövőképének formálását.) A legkülönbözőbb fórumokon (konferenciák, szakmai előadások, képzések, nemzetközi meetingek) és formákban (könyvek, tanulmányok, e-publikációk, honlapok) végezte Szekszárd gazdag múltbeli értékeinek feltárását és megismertetését a város lakóival. Részt vett nemzetközi képzési és kutatási együttműködések kialakításában, ezek szekszárdi kötődéseinek megteremtésében.
A tudomány területén a negyven év alatt megjelent több mint 400 magyar és idegen nyelvű publikációjából közel 100 közvetlenül vagy közvetve Szekszárddal foglalkozik. Történeti, jogtörténeti és néprajzi kötetei, írásai komoly értéket képviselnek nem csak a tudomány egésze, de a város szempontjából is. Munkái, melyekre a hivatkozások a félezret is meghaladják, Szekszárd jó hírét viszik és öregbítik a világban. Az általa 2011 óta vezetett, öt egyetem együttműködését jelentő Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport kutatásaival, Magyarországon és külföldön megjelenő köteteivel és nemzetközi konferenciáival a székhelyvárost, Szekszárdot egy újabb tudományterületen helyezte a magyar és a nemzetközi tudományos élet térképére.
Prof. Dr. Nagy Janka Teodórát kiemelkedő tudományos életpályája, oktatómunkája és a Szekszárd város érdekében végzett négy évtizedes közösségi tevékenység elismeréseként javasolták a Pro Urbe Szekszárd emlékplakett elismerésére.
János Anna
János Anna postumus áldozatsegítő referens, irodavezető
2021
Dr Muth Lajos
belgyógyász, diabetológus főorvos,
egészségügyi szakmenedzser, volt kórház igazgató
Az üzemgazdasági szemlélet, a kontrolling rendszer bevezetéseként évente több százmilliós gép-műszer fejlesztésre, prémium kifizetésre volt lehetőség, és ez segített abban is, hogy a 2006-tól folyamatosan és drámaian csökkenő finanszírozási feltételek ellenére talpon tudott maradni a kórház.
dr Vastagh Oszkár
2020
Béres János
Korcsmár István
Sebestyén Gyula
2019
Dicenty Dezső
Dicenty Dezső
Dicenty Dezső szőlész, agrogeológus 1879-ben született Szekszárdon, A tanulmányait Magyaróváron az akkori Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián végezte, majd Budapesten, a tudományegyetem bölcsészkarán folytatta. 1901–02-ben elvégezte a felsőbb szőlő-és borgazdasági tanfolyamot is. 1901-ben került a Földtani Intézetbe, majd 1905-től az Ampelológiai Intézet gyakornoka, 1920-tól igazgatója lett. 1942-ben, mint kísérletügyi főigazgató vonult nyugállományba. Agrogeológiai kutatásai, a szőlőtermesztésben és a szőlőkultúra fejlesztésében végzett tevékenységei jelentősek. Előadásokat tartott itthon és külföldön egyaránt. Megalapította az első Magyar Állami Borkősavgyárat. Előkészítette az 1936. évi bortörvényt.
1977-ben alakult a róla elnevezett Kertbarát Kör.
Kovács János
Kovács János
Kovács János mesterszakács vonzódása a gasztronómia és a vendéglátás tudományához már kisgyerekkorban elkezdődött, és amikor a pályaválasztáshoz érkezett, nem is volt kérdés, merre folytassa életútját. Hosszú út vezetett Sárpilistől a pécsi Nádor szállóig, a budapesti Gundel étteremig és a visegrádi Silvanus szállodáig, de a hetvenes évek elején hazatért és az újonnan épült Gemenc szálló konyhájának vezetését vállalta el. Immáron több mint négy évtizeddel ezelőtt kezdte oktatói tevékenységét kezei közül számos kiváló szakember került ki, akik a világ számos részén öregbítik a magyar konyha hírnevét. Az évtizedek során országos hírnévre tett szert szakmájában, számos díj, kitüntetés tulajdonosa, tevékenységét Venesz-díjjal, a városi Közjóért kitüntető díjjal, majd két éve kiváló vendéglátó szakmai oktató életműdíjjal is elismerték.
2018
Bacsmai László
Bacsmai László
Bacsmai László esperes Sellyén született, majd Drávasztárán nevelkedett vallásos családban. A hit iránti vonzódása a győri bencésekhez, majd a teológiai főiskolára vezette, pappá szentelésére 1991-ben került sor. Első szolgálati helye Pakson volt, majd először 1993-ban került Szekszárdra, ahol káplánként szolgált. A püspök 1994-ben Felsőszentmártonba helyezte, majd 2003-ban visszakerült Szekszárdra, ahol egészen 2017 tavaszáig plébánosként, majd esperesként végezte egyházi szolgálatát. Tavaly nyártól Mohácson folytatja lelkipásztori tevékenységét, utódja Szekszárdon legjobb barátja, lelkitársa Petkó Tamás lett.
Bacsmai László szekszárdi szolgálata során városunk egy közvetlen és a személyes kapcsolatokra nagy hangsúlyt helyező lelkipásztorra lelt, akinél az ajtó mindig nyitva állt a problémáikkal hozzá forduló emberek számára.
2017
Szabadi Mihály
Szabadi Mihály
A Szekszárd melletti kis faluban Sióagárdon született 1937. április 4-én. Általános iskoláit szülőfalujában végezte, majd a Garay János Gimnáziumban tett érettségi után felvételt a Pécsi Pedagógiai Főiskolára. 1957. április 4-én, a huszadik születésnapján népi demokrácia ellenes tevékenység vádjával kizárták a főiskoláról. Fellebbezésre egy év kihagyással folytathatta tanulmányait, majd 1959-ben magyar-történelem szakos tanári diplomát kapott.
Egy Bonyhád melletti kis faluban, Majoson kezdte a tanári pályát, majd 1962-ben Szekszárdra került és a Tolna Megyei Népművelési Tanácsadó vezetője lett, majd amikor megépült a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ, annak szakmai igazgatóhelyettese lett. Később – megbecsülve néprajzos tevékenységét – már tudományos főmunkatársként, majd módszertani osztályvezetőként kizárólag a néptánccal foglalkozott. 1995-ben a megye létrehozta a Tolna Megyei Közművelődési Szolgáltató Irodát és Szabadi Mihályra bízták a szakmai vezetését, amely nyugdíjazásáig munkahelye volt.
A népművelői munkát elhivatottsággal, szakmai alázattal végezte. Erőt adott neki az emberek szeretete és a társadalom megbecsülése. Tolna megye, Szekszárd város és szülőfalu egyaránt magas kitüntetésekkel jutalmazta. Megkapta a „Szocialista Kultúráért”, a „Kiváló Népművelő” kitüntetéseket, és pályája végén tulajdonos lett a megtisztelő „Bessenyei György díjnak” és a „Csokonai Vitéz Mihály díjnak”.
1966-ban alapította meg és 22 évig vezette az akkori nevén Szekszárdi Néptánc Együttest, amely később Bartina néven az ország egyik legjelentősebb szakmai műhelyévé vált. Nevéhez fűződik továbbá a Szekszárdi Néptánc Fesztivál megalapítása, mely azóta is folyamatosan Magyarország egyik legrangosabb országos hatókörű fesztiválja.
1962-től a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa volt. Foglalkozott népzenei gyűjtéssel, főleg a Duna menti népcsoportok és a bukovinai székelyek táncainak, dalainak gyűjtésével, valamint a szűkebb haza, Szekszárd környéki falvak, elsősorban Sióagárd folklórjának lejegyzésével. A szekszárdi együttesben kezdett el koreográfiákat készíteni, ezek bemutatásával emelkedett a Bartina Együttes a néptánc mozgalom élvonalába. A felnőtt korosztály és a különböző korú gyermekek számára készített koreográfiái (Tolnai Szvít, Szőlőtaposó, Kisugrós) mára már nyomtatásban megjelentek alapműveknek és tananyagnak számítanak. Művei rendszeresen láthatók az ország gyermektánc együtteseinek repertoárjában. E munkáságáért elnyerte az „Örökség” díjat.
Az utóbbi három évtizedben intenzíven foglalkozott a falusi közösségekben működő hagyományőrző együttesekkel. 1978-ban ő szerkesztette és rendezte a „Röpülj Páva” televíziós vetélkedőt megnyerő bukovinai székelyek műsorát, zsűrije volt szintén a TV-ben több sorozatot is megért „Tojáspatkoló” népművészeti vetélkedőnek. Jelenleg is több Tolna megyei együttes működik a szakmai irányítása alatt, amelyek az ország legjobbjai közé tartoznak. Négy évtizede vesz részt a különböző szakmai testületek munkájában, a közelmúltig tagja volt a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnökségének. A hagyományőrzésben elért eredményeiért elnyerte a „Muharay Elemér díjat”. Művészeti alkotó tevékenységéért 2007-ben megkapta a „Csokonai Vitéz Mihály díjat”.
Nyugdíjazása óta írással is foglalkozik. Az utóbbi évtizedben nyolc szépirodalmi kötetben örökítette meg a paraszti kultúrát, könyvei, mint mondta, a hagyományos vidéki élet eseményeivel, emberekkel, jellemekkel foglalkozik. „Felismertem, hogy ma elfelejtik azt a kultúrát, amit a parasztság teremtett magának, és ami nélkül nemzeti kultúra sem létezik” – jegyezte meg a nyolcvanéves Szabadi Mihály.
2007-ben jelent meg első könyve „Álmok, emlékek, gondolatok” címmel, mely a szülőfalu, Sióagárd történetével, népművészeti értékeivel foglalkozik, de az „Iskoláim” c. könyvében szól Szekszárd város művelődéstörténetéről is. Elindult a sióagárdi Csarnok-közből „Séfer Misika, árva kis gyerek”, és megérkezett a szekszárdi Prométheusz-szobor szomszédságába, a „Babits”-ba Szabadi Mihály, aki készen áll arra, hogy onnantól szűkebb hazája, Szekszárd és Tolna megye hagyományőrző népiségének egyik legfőbb letéteményese legyen, aki saját iskoláit végigjárva előlép, hogy immár majd iskolákat teremtsen. Mert Szabadi „iskolái” tanítanak! – mondja róla a kiváló barát: Dr. Say István.
A hetvenediktől a nyolcvanadik születésnapig tíz éven belül ezerhatszáz oldalnyi széppróza született a népművelő-koreográfus-etnográfus tollából, amelyben nem pusztán mennyiségi teljesítményről van szó, hanem figyelemre méltó tartalmi és formai minőségről is. A falvakat és azok hagyományait szerető, tisztelő és őrző olvasók számára emlékezetes órákat szerez a szerző. A Tolna Megyei Értéktár Bizottság méltán sorolta a legrangosabb megyei értékek tárába a „Tolna Megyéért” és a „Tolna megye Művészetéért” díjakkal kitüntetett Szabadi Mihály írói munkásságát.
Ha bárhol az országban (de bátran mondhatjuk, hogy sok európai országban is), ha valaki meghallja a „Bartina” nevet, akkor azonnal tudja, hogy Szekszárdról van szó. Szabadi Mihálynak a néptánc mozgalom, a városért végzett közművelődési tevékenység és a folklór területén maradandó értéket alkotó életművéért Szekszárd Megyei Jogú Város „Közjóért” és „Pro Urbe Szekszárd” díjakkal tüntette ki.
Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata Szabadi Mihályt városunk hírnevét jelentősen növelő életműve előtt tisztelegve ismételten kitünteti a Pro Urbe Szekszárd emlékplakettel.
2016
Prof. dr. Ternák Gábor
Prof. Dr. Ternák Gábor
Belgyógyász, infektológus, trópusi betegségek szakorvosa
Prof. Dr. Ternák Gábor 1945. május 30-án született Zalaegerszegen. Középiskoláját Baján végezte, majd Pécsett az Orvostudományi Egyetemet cum laude minősítéssel végezte el 1969-ben. Nős, 2 nevelt lánya életében az édesapa szerepét tölti be a mai napig.
Első munkahelye a Baranya Megyei Kórház Fertőző Osztálya volt. 1975 februárjától 1978 júliusáig Nigériában, majd 1980 novemberétől 1983 februárjáig Laoszban dolgozott orvosként. Ezen évek tapasztalata alapozta meg a tropikus betegségek gyógyításában elért hírnevét. Három szakvizsgával rendelkezik. (belgyógyászat, fertőző betegségek, trópusi betegségek) Tudományos fokozata: Ph.D., med. habil.
1983-tól 1996-ig a Tolna Megyei Kórház Infektológiai Osztályának osztályvezető főorvosának nevezték ki Ternák professzor urat. Nevéhez fűződik a modern szemléletű fertőző beteg ellátás bevezetése Szekszárdon. Ő indította el a májbeteg gondozót és a lázambulanciát. Szekszárdi munkásságáról több tudományos közleményben és előadásban számolt be. Gyógyító tevékenysége mellett közéleti aktivitásával is szolgálta városunkat. 1988-ban részt vett az akkor még önkéntes tagságon alapuló, Magyar Orvosi Kamara újjászervezésében. 1988-ban – még erős pártállami ellenszélben – megalapította a nagy érdeklődés kísérte Szekszárdi Orvos Club-ot, melyet 1996-ig – Pécsre költözéséig – vezetett és szervezett. Ez a klub, nevével ellentétben, nem csak orvosoknak és egészségügyi dolgozóknak szólt, hanem teljes mértékben nyitott volt minden érdeklődő számára. Általános közéleti – akkor hiánypótló – funkciót vállalva, politikusokat és közéleti személyiségeket hívott meg a politikai paletta minden oldaláról. A vendégeket kulturált hangnemben, elfogulatlanul kérdezte a közvéleményt foglalkoztató problémákról és moderációja mellett a közönség is tehetett fel kérdéseket.
Rendszerváltás után Antall József volt rá olyan hatással, hogy belépett az MDF-be. 1990-1994 között Szekszárd első, nagy fölénnyel szabadon választott országgyűlési képviselője. Sokszor fogadó óráin kívül, a szabad idejében fogadta a választó polgárokat, és személyesen igyekezett közreműködni helyi problémák megoldásában is. Ezen időszak alatt az Európa Tanácsi Delegáció tagjaként az ET Egészségügyi-Szociális, valamint a Nem Tagországok és a Politikai Bizottság munkájában vett részt. Ezen kívül a Parlament Honvédelmi Bizottságának is a tagja volt. Mindemellett a parlamentben is folyamatosan fontosnak tartotta, hogy nemzetközi elkötelezettségei között, Szekszárd és a kórház érdekében tevékenykedjen.
1991. január 13. és 1991. május 29. között az Öbölháborúban vett részt a magyar Kontingens tagjaként. 1993. május és 1993. június között az Interparlamentáris Unió felkérésére Kambodzsában választási megfigyelőként működött közre.
1996 januárjától a Baranya Megyei Kórházban (Pécs) az Infektológiai Osztály osztályvezető főorvosának nevezték ki. A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Infektológiai, Katasztrófaorvostani és Oxyologiai Intézetének az igazgatója 2004-2010 között, valamint a Klinikai Infektológia és Migrációegészségügyi Tanszék vezetője.
2005-től a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi karának professzora.
A Szegedi Egyetem vendégelőadója. A Szomáliai Mogadishu Benadir Egyetem meghívott professzora. A Kenyai Eldoret MOI Oktató Egyetem és a Nigériai Zaria város Ahmadu Bello University vendég professzora. Az utóbbi egyetemen folyamatosan tart órákat. Több trópusi tanfolyam és továbbképzés megszervezője a PTE, valamint a MH Egészségügyi Szolgálatának együttműködése révén.
Az Európai Antibiotikum Fogyasztás Felügyeletének magyarországi képviselője 2001-2011 között. Több orvosi társaság – a Magyar Kemoterápiás Társaság, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság, a New York Academy of Siences, a Szakmai Kollégium, és a Szakmai Kollégium Infektológiai Szakmai Tagozata – tevékenységét gazdagította tagságával. A Magyar Infektológiai Társaság elnöke volt 1997-2003 között (2 ciklusban). Jelentős tudományos tevékenységét tükrözik a publikációi is: 226 cikk, könyv és könyvfejezet szerzője, kongresszusi előadásainak száma 150, IF: 174,3, citációs indexe 1723. A Magyar Köztársaság Kardokkal díszített Csillagrendjének kitüntetettje, a Gerlóczy Zsigmond emlékérem tulajdonosa.
Dr. Prof. Ternák Gábor infektológus belgyógyász, a tropikus betegségek nemzetközi tapasztalattal rendelkező orvosa 2014-ben nagyot váltott, szeptember közepétől hazánk nigériai nagykövete lett Abujaban. Ebben a szolgálatában is hű maradt szekszárdi gyökereihez és a tőle telhető legjobb feltételeket igyekszik megteremteni az érintett szakembereknek.
Ternák professzor úr elévülhetetlen érdemeket szerzett a szekszárdi modern szemléletű fertőző beteg-ellátás bevezetésében, az orvosok közéleti tevékenységének motiválásában.Sokat tett a hazai infektológia, trópusi medicina népszerűsítéséért, oktatásáért. Egyedi értékeket teremtett az egyetemi oktatásban, az egészségügyi politikában, az antibiotikum fogyasztás hazai felmérésében, valamint a hazai katonai egészségügy nemzetközi elismertetésében.
Csurgó Zenekar
Csurgó Zenekar
A Csurgó Zenekar ezen a néven 1995-ben alakult Szekszárdon, de már korábban – 1991-ben – a Babits Mihály Művelődési Házban összeálltak a középiskolás korú népzenész palánták, „Kisbartina” néven.
A Csurgó Zenekar alapítója, vezetője és műsorvezetője Siklósi Krisztián zenepedagógus. A zenekarban jelenleg Szabó Máté Gergely hegedül, Barta Balázs gitározik, Szűts Huba Ákos nagybőgőn, Sebestyén Csaba dobon és Jankó Balázs Gergely harmonikán játszik.
Mint zenét kedvelő fiatalok, eleinte környékbeli táncegyütteseknek muzsikáltak, majd önálló műsorokkal – későbbi évek során sok vendégzenésszel együtt – álltak közönség elé.
Rendszeres, mai napig működő táncházaik indultak a környező városokban, falvakban, a Bukovinai találkozások Nemzetközi Folklórfesztiválnak állandó fellépője. Főként autentikus népzenét muzsikálnak, melyeket erdélyi és magyarországi falusi zenészektől sajátítottak el. Nemcsak játszanak, hanem tanítják is a népzenét, Bonyhádon a Bartók Béla Alapfokú Művészet Oktatási Intézményben.
2005-től 2015-ig a Bartina Néptánc Közhasznú Egyesület 8 korcsoportjának volt kísérőzenekara. Számos hazai és nemzetközi fesztiválon vettek részt az együttessel, ahol magas minőségben képviselték Kárpát medence népzene és néptánc kincsét. 2013-ban és 2015-ben nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a Bartina Néptáncegyüttes országos fesztiválokon kimagasló eredményeket ért el, a Csurgó zenekar pedig zenei teljesítményéért kapott díjat.
A 2010-es év sorsdöntő volt számukra. Ekkorra már 10 éve foglalkoztak óvodai néptánc foglalkozásokkal, és úgy döntöttek, hogy ezekből műsorokat állítanak össze és szerencsét próbálnak kicsiny országunk gyermekei körében. Koncertjeiken varázslatos világba kalauzolják az apró közönséget, egyre több gyermeket tesznek boldogabbá. Színes zenei palettájukon kreatívan ötvözik a különböző zenei stílusokat.
Hitvallásuk, hogy a gyermekek zenei nevelését nem lehet elég korán kezdeni, így mindig a legnagyobb igényességgel nyúlnak dalaikhoz. Műsoraikban megszólalnak ismert gyermekdalok, énekelt versek, népdalfeldolgozások és természetesen saját dalok.
Több, mint 15 éve nap, mint nap gyermekekkel foglalkoznak, remekül beszélnek a nyelvükön, értik egymást. Szeretik a gyerekeket és tudatosan fejlesztik őket. Heti rendszerességgel tartanak zenés foglalkozásokat óvodákban. Fontosnak tartják, hogy minél több korosztályt megszólítsanak, és megmutassák közös gyökereiket, népi kultúránkat. Előadásaikban számos népdalt, saját dalokat, gyermekjátékokat elevenítenek fel, melyeket igyekeznek korunk zenei ízlésvilágára formálni. Foglalkozásaiknak, koncertjeiknek a gyermekek is aktív részesei, s nem egyszer a szülők is együtt mulatnak, táncolnak, játszanak velük.
A folklóron túl más zenei irányok is megérintették a zenekar tagjait. Így manapság más, a folklórból építkező világzenét és megzenésített verseket is tűznek széles repertoárjukra.
Az évek során 4 lemezt készítettek, ebből 3 került kiadásra.
Az “Istensegíts” című lemezükön a bukovinai székely muzsika – Gáspár János, istensegítsi születésű prímás – hegedűjátékát mutatják be.
A “Kalendárium” című lemezükön a jeles napok szokásdalait, illetve az óvodáknak és iskoláknak néptánc foglalkozásokhoz, ének-zene órákhoz ajánlott dalokat dolgozták fel.
A “Sárközi Népzene” lemezük a néptánc pedagógusoknak készült sárközi táncok tanításához.
A Csurgó Zenekar tagjai tapasztalt, igényes zenészek, a közös zenélés számukra örömforrás. Egymást inspirálják, így közönségüknek mindig a legtöbbet nyújtják, színvonalas zenei kalandban részesítik a kicsiket és nagyokat egyaránt, teljes zenei élményt biztosítanak számukra. Az elmúlt két évtized alatt minden fellépésükkel, hangszeres-dalos szolgálatukkal, hozzájárultak Szekszárd hírnevének növeléséhez. Bebizonyították, hogy méltón viselik a „Magyarország legszínesebb gyermekzenekara” jelzőt és érdemesek a Pro Urbe Szekszárd emlékplakettre.
Nepp Dénes
Nepp Dénes
Nepp Dénes népi iparművész, bőrdíszműves, szíjgyártó mester 1955. augusztus 5-én született Szekszárdon.
Érettségi után az 1910-es évekig visszanyúló családi hagyomány folytatása mellett döntött és így tanulta ki a szakmát. Miután szíjgyártó szakmunkás bizonyítványt szerzett, 1979-ben már kisiparosként tevékenykedett, ugyanebben az évben a mestervizsgát is letette.
A szakma alapjait, szeretetét nagybátyjától, Csankó Zoltán szíjgyártó mestertől sajátította el.
A megszerzett tudását Ambach Antal – szintén szekszárdi – mester segítségével fejlesztette tovább, akitől az aprólékos, a részletekig terjedő igényességet vette át.
Alapelve a precizitás, alaposság, kifinomultság, szépérzék, illetőleg a magyar szíjgyártó hagyományok tisztelete. Ennek megfelelően a lószerszámait teljes egészében kézzel szabja és varrja, melyek csakis marhabőrből készülhetnek. Ezek készítése okozza számára a legnagyobb örömet. A kantár, a hátszíj, a nyakszíj, a húzó, a kápa, az istráng, a gyeplő, a farmatring külön-külön is egy-egy remekműként kerül ki a keze alól. A kifogástalan művekben, műalkotásokban minden munkafolyamat fontos. Az alapanyag kiválasztása, a minta megrajzolása, tökéletes szabása, vágása, az öltések milliméternyi pontossága, a bőr gyalulása, festése, szélezése, a sallangok fonása, s nem utolsósorban a türelem. Mind-mind része a végeredménynek, amelyben a gyakorlati használhatóság és az esztétikai érték ötvöződik. Legkevesebb 2 hónapos, de előfordul, hogy féléves munkát is megkíván egy-egy parádés, rézveretes és sallangos lószerszám kivitelezése.
Nepp Dénes a nagy kihívásokat jelentő, egyéni elképzelések megvalósításához is maximális szakmai felkészültséggel rendelkezik. 1984-ben Bárdos György világbajnok tőle rendelte meg azon lószerszámok pontos másolatát, amelyek Rudolf trónörökös lovain pompáztak a 19. század hetvenes éveiben.
Komoly sikernek tekinthető az is, hogy az ő keze által készített lószerszámokkal a kettes vagy négyes fogathajtó Európa-és világbajnok versenyzők (Kecskeméti László, Bárdos György, Juhász László, Bozsik József, Johann Böhler – Németország) már 4 alkalommal szereztek világbajnoki aranyérmet. Méltán büszke arra, hogy még egyetlen versenyen sem szakadtak el az alkotásai és a lovakat sem törték fel.
A mester Szekszárd belvárosában igényes, szép környezetben várja a vásárlókat és érdeklődőket. Előzetes egyeztetés után nagyon szívesen tart csoportoknak „mesterség” bemutatót, az alkalmazottai is nála tanulták meg a mesterséget. Az üzletben míves lószerszámok, derékszíjak, kutyafelszerelések, ostorok, tarisznyák, bőrtáskák, pénztárcák kaphatóak igen széles választékban, amelyek város marketing szempontból is kitűnő emlékek, ajándékok.
1984. évtől kezdve rendszeresen zsűrizteti munkáit. Egyéni exportjoggal rendelkezik.
Hazai és külföldi megrendelőivel szoros a kapcsolata, többségük visszajár hozzá, nemcsak érdeklődőként, vásárlóként, hanem barátként is.
Magas színvonalú, igényes szakmai munkássága mellett mindenkor számíthat rá a város a szakmai és nagyrendezvények alkalmával. Jobbító szándékú észrevételeit és véleményét őszintén fogalmazza meg minden olyan helyzetben, fórumon, amikor az értékek, hagyományok teremtéséről, őrzéséről van szó. Közéleti és emberi megnyilvánulásai is tükrözik, hogy mélyen szívén viseli a város sorsát.
Tagja az Országos Kisiparos Kézműves Tanácsnak. 1993-ban Népi Iparművész lett. 1996-ban Salzburgban képviselte a magyar kézműveseket. 2014-ben a Szekszárdi Települési Értéktárba bejegyzett nemzeti érték lett a nevéhez fűződő „sallangokkal díszített rézveretes szügyhám”, amely 2015-ben a Megyei Értéktárba is bekerült. 2015-ben elnyerte a Népművészet Mestere címet.
További elért eredményei, címei:
1984. Szíjgyártó és sportművészeti kiállítás 3. díj, Szilvásvárad
1985. Ipar Kiváló Mestere
1993. Kiállítás egy „Világ”-kiállításért című pályázat fődíja, Budapest
1995. Országos bőrműves pályázat 1. díj, Debrecen
1995. Aranykéz díj
1997. Pro Renovanda Cultura Hungariae alapítvány pályázat, bőr kategória 1. díj
1998. Közép-Európai Kézműves Fesztivál 3. díj, Pozsony
1998. Aranykéz IPOSZ kézműves szakmai díj
1998. Mesterségek ünnepe „Az Év Mestere” cím, Budapest
Nepp Dénes szíjkészítő mester, a bőrdíszműves szakmák valamennyi ágában otthon van. Országos hírnevet, külföldi meghívást, legtöbb díjat és elismerést „míves” lószerszámaival szerzett magának és szülővárosának, Szekszárdnak. Ezzel is növelve városunk határon inneni és túli hírnevét.
2015
Jobbágy Valér
Jobbágy Valér
A város fejlesztésében, a társadalmi, szociális, kulturális, gazdasági élet bármely ágazatában kiemelkedően hasznos munkájáért.
(Sz: 1947. február 16. Csokonyavisonta) A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1969-ben klarinét tanári, 1970-ben karvezetői, 1972-ben klarinét művésztanári diplomákat szerzett. A Középiskolai művésztanári évei után 1976-tól a pécsi Tanárképző főiskolán, majd azt követően a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanított. 1986-96-ig a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola oktatója, 1988-től főiskolai tanári beosztásban. 1988-tól a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán karvezetés, kargyakorlat és karirodalom tárgyakat tanít.
1981 óta vezeti a Szekszárdi Madrigálkórust, mely számtalan hazai és nemzetközi fellépéssel öregbítette Szekszárd hírnevét. Példaértékű vezénylete alatt az együttes folyamatosan sikeresen szerepel hazai és nemzetközi versenyeken, megszerezték a „Kiemelkedő hangversenykórus” minősítést.
Jobbágy Valér a város „kórusművészetének” meghatározó személyisége, Szekszárdon a komolyzenei kultúra terjesztésének egyik apostola. Vezetésével a kórus rendszeresen emeli a városi rendezvények színvonalát, a hagyományos karácsonyi és húsvéti koncertek alkalmával a Művészetek Házában a zeneirodalom kiemelkedő alkotásai csendülnek fel Szekszárdon.
Liszt Ferenc Pedagógus Kórus
Liszt Ferenc Pedagógus Kórus
A Kórus 1965-ben alakult Szekszárd város és környéke zenét kedvelő pedagógusaiból. 60 főt számláló vegyes karként kezdte működését. Tagjai számtalan hazai és nemzetközi fellépésen vettek részt, elismerést szerezve Szekszárdnak.
Az egyesület célja elsősorban a magyar kórusirodalom, ezen belül a Sárköz népdalkultúrájának népszerűsítése, klasszikus kórusművek megismertetése a város és a megye zenét kedvelő közönségével.
Fesztiválok – mint pl. a „Keszthelyi dalünnep” és országos találkozók pl. Pedagógus Kórusok Országos Találkozójának rendszeres résztvevői egyházzenei és világi kategóriában egyaránt. Megyei, városi rendezvényeken, különleges ünnepi alkalmakon mutatkoznak be. Saját rendezvényük a három évente megrendezett „Gerse” emlékkoncert, melyet alapító karnagyuk emlékére tartanak. A kórus 11 évig volt szervezője és rendezője a Bárdos Lajos emlékére országosan rendezett hangversenysorozat keretein belül Szekszárd és környéki kórusok részvételével zajló hangversenynek. Hagyományosan tartanak karácsonyi koncerteket pl. a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban és a Balassa János Kórházban. Advent idején énekelnek vidéken is: Kölesden, Tolnán, Medinán. A testvérvárosi kapcsolatok által képviselték hazánkat a volt szocialista országokon kívül Hollandiában, Németországban és Franciaországban is.
A kórustagoknak nagyon fontos a közösség és az összetartozás, az emlékezés a sok együtt töltött évre.
2015-ben ünnepelik fennállásuk 50. évfordulóját, ez alkalomból Szekszárd város önkormányzata „Pro Urbe” díjat adományoz a „Kiemelkedő Művészeti Egyesület” címmel rendelkező kórusnak.
2014
Matókné Kapási Julianna
Matókné Kapási Julianna
Óvónői munkásságát követően 1979-től a Babits Mihály Művelődési Ház – jelenleg Kulturális Központ munkatársa. Aktív pályafutása utóbbi 12 évében az intézmény igazgatójaként dolgozott, a megyeszékhely kulturális életének mozgatórugójaként tevékenykedett. A kihívásokat keresve, örökké a módszereket kutatta, melyekkel az adott kor embereinek életébe a kultúrát becsempészhette.
Matókné Kapási Julianna a Bartina Néptánc Együttes egykori táncosa jelenleg művészeti vezetője gyermekek százainak tanította és tanítja a Kárpát-medence tánckultúráját.
2013
Dr. Gaál Attila
Dr. Gaál Attila
Régész, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum nyugalmazott igazgatója, aki egyebek mellett számos nagyszabású feltárásban is részt vett, ezek közül kiemelkedő a Szekszárd-Palánkvár, illetve a bölcskei kikötő leletmentése.
2012
Tarr János
Tarr János
A Tarr Kft. ügyvezető igazgatója. Az 1990-ben Szekszárdon és Dombóváron indult vállalkozás napjainkra hét dunántúli megyében és Bács-Kiskunban összesen 200 településen, mintegy 100 000 ügyfelet lát el és Magyarország legnagyobb, 100%-ban magyar tulajdonú távközlési szolgáltatója.
Rendszeres támogatója a megyeszékhely rendezvényeinek.
Dr. Varga József
Dr. Varga József
A TolnAgro Kft. ügyvezetője. A TolnAgro Kft. a Dél-Dunántúl két sikeres állatgyógyszer-forgalmazója, a Tolnavet Kft. és az Agrovet Kft. egyesülésével 1996-ban alakult meg Szekszárdon. Szekszárd és Tolna Megye egyik legnagyobb forgalmú cégének számít, saját területükön pedig országosan is piacvezetők. Képviselői hálózatuk az egész országot lefedi, partnereiket pedig szaktanácsadók segítik és látják el tanácsokkal, információkkal a legfrissebb újdonságokról, termékekről. 2010-ben a cég Szekszárd javáért kitüntetést kapott.
2011
Dr. Szily Ferenc
Dr. Szily Ferenc
1925-ben született Tolnán. Egyetemi tanulmányait 1943-ban kezdte el Pécsett, azonban ezt a háború félbeszakította. Katonaként részese volt az utóvédharcoknak, majd 3 évet szovjet hadifogságban töltött, ahonnan 1947-ben térhetett haza, Szekszárdra. Folytatta tanulmányait az egyetemen, majd végzett orvosként 1952-ben a megyei kórház röntgen osztályára került központi gyakornokként. Az osztályon töltött immár közel hat évtized alatt több százezer felvétel fordult meg a kezei között. Az egészségügy területén végzett több évtizedes kimagasló szakmai munkássága elismeréseként 2006-ban Batthyány – Strattmann László-díjat vehetett át.
1995-ös nyugdíjazása óta továbbra is radiológus főorvosként dolgozik munkahelyén, a Balassa János Kórházban.
2010
Pék Jánosné
Pék Jánosné
A magyar-rajz szakos diploma megszerzése után 1970-ben, az akkor megnyíló Babits Mihály Művelődési Központban kezdte meg munkáját. Néhány évnyi kitérőtől eltekintve mindig a művelődési házban dolgozott, volt csoport-és osztályvezető, szakmai vezető, 2003 óta pedig az intézmény igazgatóhelyettese. Munkavégzését az igényesség, a pontosság és a példaértékű megbízhatóság jellemzi. Kommunikatív, empátiás képességével rendkívüli kapcsolatrendszert tudott kiépíteni, melyet a tőle megszokott nagyfokú felelősségtudattal az intézmény általános menedzselésére fordítja.
40 éve végzett magas színvonalú lelkiismeretes munkája következtében elért eredményeiért, a város kulturális életének alakításában és fejlesztésében végzett példaértékű tevékenységéért.
Munkatársaival szemben megbízhatóság, segítőkészség és megkérdőjelezhetetlen jóindulat jellemzi.
Az ő bizalmukat tükrözi, hogy tíz éven át a Munkaügyi Döntőbizottság elnökeként, 7 évig a KPVDSZ Megyei Bizottsági tagként, 10 évig pedig a Közalkalmazotti Tanács elnökeként dolgozott.
A 40 éve végzett lelkiismeretes munkáját az alábbi díjakkal és kitüntetésekkel ismerték el:
- 1976: Kulturális Miniszteri Dicséret
- 1982: Kiváló Munkáért kitüntető jelvény
- 1989: Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetés
- 1999: Szekszárd város Közjóért díja
Pékné Marika és a Babits Művelődési Ház 40 évtizede egy és ugyanaz a kifejezés.
Bíró László
Bíró László
Tábori püspök, 1950-ben született Szekszárdon. A győri bencés gimnázium, majd a Győri Hittudományi Főiskola elvégzése után Szekszárdon szentelték pappá 1974 júniusában. Mágocsi, majd szigetvári szolgálata után 1989-ben lett a pécsi Székesegyház plébánosa, 1990-ben püspöki bírósági helynök, 1991-ben mesterkanonok, 1994-től pedig teológiai tanár. 1994-ben címzetes püspökké és kalocsa-kecskeméti segédpüspökké nevezték ki. 1995-től a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora és az Egyetemi Templom igazgatója. 2009. január 1-től tábori püspök. A Belváros-Lipótváros Önkormányzati Képviselőtestülete 2009-ben díszpolgári címet és érdemkeresztet adományozott Bíró László püspöknek, aki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi bizottságának elnökeként is fáradhatatlanul tevékenykedik. Pótolhatatlan szerepet vállal a családok lelki gondozásában, publikációi is ebben a témakörben jelennek meg a leggyakrabban.
Kezdeményezésének köszönhető, hogy létrejött a Szekszárd-Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület, amelynek Ő az egyházi elnöke, mozgatórugója, lelke. Szavaival, tetteivel erősíti Szekszárd megtartó képességét.
Földesi Lajos
Földesi Lajos
1954-ben született Pakson. A Pécsi Zeneművészeti Konzervatórium elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerezte meg hegedűművészeti diplomáját, mely intézménynek 1982-től hegedűtanára, majd a hegedű tanszék docense. 1984-től a Szekszárdi Kamarazenekar alapító művészeti vezetője, mely a mai napig a régió egyetlen kamarazenekaraként a kulturális élet meghatározó szereplője. Közreműködésével a kamarazenekar többek között elnyerte a Szekszárd Város Kiemelt Művészeti Együttese címet. Ugyanebben az évben későbbi feleségével, Kocsis Andreával megalakították a Budapesti Hegedű-Hárfa Duót, mely néven Európa számos országában hangversenyeznek.
1989-től öt éven át alapító tagja a Budapesti Haydn Vonósnégyesnek, majd 1994-ben megalapítja az Instrumenta Nova Kamarazenekart.
Fenti együttesekkel 2 DVD-je és 13 CD-je jelent meg.
Vezetésével a kamarazenekar több tévé- és rádiófelvételen szerepelt, egy DVD-t, két önálló és két koncertfelvételes CD-t jelentetett meg. Közreműködésével a Kamarazenekar elnyerte a Szekszárd Város Kiemelt Művészeti Együttese címet és a Tolna Megyei Művészetekért Emlékplakettet, továbbá megkapta az Országos Veszprémi Kamarazenekari Fesztivál Nívódíjas Kamarazenekara címét.
A megye egyetlen kamarazenekarának a Szekszárdi Kamarazenekarnak az alapítója. A kezdetektől heti két alkalommal jár le Budapestről a zenekar próbáinak megtartására, a zenekar művészeti irányítására.
2009
Dr. Méry Éva
Dr. Méry Éva
A Tolna Megyei Tanács Oktatási és Művelődési Osztályának csoportvezetőjeként, majd a Művészetek Háza igazgatójaként hosszú éveken keresztül meghatározó egyénisége volt a megye és a város művészeti és kulturális életének.
Vezetése idején vált természetessé, hogy a szekszárdi Művészetek Házába európai hírű, értékű művészeti előadások és előadóművészek érkeztek és a zene, illetve a képzőművészet terén a magyar élvonalat képviselő művészek között Szekszárd ismert, szeretette fellépő és kiállítóhellyé vált. Éva néni ma is aktív tagja közművelődési és hagyományőrző szervezeteknek és tevékenyen részt vett a Munkácsy- és a Székely Bertalan kiállítások lebonyolításában, tárlatvezetése során sokan gazdagodtak értékes és érdekes információkkal a nagy művészek életéről.
Nyugdíjasként is aktív tagja közművelődési és hagyományőrző szervezeteknek.
Fusz György
Fusz György
1987-től tanít a PTE Illyés Gyula Főiskolai Karán, 1998-tól főigazgató-helyettes, majd 2006-től a kar főigazgatója. Tagja a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, illetve a Terra Kerámiaszobrász Egyesületnek. Elnöke a Szekszárdi Képző-és Iparművészek Egyesületének és a Kortárs Kerámiaművészetért Alapítványnak. 2008 novemberétől a Főigazgatói Kollégium, ettől az évtől kezdve pedig a Kisiskolákért Alapítvány elnöki tisztjét is betölti. Munkásságért az Országos Kerámia Biennálékon többször is különdíjban részesült, 1997-ben pedig megkapta a Ferenczy Noémi-díjat. Művei számos kiállításon jelentek meg külföldön és belföldön egyaránt, köztéri munkái Szekszárdon kívül az ország több részén is megtalálhatóak. Habilitált egyetemi docens, egyetemi tanári kinevezését napokon belül kapja kézhez.
Fusz Györgyöt több évtizedes magas színvonalú művészi munkája, Tolna megye és Szekszárd város kulturális értékeinek megőrzése érdekében kifejtett közéleti tevékenysége, főiskolai főigazgatóként elért eredményei, valamint a megye képzőművészeti életének szervezésében vállalt szerepéért javasolja az Egyesület a kitüntetésre.
Császár József
Császár József
Tanácselnökként 17 éven át volt városunk első embere. 10 évesen került Debrecenből Szekszárdra, azóta élt városunkban. 1964-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte diplomáját. Rá egy évre a Városi Tanács elnökévé választották, majd 1982-ig a megyei tanács általános elnökhelyettese, 1988-ig elnöke volt. A Kereskedelmi és Hitelbank igazgatójaként 1995-ben ment nyugdíjba. Császár Józsefet 2008. augusztus 25-én az alsóvárosi temetőben helyezték örök nyugalomra.
2008
Dr. Józan-Jilling Mihály
Dr. Józan-Jilling Mihály
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának alelnöke, a Tolna Megyei Német Önkormányzat elnöke. Szakmai munkásságával, identitásával, önzetlen, a város polgárságáért, kisebbségeiért, intézményeiért, valamint annak civil szervezeteiért való tenni akarásával és segítőkészségével városunk bel-és külföldi ismertségét és elismertségét, illetve jó hírnevét öregbíti.
1952-ben született Pakson egy györkönyi magyarországi német nemzetiségi családba. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban folytatott tanulmányai után felvételt nyert a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1976-ban orvosdoktori diplomát szerzett.
Az egyetemi tanulmányok után Szekszárdra került és a Megyei Kórházban kezdett el dolgozni, ahol jelenleg belgyógyász-kardiológus-szakfőorvosként vezeti a kórház I. Belgyógyászati osztályát. 1993 óta Tolna megye kardiológus szakfőorvosa, valamint a Magyar és Német Kardiológus Társaság tagja, hosszú időn keresztül a Tolna Megyei Orvoskamara titkára volt.
1989-ben részt vett a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület megalakításában, ahol az először az egyesület titkárává választották.
Az 1990-es önkormányzati választások után a szekszárdi németség szószólója lett a városi önkormányzatban, ezekben az években a Magyarországi Németek Szövetségében kongresszusi küldöttként, majd pedig a Landesrat tagjaként dolgozott.
1994-ben az önkormányzati választások keretében megalakult Német Kisebbségi Önkormányzat elnökévé választották, mely posztot jelenleg is betölti. 1995 óta a Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének ügyvezető elnöke, 2006 óta pedig a Tolna Megyei Német Önkormányzat elnöke.
Immár harmadik önkormányzati ciklusban tagja a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata Közgyűlésének, egyben a grémium szociális bizottságának elnöki posztját is betölti.
Ebben a minőségében közreműködésének köszönhetően – a Német Belügyminisztérium és az Országos Német Önkormányzat anyagi támogatásával – számos, a városunkban működő egészségügyi-ifjúsági és szociális intézménynek sikerült jelentős egészségügyi és szociális műszerparkra szert tennie (Megyei Kórház ultrahang és izotópdiagnosztikai készülékei mintegy 200.000 euró értékben, a Szekszárdi Mentőállomás sürgősségi műszerei, a Szent István Ház idősek napközi otthonának berendezési tárgyai, az Ifjúsági Cserkészház építési munkálatai és berendezési tárgyai, a szekszárdi kistérség szociális idősellátási intézményei részére házi jelzőkészülék-rendszer, stb.).
A szekszárdi székhelyű Cora Egészségvédő Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnökeként számos kezdeményezést indított és indít a rászoruló helyi és környékbeli betegek megsegítésére, a közismerten alulfinanszírozott gyógyító munka eredményességének fokozására. Számos Szekszárd város hírnevét öregbítő országos és regionális orvoskonferencia megszervezése fűződik a nevéhez.
Kiemelkedő szerepet töltött és tölt be ma is Szekszárd és német testvérvárosa (Bietigheim-Bissingen), valamint Tolna megye és a németországi Main-Tauber járás és Bautzen város közötti kapcsolatrendszer kialakításában, ápolásában és tartalommal való megtöltésében.
A Szekszárdi Magyar-Izraeli Baráti Társaság alapító tagja, 1989-től az elnökség tagja. Kezdeményezésére és irányításával Magyarországon elsőként a Szekszárdi Német Színházban került bemutatásra az „Anna Frank naplója” című darab.
A Holocaust 60. évfordulójának alkalmából felállított emlékmű megvalósulásában is meghatározó részt vállalt.
Nős, felesége Dr. Rasch Hilda szintén orvos, két felnőtt fiúk van.
Dr. Tornóczki János
Dr. Tornóczki János
Több évtizedes gyógyító tevékenységének, tudományos munkásságának, kiváló vezetői és szakmai képességeinek, a betegek és kollégái felé irányuló empatikus és önzetlen magatartásának elismeréseként.
1937-ben született Sióagárdon. Középiskolai tanulmányait a szekszárdi Garay János Gimnáziumban folytatta, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1962-ben. Az egyeteme elvégzése után a gyulai Megyei Kórház I. Belgyógyászati Osztályára került, itt sajátíthatta el a szakma alapjait. Fiatal szakorvosként a szekszárdi kórház II. sz. belgyógyászati osztályára hívták, ahol elsősorban a gasztroenterológiai vizsgáló és gyógyító munkából vállalt jelentős részt.
A kórház újonnan szervezett IV. belgyógyászatának vezetőjévé fiatal orvosként 1971-ben nevezték ki. Megszervezte osztályán a hematológiai betegek ellátását és kiterjesztette Tolna megyére gondozását. 1975-től létrehozta a diabeteszes betegek fekvőbeteg-ellátásának feltételeit, majd a Megyei Cukorbeteg Gondozót is. 1977-ben az országban az elsők között megszervezte a Cukorbetegek Klubját, amelyben azóta is tevékenykedik.
1980-ban irányításával Szekszárdon szervezték meg a Magyar Diabetes Társaság (MDT) V. Kongresszusát és ekkor zajlott a magyar diabetológia történetében az első cukorbeteg-találkozó a Babits Mihály Művelődési Házban. Később a Fiatal Diabetológosuk Fórumát és a Dunántúli Diabetes Hétvégét is megszervezte városunkban. Kiemelt feladatának tekintette a fiatal doktorok oktatását, képzését.
Húsz éven át volt választott tagja az MDT vezetőségének, jelenleg is a Tanácsadó Testület tagja. Éveken át részt vett a Népjóléti Minisztérium által 1991-ben létrehozott Nemzeti Diabetes Program Bizottság munkájában és több éven át ellátta Baranya, Somogy és Tolna megye cukorbeteg-tanácsadási helyeinek felügyeletét. Tagja volt a Belgyógyászati és Hematológiai szakmai kollégiumoknak, valamint a Magyar Hematológiai és Vértranszfúziós Társaság vezetőségének és elnökségének. Kutatási területei a diabetes tárgykörét teljesen átfogták – melyben folyamatosan hangsúlyozta egészen a korai felismerés fontosságát. Tudományos munkáinak egy része a cukorbetegség kialakulásával (heveny és idült hasnyálmirigy-gyulladás), kezelésével (anyagcserekisiklás, kóma) és a társuló szövődmények (vese, idegrendszer, emésztőrendszer) koraibb felismerésének kidolgozásával foglalkozik. 3 könyvfejezetet írt, közleményeinek többi része a vérképzőszervi, daganatos betegségben szenvedők életminőségét tárgyalták.
Közel 100 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, több száz előadást tartott kongresszusokon.
A Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora 1990-ben nevezte ki címzetes egyetemi docensnek, számos kitüntetés tulajdonosa: Kiváló Munkáért (1981), Pro Diabetológia (1992), Pro Sanitate (1992), Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciója Vándorgyűlési emlékérme (1998), Magyar Imre emlékérem és díj (2000), Millenniumi emléklap (2001), az Egészségügyi Miniszter Díszoklevele (2001), Kelemen Endre-emlékérem (2002).
1997-ben nyugdíjas lett, de továbbra is vezette osztályát. 2002. augusztus 30-ával megszűnt a vezetői és közalkalmazotti munkaviszonya, de megbízással és ma már vállalkozóként a mai napig ellátja a betegeket az Onkológiai Gondozóban.
Az itt eltöltött csaknem fél évszázad alatt szinte a város egész lakosságát megismerte és gyógyító munkája során kezelte is őket. Igazi lokálpatrióta, itthon érzi magát. Szakmai nagysága mellett igen jó emberismeretről tett tanúbizonyságot, nagy empátiával fordult betegeihez, munkatársaihoz. Tudása, sokrétűsége példamutató valamennyi kollégája számára, akiket élettapasztalata, bölcsessége és határozottsága révén sokszor átsegített a nehéz pillanatokban. Nem léteztek számára megoldhatatlan problémák, próbálta a környezetét ilyen szellemben a legjobb útra terelni.
Lemle Béláné
Lemle Béláné
Több évtizedes kiváló pedagógiai és intézményvezetői munkájáért, az egyre lélekrombolóbb világban a valódi értékeket minden körülmények között hittel való magatartásáért és a Garay János Gimnázium kiemelkedő eredményei érdekében tett elévülhetetlen érdemei elismeréseként.
Lemle Béláné, Petkovits Ildikó sok szállal kötődik a szekszárdi Garay Gimnáziumhoz. Szeretett iskolája tanulója volt, majd miután a Szegedi Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát, visszatért és 1969. augusztus 16-án a Garay János Gimnázium tanára lett. Szaktanári és osztályfőnöki munkája mellett számos más feladatot is ellátott:
- 4 évig volt osztályfőnöki munkaközösség-vezető,
- 4 évig a matematika-fizika munkaközösség vezetője,
- 3 évig a Dr. Joó Ferenc Alapítvány programfelelőse,
- 1 évig megyei központi matematika szakkörvezető,
- 1 évig igazgatóhelyettes és az elmúlt 15 évben a gimnázium igazgatója.
Tanárként mindkét szakterületén a tantárgy iránti érdeklődés felkeltése, a tanulók motiválása, a logikus gondolkodás és a világ megismerése intellektuális élményének átadására törekedett. Igényesen fejlesztette tehetséges tanítványait, de törődött, segített a más szakterület iránt vonzódóknak is. Sikeresen készítette fel tanítványait érettségire, egyetemi, főiskolai felvételire, a legtehetségesebbeket tanulmányi versenyekre.
Munkaközösség-vezetőként nagy szerepe volt az Országos Számítástechnikai Programverseny beindításában, amely több mint 20 éven át működött eredményesen, és „Garay-verseny” néven vált országosan elismertté, majd a Kárpát-medence iskoláinak bevonásával nemzetközivé szélesedett.
Igazgatóként a múlt értékeit megőrző, azokra építő, de egyúttal a mai kor kihívásaihoz igazodó iskola megteremtésén dolgozott. Az iskola az utóbbi öt év átlagában, a felvételi arányok alapján kiemelkedő sikereket ért el, a dél-dunántúli régióban a legeredményesebb gimnázium.
Munkáját szilárd hittel, elhivatottsággal, de a feladatnak megfelelő felelősségtudattal és alázattal végezte. Tervező munkáját a tudatos építkezés és előrelátás jellemezte.
Új alapítvány létrehozásával (Centenáriumi Alapítvány) és a korábbiak működtetésével, (A jövő nemzedékéért) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iskola tárgyi, dologi lehetőségei bővüljenek, és a közösség közérzete javuljon. A Dr. Joó Ferenc Alapítvány gondozása során bevezette a „Vállalkozni jó” tantárgyat, kollégáival tantervet és tankönyvet is készítettek, illetve továbbképzéseket is vezettek. 1976 óta szinte minden évben érettségi elnöki megbízatást is vállalt, melyet lelkiismeretesen és humánusan látott el.
Kiváló szervező. Intézményvezetői munkássága idejére esett az iskola centenáriumi ünnepségsorozatának a megszervezése, az új épületszárny, a tornacsarnok és a díszterem felépítése és átadása, az épület teljes belső felújítása és az ezzel járó kétszeri költözés lebonyolítása.
Újraindította a nyolcévfolyamos képzést, amelyet ún. algimnáziumi formában valósított meg.
A tanulók és tanárok kiemelkedő eredményeinek megismertetésével és elismertetésével, a médiumokkal való jó kapcsolat kihasználásával, a jó értelemben vett menedzseléssel sokat tett azért, hogy a gimnázium országos és régiós szinten is elismert iskola legyen.
A gimnázium külföldi kapcsolatainak ápolásával kiváló lehetőségeket teremtett a diákok és tanárok számára az európai integrálódáshoz, a látókör szélesítéséhez.
Bekapcsolta a gimnáziumot a város kulturális vérkeringésébe. Munkája elismeréseként 1977-ben Miniszteri Dicséretben, 1984-ban Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült, 1999-ben Garay-érmet ítéltek neki, vezetője a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szekszárdi csoportjának is.
Pedagógiai hitvallásában a jellem és a szellem harmonikus fejlesztését tűzte ki céljául, erkölcsös, egészséges önbizalmú, művelt és szorgalmas ifjúság nevelését. Olyan tanulókét, akik európai magyar polgárként az Európai Unióban is jól el tudnak igazodni.
Törekvései megvalósításában emberi jellemvonásai közül a méltányosság, nagyvonalúság, mértéktartás, igényesség, segítőkészség és figyelmesség segítették.
2007
Dr. Hadnagy Albert
Dr. Hadnagy Albert
Az elmúlt század levéltári és történeti anyagok megmentéséért folytatott áldozatos munkájáért, valamint az évtizedeken át tartó fáradhatatlan kutató-és gyűjtőmunkájának elismeréseként.
Hadnagy Pál postamester és Szervátius Lenke tanítónő házasságának 5. gyermekeként a Háromszék megyei Dálnokon született 1901. január 21-én. Középiskolai tanulmányait a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban végezte.
Erdély Romániához kerülését követően apja elvesztette állását, és csak az anya rendszertelenül érkező nyugdíja maradt. 1919 augusztusában még nem sikerült a magyarországi szerencsepróbálás, de 1920 nyarán már eljutott Budapestre.
Állami ingyenes tanulóként bekerült az Eötvös Kollégiumba, elvégezte a bölcsészkart, majd doktorált.
Pályáját állami ösztöndíjasként a Bécsi Magyar Történeti Intézetben kezdte.
1926. július 1-től Tolna vármegye főlevéltárnoka. Ezt az állást 4 versenytársával szemben az Országos Levéltár igazgatójának, a Tolna megyéből származó Dőry Ferencnek a javaslatára nyerte el.
Négy évtizeden keresztül volt a levéltár vezetője, de a várt és remélt tudományos kutatások, publikálás helyett idejének többségét a mindennapok közigazgatási teendőihez kapcsolódó apró munkák kötötték le.
1936-ban családot alapított, Dömötör Ilonával kötött házasságából született Zsolt és Ilona.
A II. világháború alatt egészségi problémái ellenére többször behívták.
1945 áprilisában egy bajorországi korházban került amerikai fogságba és csak a következő év januárjában térhetett vissza Szekszárdra.
1942-ben két katonai behívása között megkísérelte a legértékesebbnek tartott levéltári iratok elrejtését a vármegye ház börtönében. Mint hazatérésekor tapasztalhatta a frissen befalazott cella felkeltette a figyelmet, kibontották, bár a remélt kincset nem találták, de az iratokat széthányták, a rendezettséget tönkretették. A látványtól eltérően később kiderült, hogy a kár nem túl nagy, ám elindult egy gombásodási folyamat, amelyet az iratokban máig sem sikerült megállítani.
1948-ban a megye alispánjának támogatásával ő és Novák József múzeumvezető engedélyt kapott arra, hogy a nemesi családoktól az intézmények letétként átvehessék irataikat, könyvtárukat. Ennek eredményeként mintegy 80 folyóméter irat és néhányezer kötet került a levéltárba. A múzeum gyűjteményét értékes könyvek mellett számos festmény, szobor és antik bútor gazdagította. Mint később kiderült más megyékben nem cselekedtek hasonlóképpen, bár az ötletet dr. Hadnagy Bertalan közkinccsé tette. Más megyék levéltáraiban vagy egyáltalán nincs, vagy nagyon kevés nemesi családi irat található, elpusztultak, vagy széthordták a felbecsülhetetlen történeti értékű iratanyagot.
Az ötvenes években dr. Hadnagy Albert kutatásai középpontjában a megye parasztságának élete, parasztmozgalmak, betyárvilág, boszorkányság, babonaság témák kutatása állt. Keveset publikált, de jelentős ismeretterjesztő tevékenységet folytatott és ismereteivel számos dolgozat elkészülését segítette.
Jó kapcsolatot alakított ki Féja Gézával, Mészöly Miklóssal, Andrásfalvy Bertalannal és Illyés Gyulával.
A köztiszteletben álló személyiséget 1956-ban a városi nemzeti bizottság tagjai közé választották. Szakmai tudásának elismeréseként szakfelügyelői munkát végzett Somogyban és Baranyában.
A súlyos korral sikertelenül birkózott szervezete, 1967. május 26-án a szekszárdi kórházban örökre lehunyta szemét.
Prof. Dr. Simon László
Prof. Dr. Simon László
Magas szintű belgyógyászati, gasztroenterológiai, orvosi tevékenységéért, a gyakorlati-klinikai kutatásban, oktatásban elért eredményeiért, Szekszárd jó hírnevének öregbítéséért.
1942. november 8-án Jászberényben született, ott végezte általános és középiskoláit.
1960 és 1966 között a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi karán egyetemi hallgató. Ezt követően két éven keresztül ugyanezen Klinika I. sz. Belgyógyászatán Tanársegédként dolgozott, majd 1968-tól 1981-ig szülővárosában, a jászberényi Városi Kórház Belgyógyászati, Gasztroenterológiai Osztályán.
1981-ben nyerte el a Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórházában a Gasztroenterológiai osztály osztályvezető főorvosi pályázatát, és itt dolgozott 26 éven keresztül, ez év július 1-i nyugdíjazásáig.
Belgyógyászati szakvizsgát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen 1971-ben, gasztroenterológiai szakvizsgálat 1981-ben a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen tett.
1991-ben Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen sikeresen védte meg kandidátusi disszertációját, ezért PhD minősítést kapott a krónikus gasztritisz, korai gyomorrák témakörben végzett kutató munkájáért.
Habilitált egyetemi magántanár, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság vezetőségi tagja, annak elnöke 1992-től 1994-ig, majd 2002-től 2004-ig, a MOTESZ tagja.
Az Európai Gasztroenterológiai Társaság tagja 1986-tól 1990-ig.
A magyar Gasztroenterológiai Társaság tagjaként és elnökeként hivatalos posztgradualis képzések szervezője és előadója.
Számos külföldi továbbképzésen vett részt, Lyonban, Genovában, Egyesült Államokban. Állandó résztvevője és számos alkalommal előadója és elnöke volt a magyar és külföldi kongresszusoknak.
A gasztroenterológia minden ágának ismerője, ezen kívül a nuclearis medicinában, informatikában is otthonosan mozog, elméleti tevékenysége mellett az operatív endoszkópos beavatkozásokat is bravúrosan végezte.
Számos nemzetközi és hazai klinikai gyógyszervizsgálatban vett részt.
Aktívan tevékenykedett az oktatásban, a medikusok, munkatársai, háziorvosok, szakorvosok képzésében, továbbképzésében, jelenleg is egyetemi előadó.
Terjedelmes publikációs tevékenységet végzett, 280 orvosi irodalmi közleményben vett részt, ebből 78-ban első szerzőként, ebből 42 külföldi lapokban jelent meg. 18 könyvfejezetet írt, 11 könyvszerkesztésben vett részt.
Kórházunk Tudományos Tanácsának elnöke volt, jelenleg is az ÁNTSZ országos gasztroenterológiai szakfelügyelő főorvosa.
Munkásságáért számos kitüntetésben részesült:
- 1972: Markusovszky díj
- 1975: Akadémiai díj
- 1991: Hetényi díj
- 1994: Beszédes József díj
- 1997: Pro Optimo Merito in Gasztroenterológia
- 1998: A Tolna Megyei Önkormányzat Közjóért kitüntetése
- 1999: Batthyányi-Strattmann díj
- 2000: Jászberényben pro Urbe díjat kapott
- 2005: Friedrich László díj
- 2007: Imre József díj
Szabadi Mihály
Szabadi Mihály
A néphagyományok kutatásában elért eredményeiért, magas szintű koreográfusi, népművelői, néptánc oktatói és közösségformáló tevékenységének elismeréseként.
Szabadi Mihály 1937. április 4-én született Sióagárdon. Ehhez a szülőfaluhoz kapcsolódó érzelmi kötődés egész életét és művészetét meghatározza. Édesapját az akkoriban népbetegségnek számító tüdőbaj miatt korán, 2 éves korában elvesztette. Édesanyja nehéz körülmények között egyedül nevelte, de minden áldozatot vállalt, hogy fiát megfelelően tanítassa. Az alapfokú iskolát Sióagárdon végezte, majd Szekszárdon a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Főiskolai tanulmányait a Pécsi Tanárképző Főiskolán végezte, ahol magyar – történelem szakos tanári diplomát szerzett. A főiskolai évek alatt ismerkedett meg feleségével, Dórával, akitől egész életében sok szeretetet és támogatást kapott.
A fiatal pár első munkahelye majosi iskola volt, innen először vissza Sióagárdra, majd Szekszárdra kerültek. Szabadi Mihály – közben egy új népművelői diplomával gazdagodva – az újonnan alakult Megyei Népművelési Tanácsadó igazgatója lett.
1970-ben megépült Szekszárdon a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ, melynek először igazgatóhelyettese volt, majd hosszú éveken keresztül tudományos főmunkatársként dolgozott.
Nevéhez fűződik a Szekszárdi Néptáncegyüttes megalakítása és 20 éven át tartó vezetése, mely ma a Bartina nevet viseli. Koreográfiáin keresztül sok száz gyermek és fiatal tanulta meg tőle a néphagyományok és a tánc szeretetét, a közösségben megélt élmények értékét. A hozzá kötődő táncosok ma is egy nagycsaládot alkotnak, ahol már a második, harmadik generáció ismerkedik műveivel.
Jelenlegi nyugdíjas éveiben is aktívan dolgozik. Országos néptánc fesztiválokon zsűrizik, az évenkénti budapesti Néptáncantológia egyik főszervezője. Művészeti együtteseket szaktanácsaival segíti, koreográfiákat készít és tanít. Szabadidejében könyvet írt szülőfalujáról, Sióagárdról, mely a 70. születésnapjára rendezett ünnepi műsorra jelent meg. Az idén áprilisban rendezett szerzői esten a néptánc szakma országos szervezetei, tanítványai és munkatársai köszöntötték a 70 éves mestert.
Művészetét és a magyar néphagyományokat kutató és a mának átmentő munkásságát már több díjjal is elismerték. A közművelődésben végzett példaértékű munkájáért Bessenyei György Díjat kapott, míg a 2007 januárjában a Magyar Kultúra Napján az Iparművészeti Múzeumban a miniszter Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjjal tüntette ki.
2006
Elekes Eduárdné
Elekes Eduárdné
Több évtizedes példás közművelődési, irodalmi, közösségi értékőrző, kiváló intézményvezetői és hálózatszervezői munkája, a város érdekében végzett helytörténeti tevékenysége elismeréseként.
Nyugalmazott könyvtárigazgató, könyvtártörténeti kutató.
Ős-szekszárdi lokálpatrióta család leszármazottjaként született 1948. június 18-án.
Debrecenben kapott népművelés-könyvtár szakon főiskolai diplomát, majd az ELTE könyvtár szakán szerzett egyetemi végzettséget. Népművelőként kezdett Monoron, de 1970-től a Megyei Könyvtár vált a második otthonává, melyet 1988-tól 2005. év végi nyugdíjba vonulásáig nagy elhivatottsággal igazgatott. Az évek során számos városi és megyei kulturális nagyrendezvény kezdeményezője és házigazdája volt. A könyvtárosi élet fontos részének tekintette a kiadmánygondozást, a módszertani, helytörténeti, szépirodalmi, nemzetiségi munkák kiadását. Emlékezetesek a Mészöly album, a Csányi bibliográfia, a Baksa és Móser kötetek.
Hivatása gyakorlásával bizonyította, hogy a könyvtár nemcsak az információk gazdag tárháza, hanem a közjót szolgáló eszköz is, amely javíthatja az esélyeket. Nagyrészt neki köszönhető a könyvtár szociális funkciójának erősítése, az önszerveződő közösségek, egyesületek segítése a munkájukat könnyítő könyvtári háttér megteremtésével.
Vezetése alatt a könyvtár mind a megye, mind a város legnagyobb és legkomplexebb információs bázisa, és Szekszárd meghatározó jelentőségű emlékőrző és közművelődési alapintézménye. A folyamatosan gyarapított művelődésszervező erő megmutatkozik a stabil könyvtári intézményhálózatban, a könyvtárfejlesztésben, az intézményi és emberi kapcsolatrendszerben.
Számára természetes lételem a társasköri és olvasói beszélgetések pannon derűje, az összetartozás-érzés és az olvasás-szeretet megőrzésének szorgalmazása. Ma is számos civil szervezet munkájából veszi ki aktívan részét, amelyek közül kiemelkedik az Alsóvárosi Római Katolikus Egyesületben végzett tevékenysége, a Szent János és Pál kápolna műemlék épülete felújításának szorgalmazása.
Városunk irodalmi életének lelkes szervezője, a szekszárdi írók és költők hagyatékának kiemelkedő mentora. Munkásságának is köszönhetően az Illyés Gyula Megyei Könyvtár kulturális alapintézménnyé, a közéleti és közösségi programok helyszíneként a találkozások házává vált.
Töttös Pál
Töttös Pál
A két évtizedes szervező, karitatív, irányító munkája, az 1944-45 és 1956 áldozatainak emlékét megőrző kopjafák, emléktáblák, emlékművek létrehozásában betöltött jelentős szerepe elismeréseként.
Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Megyei Szervezetének elnöke. 1920. július 3-án született Szekszárdon. A Közgazdaságtudományi Egyetem Közigazgatási fakultásán vette át oklevelét 1943-ban.
Az ifjú diplomás álmait a háborús évek és a történelem alakulása szertefoszlatták. Katonaként megsebesült. 1946 októberében tért haza Németországból. 1952-1957 között vagonkirakodóként Székesfehérváron is képezte magát, és vasúti szakvizsgákat tett le.
Az 1956-os eseményekben való részvételéért börtönbüntetést szenvedett el. Szekszárdra a veszprémi börtönben eltöltött időszaka után 1961-ben tért vissza. Szülővárosa azonban mostohán fogadta és kezelte. A Volán dolgozójaként autótiszti közlekedési vizsgát tett, s a bevétel-ellenőrzési osztályt csoportvezetőként volt kénytelen vezetni.
Munkáját azonban mindig szorgalmasan és lelkiismeretesen végezte. Tehetségének köszönhetően igazságügyi tarifaszakértőként egészen nyugdíjazásáig igényelték munkáját a bíróságon.
Töttös Pál soha nem szűnt meg szeretni városát, annak ellenére, hogy méltatlanul mellőzték, évtizedeken keresztül megakadályozták annak a szakmai karriernek a felépítésében, amelyre képes lett volna. De emberi nagyságát bizonyítja egész életútja, és az, ahogy a szervezői és karitatív munkájában kiteljesítette életművét. Résztvevője volt az 1989. április 12-én megalakult „Tolna Megyei Ellenzéki Kerekasztalnak”, kezdeményezője volt az ország első nyílt téri ’56-os emlékünnepségének, és a kopjafa felállításának.
Oroszlánrésze volt az 1990 májusában alakult Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Tolna Megyei Szervezetének életre hívásában, melynek az utóbbi 17 évben elnöke is.
A kárpótlási rendelet megjelenése után önzetlen, önként vállalt karitatív munkával két és fél éven keresztül több ezer kérelem, adatlap elkészítésében segédkezett, majd ezt követően felkarolta az ’56 miatt hátrányt szenvedettek kárpótlásának ügyét.
Szüntelen megújuló energiával látja el az érdekvédelmi feladatokat, nyugdíjas éveinek 17 évét az ’56-os kárvallottakon való segítségnyújtásnak áldozta.
Az ’56-os emlékhelyek létesítésének állandó motorja. A városházán elhelyezett emléktábla, valamint a millenniumi szoborpark program keretében felállított szabadtéri emlékmű is bizonyítja szervező készségét.
Végtelenített szeretettel foglalkozik a ma fiatalságával, rendhagyó történelmi órák tartásával, pályázatok kiírásával törekszik ’56 fenségét és történelmi nagyságát hitelesen közvetíteni, és átadni a jövő nemzedékének is.
Élő példaképpé vált. Életútja bizonyítéka annak, hogy emelt fővel, egyenes gerinccel és nyitott szívvel lehet együttműködni a város mindenkori önkormányzatával a békesség jegyében. Ezt tükrözik a közösen szervezett október 23-ai emlékünnepek is, és ezzel a lelkülettel készül a Forradalom 50. éves évfordulójára is.
2005
Dr. Dobos Gyula
Dr. Dobos Gyula
Szekszárd város kulturális életében betöltött kiemelkedő szerepe, a másfél évtizeden keresztül egyenletesen magas színvonalú levéltárvezetői munkája, a példaértékű kiadói és kiadványszerkesztői tevékenysége; a városunk hírnevét is öregbítő tudományos és tudományszervező munkássága elismeréseként.
Kiváló szakmai munkája és több mint két évtizedes megyei intézményvezetői tevékenysége elismeréséül.
Pedagógus, főlevéltáros, levéltárigazgató. 1944. április 4-én Tengődön született. Szegeden a József Attila Tudományegyetem BTK magyar-történelem szakán 1967-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. Szakmai munkáját tanárként, iskolafelelősként a Babits Mihály Művelődési Központ igazgatójaként is mindenkor példaértékűen, városunk hírnevét jelentősen növelő eredménységgel végezte.
Dr. Dobos Gyula több mint két évtizede elkötelezte magát a múlt kutatása, a levéltári munka iránt. Az ELTE BTK-n levéltári szakvégzettséget szerzett, történelemből doktorált kiváló szakember nagy lendülettel irányította a levéltár közművelődési, területi és módszertani munkáját, s 1990-től példaértékű szakértelemmel, elkötelezettséggel vezeti a megye legrégebbi intézményét. Igazgatása alatt a levéltár nyitott a város felé, a város intézményei, civil szervezetei is nagyra értékelik a közművelődést szervező munkáját.
Szekszárd tudományos életét gazdagítják az évente megrendezett Levéltári Nap, a helytörténeti pályázatok, kiállítások, s a színvonalas kutatószolgálat.
Igazgatóként létrehozta az ország egyetlen vidéki mikrofilmes műhelyét, kiemelkedő kiadói, kiadványszerkesztői munkát végez, elismert tudományos és tudományszervező szakember. Nevéhez fűződik Szekszárd monográfiájának szerkesztése; szerkesztője és egyik írója Szekszárd 100 éves jubileumára készült jubileumi kötetnek.
H. Németh István
H. Németh István
42 évi lelkészi szolgálata, a mintaadó, közvéleményt a legnemesebb módon formáló közösségi munkája, szűkebb és tágabb pátriáját szépíró publicistaként is hittel és szeretettel segítő életműve elismeréseként.
Evangélikus lelkész, hittanár, egyházi szépíró, közíró – 1926-ban 5. gyermekként papi családba született.
A Garay János Gimnáziumban érettségizett 1944-ben. Egyetemi tanulmányit a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karán végezte.
Segédlelkészi szolgálatai után a szekszárdi gyülekezet 1951-ben egyhangúlag parochusává választotta. A háború utáni Ébredés mozgalom népszerű, megbecsült prédikátora, országosan elismert evangelizátor, híveivel mindvégig szoros kapcsolatot tartó lelkipásztor volt. 42 évi hűséges, mindenkor lelki derűvel végzett szolgálat után vonult nyugalomba. Városunk kulturális életének kiemelkedő egyénisége volt.
Egyházában elismert szak- és szépíró, novellista, sajtómunkás, recenzens.
Műveit angol, finn, holland, német, szlovák és japán nyelvre is fordították. A városát mélyen szerető idegenvezető munkáját 1975-ben Kiváló Guide országos díjjal ismerték el. Szekszárd hírnevét számos különkiadvány társzerzőjeként is növelte. A Közjóért kitüntetést és teológiai aranydiplomáját 1998-ban vehette át.
Németh István néma szenvedés után, mély hittel, fel nem adott derűs méltósággal ez év márciusában távozott közülünk.
Velencei István
Velencei István
A közel négy évtizedes példamutató tűzoltói szolgálata, a város tűzvédelmi helyzetének megszilárdítása, a katasztrófahelyzetek felszámolásában végzett önfeláldozó tevékenysége, a tűzoltó állomány folyamatos fejlesztése, a városi események megvalósulásának egyedülállóan önzetlen segítése, aktív közéleti munkássága elismeréseként.
1945. november 1-jén született Pakson. A BM Akadémia Tűzoltó Tagozatán, illetve a Rendészeti Főiskola Igazgatás-rendészeti Tagozatán végezte tanulmányait.
1968-tól a tűzoltás, tűzvédelem kimagasló személyisége, országosan is elismert egyénisége. 1978-tól Szekszárd Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóságának parancsnokaként felbecsülhetetlen értékű szolgálatot végez városunk tűzvédelmi helyzetének megszilárdításáért, a katasztrófahelyzetek felszámolásáért.
Az ő nevéhez fűződik Szekszárd tartalék tűzivíz-tárolómedence hálózatának kiépítése, s a középmagas lakóépületek tűzoltási taktikájának kidolgozása és alkalmazása. Tapasztalt, felkészült és határozott vezetőként folyamatosan gondoskodik a technikai fejlesztés mellett az állománya oktatásáról, képzéséről.
A magas szintű felelősségtudata, a segíteni akarása példaértékű minden generáció számára; a közéleti aktivitása iskolapéldája az önzetlen szolgálatvállalásnak.
Megteremtette a sajátos „Velencei effektust” a város életében: csapatával mindenkor az első hívó szóra segíteni, hol nagy a szükség…
Kitüntetései hosszú sora és közéleti, szakmai funkciói is bizonyítják azt a rendkívül értékes életpályát, mellyel Szekszárd városát egyedülállóan gazdagítja.
2004
Dr. Csötönyi Sándor
Dr. Csötönyi Sándor
A négygyermekes család második szülöttje általános és középiskolai tanulmányait Szekszárdon végezte el és 8 éves korától itt szövődött az életre szóló és egész életútját meghatározó kapcsolata az ökölvívással. Legendás hírű az a megszállottsága, melynek következtében már az általános iskolában elsődlegesen a sportnak élt, akár tanulmányai elé helyezve a bokszot.
Máig emlékezetesek a bemutató mérkőzéseken való részvételei, 1959-ben a szekszárdi Dózsában kezdte az ökölvívást. Korosztályos serdülő, ifjúsági OB és Junior Magyar Bajnokságot nyert. 1966-1970 között az MTK, majd a H. Zalka SE ökölvívója. Nevelő edzői: Leposa Béla, Leposa Dezső, Leposa Ferenc, edzői: Fogarasi Mihály, Vona József, Szakács Béla voltak.
A „civil” életben 1967-1970 között a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál olajkályha szerviz munkakört látott el, 1988-ban a Schilling Casino Kft. munkatársa, majd a Casino Imperial igazgatója, 1992-től vezérigazgató helyettese. Ezt követően a Central Casino Hungary Kft. vezérigazgatója.
Edzői pályáját 1970-ben az MTK-ban kezdte, majd 1976-ban a németországi Zwickaunál, 1978-tól a Csepeli SE-ben folytatta. 1978-1988 között Papp László mellett a magyar felnőtt ökölvívó-válogatott edzője. Válogatott edzői pályáján 71 érmet nyertek tanítványai, olimpián, felnőtt bajnokságon, Európa bajnokságon, valamint junior Európa-bajnokságon.
Közben 1974-ben edzői oklevelet szerzett, 1988-ban mesteredzővé minősült és elvégezte a Magyar Olimpiai Akadémiát. 1988-ban a C.SC Frankfurt edzője.
Sportvezetőként 1989 első felében a Budapest Honvéd Ökölvívó szakosztály vezetője, márciustól 1991-ig a KSI sportmenedzsere. 1991-től a Hivatásos Ökölvívók Szövetségének menedzser igazgatója.
1994-től a Magyar Ökölvívó Szakszövetség alelnöke, 1996-tól elnöke.
Nevéhez fűződnek Magyarországon rendezett nagy sikerű világversenyek is, nemzetközi szinten több szervezetben is képviseli a magyar ökölvívást:
- a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség elnökségi tagja,
- az Európai Amatőr Ökölvívó Szövetség alelnöke,
- az Európai Ifjúsági Bizottság elnöke.
Itthon a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke, a parlamenti Sportbizottság tagja.
A sportért végzett áldozatos munkáját 1988-ban Sportérdeméremmel, 2003-ban a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével, 2004-ben „Az év sportedzője” kitüntetésekkel ismerték el.
A 2003-ban ledoktorált Csötönyi Sándor kitüntetései, a hazai és nemzetközi sportszolgálatai mellett is mindvégig megőrizte a gyermek és ifjú korára visszavezethető szekszárdi kötődéseit, szívvel-lélekkel szekszárdinak vallja magát. Érdeklődése lankadatlan Szekszárd iránt, minden alkalmat megragad a hazalátogatásra. Amiben csak tudja, segíti Szekszárdon élő szeretteit és városát. Neki köszönhetően a legutóbbi magyar-angol barátságos nemezetek közötti ökölvívó mérkőzés helyszíne Szekszárd volt.
A több évtizedes kiemelkedő sportteljesítménye, edzői tevékenysége, valamint az ökölvívó sport hazai és nemzetközi képviseletével a város hírnevét öregbítő szolgálata elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése a „Pro Urbe Szekszárd” Emlékplakettet adományozza Dr. Csötönyi Sándor mesteredzőnek.
Vitéz Zsolt
Vitéz Zsolt
1944. május 11-én született Murgán.
Szekszárdon a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Általános iskolai tanári oklevelét a Pécsi Tanárképző Főiskolán 1967-ben, pedagógiai szakos előadói oklevelét a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1985-ben szerezte.
Hat évig dolgozott a Felsőnánai Általános Iskolában tanári, igazgatóhelyettesi és igazgatói munkakörben, majd egy évig a Decsi Járási Művelődési Központban látta el az igazgatói feladatokat.
1974-től él és dolgozik Szekszárdon. Tanulmányi felügyelő, majd osztályvezető volt a városi Művelődési Osztályon, ezt követték a Megyei Művelődési Osztályon csoportvezetőként, osztályvezető helyettesként eltöltött évei.
1989-től kapott megbízást az akkori 4. sz. Általános Iskola (később Dienes Valéria Általános Iskola /Grundschule/) igazgatói feladatainak ellátására.
Igazgatói tevékenységének, hatékony szervező munkájának, példaértékű emberi tulajdonságainak köszönhetően vezetése alatt az iskolai kollektíva oly rangos szintű szakmai és közösségi munkát valósított meg, mellyel jelentősen megnőtt az iskola városi elfogadottsága, keresettsége. Gondos, harcos gazdaként az intézmény korszerűsítését (tetőtér ráépítés, tornacsarnok építés) is megvalósította.
Kitartó, következetes munkával magas szintű tehetséggondozás, fejlesztő-felzárkóztató tevékenység fellegvárává fejlesztette intézményét.
Sokoldalú ismereteit, gyakorlati tapasztalatait, nemzetiségi származásából eredő identitását kamatoztatva vitathatatlan érdemeket szerzett az iskolai német nemzetiségi nyelvoktatás továbbfejlesztése és a német nemzetiségi kultúra és hagyományápolás területén.
Egyedülálló érdemei vannak Vitéz Zsoltnak – és általa a Dienes Valéria Általános Iskola Grundschule-nak – Szekszárd városban a Dienes Valéria kultusz életre hívásában, a Dienes hagyaték gondozásában, a professzor asszony életművének kiadványokban való megjelentetésében, a felnövekvő és felnőtt lakosság körében való megismertetésében.
Azon túl, hogy nyílt, őszinte egyéniségével, gyermekközpontúságával, hivatásszeretetével, jobbító szándékával mindenkor magával ragadta szűkebb és tágabb környezetét, példaértékű közösségi életet élt, aktív közéleti tevékenysége során széleskörű kapcsolatrendszert alakított ki, mindenkor a közjó szolgálatára koncentrálva. Jelenleg a művelődési Bizottság külső szakértőjeként szolgálja a közoktatás és közművelődés ügyét, s a Tolna megyei Iskolák Szövetsége elnöki teendőit is lelkiismeretesen látja el. A német nemzetiségi kultúrát hobbiként is támogatja.
Vitéz Zsolt mindig is a jövő embere volt és marad is. Városa iránti hűsége, mérhetetlenül sok áldozatvállalása is bizonyítja, hogy három évtizede élete részévé vált Szekszárd közoktatása, közművelődése. Soha meg nem szűnő aktivitással dolgozott és dolgozik a feltételek megteremtéséért és a tartalmi munka színvonalának emeléséért, szüntelenül nyitott az új kihívások felvállalására.
Az általa teremtett értékek mára már a város többi iskolájára is kisugároznak és Szekszárd Város büszke lehet arra az iskolára, melynek európai léptékű, gyerekközpontú arculatát Vitéz Zsolt kollegáival, a szülőkkel és mindenkori tanítványaival példaértékűen alakította ki.
Munkáját mindig nagyfokú igényességgel, hozzáértéssel, elkötelezettséggel, becsülettel, humánummal végezte. Intézményvezető kollégái és a fenntartók is mindenkor számíthatnak szakértelmére, őszinte véleményére, jobbító szándékú észrevételeire.
A Kiváló Munkáért és a „Für Das Szekszarder Deutschtum” kitüntetések után Vitéz Zsolt 2004. augusztus 16-án az államalapító Szent István ünnepe alkalmából az Oktatási Minisztertől a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje kitüntetést vehette át a Néprajzi Múzeumban.
Szekszárd Város közoktatási, közművelődési intézményhálózatának folyamatos fejlesztése, példamutató pedagógiai munkássága, kiváló igazgatói tevékenysége, az iskolai német nemzetiségi nyelvoktatás, a nemzetiségi kultúra és hagyományápolás, valamint a Dienes Valéria életmű ápolása által a város hírnevét öregbítő életműve elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Közgyűlése a „Pro Urbe Szekszárd” emlékplakettet adományozza Vitéz Zsoltnak.
Heimann Ferenc
Heimann Ferenc
1930. augusztus 16-án született Szekszárdon.
A 74. évét betöltött Heimann Ferenc családja, alsó utcai sváb felmenőikkel szekszárdi létüket 1758-ig vezetik vissza. Mai fogalmaink szerint kimerítik a „tüke” fogalmát.
A szülővárosában befejezett polgári iskolai tanulmányai után Palánkon a Mezőgazdasági Technikumban érettségizett. Felnőttként szerezte meg üzemmérnöki diplomáját a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Állattenyésztő Szakán.
Nagyapja az első világégést, édesapja a másodikat harcolta végig, így az egyke serdülő fiúra korán rászakadt a családfenntartás felelőssége. A középparaszti lét öröme és kínja-keserve hamar felelősségteljes emberré alakította.
A kora gyermekkorába visszanyúló azonosulása a sváb paraszti lét törvényeivel eredményezte a föld művelése, az állatok gondozása, a gazdaság mintaszerű rendben tartása, a földek gyarapítása iránti ambícióját. Ez a belső elkötelezettsége, hite segítette a háború utáni újrakezdésben is, és szüntelen törekvése arra, hogy a legjobb legyen. Ennek fényes bizonyítéka, amikor az 1951-es Nagy Imre-féle agrárkiállításon az általa nevelt tenyészbikával elnyerte a nagydíjat.
A városgazdaként eltöltött éveinek köszönhetően 1960-ban a sváb módosgazdák bizalmát élvező Heimann Ferenc lett az alsó utcai Béri Balogh TSz, majd az Aranyfürt Szövetkezet elnöke. A három évtizedes kiváló szakmai és vezetői munkájának eredményeként a TSz gyorsan az ország legjobbjai közé küzdötte fel magát. Az ő érdeme, hogy az országban jövőbeni átmentésének misszionáriusa lett és jelentős érdemeket szerzett abban, hogy a három szekszárdi szövetkezet 1978-as egyesülése utána szőlőtelepítési kedv ismét elterjedt.
Szekszárdon ő indította el az első nagyüzemi szőlőtelepítéseket.
A 80-as években jó példával elöljárva az általa vezetett szövetkezet több, mint 100 ha szőlőt telepített, s ezzel meghonosította a tájvidéken az új szőlőfajtákat, mint a Merlot és a Cabernet. Nagy energiákat fordított a szekszárdi szőlőbirtokok felélesztésére, elősegítette a kisparcellás szőlőbirtokokhoz vezető szilárd utak épülését, a vízelvezetők megépítését, melyek köszönhetően jelentős hordalékterhelésektől szabadították meg a várost.
Az általa vezetett TSz üttörő szerepet töltött be a műtrágya beszerzéstől-tárolásától a szőlő és bor feldolgozásáig terjedő integrációk létrehozásában is.
Az Aranyfürt TSz palackos borai annak idején mérföldkövet jelentettek a hazai vendéglátásában.
Heimann Ferenc az Aliscavin alapító-első elnöke is. Ő, aki mindig szerette a földet, a szőlőt, szőlészkedést, másokat is segített bölcs tanácsaival, személyes példamutatásával.
A történelem zivataros, háborúval és nehéz fordulókkal teli időszakát megélt és a folyamatos helytállásban, kitartásban, a kitűzött célok, álmok következetes megvalósításában megedzett szövetkezeti elnök a rendszerváltás idején vonult nyugdíjba, miután példásan részrehajlás nélkül vezényelte le a TSz földjeinek visszaszerzését.
A szülővárosát folyamatosan szerető és szolgáló példaértékű ember kisebbik fiával az Ivánvölgyi tetőn olyan – jelképesen is messze tekintő – mintaborgazdaságot hozott létre, ami a Heimann szőlők katonásan ápolt rendjével Szekszárd egyik ékköve, és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Szekszárd a bor és szőlő nemzetközileg elismert városa lehet.
A szekszárdi szőlőbirtok fejlesztése, új szőlőfajták meghonosítása, a szőlészet és borászat európai léptékű felzárkóztatása révén városunk hírnevét öregbítő tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése a „Pro Urbe” kitüntető díjat adományozza Heimann Ferencnek.
2003
Kaczián János
Kaczián János
1938-ban született Budapesten. Tanult festeni, a Liszt Ferenc zeneiskolában ének tanszakot végzett, tíz évig volt tagja a Madrigálkórusnak. Tevékeny részese volt az ifjúsági mozgalom kulturális életének, például kezdeményezésére alapították a Népművészet Ifjú Mestere címet. Bölcsész diplomával a közművelődésben dolgozott, a Babits igazgatója is volt, majd történelmi érdeklődése a levéltárba vezette. Saját kutatásai mellett kiállításokat szervezett, helytörténeti stúdiumokat vezetett. Alapító tagja és sok éven át elnöke a Tolna Megyei Honismereti Egyesületnek. Fáradhatatlan közéleti ember, volt képviselő és bizottsági elnök a civil szervezetek kutatója és résztvevője. Érdemeket szerzett a szekszárdi Civil Kerekasztal és az ünnepek kultúrájának kialakításában.
Levente Péter
Levente Péter
1943-ban született polgári családban. Kétéves korától a Garay János Gimnázium elvégzéséig élt szüleivel Szekszárdon.
1961-ben felvételizett a Filmművészeti Főiskolára, de oda „osztályidegenként” nem vették fel.
Az Esti Hírlapban olvasott hirdetés alapján jelentkezett a Bábszínházhoz, ahol 9 évet töltött el. Erről így vall: „amiért a főiskolára nem vettek fel, háromszor annyit dolgoztam, mint kollégáim.”
1965-ben kapta meg a Zsebtévé című műsorban Móka Miki szerepét, ami végleg meghatározta sorsát. Egy életre elkötelezte magát a gyerekeknek, akik a mai napig mindenütt nagy szeretettel fogadják.
Feleségével, Döbrentey Ildikóval jelenleg is közösen tanítják, neveli és szórakoztatják a kicsiket és nagyokat egyaránt.
1989 szeptemberétől a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola tanárképzős növendékeinek tart fakultatív kollégiumot „viselkedéskultúra (kommunikáció, kreativitás) pedagógus személyiség” címmel. Szekszárdra mindig nagy szeretettel és örömmel jön ha hívják.
Az 1970-1980-as években a vasárnapi bábmatinék gyakori vendége volt.
1990-től több alkalommal gyerekszínházi bérlet keretében mutatta be műsorait.
A „Hova tovább” című televíziós vetélkedőben nagy örömmel vállalta, hogy képviseli a Tücsök Klubot és megnyerte nekik az 1.000.000 Ft-os díjat.
1990-ben a Háry Kupán a város csapatát erősítette és nagy sikerrel szerepelt a versenyen.
2002 őszén a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza és a Szekszárd Színházi Kultúrájáért Alapítvány közös rendezvényén, a Gyermek Szépség és Egyéniség versenyen műsorvezetői feladatot vállalt és tiszteletdíjának 50%-át az alapítvány javára ajánlotta fel.
Születésnapja alkalmából Budapesten rendezett előadói estjére a Bartina Együttest hívta meg szerepelni, ahol a csoport nagy sikert aratott. Minden alkalommal, amikor lehetősége van, nagy-nagy szeretettel emlékszik gyermekkorára, mesél városunkról, az itt élő emberekről.
A szekszárdi bor nagy kedvelője és prókátora is egyben.
Céljának és feladatának tartja, hogy az általa vallott értékeket – szeret, felelősség, tisztesség, becsület – megismertesse az emberekkel.
2002. augusztus 20-án munkássága elismeréseként megkapta a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje Polgári Fokozatát.
Levente Péter előadóművésznek kiemelkedő tevékenysége, Szekszárd értékeinek, hírnevének ápolása és öregbítése, a gyerekek iránti elkötelezettsége és szeretete elismeréseként javasoljuk a PRO URBE Szekszárd kitüntetés adományozását.
2002
Dr. Ferenczi József
Dr. Ferenczy József
1930. január 14-én született Budapesten.
Szekszárdon a Garay János Gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Orvosi tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen végezte, 1954-ben avatták orvossá „Cum Laude” minősítéssel.
1954-1965-ig Szekszárd városban a 4. számú körzet lelkiismeretes orvosa, utolsó években ügyvezető körzeti orvosként praktizált. Mindvégig a betegeiért elkötelezett gyógyító tevékenysége mellett a legnehezebb időkben is a városért dolgozó, városát szerető körzeti orvos volt. Fiatal, kezdő orvosként szinte állandóan helyettesítette a betegeskedő, idősödő kollégákat. A gyakori vidéki helyettesítésekre történt kirendelését mindenkor önfeláldozóan teljesítette.
Rendkívüli humanitásával, betegközpontúságával nagy ismertséget és tiszteletet teremtett maga körül a város lakói körében. Szakmai, emberi értékei elismeréseként életének ebben a korszakában ügyvezető körzeti orvosi teendőkkel is megbízták.
1965-től körzeti orvosi munkáját követően a városi Közegészségügyi-Járványügyi Szolgálat főorvosaként egyedülállóan sokat tett a város felemelkedése érdekében, az általa létrehozott köztisztasági rendelet következtében.
A közegészségügy harcos képviselőjeként a város üzemeit, közintézményeit rendszeresen látogatta, szakmai intézkedéseivel az állapotokat jelentősen javította.
1973-ban szakmai érdemeinek elismeréseként kinevezték a Tolna Megyei KÖJÁL Munkaegészségügyi Osztály osztályvezető főorvosának. A megyei intézmény főorvosaként is elhivatottan szolgálta a város érdekeit.
1980-tól az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézete Sugárbiológia Sugáregészségügyi osztályvezető főorvosi teendőit látta el 1992-ben történt nyugdíjazásáig. A szakmai elkötelezettségén túlmenően nagy lelkesedéssel szervezte meg, szerelte fel és indította be az izotóp laboratóriumot, melynek további működtetésében is kiemelkedő érdemeket szerzett. Szekszárd város lakosságának közegészségügyi állapotának jelentős tényezője, hogy Dr. Ferenczy József sugáregészségügyi hatóságként részt vett az Atomerőmű tervezési, építési, üzembe helyezési eljárásaiban. Lakosságunk sugáregészségügyi biztonsága érdekében a működő Atomerőműben és környezetében folyamatos vizsgálatokat végzett munkatársaival együtt.
Példaértékű gyógyítóorvosi, munkaegészségügyi, közegészségügyi, sugáregészségügyi munkássága mellett folyamatosan aktív közéleti életet élt.
1965-1980 között a Városi Tanács tagja, az Egészségügyi Művelődési Bizottság elnöke, a Városi Vöröskereszt elnöke volt. A METESZ Urbanisztikai Környezetvédelmi Bizottságának aktív tagjaként is szolgálta a közjót. Szakmai, egészségügyi, környezetvédelmi, közéleti munkásságát az alábbi kitüntetésekkel ismerték el:
- 1956. Árvízvédelmi kormánykitüntetés
- 1967. Vöröskereszt Kiváló Dolgozója
- 1970. 15 éves Honvédelmi Érdemérem
- 1970. Kiváló Munkáért Kitüntetés
- 1978. 25 éves Környezetvédelmi Érdemérem
- 1978. Vöröskereszt Munkáért bronz fokozat
A közel négy évtizedes kimagasló orvosi, illetve megelőző orvostani és közegészségtani munkássága elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Pro Urbe” Szekszárd Emlékplakett kitüntetést adományoz Dr. Ferenczy József nyugalmazott főorvosnak.
Szigetvári Ernő
Szigetvári Ernő
1927. március 11-én született Budapesten.
Tanulmányait Vácott végezte. 1946-van a Piarista Gimnáziumban érettségizett, ahol alapos tudást kapott és emberséget, következetességet, kitartást tanult. Igényessége végigkísérte munkásságát, a szervezettséget és alaposságot környezetétől is mindenkor megkövetelte.
Élethivatásul a jegyzői pályát választotta. Őcsénybe került jegyzőgyakornoknak, ahol jó barátokra lelt a melegszívű sárközi emberekben.
1952-től a Szekszárdi Járási Tanácsnál igazgatási előadóként szolgálta a város és környéke polgárait.
1954-1957 között a Közalkalmazottak Szakszervezetének Tolna Megyei Területi Bizottsága TB elnökeként aktívan állt ki a közalkalmazottak érdekeiért.
1957-ben új munkahelye az OTP Tolna Megyei Igazgatósága lett, ahol a közel 30 év alatt a szervezőtől az igazgató helyettes posztig minden fokozatot végig járt. Többször elnyerte a kiváló dolgozó címet.
Példaértékű munkahelyi tevékenysége mellett 18 éven át városi tanácstagként, 20 évig a Hazafias Népfront városi társadalmi elnökeként tevékenykedett a közjóért, közreműködött a város elismerését jelenleg is élvező Kertbarát-kör szervezésében is. 1975-ben a kezdeményezésére rendezett Banktörténeti és Lakásépítési Kiállítás tovább növelte az országban Szekszárd hívnevét. Szakmai és közéleti munkássága elismeréseként háromszor kapta meg a Kiváló Pénzügyi Dolgozó, majd egy ízben a Munka Érdemrend Bronz fokozat kitüntetést.
A közélet iránti élénk érdeklődését, tenni akarását, cselekvőképességét nyugdíjas éveiben is megőrizte.
Három évig fáradozott, hogy megmentse az enyészettől Dr. Nagy István főorvos, városunk díszpolgára lebontott lakóházának ipartörténeti emléket jelentő kovácsolt vaskapuját, mely Sajtóház oldalára felerősítve díszíti, gazdagítja városunk értékeit.
Szekszárd millenniumi szellemi és képzőművészeti építkezését megkoronázva Szigetvári Ernő állampolgári kezdeményezésének és áldozatos, példaértékű adományszervező missziójának köszönhetően Szent István Királyunk szobrával gazdagodott városunk.
A Szent István Király szobor felállításának kezdeményezőjeként, a közadakozás szervezőjeként, a város érdekében végzett energiát, időt, fáradtságot nem ismerő elkötelezett munkája elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Pro Urbe” Szekszárd Emlékplakett kitüntetést adományoz Szigetvári Ernő, nyugalmazott OTP igazgató helyettesnek.
Póla Károly
Póla Károly
1938. május 14-én született Barcson.
A Szigetvári Gimnáziumban érettségizett 1956-ban. Kiváló minősítésű tanári diplomáját a Szegedi Tudományegyetemen szerezte matematika-fizika szakon 1961-ben. Egy évig a pécsi Széchenyi István Gimnáziumban tanított, ezt követően 1962-től élete és munkássága Szekszárd városhoz, Tolna megyéhez kötődik.
1962-1970 között a Garay János Gimnázium tanára, majd igazgató helyetteseként részt vett az akkori kísérleti matematika oktatásban, illetve a fizika tagozatos osztályokban történő tanításában. Hatékony, modell értékű oktató-nevelő munkájának köszönhetően számos tanítványa életpályáját pozitívan alakíthatta. 1970-1977-ig a Tolna Megyei Tanács Művelődési Osztályán Továbbképzési Kabinet vezetői, Középiskolai Tanulmányi felügyelői, Iskolai Csoportvezetői, 1981-1990-ig osztályvezetői beosztásban munkáját mindig maximális igényességgel, hozzáértéssel – új utakat keresve, az érintettek széles körének bevonásával, sokoldalú mérlegeléssel – végezte.
1977-1981-ig a közigazgatási munkásságát megszakítva négy évig az 505. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetet vezette, ahol két sikeres kísérlet kezdeményezője, szervezője, irányítója volt.
1990-1992-ig a Rózsa Ferenc Középiskola tanáraként elkötelezett oktató, nevelőként járult hozzá a felnövekvő ifjúság tudat és személyiségformálásához.
1992-től az I. Béla Gimnázium és Informatikai Középiskola vezetése alatt alakult át ipari szakközépiskolából a humán értékeket vállaló középiskolává. Nyílt, őszinte egyénisége, kreativitása, határozottsága, hivatásszeretete, elkötelezettsége, mély szakmai tudása mindig megteremtette a kollegákkal, tanítványaival, szülőikkel, a fenntartókkal, a társadalmi környezettel való hatékony együttműködést.
Megalakulásától 2001-ig a Tolna Megyei Iskolaigazgatók Egyesületének elnöke volt.A Tolna Megyei Közoktatásfejlesztési Közalapítvány Kuratóriumát vezette 1997-2000-ig. 1990-1994-ig a városi önkormányzat oktatási bizottságának lelkiismeretes szakértőjeként működött. Éveken át vezetett pedagógus továbbképzést. Segítette az ifjúsági mozgalmat, főiskolai hallgatókat is tanított. A megyei kiadványokban megjelent írásai segítették az oktatás, a közművelődés fejlesztését. Példaértékű, kiváló tanári és vezetői munkáját négy országos és két megyei kitüntetéssel ismerték el.
Azok közé a pedagógusok közé tartozik, aki példát mutatva tud mozgósítani diákot, felnőttet, megyén kívülit, külföldit, alkotóművészt és egyszerű embert egyaránt a város kulturális és történelmi értékeinek megismerésére és megbecsülésére.
A 41 éven át végzett kimagasló pedagógus munkájáért, közéleti tevékenységéért tegnap vehette át a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt Kitüntetést.
A több évtizedes, magas színvonalon, mindig megújulni akaró és tudó, áldozatos pedagógusi és közoktatási tevékenysége, valamint kiemelkedő közéleti munkássága elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Pro Urbe” Szekszárd Emlékplakett kitüntetést adományoz Póla Károly nyugalmazott iskola igazgatónak.
2001
Dr. Gesztesi Tamás
Dr. Gesztesi Tamás
1935. július 29-én született Kispesten. Nyugalmazott főorvos. Orvosi hivatását rendkívül magas fokú gyakorolta belgyógyász szakfőorvosként. 1969-ben megszervezte, beindította és főorvosként vezette a Szekszárdi Kórház bel- intenzív részlegét. Öt éven keresztül és 1985-től nyugdíjba vonulásáig. Tudományos munkássága, az orvos és nővérképzésben végzett áldozatos tevékenysége, a közéleti, közösségi szolgálata, különösen indokolttá teszik kitüntetését.
Koller Ferenc
Koller Ferenc
1939. augusztus 13-án született Pécsen. Elnök-vezérigazgató. Szekszárd város gazdasági életében betöltött kiemelkedő szerepe, valamint a város érdekében kifejtett gazdasági és közéleti munkássága teszik különösen indokolttá kitüntetését. A több mint 500 fős dolgozói létszámmal a város egyik legjelentősebb munkahelyének vezetője, aki a folyamatos termékfejlesztési tevékenység mellett nagy gondot fordít a humán erőforrás fejlesztésére és a szakképzett utánpótlásnevelésre is.
2000
Szekszárdi Madrigál Kórus
Szekszárdi Madrigálkórus
A Szekszárdi Madrigálkórus 1965-ben alakult 12 amatőr énekes és dr. Partos János karnagy együttműködésével. Az együttes fő feladatának kezdetben a reneszánsz madrigálok megszólaltatását tartotta. Nevében máig őrzi az alapítók szándékát. A sikeres fellépések mind több közreműködőt vonzottak. Ennek eredményeképpen öt év elteltével már harminctagúra növekedett a kórus.
Az alapító karnagy halála után Ligeti Andor vezette az együttest 1974 és 1981 között.
1981 óta a kórus karnagya dr. Jobbágy Valér, aki a Zeneművészeti Egyetem professzora. Személyében olyan szakember került az együttes élére, akinek tudását nemzetközileg is elismerik: kórusaival számos rangos külföldi kórusverseny díjazottja vagy zsűritagja.
A kórus több minősítő versenyen vett részt 1968 és 1984 között: az ezüstkoszorú, aranykoszorú és a hangversenykórus cím után 1984-ben elérte a legmagasabb fokozatot: kiemelt hangversenykórussá vált. Repertoárja a gregorián zenétől a kortárs szerzők műveiig terjed.
A kórus nemzetközi eredményei:
1980 Cork, Írország: nőikar I. díj, folklór II. díj, Dorothy Mayer Különdíj
1985 Llangollen, Wales: vegyeskar I. díj, nőikar I. díj, folklór II. díj
1988 Karditsa, Görögország: romantikus zene I. díj, középkori zene II. díj
1989 Tolosa, Spanyolország: gregorián II. díj, folklór III. díj
1991 Arezzo, Olaszország: gregorián III. díj
1995 Arnhem, Hollandia: vegyeskar I. díj, nőikar II. díj, különdíj
1999 Maasmechelen, Belgium: vegyeskar II. díj
2000 Tours, Franciaország: vegyeskar III. díj
Baky Péter
Baky Péter
(sz.: 1950. november 29-én Budapesten)
1969-ben érettségizett a Magyar Képzőművészeti Gimnáziumban fotóillusztrátor szakon. 1977-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán mint festő, ahol egy év művészetképző után felkérték a fotóműhely vezetésére és a restaurátorok ilyen irányú képzésére. Itt dolgozott 1981-ig, amikor Tolna megyébe került. 1986-tól-1991-ig az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola vizuális tanszékén tanított rajzot, művészettörténetet és pedagógiát.
1992-től a Művészetek Házának igazgatója. Itteni munkája alapján felkérték a Ferencvárosi Pincegaléria művészeti vezetésére. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Festők Társaságának, a Vízfestők Társaságának, a Tolna Megyei Képző- és Iparművészek Egyesületének, ez utóbbinak vezetője is.
1994-ben javaslatára alakult a VÍZ’P’ART Alapítvány, amely Tolna megye vizuális nevelését, képzőművészeti életét hivatott segíteni. 1994 óta titkára a HEREDITAS Alapítványnak.
Részt vett a szekszárdi II. világháborús emlékmű tervezésében és kivitelezésében. A szekszárdi Borkút Baky Péter ötletei és tervei alapján készült.
1997-ben avatták a Kolping Iskola aulájába készített Keresztút című15 képből álló pannóját. Ő festette meg városunk díszpolgárainak portréit és a mai napon átadott történelmi pannót a Városháza épületében.
1978 óta 40 önálló kiállítása volt itthon és külföldön, de számos hazai és külföldi kollektív tárlaton is bemutatták alkotásait.
Kiemelkedő szakmai, művészi munkájáért, a Művészetek Házának országos hírű kulturális intézménnyé fejlesztéséért és nem utolsósorban a megyében és városban élő művészek patronálásáért Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése elismerésül Pro Urbe Emlékplakettet adományoz Baky Péternek a Művészetek Háza igazgatójának.
Dr. Péntek Zoltán
Dr. Péntek Zoltán
Tudományos működésének legfőbb eredménye, hogy ő tekinthető a magyarországi emlőszűrés kezdeményezőjének. Lányi Márton kezdeti kísérletei után ő volt az, aki a magyarországi emlőszűrést az akkor korszerűnek tekintett alapelvek szerint megszervezte, és azóta is európai színvonalon bonyolítja.
Azon kevesek közé tartozik, akik még személyesen ismerték Lányi Mártont, akinek a tanítványa lehetett, és akitől személyes támogatást kapott az első bonyhádi szűrés bevezetésére. Péntek Zoltán munkájának színvonalát nagymértékben fokozza, hogy személyes kapcsolatot tart fenn Tabár Lászlóval, aki Svédországban az emlőszűrés világnagysága lett, és akivel Péntek Zoltán Svédországban is többször együtt dolgozhatott.
Tudományos működése is az emlőszűréssel kapcsolatos. Már 1972-ben az első emlőszűréssel kapcsolatos dolgozatainak egyikét – Zsebők professzor javaslatára – a Magyar Radiológia folyóirat „Az év legjobb publikációja” díjjal jutalmazta. 1981-ben kandidátusi fokozatot nyert. 1998-ban vezetésével a Radiológiai Társaságon belül megalakul az Emlődiagnosztikai Szekció. Jelenleg is aktívan dolgozik, a Mamma Zrt munkatársaként.
1999
Dr. Szilágyi Mihály
Dr. Szilágyi Mihály
(sz: 1930. július 7. Palatinca)
A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerez diplomát 1965-ben, majd doktori címet 1967-ben. 1955-től a közigazgatásban dolgozik Szekszárdon, ahonnan 1991-ben a Tolna Megyei Önkormányzat osztályvezetőjeként vonul nyugdíjba. Fő hivatásán kívül mély elhivatottsággal és küldetéstudattal szolgálja Szekszárd várost a több mint harminc éves tudományos, helytörténészi, közéleti, közösségteremtő tevékenységével: 1960 óta a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, 1980 óta az Orvostörténeti Társaság és a Magyar Történelmi Társulat tagja. Alapító tagja és 10 éve fáradhatatlan vezetője a 30 éves Szekszárdi Várostörténeti Klubnak, első elnöke a Tolna Megyei Honismereti Egyesületnek, 1987 óta a Magyar Eszperantó Szövetség Tolna megyei bizottságának elnöke, az országosan egyedülálló szekszárdi eszperantó kiállítás létrehozója, a Millecentenáriumi Emlékérem kitüntetettje. A rendkívüli mélységű és precíz kutatómunka eredményeként magyar-német-eszperantó nyelven magas színvonalú tanulmányok és művek sora kerül ki keze alól, melyek száma mára meghaladja a 120-at. A Tolna megyére és Szekszárd városára vonatkozó ismereteket számos területen gazdagító írásai a világ majdnem minden részébe eljutnak. Kiemelkedő művei: a Rotterdami Eszperantó Világkongresszuson 10 évvel ezelőtt bemutatott, a szekszárdi nyomdaiparról szóló első kétnyelvű könyve (Paulo Lengyel eszperantista nyomdász, újságíró, akadémikus), illetve a Szekszárd város történetét, a Tolna megyei zsidóság történetét, a Tolna megye település-történetét, a Tolna megye törökkori történetét, a Tolna megye kereskedelmét bemutató művek. Az eddigi életművének koronája a grabóci szerb ortodox kolostor 400 éves történetét bemutató egyedülálló mű, mely 1999-ben első díjas a Megyei Helytörténeti Pályázaton.
Dr. Posta Bekény
Dr. Pósta Bekény
(sz: 1917. január 31. Szabadka)
1941-ben fogadják doktorrá a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán. 1951-ben kerül a szekszárdi kórház sebészeti osztályára, ahol adjunktusként az urológiai betegségek ellátása a feladata. Emberfeletti munkával az akkori mostoha körülmények között megszervezi a szekszárdi önálló urológiai osztályt – az országban harmadik vidéki osztályként -, s evvel 1954-től ő a Tolna megyei urológiai betegellátás megalapozója és vezéregyénisége. Egy évtized elteltével vezetése alatt az osztály már európai szintű szakmai munkát végez, számos diagnosztikus és műtéti eljárást Pósta főorvos úr végez elsőként az országban. Tudományos tevékenységére itthon és külföldön is egyaránt felfigyelnek, jól képzett orvosok sorát neveli és bocsátja szárnyára. A csaknem fél évszázados – városunkhoz kötődő – kiváló gyógyító tevékenységét számos kitüntetéssel ismerik el. 1976-1985 között a Magyar Urológus Társaság alelnöke, 1985-től az Osztrák Urológusok Társasága, valamint a Magyar Urológusok Társaságának a tiszteletbeli tagja. 1974-től az Urológiai és Nephrológiai Szemle szerkesztőbizottságának tagja. 1982-ben nyugdíjba vonul, de kapcsolata az urológiai osztállyal ma is élő, mindennapos.
Adam Leicht
Adam Leicht
(sz: 1932. április 1., Aparhant)
Az aparhanti elemi és a hőgyészi reáliskolai tanulmányai után a kitelepítés éveiben családja 1947-ben a németországi Bietigheim-Bissingenben települ le. További tanulmányait Bietigheim-Bissingenben, Stuttgartban és Ludwisgsburgban végzi. Kézműves, orgonaépítő, majd 1954-től 35 évig belsőépítész üzemvezető. 1980-től kitartóan, következetesen és példaértékű elhivatottsággal megkezdi a magyarországi célirányos segítség felkutatását, elsősorban az egyházi intézményrendszer értékeinek megmentését, új létesítmények építését, a működési feltételek javítását szolgáló tevékenységét. Az önzetlen, hatékony, országunkat és az egyházat szolgáló magatartását elismerő kitüntetései: A Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztje; II. János Pál Pála Szilveszter Pápa Lovagrendje. 1983-től kitartóan küzd azért, hogy szülőhazájának megyeszékhelye Szekszárd és új otthona: Bietigheim-Bissingen testvérvárosi kapcsolatot vegyen fel. Elévülhetetlen érdeme van abban, hogy 1989-ben szentesítődik az azóta is folyamatosan fejlődő testvérvárosi kapcsolat. Krisztusi lelkületet sugárzó, önzetlen tenniakarással, embert próbáló gyűjtőmunkával közel húszmillió Ft értékű segítséget nyújt 1992 óta városunknak a Belvárosi Plébánia Templom, a Belvárosi Plébánia Hivatal, a Közösségi Ház, a Caritas-Ház részére ingyenes építőanyagok, irodai technikai eszközök, valamint pénzügyi adomány formájában.
1998
Dr. Bíró János
Dr. Bíró János
1906. július 17–én született Örménden. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Főgimnáziumban végezte.1932-ben magyar-latin szakos diplomát szerezett a debreceni egyetemen, 1934-ben az akkor Tisza István Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán doktorált. 1946-tól nyugdíjba vonulásáig a szekszárdi Garay János Gimnázium tanára és magyar nyelv és irodalom szakfelügyelő. Több generáció igényes nevelője magyar irodalomból, nyelvtanból és latin nyelvből. Jelentős munkát végzett a műközpontú, élménygazdag irodalomtanítás meghonosítása érdekében. Pedagógiai munkájának elismeréséül az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült. A Garay János Gimnázium 1986-ban emlékplakettel tüntette ki.
Dr. Kelemen Endre
Dr. Kelemen Endre
1927. október 31-én született Budapesten.1951-ben szerzi meg diplomáját a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. 1946-tól 1950-ig az OMSZ-nál mentőtiszt. Pályáját Kaposvárott a megyei kórházban kezdi. Szakvizsgát tesz sebészetből, majd érsebészetből. Sebészeti szakvizsgáját követően 1955-tól 1960-ig Budapesten, az Orvostudományi Egyetem 1. Számú Sebészeti Klinikáján dolgozik.Pályázat útján 1962-ben a Tolna Megyei Kórház Sebészeti Osztályának főorvosa lesz. Itt dolgozik 1993. április 30-ig, nyugdíjba vonulásáig. A megyei kórházban az érsebészeti tevékenység megalapítója. 1969-től 1990-ig a főigazgató főorvos gyógyító-megelőző szakmai helyettese. 1976-tól megyei szakfőorvos. Tudományos kutatómunkájának elismeréseként 1965-ben az Akadémiai-díj III. fokozatával tüntetik ki, 1977-ben elnyeri a Kiváló Orvos címet, 1983-ig az Országos Sebészeti Intézet, majd az Országos Onkológiai Intézet Kollégiumának tagja. 1962 óta vezetőségi tagja a Magyar Sebész Társaságnak, 1976 óta a Pécsi Orvostudományi Egyetem címzetes egyetemi docense. 1983-ban a Tolna Megyei Tanács Alkotói-díját, 1986-ban a Kiváló Munkáért kitüntetést kapja. Mintegy 60 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi szaklapokban, önálló művei: Akut hasi kórképek fizikális diagnosztikája. Akadémiai Kiadó Budapest, 1964-ben angol nyelven is megjelenik; A renovascularis hypertonia sebészete (társszerzők: Szarka József és Éliás Sándor) Akadémiai Kiadó Budapest 1984. Nyugdíjba vonulása óta a Népjóléti Minisztérium GYÓGYINFOK szakértője. Szakmai tevékenysége mellett tevékenyen részt vesz a megye zenei életében, alapító tagja a Szekszárdi Jazz Triónak, később a Jazz Quartettnek, amely számtalan hazai sikeres fellépés után külföldön is elismertté válik.
Cséke Miklós
Cséke Miklós
Tőkésfalun 1911. augusztus 13-án született, a városban és a megyében is elismert, köztiszteletben álló nyugalmazott magyar-francia-orosz szakos középiskolai tanár, a Garay János Gimnázium volt igazgatóhelyettese, Liszt Ferenc Augusz Antalhoz írt leveleinek fordítója. 1935-től 1939-ig magyar, francia és cseh nyelvet tanított a Beregszászi Állami Főgimnáziumban. A Kárpátaljai Magyar Kultúregyesület választmányi tagja, beregszászi kerületi titkára volt. Tagja volt a Beregszászi Iskolán Kívüli Népművelési Bizottságnak. Ismeretterjesztő előadásokat tartott közművelődési egyesületekben, többek között a kuruc korszakról, a magyar neobarokkról, a tiszaháti kultúréletről, Ady Endre költészetéről. 1939 őszén az ungvári állami gimnáziumhoz, 1941-ben az akkor megnyílt ungvári ruszin gimnáziumhoz helyezték. A háború azonban sajnos megszakította tanári tevékenységét. 1944 januárjában leszerelték, de alig tért haza, máris új behívót kapott. Egy híradó alakulathoz került Budapestre. Hadifogságba került, Örményországba, Szevan városába szállították, később egy jereváni hadifogolytábor lakója lett. Több mint két és fél esztendőt töltött hadifogságban. Amikor 1947-ben hazakerült, Kárpátalja már Ukrajnához tartozott. Úgy döntött, hogy nem marad szülőföldjén, Magyarországon telepedett le. A Tamási Állami Gimnáziumban kapott állást. 1950 januárjától az orosz nyelv oktatásának szakfelügyelője volt Tolna megyében. 1953 őszétől lett a Szekszárdi Garay János Gimnázium tanára, közel húsz éven át tanította a magyar, orosz és francia nyelvet, egészen 1972-ben történt nyugdíjaztatásáig. A katedrától azonban ez után sem vált meg, óraadó tanárként tovább tanított a gimnáziumban.
1997
Fogarassy János
Fogarassy János
Nyugalmazott tanár. 1946-1987-ig, 41 évig tanított Szekszárd alap- és középfokú iskoláiban tanítóként, majd testnevelő tanárként.
1992 óta elnöke a nagy hagyományokkal rendelkező Katolikus Olvasókörnek, amelynek újbóli beindításában végzett önzetlen munkát.
A város kosárlabda sportjának alapítója és aktív résztvevője.
1987-ben nyugdíjba ment, miniszteri elismerésben és Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben részesült. 1996. május 26-án Arany diplomát kapott.
Példamutató munkával szolgálta a város ifjúságának ügyét, tanulmányi és sport területen egyaránt.
Varga Józsefné
Varga Józsefné
A Liszt Ferenc Zeneiskola szeretett, nagyra becsült pedagógusa. 1922–ben született. Az 1955-ben alapított Liszt Ferenc Állami Zeneiskolába Husek Rezső igazgató úr hívta tanítani, majd az évek során az iskola történelmének meghatározó egyéniségévé vált. Évtizedeken át tanította és nevelte generációk sokaságát a zene szeretetére, a lélek épülésére. Sugárzó hittel, áradó szeretettel és angyali türelemmel tanított. Nyugdíjba vonulása után is időt, energiát nem kímélve, fáradhatatlanul végezte áldásos tevékenységét. Tanítványai közül kerültek ki a rangos megyei és országos tanulmányi versenyek győztesei, díjazottjai. Számos tehetséges növendék útját egyengette a zenei pályára való felkészülés során és még azon túl is.
Dr. Kováts Jenő
Dr. Kováts Jenő
Címzetes egyetemi tanár, a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás nyugalmazott igazgató-főállatorvosa, az állatorvos-tudomány kandidátusa, tartalékos őrnagy.
Lesencetomajon született 1921. március 10-én, vasutas családban. Az elemi iskolát Zalaapátiban, gimnáziumi tanulmányait Zalaegerszegen végezte, jeles eredményű érettségivel, majd beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állatorvosi szakára. Állatorvosi diplomáját a kitelepítés idején Németországban, 1945-ben szerezte, majd 1946-ban Magyarországon is megvédte. Az 1940/41. tanévben demonstrátor volt az Anatómiai Tanszéken, 1943/44-ben pedig asszisztensként működött a Sebészeti és Szemészeti Klinikán.
Ezt követően volt magánállatorvos Csonkahegyháton (1946–1949), körállatorvos Pókaszepetken (1949–1952), járási főállatorvos Szécsényben (1952) és Pakson (1955–1962), minisztériumi főállatorvos (1952–1955). 1962-ben került Szekszárdra. 1967-ben a Tolna Megyei Állategészségügyi Állomás igazgató-főállatorvosa lett egészen 1981. évi nyugdíjba vonulásáig.
Mint nyugdíjas tudományos tanácsadója volt a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolának (l981–1991), szaktanácsadó a Magyar Tejiparnál (1986–1991). 1974-től oktatott az Állatorvos-tudományi Egyetemen, 1989-től a német nyelvű állatorvosképzésben az állatorvoslás történelme című tantantárgy előadója. 1974 óta címzetes egyetemi docens, 1992-től címzetes egyetemi tanár. 1992-ben elnyerte az állatorvos-tudomány kandidátusa fokozatot.
1974-től 1978-ig a Magyar Állatorvosok Társaságának elnöke. 1973-1987-ig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Tolna megyei elnöke. A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottságának, sok hazai és külföldi egyesületnek és tanácsadó testületnek a tagja. Munkássága elismeréseként a New Yorki Tudományos Akadémia is felvette tagjai közé.
Tudományos kutatómunkája kiterjedt a szekszárdi születésű Tormay Béla életútjának bemutatására is.
1996
Bartina Néptáncegyüttes
Szekszárdi Bartina Néptáncegyüttes
A közel 300 tagú együttes 30. jubileumi évfordulójára, amely háromszor nyerte el a”Kiváló Együttes” címet, így ma az „Örökösen Kíváló Együttes” cím viselője. Az amatőr néptáncmozgalomban létező minősítés szerint, 1988 óta aranyfokozat minősítését is tartja. Évi 50-60 fellépésével Európa számos országában, de a tengeren túlon, Kanadában is népszerűsítette városunkat, és a Kárpát-medence autentikus népzenéjét, néptáncait.
Dr. Fenyőházi Lászlóné Dr. Horváth Mária
Dr. Fenyőházi Lászlóné Dr. Horváth Mária
1926. szeptember 16-an született Závodon. A budapesti Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd 1952. szeptember 1-től a Tolna Megyei Balassa János Kórház bőrgyógyászati osztályára került. Ez az egészségügyi intézmény volt egyetlen munkahelye harminc éven át nyugdíjba vonulásáig, 1982 szeptemberéig. Itt szerzett szakorvosi képesítést és gyakorlatot, majd a megyei Bőr- és Nemibeteg Gondozó vezető főorvosa lett. Évtizedeken át végzett munkájával, emberi magatartásával tiszteletet és megbecsülést vívott ki a betegek és kollegák körében egyaránt. 1968-ban Érdemes Orvos, 1981 és 1982-ben pedig a Kiváló Munkaért kitüntetéseket kapta.
Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba teljesen a szakmai tevékenységet. Mély humanista meggyőződésétől indíttatva már megalakulásakor elvállalta a Magyar Máltai
Szeretetszolgálat szekszárdi szervezetének elnöki tisztét.
Odaadó, lelkes, fáradságot nem ismerő munkájával, amelyet önzetlenül, nagy szakértelemmel és szeretettel végez a szekszárdi és környékbeli szegények javára, tovább öregbítetté a Magyar Máltai Szeretetszolgálat jó hírét. Az elnökasszony jótékony célú rendezvényekkel és szponzorok felkutatásával, felkérésével biztosít anyagi alapot a szekszárdi szervezet működéséhez, a rászorulók adományokkal való segítéséhez.
1995
Kertai Józsefné (Maár Aranka)
Lányi Péter
Lányi Péter
1946-ban született Szekszárdon. A Garay János Gimnáziumban tett érettségi után a Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tanárképző Tagozatán szerzett zongora-szolfézs szakos tanári diplomát 1969-ben. A dombóvári zeneiskolában helyezkedett el, majd egy pécsi „kitérőt” követően 1977-ben tért haza. A tanítóképző főiskolán adjunktus, docens, majd tanszékvezető, később főigazgató-helyettes lett. Államvizsgát 1995 tavaszán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneelmélet tagozatán tett. Ha munkája más városokba szólította is, mindig szekszárdi maradt, s nem csupán családja, de társadalmi, emberi kapcsolatai okán is. Személyében magas színvonalon ötvöződött a szuggesztív előadóművész, a kiváló zenepedagógus, az aktív szervező és népművelő. Minderre humanitása, közvetlensége, segítőkészsége, tehetsége tette alkalmassá. A Zenetanárok Országos Zongoraversenyének 1974-es elsődíjasa, majd Husek Rezső után szervezője is volt. A városért tett több évtizedes erőfeszítését Szekszárd önkormányzata 1995-ben a Pro Urbe díjjal ismerte el.
Theisz Lőrinc
Theisz Lőrinc
1927-ben született, a szekszárdi gimnáziumban érettségizett. A Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola 1944-ben kelt bizonyítványa szerint kitanulta az asztalos (épületasztalos, bútorasztalos, mintaasztalos, mintakészítő), esztergályos, kádár (bognár, pintér), kaptafakészítő mesterségeket.
1946-49-ig önálló kisiparosként dolgozott. 1948-ban egy kiállításon festett konyhabútorával ezüstérmet nyert. 1950-54-ig építőiparban, 1954-65-ig vasiparban, 1965-70-ig műszeriparban, majd 1971-87-ig és 1989-től a bútoriparban dolgozott. Ez utóbbi években több bútor prototípusát készítette el.
Apjához hasonlóan az ő életét is a munka és a család mellett a zene tette teljessé. Alapító tagja volt a Madrigál kórusnak, amellyel bejárta Európát.
Szekszárd város aranykönyve nemcsak Theisz Lőrinc György nevét, de keze vonását is őrzi. A fából készített díszes borítóhoz nagy gonddal saját kezűleg vágta ki, domborította az ezüstkapcsokat.
Hangszerkészítéssel és – javítással is foglalkozik (hegedű, gitár, mandolin, citera, hawaii gitár), ezen belül legjelentősebb munkája a Szekszárdi Evangélikus Templom barokk orgonájának felújítása során az orgonaszekrény művészi restaurálása volt. A teljesen tönkrement, megrogyott hangszer javítását senki sem vállalta. Ő azonban szerette volna, ha a szekszárdi gyülekezet életéből sem hiányzik az áhítat e formája. A felújított orgona hangjai ma is újra és újra dicsérik keze munkáját.
1994
Baka István
Baka István
Szekszárd, 1948. július 25-én született Szekszárdon.
József Attila-, Weöres Sándor díjas író és költő. 1994-ig nyolc önálló kötete jelent meg. Szülőföldjével a kapcsolata folyamatos, élményanyagát is szűkebb pátriájából meríti.
Hétéves koráig Bátán és Tamásiban laktak. 1956 márciusában költöztek vissza Szekszárdra. Második osztályban már Vernét és Jókait olvasott, nyolcévesen verset írt. A Garay János Gimnáziumban érettségizett 1966-ban, orosz tagozaton. Önképzőkör, színjátszókör, versmondás, zene, Tolsztoj és Dosztojevszkij eredetiben: a diákévek legboldogítóbb elfoglaltságai. A szegedi József Attila Tudományegyetemen (ma: SZTE) végzett magyar–orosz szakon.
1971-1972-ben leningrádi ösztöndíjasként kezdett orosz verseket fordítani. 1972-től két évig Szekszárdon középiskolai tanár volt, majd 1974-től haláláig Szegeden lakott. A Kincskereső című gyermekfolyóirat munkatársa, majd főmunkatársa lett. A Móra Ferenc Kollégium jelentős irodalmi rendezvényeinek gyakori résztvevője. Ilia Mihály, a Tiszatáj főszerkesztőjének kezdeményezésére a folyóirat állandó, megbecsült munkatársa. Köteteivel és műfordításaival a nyolcvanas évek második felétől országos ismertséget szerzett. 1992-es megindulásától kezdve közölte a Holmi című folyóirat, valamint több jelentős irodalmi orgánum a Hiteltől a Jelenkorig. 1993-tól műfordítói kollégiumot vezet a szegedi egyetem bölcsészkarán.
Vendel-Mohay Lajosné
Vendel-Mohay Lajosné
1923-ban az „öreg” Kelemen-házban született Szekszárdon, annak az épületnek emeletén, melynek földszinti szobájában Babits Mihály látta meg a napvilágot. Itt töltötte gyermekkorát. A Garay János Reálgimnáziumban érettségizett. 1941-ben írta meg „Szekszárd megyei város monográfiája” című kötetét, melyben foglalkozik szülővárosa múltjával, az itt élők szokásaival, életmódjával, kultúrájával. 1964-től a Béri Balogh Ádám Múzeum tárlatvezetője, majd művészeti előadó. 1974 óta irodalomtörténész, muzeológus.
1965-ben megbízást kap Babits Mihály szekszárdi emlékeinek gyűjtésére, felkutatására. Fáradhatatlan, lelkes munkája eredményeként 1967-ben nyílik meg a Babits Mihály emlékház földszinti, 1983-ban emeleti része. Könyvei az „Áll a régi ház még…” és a „Liszt –emlékek Szekszárdon” a múzeum kiadásában jelentek meg.
Munkája elismeréseként számos kitüntetést kapott. Többek között 1984-ben a Tolna Megyei Tanács „Alkotói Díját, 1991-ben a Megyei Múzeum Wosinszky–érmét.
1993
Csányi László
Csányi László
A magyar írók jeles egyénisége, munkásságágnak elismeréseként néhány nappal ezelőtt vehette át a Babits-díjat, s most újra köszöntjük, városunkhoz való több mint negyven éves ragaszkodásáért, az Urbe szeretetéért, amely szeretet alkotásaiból melegen sugárzik, országhatáron túl is, mind a mai napig hűségesen.
Csányi László író, költő, műfordító, irodalomtörténész, esszéista, lapszerkesztő, irodalomszervező, Batsányi városában, Tapolcán született, 1922. június 9-én. Jó szüleinek köszönhetően az irodalom vonzásában nőtt fel, továbbörökített versek szeretetével. Győrbe járt gimnáziumba, a bencésekhez. Ezután Pécs következett, irodalmi jelenlétének kezdete. Első írásai a Sorsunk-ban jelentek meg. A bíztató kezdetet egy időre megszakította a háború, majd az ötvenes évek bizalmatlan légköre. A megélhetéséért újságíróként Pécsett, Kaposváron, Szegeden, majd Szekszárdon dolgozott, s végül, az Illyés által is nagyra becsült európai színvonalú kulturális rovat szerkesztőjeként vonult nyugalomba a megyei laptól.
Az ötvenes évek végétől egyre több irodalmi lapnak dolgozik (Kortárs, Jelenkor, Somogy, Élet és Irodalom, Napjaink, Vigilia, Új Írás). Művei először antológiákban jelennek meg, majd sorra napvilágot látnak önálló kötetei is: Az ijfú Vörösmarty, Vörösmarty szerelmei, Szekszárdi Napló, Égtájak utassal, Somlyó György (pályakép), Bejártam Tolnát, Baranyát, Az emlékezés ösvényei (Szekszárd az ötvenes években), Babits átváltozásai, Takáts Gyula világa. Széchenyiről írt esszéjét 1992-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. Életművének bibliográfiája is megjelent, amely felöleli a Szekszárdhoz kötődő négy évtized gazdag munkásságát.
Csányi László a Dunatáj című esszé folyóirat egyik alapítója, felelős szerkesztője, elismert Babits-kutató. Ahogy Kovács Sándor Iván fogalmazza: „Babits Mihály – Szekszárd városa – Csányi László: a legtermészetesebben összetartozó dolgok. Csányi László szellemi horizontjának, esszéírói, szerkesztői, irodalomszervezői rangjának magasságát a Babits-eszmény szintje jelzi és ünnepelt szakértelme szavatolja.”
Műhelyteremtő, tudós szellemiségét, művészetét köszöni meg most a város. Azt a melegszívű kötődést, amelyről az író így vall: „Babits ebben a városban írta, hogy dombjairól Párizsig, Londonig látni, reggelente ezek a körvonalait keresem. Nem az elvágyódás hív, soha nem kívántam az ország határain kívül élni, hanem a gazdagodás, hogy szívembe és otthonomba mentsem az elérhetőt, ami élmény és ismeret, vágy és imaginárius valóság.”
Dr. Joó Ferenc
Dr. Joó Ferenc
1920. október 13-án született Szekszárdon, tősgyökeres szekszárdi család gyermekeként. Középiskolai tanulmányait a Garay János Gimnáziumban végezte. Érettségi után a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi karának hallgatója lett. A diploma megszerzése után a minisztériumba került. Kezdetbe a közgazdasági, majd a költségvetési osztályon dolgozott. Az 56’-os forradalom után Ausztriába távozott. Az IBM-nél dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Volt programozó, organizátor, vállalati tanácsadó. 1988-ban 100.000 Ft-os alapítványt tett volt iskolája, a Garay János Gimnázium javára. Emellett a továbbiakban nagy értékű számítógéppel is megajándékozta az iskolát. Városunknak pedig a Farkas Pál által készített 1992-ben felavatott Háry János lovas szobrot ajándékozta.
Dr. Szakály Ferenc
Dr. Szakály Ferenc
1942. október 28-án született. Tanulmányait Szekszárdon kezdte, 1961-ben érettségizett a Garay János Gimnáziumban, amely szigorú, de munkára nevelő, teljesítményre ösztönző szellemével és bensőséges diákközösségével meghatározó benyomást gyakorolt rá. 1967-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelemtanári és levéltárosi oklevelet és ezzel lehetőséget szerzett, hogy megvalósíthassa gyermekkori vágyát: a magyarországi török uralom kutatójává váljék. Ugyanitt doktorált 1969-ben.
Kiemelkedő tanulmányi eredményéért és disszertációjáért a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1972-ben aranygyűrűvel és „sub auspiciis rei rublicae popularis” doktori címmel jutalmazta.
Indulására nagy hatással volt Dr. Kosáry Domokos professzor – ma a Magyar Tudományos Akadémia elnöke – akit kivált szigorú igényességéért és szerteágazó tájékozottságáért mindmáig mesterének és példaképének tekint.
Pályáját a Magyar Nemzeti Múzeum újkori osztályán kezdte, majd 1977-től a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének középkori, utóbb kora újkori osztályán dolgozott, jelenleg az utóbbi osztály vezetője.
1986-tól a Magyar Történelmi Társulat főtitkára. A Magyar Történelmi napok c. sorozatának szerkesztője (1975-től). 1989 óta tagja a Hadtörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának. Az 1990-es madridi történész világkongresszus szervezőbizottságában a „Török birodalom hanyatlása” szekció vezetője volt.
Számos nemzetközi kongresszuson és konferencián vett részt és tartott előadást, a Habsburg-török háború történetének nemzetközileg elismert szakembere.
Különösen mély benyomást tettek rá olaszországi tanulmány-és előadóútjai, amelyeken az itáliai kultúra elkötelezett hívévé és propagátorává vált. Rendszeresen folytat külföldi levéltári kutatásokat, elmélyült kutatómunkája a bécsi római, de különösen a vatikáni levéltárakban, hatalmas ismeretanyag birtokába juttatták. Talán a legfontosabb az a tény, hogy a török kor történeti szemléletét teljesen új alapokra helyezi. Megfontolt véleményalakításával az európai és ázsiai kultúrák újabb találkozásának hatásait látja és láttatja.
Ez az új és sajátos történeti megközelítés valójában „iskolateremtő” munka is volt.
Az elmúlt évek csaknem valamennyi nagy történészvállalkozásában részt vett és vesz ma is. Így a Magyarország történeti kronológiájának, az USA-ban megjelenő egykötetes, az itthon megjelenés előtt álló kétkötetes Magyarország története, a Magyarország történeti atlasza, a Magyarország hadtörténete, a tankönyvi alapvetés stb. munkálataiban.
A legkeresettebb történész-előadók közé tartozik. Ismeretterjesztő munkájának elismeréséül a Művelődési Minisztérium, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió tüntette ki nívódíjjal. Részt vett több történeti ismeretterjesztő televíziós film elkészítésében: Alattvalók és királyok (1972), Várak, törökök (1974), A mohácsi csata (1976) és Budavár visszafoglalása (1986). Műsorvezetőként dolgozik rádiós és televíziós műsorokban.
Évek óta tagja az Európa Kiadó nagy sikerű Bibliotheca Historica c. forráskiadvány-sorozata szerkesztőbizottságának, amelyben számos XVI-XVII. századi vonatkozású forráskiadványa jelent meg.
Számos tanulmányt publikált helytörténeti kiadványokban (Tanulmányok Tolna megye történetéből, Levéltári Évkönyv Somogy megye múltjából). Gyakorta részt vesz helytörténeti monográfiák megírásában.
Önálló kötetei: Parasztvármegyék a XVII. és XVIII. században, Akadémiai Kiadó, budapest 1969. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 49.), Mohácsi csata, Akadémiai Kiadó, Budapest 1975., Sorsdöntő történeti napok 2. (Kiadások: 1977, 1981), Magyar Adóztatás a török hódoltságban, Akadémiai Kiadó, Budapest 1981., Vesztőhely az út porában, Helikon Kiadó, Budapest 1986.; Hungaria eliberata Corvina, Budapest 1986. E kötet német és angol nyelvű kiadásban is. Előkészületben a Magyar jogszolgáltatás és közigazgatás a hódoltságban, valamint a Vesztőhely az út porában francia nyelvű kiadása.
1993-ban a Magyar Tudományos Akadémián megszerezte a történelemtudományok doktora címet, s így mint az ország kiemelkedő munkásságú történész tudósa méltán kapta meg a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjét.
Tevékenységére, tudományos eredményeire jogosan büszke Szekszárd városa.
1992
Létay Menyhért
Létay Menyhért
(1909-1975) A Garay János Gimnázium legendás hírű, kiváló matematika-fizika szakos tanára volt. A természettudományok mellett az osztályfőnöki órákon az akkor tiltott művészek alkotásait is tanította. Aktív részese volt a szekszárdi zenei életnek is. Hatása, embersége az akkori és későbbi diákok százaiban ma is él.
„LÉTAY MENYHÉRT óráin értettem meg, hogy milyen csodálatos a természettudományok világa, azóta is csak a tudományban hiszek” – írta róla dr. Kovács Győző, az első magyar számítógép atyja, a megyeszékhely díszpolgára.