Bannerkép: Látkép Szekszárdról
Főoldal / Lakosság / Önkormányzat / Díjak-Közjóért
Bannerkép: Látkép Szekszárdról
Főoldal / Lakosság / Önkormányzat / Díjak-Közjóért

KÖZJÓÉRT KITÜNTETŐ CÍM

Közjóért kitüntető díj adományozható annak a természetes személynek vagy azok közösségének, aki vagy amely Szekszárd városért kiemelkedő jelentőségű tevékenységet folytat, vagy folytatott, és ezzel hozzájárult a város országos vagy nemzetközi hírnevének növeléséhez.

Díjazottak:

2025

Dr. Szabó Szabolcs karnagy

Dr. Szabó Szabolcs karnagy meghatározó alakja a magyar kórusmozgalomnak, aki hosszú évtizedek óta kiemelkedő szakmai és művészeti munkát végez. Pályája során Komlón, Pécsett és Szekszárdon is jelentős közösségeket formált és vezet jelenleg is. Bár zenei tanulmányait a pécsi tanárképző főiskolán végezte és klarinéton is játszik, országos és nemzetközi elismertségét elsősorban kórusvezetőként szerezte.

Szekszárdhoz való kötődése különösen szoros és sokrétű. 1998-ban, 2000-ben és 2002-ben városunk felkérésére vezette a testvérvárosi „Éneklő Hét” zenei projektet, mely során megismerkedett a Gagliarda Kamarakórus későbbi alapító tagjaival is.

A Gagliarda Kamarakórus 2000-ben alakult meg Szekszárdon és környékén élő, a zene iránt mélyen elkötelezett tagokból. Az együttes kezdetben saját örömükre és a zene szeretetéért énekelt együtt, majd Adrienn Anducska alapító karnagy vezetésével Szekszárd Megyei Jogú Város kiemelt művészeti együttesévé vált.

A művészeti és szakmai vezetést később Dr. Szabó Szabolcs vette át, aki újabb sikerek és elismerések felé vezette a kórust. Vezetése alatt az együttes megszerezte a rangos „Hangversenykórus” minősítést, melynek elismeréseként a Gagliarda Kamarakórus bekerült Szekszárd város Aranykönyvébe.

Fáradhatatlanul tevékenykedik Szekszárd zenei életének fellendítéséért, és számára minden felkérés ugyanolyan fontos – legyen az egy kisebb közösségi rendezvény vagy egy nagyszabású koncert a Művészetek Házában. Munkáját a legnagyobb igényesség és szakmai alázat jellemzi: a repertoár összeállításában is a művészi értéket tartja elsődleges szempontnak.

Vezetése alatt a kórus létszáma megháromszorozódott és olyan népszerűségre tett szert, hogy koncertjeik rendszeresen teltházasak – ez is bizonyítja, hogy munkája közösségformáló erejű és városszerte elismert.

A magas színvonalú művészi munka, az egyházi és világi kórusmuzsika népszerűsítése valamint Szekszárd jó hírnevének öregbítése érdekében végzett tevékenységéért a kórus 2013-ban elnyerte a „Közjóért” kitüntetést, 2017-ben pedig a rangos „Tolna Megye Művészetéért” díjat.

Dr. Szabó Szabolcs karnagy munkája nemcsak a kórus életében jelent mérföldkövet, hanem Szekszárd kulturális életének egyik meghatározó pillére is lett. Kiemelkedő művészi teljesítménye és elhivatottsága méltán teszi érdemessé minden olyan kitüntetésre, amely Szekszárd város kulturális értékeinek megőrzését és gyarapítását ismeri el. 

LOZSÁNYI TAMÁS

1965. december 11-én született Szekszárdon. Általános iskolai évei végéig Bátaszéken élt.

Már óvodás korában elkezdett zongorát tanulni, nem zeneiskolai keretek között, Szabó Györgyi néni volt Bátaszéken az egyszemélyes „zongora tanszak”.

 Édesanyával rendszeresen jártak szentmisére, Csukor Árpád orgonajátékát hallgatva 10 éves korára biztos volt abban, hogy orgonaművész szeretne lenni.

Sikerült megnyerni Árpád bácsit mesterévé, aki azonnal kötelezte, hogy iratkozzon be a szekszárdi zeneiskolába, zongorát és szolfézst tanulni, párhuzamosan a gyönyörű bátaszéki Római katolikus templom akkor kiváló állapotban lévő Angster orgonáján Csukor Árpád tanította.

1980-1984-ig Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola orgona szakos tanulója volt, Lehotka Gábor orgona-, Fekete-Győr István (Fegyőr tanár úr) zeneszerzés-, Dukay Barnabás szolfézstanárok irányításával.

1984-1989-ig a Zeneakadémia következett, akkori hivatalos nevén: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola.

1989.április 28-án a Zeneakadémia Nagytermében bemutatott diplomahangversenyt követően orgonaművészi és szakközépiskolai orgona- és zeneelmélet tanári diplomát szerzett. Tanárai: Lehotka Gábor-orgona, Prunyi Ilona-zongora, néhai Kistétényi Melinda-szolfézs, Vajda János-zeneszerzés.

1989. szeptembertől kezdődően Szekszárdon tanít a számos névváltoztatást elszenvedett Liszt Ferenc Zeneiskolában, ahol zongoratanárként és korrepetitorként dolgozik.

1997-től párhuzamosan Bátaszéken is dolgozik azonos munkakörben, félállásban.

2009-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen – szakirányú továbbképzés keretében-zongoratanári diplomát szerzett alapfokra, továbbá „zongora előadóművészét” végzettséget. Tanárai: Farkas Gábor-zongora, Nemes Klára-formatan Nyírő Gábor-módszertan.

A budapesti zenei életben és nemzetközi koncerttermekben is ismert Lozsányi Tamás hosszú évtizedek munkájával gazdagította a magyar kultúrát. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen orgona- és zongoraművészi diplomát szerzett, művészetével pedig Ausztriában, Németországban és Romániában is közönséget hódított. A Szekszárd város Közjóért kitüntető díjat kiemelkedő szakmai és közösségi szolgálatáért vehette át.

2024

Arató Vilmos
 
Építész, a szekszárdi kerékpársport kiemelkedő támogatója és szervezője A sport már gyermekkora része volt. Atletizált, kézilabdázott Tolnán, a középiskolás éveiben Pécsett. Fiai sporttevékenységei révén kapcsolódott be a helyi- megyei és országos sport rendezvények körforgásába, először az olimpiai ötpróbákba, a triatlon, majd a kerékpár sportba. A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség versenyszabályzatának, előírásainak elsajátítása, majd versenybírói végzettség megszerzése biztosította a szakmai alapot a versenyek szervezéséhez.

Aktív része volt a Tolna megyei és az Országos Triatlon Szövetség megalakításában, a Szekszárdi Triatlon Klub első elnöke és az Országos Triatlon Szövetség tagja volt.

A Szekszárdi Kerékpáros Sportclub elnöke volt a 90-es években, ekkor a szekszárdi versenyzők számos kiemelkedő eredményt értek el / százegynéhány országos bajnokságot nyertek. 

1993-tól a Magyar Kerékpáros Szövetség elnökségi tagjaként sokat tett azért, hogy a magyar versenyzők rangos nemzetközi versenyeken vehessenek részt.

Több szekszárdi versenyzőt indított el a nemzetközi kerékpáros karrier felé.

Vezetése alatt a Gemenci Nagydíj Nemzetközi Kerékpárverseny nemzetközi kerékpárversenyek UCI 2.6 kategóriájú versenyévé fejlesztése a magyar kerékpársport történetének és rangjának emelése kiemelkedő érdeme volt.

17 éven keresztül vett részt a Gemenci Nagydíj Nemzetközi Kerékpárverseny rendezésében Szabó Kovács Jánossal, mely Magyarország és a régió egyik legrangosabb nemzetközi versenyévé fejlődött. 8 éven át UCI 2.6 (ez a mai 2.2-es) kategóriás versenyként, magas színvonalon rendezve, hosszú ideig Magyarországon egyedül ez a verseny tudta az UCI / Nemzetközi Kerékpáros Szövetség / által elvárt követelményeket teljesíteni. Számos rangos, nemzetközi hírnevű kerékpáros csapatot, és azok kísérőit szervezte Szekszárdra, akik vitték Szekszárd hírét a világba.

Szabó-Kovács János 

Nyugállományú sportszervező, a Gemenc Nagydíj főszervezője

Szabó-Kovács János sportos családba született. Gyermekkorában nem a sportközpont, hanem az utca nevelte sportot kedvelő és gyakorló személlyé (ugrókötél, karikahajtás, utcai futóverseny, grundfoci). 

Voltak példaképei, kiemelkedő sportolók motiválták, pl. Puskás, Kocsis, Sándor-Csikar. Focista szeretett volna lenni (16 évesen a Szekszárdi BM Dózsa felnőtt csapatában játszott, és rúgta a labdát az Újpesti csodacsatár Rossi Ferenccel is).

Később sportot váltott, mert bátyja is kerékpározott a Szekszárdi Spartacus kerékpáros szakosztályában. Egy versenyen azonban súlyos balesetet szenvedett, így ért véget a kerékpáros versenyzői pályafutása.

Mint Szövetkezeti mozgalomban dolgozó 1974-75-ben kapcsolódott be a Szekszárdi Spartacus kerékpáros szakosztály rendezvényeibe. Ebben az időben kezdte el sport-szakmai tanulmányait. Kerékpáros versenybírói, edzői, sportszervezői, majd később triatlon edzői végzettséget szerzett.

Kiemelt sporttevékenységei Szekszárd városában:

– 1970-es években családi utcai sportversenyek: futó, kerékpáros, asztalitenisz stb.

– Olimpiai Ötpróba szervezése: 1980-as Moszkvai Olimpiára a megyénkből nyolc személy jutott ki, köztük ő maga is.

– A Szekszárdi Spartacus színeiben kerékpáros utánpótlás edzői tevékenységet látott el. Fontos feladatának tartotta a 7-10 éves gyerekekkel a kerékpáros sport megszerettetését, majd aktív részvételüket az edzéseken. Sikerének tartja, hogy nála sajátították el a kerékpáros sport alapjait az Arató-, Kasza-, Istlstekker testvérpárok, valamint Steig Gábor, Újvári Balázs, Molnár Gábor és Sáfrány Zsolt. Ők az ifjúsági,- felnőtt válogatottságig vitték, majd nemzetközi szintű versenyzőkké váltak. Több országos bajnokságot, nemzetközi versenyt, Gemenci Nagydíjat nyertek, olasz profi csapatoknál is hajtották a pedált.

A Gemenci Nagydíjhoz való kötődése a legmélyebb. Az első verseny óta részt vesz (1975-2006) a szervezésben. Az elmúlt három évben (2021-2023) a szabadidős programokat bonyolítja. 1990-ben, amikor az állami támogatások megszűntek a kiemelt sportversenyek megrendezéséhez, üzleti alapokra helyezték ezek finanszírozását, ezáltal kétségessé vált a további versenyek megszervezése, így a Gemenci Nagydíjé is.

Ezt követően lánya vállalkozásán keresztül, (aki kerékpár és triatlon válogatott volt), kerülhetett megrendezésre a Gemenci Nagydíj.

 A verseny Arató Vilmos és Szabó-Kovács János jóvoltából –  állami támogatás nélkül, szponzori alapokra építve – maradhatott életben. Büszke rá, hogy kettőjük közös, megértő és fáradságot nem kímélő munkájával az országban az első UCI minősítésű versennyé nőtte ki magát és arra is, hogy Tolna megye és Szekszárd város vendégszeretetét nemcsak európai, hanem tengerentúli csapatoknak is be tudták mutatni.

A Nagydíj ideje alatt az idelátogatók megismerhették a helyszín – leginkább Szekszárd és Tolna megye – kulturális értékeit. Betekintést nyerhettek a vidék történelmi, művészeti, gasztronómiai titkaiba, borkészítés rejtelmeibe.

A másik – Szabó-Kovács János számára igen fontos – tevékenység a Gemenci Nagydíj relikviáinak összegyűjtése és megőrzése. Ezeket először a 25. jubileumi versenyen állították ki, majd 2022-ben a Babits Mihály Művelődési Házban a Gemenci Nagydíj története címen újból bemutatták.

2024-ben is tervezik az 50. jubileumi rendezvényt megelőzően, még a tanév befejezése előtt, hogy városunk iskolás tanulói szervezetten megtekinthessék. A kiállítás 2025 márciusáig lesz megtekinthető a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeumban.

Szabó-Kovács János további célja, hogy sportos tevékenységeivel szeretne minél több szülőnek és gyermeknek példát mutatni és rábírni őket az egészséges életmódra és a mozgás örömére.

Bai Erzsébet „Szelíd Ráktérítők” Klub vezetője

Gliedné Tillmann Erzsébet a „Méltósággal az út végén” Hospice Alapítvány Szekszárd, kuratóriumi elnöke javasolta BAI ERZSÉBET onkológiai szakápolót, aki 25 éve vezeti a „Szelíd Ráktérítők” Klub tevékenységét Szekszárd Városában.

Bai Erzsébet ízig-vérig egészségügyi dolgozó, aki 1977-ben kezdett szülésznőként dolgozni a Tolna Megyei Balassa János Kórházban, 1978-ban középfokú szülésznői végzettséget, később felsőfokú szülésznő majd onkológiai szakápoló képesítést szerzett. 2023-ig a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház szülészet-nőgyógyászat, onkológiai gondozó munkatársa volt.

Egészségügyi dolgozónak lenni egy életre szóló hivatás, egy gyermek, világra jövetelét segíteni nagyon szépküldetés, ami nem csak a családnak nagyon nagy boldogság, hanem a segítőknek is.

Sajnos azonban ennek a hivatásnak is vannak árnyoldalai, amikor nem a boldogsággal találkozik a szakember, hanem olyan rettegett betegséggel, mint egy rosszindulatú daganat, más néven a rák. A szülészet-nőgyógyászati osztályhoz tartozott a nőgyógyászati onkológiai gondozó, ahol a daganatos betegek gondozása, műtét és kezelés utáni állapotaik utánkövetése zajlik.

Bai Erzsébet elhivatottságot érzett, a daganatos betegséggel küzdők megsegítésére, így az onkológiai gondozóban kezdett dolgozni és időközben megszerezte az onkológiai szakápoló képesítést, hogy szakmailag felkészült legyen ezen betegek ellátásában, gondozásában.

Az onkológiai gondozó asszisztenseként, majd részlegvezetőjeként jelentős szerepet vállalt a nőgyógyászati rákszűrések megszervezésében, lebonyolításában.

Átérezve milyen testi és lelki megpróbáltatásokkal kell megküzdenie annak a nőnek, akinek rosszindulatú emlődaganattal kell szembe néznie, vállalta el Bai Erzsébet a Szelíd Ráktérítő Klub vezetését, 1999-ben, huszonöt éve. Munkája mellett önkéntes tevékenységként vállalta ezt a feladatot, és mindent megtett és megtesz a mai napig annak érdekében, hogy a klubhoz csatlakozók megkapják mindazt a szakmai és lelki támogatást, amire szükségük van a felépüléshez, és az élet folytatásához.

A „Szelíd Ráktérítő” Klub a Rákbetegek Országos Szervezete hálózatának Tolna megyei képviselője, és Szekszárd városában tartja összejöveteleit, klubfoglalkozásait.

Bai Erzsébet hitvallása: „Az életet szebbé tenni Önmagunk iránti kötelezettségünk. Még az is boldog, akinek ez részben sikerül”.

Az ebben való segítség az, amit ő nyújtani tud az által, hogy töretlen lelkesedéssel, szakmai elhivatottsággal, huszonöt éve működtet egy olyan klubot, ahol a nők visszakaphatják önbecsülésüket, az életbe vetett hitet, ahol a sorstársakkal találkozhatnak és megvitathatják aktuális állapotukat, teendőiket. Ahol van, egy hely ahol önmaguk lehetnek, a valahová tartozás érzése erősödhet, hogy nincsenek egyedül bajukkal, betegségükkel, megváltozott testi és lelki problémáikkal. A csoport összetartása, a veszteségek kezelése, értelmes programok szervezésével, szakmai és szabadidős tevékenységgel gazdagítja a csoportban részt vevők életét. Ez bizony nagyon sok időt, erőbefektetést, és odafigyelést igényel. Mindezt Bai Erzsébet klubvezető önzetlenül, ellenszolgáltatás nélkül, a köz érdekében teszi, mind a mellett, hogy országos kezdeményezésekben is aktív szerepet vállal, motiválva a klubtagokat. A klubfoglalkozások, találkozók, havi rendszerességgel kerülnek megszervezésre, ahol az egymással való találkozáson túl értelmes együttlét valósulhat meg, tanácsadással, szakmai előadások tartásával, vendégelőadók bevonásával segítve az érintetteket a betegségiik feldolgozásában, a teljes és minőségi élet elérése érdekében. Mindemellett kirándulásokat és  rehabilitációs pihenést is szervez.

Jó kapcsolatot ápol az Országos Szervezettel, rendszeresen részt vesz a vezetőképzések programjaiban.

Kapcsolatot tart és ápol olyan fehérneműt forgalmazó céggel, akik speciálisan kialakított fehérneműt, mellprotéziseket, melltartókat és sok egyéb terméket, pl. fürdőruhát tudnak kínálni azoknak a akiknek műtétet követően erre szükségük lehet, ezzel is támogatva a nőiség hangsúlyozását.

Kapcsolatot ápol számos testvérklubbal, a helyi Rákellenes Ligával, nem utolsó sorban a „Méltósággal az út végén” Hospice Alapítvány megalakulása óta egyik támogatója. A városunkban levő jelentősebb eseményeken az érintettekkel együtt részt vesz. (Hóvirágséta, Civil nap, Rózsaszín séta). Meggyőződéssel hirdetik, hogy a rákbetegségből meg lehet gyógyulni, értékes, örömteli életet lehet élni.

Bai Erzsébet egészségügyi szakdolgozóként 1977- 2023-ig dolgozott a Balassa János Kórházban, innen ment nyugdíjba és e mellett 25 éve vezeti a Szelíd Ráktérítő klubot.

Látva elhivatottságát, a klubtársak ragaszkodását, a befektetett időt és energiákat, az általa adott szeretetet és odafigyelést, méltó a Közjóért kitüntető díjra.

Gacsályi József költő, könyvtáros, művelődésszervező, rendező

Gacsályi József 1944. június 30-án született Szekszárdon. Tolnán volt kisdiák, a középiskoláit – kalocsai indulás után – szülővárosában végezte. Diplomát Szombathelyen, magyar-könyvtár szakon szerzett. Több munkát követően Tolnán és Szekszárdon középiskolákban tanított, az Illyés Gyula Könyvtárban volt könyvtáros, jelenleg már nyugdíjas

Tagja a Magyar Írószövetségnek, Babits-díjas, Mészöly Miklós emlékplakettes, Szekszárd Városért a művészet erejével elismerő címmel jutalmazott költő.

Alapító tagja a Pad Irodalmi, Kulturális és Művészeti egyesületnek, alapítása óta, huszonhét éve, rendszeres szerzője a szekszárdi Pad Irodalmi és Művészeti folyóiratnak. Versei számos irodalmi periodikában, antológiákban jelentek, jelennek meg, többek között az Agria, a Parnasszus, a Kézjegy, a Dunatáj, a Spanyolnátha folyóiratokban.

Kötetei: Mindenem – Összegyűjtött versek; Ballada Ninivében; Fontos – válogatott és új versek; Meditáció és beszélgetések; Angyalok alvó szárnya; Kövek, Virágok.

Haladva a korral, rendszeresen publikál közösségi oldalakon is. Kis Pál Istvánnal számos filmet készített városunk nagyjaival, dokumentálva életüket, munkásságukat.

Az idén 80 éves Gacsályi József igazi közösségi ember, Szekszárdért elkötelezett, országosan elismert költő, aki sok évtizede végzi áldozatos, önzetlen, teremtő munkáját Szekszárd Megyei Jogú Városért a kultúra területén.

Dr. habil. Kurucz Rózsa főiskolai tanár, Bezerédj- és Apáczai-díjas neveléstörténész, a szekszárdi pedagógusképzés legendás alakja. Fél évszázadot töltött a katedrán több ezer hallgató tanulta nála a pedagógiát, pszichológiát. Jelentős a kutatómunkája is, számos kötet szerzője.

Halász László kerékpárversenyző, háromszoros magyar bajnok egyéniben, csapatban hétszeres. A testvérével, Zoltánnal és Pálinkás Csabával együtt tagia volt az 1980-as moszkvai olimpiára utazó magyar válogatottnak, ahol az országúti csapattal a 17. helyen zártak.

2023

Mentálhigiénés Műhely elnöke Évtizedek óta a civil szervezetek pártfogója, segítője és összetartója Szekszárdon.
1997-2019-ig a közművelődési és civil kapcsolatok felelőse volt a városházán. A Civil Kerekasztal megálmodója, nevéhez fűződik számos városi rendezvény, többek között a Szekszárdi Örömünnep, a Szent László Napok, az Önkéntesek Napja, az Állampolgári Részvétel Hete, a Mészöly Miklós Emléknap és az Élő Szeretet Embertársainknak program létrejötte. A Mentálhigiénés Műhely fő mozgatórugója, az Egész-Ség Napok kitalálója, megvalósítója. Fáradhatatlan munkája, energiával teli személyiségének és szakértői tudásának köszönhetően a szekszárdi civil szervezetek, a kulturális és művészeti élet szereplői és szervezői mindig segítő kezekre leltek és lelnek terveik, programjaik vagy pályázataik megvalósítása során.
Dr. Kaszó Gyula
református lelkipásztor, börtönlelkész
egyetemi adjunktus – KRE HTK Valláspedagógiai és Pasztorálpszichológiai Tanszék
Dr. Kaszó Gyula 1976-ban született a kárpátaljai Técsőn. 1993-ban teológiai tanulmányai miatt Magyarországra települt át. A Károli Gáspár Református Egyetemen diplomázott, majd doktori címet szerzett Németországban.
Börtönpasztoráció Magyarországon című német nyelvű disszertációját 2007-ben védte meg.
2001 óta házas, felesége is lelkész, akivel csaknem minden szolgálatot közösen végeznek. Négy gyermekük van.
2012 óta a szekszárdi református gyülekezet lelkipásztora, 2013 óta a helyi büntetés-végrehajtási intézet lelkésze. Idén jubilálnak, ezért tartottuk fontosnak, hogy a díjra jelöljük!
Korábban a Károli Gáspár Református Egyetemen tanított, jelenleg a Pápai Református Teológiai Akadémián oktat.
Kutatásainak súlypontja a pasztorálpszichológia, a börtönlelkigondozás és a börtönlelkészképzés.
Anyanyelvén kívül orosz, ukrán, német és angol nyelven beszél, a teológiai munkájához még három nyelvet használ.
Számos publikációja és igemagyarázata jelent meg.
Rendszeresen tart előadásokat egyházi és világi konferenciákon.
Szekszárdi munkásságát az építés szóval lehet összefoglalni. Elhivatottsága az építkezés fizikai és lelki vonatkozásában is megmutatkozik.
Nagy gondot fordít a református templom folyamatos karbantartására, javítására; megtörtént a parókia átalakítása és felújítása; a parókia udvara és a templomkert fejlesztése, melybe a szekszárdiaknak kedves Séd-patak partja is beletartozik; a gyülekezet egykori kántorházának Ifjúsági Házzá alakítása, valamint a Bezerédj utcai gyülekezeti ház felújítása, tetőcseréje, új közösségi tér hozzáépítése köthető a nevéhez. Ezen munkálatokban tevőlegesen is részt vett és vesz: ha kell kőművesként vagy fát hasogatva, a gépeket és az autókat saját kezűleg megjavítva.
A szekszárdi református gyülekezetben a lelkipásztori munkát nagy felkészültséggel és lelkesedéssel végzi. Rendszeres alkalom a vasárnapi és az ünnepnapi istentisztelet, a bibliaóra, az évközi tematikus alkalmak (adventi esték, húsvéti evangélizáció), a családi istentiszteletek.
Az iskolákban, szociális intézményben és a börtönben folyamatos a szolgálat, akárcsak a családlátogatások terén.
Vezetésével évek óta korcsoportonkénti nyári táborokra kerül sor a gyülekezetben, gyerekek, fiatalok, családok részvételével.
A minden korosztályt felölelő, általa szervezett gyülekezeti kirándulások, családi napok színesítik az egyházközségi lelki és kulturális életet.
A gyülekezeti munka mellett és azzal összefonódva igen fontosnak tartja a város lakosai felé való nyitást, a velük való közösséget, közösségépítést, amely által Isten üzenetét közvetítheti a szekszárdi polgároknak. Közvetlensége révén mindenkivel megtalálja a közös hangot.
Fontosnak tartja az ökumenikus alkalmakat.
A város lüktetésébe való bekapcsolódás, a közösség megerősítése különösen a pünkösdi fesztivállal egyidőben zajló, az ún. történelmi egyházakkal közösen szervezett, a pünkösd valódi üzenetét továbbító pünkösd hétfői istentisztelet, amelynek évek óta a szekszárdi református gyülekezet ad otthont. Más felekezetű lelkipásztor kollégáit igyekszik segíteni, velük együttműködő közösséget alakított ki.
Számos városi rendezvényen (megemlékezések, ünnepségek, „Szólj be a papnak!” című beszélgetés) rendszeresen szolgál, Szekszárd közéletében építő jelleggel részt vesz.
Több szekszárdi civil szervezettel valósított meg együttműködést. Szekszárdon a református közösség gyülekezete Fősővárosban él és alkot, talán nem volt kérdés, hogy jó kapcsolat alakuljon ki a Szekszárdi Fősővárosi körrel is. A két közösség tagjai egy részével lefedik mindkét közösséget, az sem kérdés, hogy programjainkon állandó vendégeik egymásnak és együtt építik Szekszárdot és Fősővárost és viszik egymás jó hírnevét. A Nagytiszteletű ajánlását a két közösség együtt tette meg.
Weisz Béla
többszörösen díjazott rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, karikaturista
Weisz Béla 1965-ben született Szekszárdon, itt is érettségizett 1983-ban, majd még ugyanebben az évben felvételt nyert a Kecskeméti Rajzfilmstúdióba. Számos sorozat-, reklám- és egyedi filmben dolgozott, mint rajzoló, animátor, forgatókönyvíró és rendező.
Filmjeivel részt vett a világ számos fesztiváljának versenyprogramjában. A film mellett közel áll hozzá a plakát és karikatúra is. Ez utóbbi területen több országos díjat is szerzett, rajzait hazai lapokban rendszeresen publikálja.
1991-ben ösztöndíjasként a franciaországi Folimage stúdióban volt mozdulattervező a stúdió különböző tv-sorozataiban és egész estés mozifilmjeiben. 1993-ban nemzetközi zsűri meghívott tagjaként szerepelt Párizsban.
2003 és 2010 között előadásokat tartott a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. 2007-ben vendégelőadó volt a franciaországi Poudriere animációs főiskolán.
2014-2015-ben az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megbízásából flash animációs LO-kat (Learning Objectek) tervezett, rajzolt, és fejlesztett az OFI általános iskolás tankönyveibe.
Leghíresebb munkája a Leo és Fred rajzfilmsorozat második évadához kötődik, melyet még mai nap is ismernek és elismernek az egész világon. Ezt tartja saját kedvencének is.
Weisz László
többszörös rádióamatőr világbajnok
Weisz László 1971 óta a Szekszárdi Rádió Klub tagja, 2000 óta a vezetője. A rádióamatőr-sport mindhárom szakágát kipróbálta és mindegyikben ért el országos bajnokságon dobogós helyezést. A ’90-es évekig számos országos bajnoki cím tulajdonosa, majd a nemzetközi versenyeken is ért el sikereket. 1995-ig nemzetközi szinten aktív sportoló a gyorstávírász szakágban. A 2000-es évektől foglalkozik komolyan a rádióforgalmi versenyzéssel. Kezdetben a megfelelő technikai háttér hiánya miatt kevesebb nemzetközi eredménye született, de 2010-es évektől a technikai feltételek javulásával egyre több kiemelkedő nemzetközi helyezést ért el. 2017-ben a WPX nemzetközi versenyen kategóriájában világrekordot állított fel. 2015-ben harmadik, 2016-ban második, majd 2017 és 2019-ben első helyezést ért el a világbajnokságon. Az idei rövidhullámú világbajnokságot kontinensrekorddal nyerte, ezzel immáron háromszoros világbajnok. Az utolsó öt évben több mint 200 versenyen indult el. A 62 tagszövetséggel rendelkező ernyőszervezet, a Nemzeti Versenysport Szövetség (NVESZ) sportágában az év sportolójának választotta 2020-ban. Sporteredményei mellett 25 évig a gyorstávírász szakág szövetségi kapitánya, 7 évig a nemzetközi gyorstávírász munkacsoport vezetője volt, amelynek jelenleg is tagja. 1995 óta nemzetközi bíróként is működik. Nyolc évig a Tolna Megyei Sportszövetségek Szövetségének alelnöke.
Világbajnok címei és egyéb eredményei, a Szekszárdi Rádioklub életben tartása, szerénysége, kitartása teszik érdemessé a díjra.
Bognár Cecil
nyugdíjas pedagógus, népművelő
Bognár Cecil 1946-ban, pedagógus családba született Sövényházán. Énekes család révén hamar megismerkedett a zeneszeretettel. Furulyán, citerán, tárogatón játszik, de nem idegen tőle a zongora sem. Már korán megtanulta a munkaszeretetet és az emberséget, mely egész életén és munkásságán végig kísérte és kíséri mind a mai napig.
Középfokú tanulmányait Palánkon végezte, ahol 1965-ben érettségizett. Felsófokú képesítéseit, immár munka mellett szerezte meg, művelődés szervező diplomáját a Pécsi Tudományegyetemen kapta.
Munkáját tekintve dolgozott a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalatnál és a 11. számú Volán Vállalatnál. A Szakszervezetek Művelődési Házához 1986-ban hívták népművelőnek, aztán a polgári védelemnél, majd a Babits Mihály Művelődési Ház szervezőjeként tevékenykedett. 1992-tól a decsi faluház igazgatójaként folytatta pályáját. Utolsó munkahelye a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium volt, ahol, 2002-től szabadidőszervezőként alkalmazták, s emellett néprajzot, művelődéstörténetet tanított.
Emberszeretete tiszteletet kölcsönöz Bognár Cecilnek. Csupán megjelenése felpezsdíti a levegőt, közösséget, ahol mindjárt programok, tervek szerveződnek a közreműködése segítségével.
Szabadidejében civilszervezeteknél is tevékenykedett, a népi kultúra ápolása szívügye Bognár Cecilnek. A Sárköz egyedülálló kultúrájának igazi szakértője, népi hangszerek ismerője. Kultúraközvetítőként hitvallása – Sebő Ferenc nyomán, szabadon  – „A hagyományt nem őrizni kell, mert nem rab. A hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg. Hagyományaink akkor maradnak meg, ha ott vannak a mindennapjainkban, ha megéljük, tovább visszük őket”.
Ismereteit, tapasztalatait mindig is szívesen adta át a felnövekvő generációnak, visszavezetve őket a népi kultúra eredeti forrásához, megismertetve őket a saját kis környezetük elfeledett értékeihez. Alapító tagja volt a szekszárdi Liszt Ferenc Pedagógus Kórusnak. Az Alisca Borrend lovagja, krónikása, a Magyar Kultúra Lovagja cím méltó tulajdonosa. A Tolna megyei művészetért plakett, a Tolna Megyei Honismereti Egyesület emlékplakett, a Decs Nagyközségért emlékplakett és a Bem-plakett megérdemelt birtokosa.
67 évesen lett nyugdíjas, ami viszont nem hátráltatta a kiállítás megnyitók, koszorúzások, ünnepségek aktív közreműködésében. Erdélybe, Felvidékre, Délvidékre, vagy Kárpátaljára jár kapcsolatokat építeni, kultúrát közvetíteni. Természetesen otthonát sem feledi, például Szedresen, Tengelicen kiül a faluközpontba a templom mellé, ahol a megszólaltatott tárogató, köré vonzza az embereket. Társasházi szinten sem tétlenkedik. A környezetszépítést virág ültetéssel, szemétszedéssel végzi nem egyszer a környéken lévő hajléktalanokat is bevonva tevékenységébe, hogy aztán ruhával, étellel „fizetve” mutassa meg emberségét. Igazi közösségmozgató ember.
Összefoglalva, mintegy kísérletet téve munkásságának címszavakban történő felsorolására: Volt tanár, népművelő, faluházvezető, rendezvény- és szabadidőszervező. Beszédeket mond, szaval, zenél, énekel, fényképez, határainkon innen és túl; közösségek mozgatója. Lelkesít, buzdít, hagyományokat ápol, magyarságtudatot ébreszt. Szeret szerepelni, szereti, ha mindenki jól érzi magát a társaságában. Bognár Cecil sokrétű talentummal rendelkezik. Ezt a talentumát folyamatos önműveléssel fejlesztette, amit aztán önzetlenül és fáradhatatlanul valamennyiünk életének gazdagítására, szebbé tételére ajánlott fel. Fáradhatatlansága, önzetlen aktivitása még 76 évesen is példát mutat a fiatalabb generációk számára.
Micskó Márk
vezetőedző, szakágvezető
Micskó Márk 9 éve tevékenykedik edzőként a női labdarúgásban Szekszárdon. „B” licenszes képesítése van. Egyébként Dunaújvárosban szerzett főiskolai diplomát üzleti – kommunikációs szakon. A városi női futsall csapat megalapítója, szakmai irányítója. Munkája során az NB-ll-ben a feljutást érő második helyre vezette a csapatot, majd ezt követően a Magyar Kupát is elnyerte a lányokkal. A futsall bajnokság legmagasabb osztályában pedig bajnoki második és harmadik helyezést ért el a csapatával. Mindemellett ragyogó tény, hogy az utánpótlás korosztály U-17-es korcsportjában háromszoros bajnokcsapatot épített fel! 2021-ben kezdődött irányításával Szekszárdon a nagypályás női football. Az NB-ll-ből-annak megnyerése után-, azonnal az első osztályba léphetett a csapat, s a jó szakmai munka, és a hölgyek kiváló hozzáállása azt eredményezte, hogy jövőre is az első osztályban szerepelhetnek! Mivel Micskó Márk szívügyének tekinti az utánpótlás korosztályok felkészítését, megszervezését, ezért figyelemre méltóan jó kapcsolatot ápol Szekszárd környéki iskolákkal, sportegyesületekkel. Ennek egyik eredménye, hogy Szekszárdon a női szakágban az MLSZ kiemelt képzőpontot hozott létre. Így jó lehetőségek nyíltak meg a játékosok képzésére, megtartására városunkban. 
Fentiek alapján kiváló szakmai, szervező és pedagógiai munkája teszik érdemessé a „Közjóért” kitüntető díjra.

2022

Hesz Zoltánné Magyar Máltai Szeretettszolgálat szekszárdi csoportjának vezetője
 
Hesz Zoltánné 2016-ben jelentkezett a Máltai Szeretet Szolgálatnál Szekszárdon, hogy szeretne önkéntes munkával bekapcsolódni a csoport tevékenységébe. Mindenki lehetőséget kap, hogy megismerje az ott folyó munkát és az ott dolgozó embereket. 2017 májusától már tagként tevékenykedett a csoportban. Akkori vezetőjük – Lemle Béláné – halála után vezető nélkül maradtak. A következő évtől Hesz Zoltánné – mint friss nyugdíjas elvállalta ezt a sokrétű, felelősségteljes, de szép munkát.
A csoport fő feladata az idősek, a gyerekeiket egyedül nevelő, a nagycsaládos, a kevés jövedelemből élő embertársaink segítése.
A lakosságtól és pécsi központjuktól, áruházaktól kapott élelemmel, ruházattal, cipőfélével – alkalmanként bútorral – egyéb háztartási cikkekkel való ellátása.
A megyében működő más Máltai csoportokkal együtt részt vesznek egymás rendezvényein.
Hesz Zoltánné kibővítette a támogatási kört a környékbeli falvak különböző szervezeteivel, így rendszeresen ellátják őket is – alkalmanként 10-20-30 zsák ruhaneművel, élelemmel, s amire még szükségük van.
Jó kapcsolatot alakított ki az évek során a városunkban működő más szervezetekkel, csoportokkal – a segítés kölcsönös.
Egy éve városunk egyik idősotthona (Gondviselés Háza Ezüstfenyő Időskorúak Otthona) is a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület fennhatósága alá került. A vezetővel, a dolgozókkal és a gondozottakkal rendszeres és jó a kapcsolat. Heti imaórákat is tartanak.
Hesz Zoltánné számára fontos a jó viszony a csoport tagjaival, más szervezetekkel és azokkal, akikért ezt az önkéntes, segítő munkát végzik.
Mindez az ő szervezésének, példamutató hozzáállásának, sok-sok munkájának az eredménye.
Pecze István trombitaművész, zenetanár, a Szekszárd BIG BAND alapítója és elnöke
 
Pecze István a szekszárdi zenei élet meghatározó egyénisége, a zeneiskola trombitatanára, majd évekig igazgatója, illetve a Szekszárd Big Band alapítója.
Pecze István a Zeneakadémista korában kóstolt bele a Big Band műfajba és rögtön beleszeretett ebbe a fajta muzsikába. Játszhatott a Deák Big Bandben, a Stúdió 11-ben és a Magyar Rádió nemzetközi alkotóműhelyeinek big bandjeiben is.
A Pecze család életében kiemelt szerepe van a zenének, hiszen István mindkét gyermeke zenei pályára lépett, Zsófi énekel, vezényel, zongorázik, Balázs pedig, számos budapesti zenekarban trombitaművészként dolgozik, lép fel. Időnként közös produkcióval is megörvendeztetik a zeneszerető közönséget.
1979-ben érkezett a megyeszékhelyre, a zeneiskolában kezdett el tanítani. Tapasztalataira építve még abban az évben megvalósította álmát: létrehozta a Szekszárd Big Bandet. Az új formáció nemcsak újdonságnak számított a maga nemében, hanem némileg eretnekségnek is. Hiszen ez az amerikai zenei stílus akkoriban nem a kívánatos, hanem inkább csak a megtűrt kategóriába tartozott. Azóta a csapat nemzetközi hírnévre tett szert és sok tehetséges zenészt adott nemcsak az országnak, de a világnak is, miközben Magyarország legrégebben folyamatosan működő nagy jazz zenekara. Fontosnak tartják az utánpótlás nevelését, ezért támogatják a Liszt Ferenc Zeneiskola jazz tanszakának tehetséges növendékeit, és játéklehetőséget biztosítanak nekik a Big Bandben is. Idén adták a 42. éves nagykoncertjüket, de a Big Band, mint a város kiemelt művészeti együttese több városi nagyrendezvényen szórakoztatja ingyenes fellépésekkel a közönséget.
A 2005-ben Tolna Megyei Prima-díjjal kitüntetett, kétszeres arany okleveles együttes kétszer nyerte el a Népművelési Intézet nívódíját.  Tomsits Rudolf Szekszárdi jazzmise címen 1990-ben nagyszerű művet írt és ajánlott a csapatnak és a Liszt Ferenc Pedagógus Kórusnak. A CD-n is megjelent, Szekszárdi Mise című kompozíció a szekszárdi ősbemutató után II. János Pál pápa magyarországi látogatásakor is elhangzott, több tízezernyi hallgatóság előtt a pogányi repülőtéren. Az 1993-as nyugat-európai vendégszereplésen Hollandia, Franciaország és Németország zeneszerető közönsége is megismerkedhetett a művel. A turné legemlékezetesebb előadásai a meppeli katedrálishoz, a strassbourgi székesegyházhoz és az augsburgi dómhoz kötődnek.
Dr Bajor Klára 
bőrgyógyász volt osztályvezető főorvos
1953-ban született Tolnán, ott járt általános iskolába és gimnáziumba is. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen 1977-ben végezett, jó eredménnyel (cum laude). Már ebben az évben el kezdett dolgozni a szekszárdi kórházban, ahonnan 2018 májusában ment nyugdíjba. 1994 szeptemberében nevezték ki osztályvezető főorvosnak, 24 éven keresztül, nyugalomba vonulásáig az volt.  Nagyon szereti a hívatását. A bőrgyógyászatot rendkívül változatos területnek tartja, főleg, hogy kórházban is dolgozott, ambuláns és magánrendelésen is. Munkájában szerepe volt és van a belgyógyászatnak, de a magánrendelésen kozmetológiával is foglalkozott. Kollégái megbecsülték, nagyon szerette a kollektívát, amit a kórház  Balassa-díjjal is elismert. Férje, dr. Winkler László, szülész-nőgyógyász főorvos. 1984–85-ben, két évig Algériában is dolgoztak a férjével. Megismertek egy teljesen más kultúrát, életmódot és nem mellesleg megtanulták a francia nyelvet az angol meg a német mellé.
Dr. Bajor Klára gyermekkora óta hegedül, tagja a Szekszárdi Kamarazenekarnak.
2018-ban Tormay Károly kitüntető címben részesült

Fiáth Szilvia Andrea

 

A Szekszárdon született Fiáth Szilviát gyermekkorától kezdve mindig kutyák vették körül. Később fiatal felnőttként a saját lehetőségei szerint elkezdett kidobott kutyáknak, macskáknak segíteni. Nem családban él, de van 200 szőrös, négylábú gyermeke, akikért erőn felül igyekszik mindent megtenni az anyagi lehetőségek függvényében.
Állatvédelmi munkáját 25 évvel ezelőtt kezdte meg. 1997 nyarán, Szekszárdon csatlakozott egy szerveződéshez, melynek tagjai azt tűzték ki célul, hogy létrehoznak egy állatvédelmi szervezetet, és megpróbálják megmenteni a szekszárdi gyepmesteri telepre került gazdátlan kutyákat az altatástól. A Herman Ottó Országos Állatvédő Szervezet Tolna megyei szervezeteként kiharcolták, hogy minden nap bejárhassanak a szekszárdi gyepmesteri telepre etetni, gondozni a bekerült kutyákat. Az első három évben az önkéntesek az idejükön túl rengeteget áldoztak a saját jövedelmükből a mentett kutyák élelmezésére és oltására. A gyepmesteri telepen megkezdődött a kutyák örökbe adása, és saját erőből kennelek építése is. Az állatvédők áldozatos munkájának köszönhetően 1997 szeptembere óta nem altatják el a kóbor ebeket Szekszárdon.
Fiáth Szilvia 1998 nyarán megalapította a Tm-i Állat és Természetvédő Alapítványt. Azóta az alapítvány elnökeként és a Szekszárdi Kutyamenhely vezetőjeként küzd a városunkban gazdátlanul maradt kutyákért a hét 6 vagy 7 napján, reggeltől estig. Öt éve nem volt szabadságon, minden idejét a kutyamenhelyen vagy a kutyák ellátásával tölti, mert ezen a területen nincs hétvége, nincsenek ünnepek, az állatokat az év minden napján gondozni kell.
A Szekszárdi kutyamenhely a szükséges hatósági engedélyek megszerzésével 22 éve működik a Bogyiszlói úti területen, ahol az idők folyamán felépítettek 105 kutya kennelt.
Az alapítvány a Szekszárdi Kutyamenhely működtetésével Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata helyett, közhasznú tevékenységként közfeladatot lát el. Az alapítvány a megfigyelési idő lejárata után az ebeket ellátja a szükséges oltásokkal, mikrochipppel, ivartalaníttatja őket, majd új otthont keres számukra.
Az alapítvány célja:
A Szekszárdi Kutyamenhely fenntartása, üzemeltetése. (a városban talált gazdátlan állatok – főleg kutyák – mentése, gondozása és új gazdáknál való elhelyezése.)
Közreműködés az állatvédelemmel kapcsolatos feladatok végrehajtásában, az állatvédelmi törvény rendeleteinek betartatása. Közreműködés az országos környezet- és természetvédelmi feladatok ellátásában. Az állattartási kultúra fejlesztése, az állattartóknak az előírások megtartására és a szakmai ismeretek bővítésére való nevelése. Társadalmunknak – elsősorban az ifjúságnak – a természet, különösen az élővilág szeretetére való nevelése.
Kapcsolat a lakossággal:
– Állatbarátok, támogatók, segítők és önkéntesek összefogása (felnőtt nők és férfiak) – 10.000 fő
– Gyermekek, általános és középiskolás diákok (állatvédelmi oktatás és szemléletformálás, önkéntes munka) – 200 fő
– Potenciális örökbe fogadó családok (felnőttek) – évente 350 család
– A megkínzott állatok gazdáinak érdekképviselete, segítségnyújtás, hatósági intézkedések – évente 20-30 eset
Az alapítvány bevételét teljes mértékben az állatok gondozására, állatorvosi kezelésére, ivartalanítására és kennelek, boxok építésére használják fel. A munkák elvégzésében napi szinten öt (3 dolgozó, 2 önkéntes), heti szinten 6-8 ember segédkezik. A pártoló tagok száma meghaladja az 500 főt. Folyamatosan 200-210 kutyáról gondoskodnak a Szekszárdi Kutyamenhelyen. Minden szombaton nyílt napot tartanak, amikor családok és gyerekek látogatnak el az állatotthonba. Ilyenkor a gyerekek megtanulják az állatokkal való helyes bánásmódot. Megismerik az állatok szokásait és viselkedését, megtanulják, hogy az állattartás felelősséggel jár. A nyílt napokon  évente átlagosan 1600 személy keresi fel az állatotthonukat. A menhelyük Facebook oldalán közel 16 ezer barátjuk követi és támogatja a tevékenységüket.
Elismerések: 2001-ben a MÚOSZ Állatvédő Szakosztálya „Az év állatotthona” címet adományozta a szervezetnek. Az alapítvány 2002 óta tagja az RSPCA-nak (Angol Királyi Állatvédő Liga). Kérésükre az alapítvány volt az egyik főszervezője a 2004 februárjában megtartott RSPCA képzésnek, melyen harminc magyar állatvédő szervezet vett részt.
Fiáth Szilvia 2003 nyarán országos népi kezdeményezésen alapuló aláírásgyűjtést indított annak érdekében, hogy az országgyűlés bűncselekménynek minősítse az állatkínzást. A kezdeményezést mintegy 400 ezer magyar ember támogatta aláírásával. 2004. március 8-án az Országgyűlés 284 igen szavazattal, 11 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta a Büntető törvénykönyv azon módosítását, amely bűncselekménynek minősítette az állatkínzást. A törvénymódosítás jelentős részben annak az aláírásgyűjtő kampánynak az eredményeként valósult meg, melyet az alapítvány indított a 2003 év nyarán. Ezért a rendkívül eredményes népi kezdeményezésért 2004 októberében a Magyar Állatorvosi Kamara „Az Év Állatvédelmi Díja 2004.” elismerést adományozta a szervezetnek.
Fiáth Szilvia kezdeményezésére 2005 januárjában megalakult a Petárda STOP Munkacsoport, melyhez 121 civil szervezet csatlakozott. Részben a törekvéseiknek köszönhetően a kormány a szilveszteri időszakra is betiltotta a petárdák használatát, és javaslatot tett a kiszabható szabálysértési bírság összegének 50-ről 100 ezer forintra emelésére.
2007-ben a szervezetük tízévnyi eredményes munkájáért a Tolna Megyei Közgyűlés „Az Év Tolna Megyei Civil Szervezete 2006” különdíjat adományozta az alapítványnak.
2008 augusztusában a Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány három éves szélmalomharcának köszönhetően Dombóváron megszüntették az kutya-róka viadalra szánt rókák  tartását, és az állatviadalnak számító kotorékversenyek szervezését.
2013-ban tevékenységük elismeréseként a Magyar Állat és Természetbarát Szövetségtől megkapták a „Kiváló Állatvédő Szervezet” díjat. 2015-ben az alapítványuk 6 fiatal önkéntessel vehetett részt egy Európai Unió által támogatott 12 napos szakmai képzésen Angliában, ahol jelentős szakmai és gyakorlati tapasztalatot szereztek az állatvédelem területén. 2016-ban Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatával folytatott tárgyalások után sikerült elérniük, hogy olyan állattartási rendelet születhessen Szekszárdon, mely a felelős állattartók számára is elfogadható és nem alkotmánysértő. A szervezet 2018-ban a Bayer Hungária Kft. Foresto támogatói szavazásán 1 millió forintot kapott ivartalanításra.
Fiáth Szilvia 2021 szeptemberében elindított egy nagyon sikeres adománygyűjtési projektet, melynek során szigetelt, szendvicspanel kutyaházakra gyűjtöttek adományokat. Az akciót az Önkormányzat Kultúra, Civil szervezetek, Városmarketing Bizottsága is támogatta, amiben több mint ezer magánszemély, illetve néhány cég vett részt. A gyűjtés végén 105 db speciális kutyaházat sikerült vásárolni a gondozott kutyáknak 7,5 millió forint értékben. 2021 decemberében a Kermann Zrt. karácsonyi pályázatán nagyon sok munkával, 1. helyet szerzett az alapítvány, mely 1 millió Ft támogatást jelentett az ebeknek.
Fiáth Szilvia és maroknyi csapata 25 éve működtetik a Szekszárdi Kutyamenhelyet, a tevékenységük során közel 5.000 kutyáról gondoskodtak, mintegy ötszáz cicát mentettek meg, és juttattak gazdához, valamint közel 200 védett madár elhelyezését oldották meg.
Egy időben átlagosan 200-210 kutyáról gondoskodnak a menhelyükön. Évente átlagosan 160-240 új kutyát fogadnak be, és 100-160 védencüknek találnak új otthont.
Csuhaj Tünde iparművész
Csuhaj Tünde tojásdíszítő 1954. július 16-én született Tamásiban, gyermekkorát Bonyhádon töltötte, majd családjával évtizedek óta Szekszárdon él. A Pécsi Művészeti Gimnáziumban érettségizett kerámia szakon, mestere Rétfalvi Sándor szobrászművész volt. Dolgozott a szekszárdi kerámia üzemben, majd bedolgozó volt a Decsi Háziipari Szövetkezetnél, ahol sárközi tojásokat festett.
Ezt követően kísérletezte ki egyéni tojásdíszítő technikáját, a plasztikus maratást, amelyet világszínvonalon művel. 1990-től vesz részt a nagy európai tojáskiállításokon és fesztiválokon, ahol több alkalommal nyert I. díjat. Az első kölni kiállítás után sok meghívást kapott hasonló tojásfesztiválokra, Németországba (Köln, Heidelberg, Dormagen Zons, Drezda), Hollandiába (Noordwijkerhout), Franciaországba (Compiégne), Svájcba (Bem, Nyon), Ausztriába (Traun), Olaszországba (Tortona). Európa nyugati felén nagy hagyományai vannak a húsvét előtt megrendezett tojás kiállításoknak, s ezeken megjelennek a legnagyobb tojásgyűjtők is a sok ezer látogató mellett.
1990-ben készült róla egy portréfilm „Tojáshímző” címmel Ágoston Gábor rendezésében, amelyet a Magyar Televízió több alkalommal vetített. A TolnaTáj TV több alkalommal készített vele riportfilmet, férjével, Szatmári Juhos László szobrászművésszel közösen, és 2021-ben önállóan is. 2005-ben szerepelt a Szekszárdról készült Főtér című műsorban is. 2021. évben az AFP Francia Hírügynökség is készített riportot vele, amely eljutott a Föld szinte minden országába. Munkásságát külföldön talán jobban ismerik és elismerik, mint itthon. Ennek oka egyrészt talán az, hogy itthon nincs olyan hagyománya ennek a tevékenységnek, mint a kiállításokat rendező egyéb európai országokban, másrészt erre a meglehetősen munkaigényes alkotásra nincs potenciális vásárlóközönség, nálunk csak kevés gyűjtő van. Érdemes lenne alkotásaiból egy állandó kiállítást létrehozni.
2010-ben – egyedüli magyarként – meghívást kapott az USA-ban székelő Nemzetközi Tojásdíszítő Egyesületbe. A 2012. évi naptárukba bekerült néhány alkotása is.
Díjai külföldön:
2000      Noordwijkerhout (Hollandia) I. díj
2001      Noordwijkerhout (Hollandia) I. díj
                2003      Compiégne (Franciaország) I. díj
Díjai itthon:
                1983      KISZ Képzőművészeti Ösztöndíj
                2015      Tolna Megyei Művészetért plakett
                2019      Honismereti Emléklap
Csuhaj Tünde egyedülálló tojásdíszítői munkássága Szekszárd jó hírét viszi a világban a nyugati tojáskiállításokon történő részvétellel, a TolnaArt- Tolna Megyei Művészeti Oldalakon, utóbbi időben a közösségi médiában történő megjelenéssel, munkái iparművészeti remekek, amelyek ámulatba ejtik az alkotások nézőit.

2021

Dr. Gesztesi EnikőDr Gesztesi Eniko.jpg
történelem–latin–ógörög tanár,
Tolna Megyei Egyed Antal Egyesület elnöke
 
1966-ban született Szekszárdon, 1980-ban kezdte a Szilády Áron Gimnáziumot Kiskunhalason. Itt szerette meg a latint, és jelentkezett a JATE történelem-latin szakára, ahol bekapcsolódott a tudományos munkába, és évekig demonstátorként, majd 1 évig tanársegédként dolgozott. Ott publikált először. A történelem – latin szak és az ógörög speciális képzés elvégzése után az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészkarán,   annak   az   ógörög   tanszékén   folytatta   tanulmányait,   ahol   1993-ban kitüntetéses diplomát szerzett.
Közoktatási vezetőképző szakvizsgával, illetve tudományos fokozattal, PhD végzettséggel is rendelkezik. Mindezek után felsőoktatási érdeméremmel tüntették ki.
Munkahelye 1990-től a Szekszárdi Garay János Gimnázium lett, ahol történelem–latin–ógörög tanárként dolgozik azóta is, egyúttal mentor, szaktanácsadó és munkaközösség-vezető. Tanári pályáján kiemelt figyelmet fordít a szülőföld történetének tanítására és kutatására, amibe bevonja tanítványait is. Figyelemre méltó eredményeket ért el a helytörténeti szakkör tagjaival. Diákjai rendre kiemelkedően szerepelnek az országos tanulmányi versenyeken, legyen az latin nyelv, avagy történelem. 2005-ben doktori disszertációt írt.
1993-tól 2008-ig a történelem munkaközösség vezetője volt, a 2004/2005-ös tanévtől a nyelvi munkaközösséget is irányítja.
       Rendszeresen tart tudományos és ismeretterjesztő előadásokat, rendszeresen jelennek meg publikációi (30 tudományos és módszertani cikk, könyvrészlet stb.), s szabad idejében is igyekszik sok időt tölteni a tanítványaival. Mentorként és bírálóként tevékenykedik a Kutató Diákok Mozgalmában is (helytörténeti dolgozatokat bírál), s maga is készített már fel gyerekeket TUDOK versenyre. Ugyanakkor a TUDOK 2014 februárjában Szekszárdon megrendezett TUDOK országos társadalomtudományi szekciójában a helytörténetben elnökölt is. Folyamatosan kutat is, rendszeresen ad elő (az indoeurópai nyelvekről, az antik gyorsírásról, a görög történetírásról, stb.).
       2008-ban szakértő lett szaktárgyi oktatás (történelem, latin nyelv) és tanügyigazgatás terén, illetve érettségivizsga-elnöki megbízást kapott. A 2009/2010-es tanévben két tankönyv bírálatában is részt vett.  2012. április 1-től május 31-ig részt vett a latin kerettanterv írásában, a három fős bizottság tagjaként. 2015. január óta mesterpedagógus, és történelem szaktanácsadói feladatokat lát el Tolna megyében (rendszeresen tart előadásokat: honismeret tanítása, érettségi változások, stb.) E munka során folyamatosan segíti a kollégáit, járja Tolna megyét, de több munkát kapott már Somogy megyében is.
      2014 tavaszától 2015 júliusáig részt vett egy TÁMOP támogatású projektben, ahol latin tanárhallgatók számára készített módszertani E-tankönyvet hat kollégával együtt. A Workshop a latintanár-képzés megújításáért címmel folyt, s 2015 novemberében meg is jelent LEHETŐSÉGEK címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében a könyv. 2018-ban a „Szekszárd, ahol élünk” című könyvhöz készített újfajta módszerekkel honismereti munkát segítő munkafüzetet. 
       Az évek során sok kimagasló eredményhez jutottak a tanítványai latin nyelvből és történelemből különböző országos és nemzetközi megmérettetéseken egyaránt. Latin nyelvből 25-szor, történelemből 17-szer voltak a tanítványai az első 30 helyezett között (döntő forduló) az elmúlt évek OKTV versenyein, latinból 14-szer, történelemből 3-szor az első 10 helyezett között végeztek. 15 tanítványa jutott ki az arpinói Cicero-versenyre, képviselve a nemzetközi versenyen a magyar csapatot, kétszer volt a magyar csapat kísérőtanára. Az Ábel Jenő Országos Latin Tanulmányi Versenyen 22 tanítványát díjazták (mellette számosan lettek első fokú dicséretesek, illetve dicséretesek). Tanítványai számos nyelvvizsgát szereztek, és több emelt szintű vizsgát tettek le az évek során. A legszebb eredményt a 2004/2005-ös tanév végén érte el egy tanítványa, aki 1. helyezett lett a latin nyelvi OKTV versenyen. Mindemellett 2011 májusában az Ábel Jenő Versenyen, annak minores kategóriájában első lett egy diákja. Történelemből is többször, több versenyen voltak a legjobbak között a tanítványai az OKTV-n , s emellett még a Savaria Országos Történelem Versenyen is nagyon sokszor jutottak döntőbe  diákjai. 2011-ben, illetve 2013-ban meg is nyerte két tanítványa a versenyt. A Nemzeti Tankönyvkiadó Országos Történelem versenyén egy 10. évfolyamos csapata megnyerte a versenyt. Kiemelkedő eredménynek tartja, hogy a TUDOK Országos Konferencián a 2014/2015-ös tanévben egy tanítványa nagydíjas díjas lett a történelem szekcióban, ezzel 20 pontot szerzett a felvételi vizsgákon. Felkészítő tanári munkája összegzése: 1986 és 2013 között az OKTV versenyek pontozása nyomán az OFI által készített tanári eredménylistán latinból a 3., történelemből a 17. helyen végezett.
       A tehetséggondozás mellett igen fontosnak tartja a felzárkóztatást és az osztályfőnöki munkát is.  24 éve dolgozik az intézményben, ezalatt mindig segítette a felzárkóztató munkát, történelmi vagy honismereti szakkört vezetett, már hat osztályt leérettségiztetett osztályfőnökként. Útravaló pályázatban mentortanári feladatot látott el három éven át, a pályázat elkészítésével segítette egyik tanítványát.
       2004-ben munkahelye a Garay emlékéremmel tüntette ki. A város eddig szinte minden évben jutalomban részesítette a tehetséggondozó munkája elismeréseként /Mecénás Díj – országos 1-3. helyezésért/. A megyei első helyezésekért minden évben jutalmat kapott diákjai teljesítménye nyomán (Talentum-díj). A különböző versenyeken elért eredmények alapján a latin nyelvi OKTV bizottság döntése szerint először 2004-ben, majd 2005-ben is megkaphatta az év szakmai kitüntetését, az Oktatási Minisztérium és az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont közös díját. A Magyar Ókortudományi Társaság 2011 májusában eddigi tehetséggondozó munkájáért Faludi Szilárd-díjban részesítette. 2013. június 13-án a Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, Dr. Puskás Imre a fiatal tehetségek tevékenységének ösztönzése terén végzett munkája elismeréséül Létay Menyhért-díj elismerő címet alapított, amit elsőként ő kapott meg a történelem tantárgy terén végzett munkája elismeréséül (2013), majd 2019-ben másodszor is Létay-díjas lett. Legbüszkébb a Bonis Bona – A nemzet tehetségeiért Díj 2015 nevű díjra, ahol kiváló versenyfelkészítő díjban részesült. Folyamatos pályázatírói munkájával nagyban segíti az iskola működését.
Magát sokoldalú személyiségnek tartom, nyitott a kihívásokra. Mint látható, az iskolai élet szinte minden tanári jellegű területén dolgozott (tanár, osztályfőnök, munkaközösség-vezető). Szereti az új feladatokat, igazi szervezőnek tartja magát.
A 2015/2016-os tanévben egy pályázatot (1 800 000 Ft) nyert az iskolának.
2014 nyarán részt vett az IKT szaktanácsadó felkészítése a digitális kompetencia-fejlesztés támogatásához (középiskola) című akkreditált pedagógus-továbbképzési programon, így IKT szaktanácsadó lett. Mindemellett az elkövetkező években szeretné folytatni a kutatói, publikációs és előadói munkáját, s megérdemelten kutatótanári minősítést szerezni.
       Tagként, illetve elnökként (8 éve) vesz részt a Tolna Megyei Honismereti Egyesület munkájában. Az egyesület nagy szakértelemmel állítja össze évek óta az általános iskolások számára a Szekszárd Város Napi vetélkedő feladatait.
A Tolna megyei Széchenyi Kör diáktagozatának elnöki tisztét is évekig ellátta. Az országos szervezetek közül hosszú évek óta tagja a Történelemtanárok Egyletének és az Ókortudományi Társaságnak. Az országos Széchenyi Kör 2011-ben kitűntette.
Gáti LászlóGáti L.jpg
Tánczenész zongorista, korrepetitor
 
Gáti László 1962. március 29-én született Szekszárdon. 1980-ban a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Hét éves kora óta tanult zenét. 10 évet zongorázott, tanult klasszikus összhangzat-tant és a zeneszerzés alapjaival is foglalkozott. 20 éves korában kezdte el magán-ének tanulmányait klasszikus szakon. I0 évet énekelt a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában. 1985-ben, 23 évesen „C” kategóriás előadóművészi működési engedélyt szerzett, mint tánczenész zongorista. 1984-tól 15 éven keresztül dolgozott zenészként főállásban Szekszárd több, akkor még működő vendéglátó egységében, mint például a Dózsa Söröző, Sió csárda, Kispipa étterem, Krokodil vendéglő és végül a Gasztrolux étterem voltak az állomásai több helyi és környékbeli zenekarban többféle stílust képviselve. Tagia volt a legendás Szinkron együttesnek is. Pályafutása alatt számtalan bálon, esküvőn, iskolai, óvodai és céges rendezvényen szerepelt. Közel három évtizede 1993. óta hazánkban és nemzetközi szinten is elismert hagyományőrző csoport a Szekszárdi Bartina Néptánc Közhasznú Egyesület munkatársa, zongora-kísérői korrepetítorként. A zene szeretete mellett a természet tisztelete is fontos számára, szabadidejében sportolni szeret.
Gáti László a pandémiás helyzetben 2020. áprilisában a legnagyobb közösségi oldalon otthonából kezdett online zenét szolgáltatni. Kezdetben csupán kedvtelésből tette ezt, de nagyon gyorsan kiderült, hogy az emberek ezt nagyon szeretik, érdeklődnek iránta és minden nap várják a bejelentkezését, a zenés estéket. Rövid időn belül nem csak a saját szórakoztatása érdekében zenélt esténként, hanem az ismerősei kérésére is. Pár hét leforgása alatt az otthoni zenélés, kívánságműsorrá alakult, majd egy új közösség kialakulásának alapjait is megformálta. Kezdetben heti 1- 2 alkalommal jelentkezett be zenés kívánságműsorral, majd 2020. szeptembere óta a közösség igényei és életvitelében bekövetkezett változáshoz igazodva pontos menetrend szerint folytak a műsorok. Hetente szerda és szombati napokon este 20:30 órától 22:00 óráig tartottak a zenés estek, majd a nagy érdeklődés miatt fél órával meghosszabbított műsoridővel a már említett napokon 21-23 óráig. Az otthoni elszigetelődés és betegség, a karantén idején sok embernek és családnak volt kizárólagos szórakozási lehetősége Gáti László ingyenes esti kívánságműsorai. A résztvevők nem csak zenéjét hallgathatták, de erőt is meríthettek pozitív életszemléletéből. Saját példája szolgált megerősítésként mindenki számára, hogy a nehézségek ellenére is tovább lehet menni, az életünket élni kell. A kívánságműsorok rendszeressége és híre országossá nőtte ki magát, sőt a világ számos pontjáról írnak, üzennek és hallgatják, nézik a műsorokat. Felvidékről, Erdélyből, Nyugat- Európából, de a tengerentúl számos pontjáról is rendszeresen jelentkeznek be határokon túl élő emberek és családok (alkalmanként 300-800 fő). A műsoroknak köszönhetően a résztvevők megismerték egymást és létrehoztak egy a Gáti Laci kedvelők csoportja elnevezésű közösséget. Tagjaik Gáti László zenéjének és személyes példamutatásának köszönhetően nem csak saját nehézségeikkel tudtak megküzdeni, de mások problémáira is igyekeznek megoldást találni. Szerveztek már gyűjtést is megélhetési nehézséggel küszködő embertársuk javára és a jövőre nézve terveznek közösséget összekovácsoló zenés, kulturális programokat is a járványügyi helyzetnek és lehetőségeknek megfelelően. Gáti László évszázadunk egyik legnehezebb időszakában önzetlen, kitartó, magas szakmai és technikai színvonalon végzett előadó művészi munkájával hozzájárult egy új közösség kialakulásához, továbbá a rendkívüli vírushelyzet idején kialakult társadalmi problémákra adott válaszként segítette a kultúra hozzáférését embertársai részére.
Parrag Katalin ErzsébetParrag K.jpg
nyugalmazott igazgató (Baka István Ált. Iskola)
 
 
Gyógyszerésznek készült, de nem sokkal a diploma előtt váltott, pedagógus lett.
1981 óta dolgozik pedagógusként.  Egy évig dolgozott óvodában, egy évet tanított Őcsényben. Munka mellett szerzett tanári diplomát. 1983-tól, az akkori V. sz. Általános Iskola, ma Szekszárdi Baka István Általános Iskola indulásától tagja volt a tantestületnek.
A majdnem gyógyszerésznek a kémia bizonyára könnyen ment, de mellette vállalt még két szakot, a matematikát és a fizikát. Aztán évtizedeken át sok ezer diák fejébe juttatta a három reáltudományt. Segítette ezt a munkát az emberekbe, gyermekekbe vetett hite. A nyolcvanas, kilencvenes években sokat volt óra után is együtt a tanulókkal. A gyerekek délután is szívesen ott maradtak az iskolában, voltak szakkörök, korrepetálás, felkészítés a középiskolára. Ilyenkor nem volt feleltetés, osztályzás, mégis okosabb, több lett ettől sok diák.
1998-tól 15 évig igazgatóhelyettesként végezte munkáját. 2013-ban 1 évre megbízást kapott az intézmény vezetésére, majd 2014-ben sikeresen pályázott az igazgatói tisztségre. 2021. évi nyugdíjba vonulásáig ezt a feladatot látta el. Igazgatói munkája során fontosnak tartotta, hogy a tantestületet megerősítse és erkölcsileg támogassa abban a tudatban, hogy mindazon pedagógus értékes tagja a tantestületnek, akit szakmai tudása, képessége, kompetenciája vezérel, aki kész megújulni a gyermekekért. Igazgatóként, pedagógusként célja volt, hogy a gyermekek szellemileg, testileg és lelkileg épüljenek, fejlődjenek. A tantervi elvárásokon túl olyan alapokat kapjanak, hogy további tanulmányaik, felnőtt életük során felelősséggel tudjanak élni a világban. Ehhez fejleszteni kell tájékozódó képességüket, kommunikációs készségeiket, a rendszerben gondolkodás képességét, fel kell kelteni kíváncsiságukat, segíteni kell megőrizni gyermeki igazságérzetüket. A célokhoz közelítés során sok feladat hárul a gyerekre, a pedagógusra, az egész tantestületre. A megvalósítás érdekében partnerként dolgozott együtt nemcsak a tantestülettel, de a szülőkkel és minden segítő szándékú szervezettel, egyénnel. Vezetése alatt az iskola jó hírnévre tett szert. Emelkedett a tanulólétszám, javult a diákok tanulmányi eredménye, csökkent a bukások száma.
Az eltelt évtizedek szép pillanatai közül kiemeli azt, amikor országos döntőbe került két diákjával kémia tantárgyból, és annak örül még nagyon, hogy sok tanítványa választotta később a vegyészpályát, és mérnökök is vannak közöttük.
Szabóné Kiss ErzsébetSzabóné k E.jpg
nyugalmazott iskolaigazgató TMSZC Bezerédj István Technikum
 
 
1956. október 14-én született Pakson, a Pécsi Tanárképző Főiskola orosz-pedagógia szakán szerezte diplomáját 1979-ben. Első munkahelye 1979-tól 1984-ig a nagydorogi Körzeti Általános Iskola volt. Házasságkötés révén került Szekszárdra 1984-ben. Szekszárdon az V. Számú Általános Iskolában folytatta tanári, osztályfőnöki tevékenységét, mellette a nyelvi munkaközösség vezetője volt hét éven keresztül, valamint támogatta a Diákönkormányzat munkáját is. 1998-tól 2003-ig az iskola intézményvezetőjeként dolgozott. Pályája során folyamatosan képezte magát. 1997-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán angol nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1999-ben részt vett a TIT Szövetség és a Somogy megyei TIT által szervezett 30 órás alapképzésen, mellyel jogosultságot szerzett az ELC angol nyelvvizsgára felkészítésre és vizsgáztatásra. A szekszárdi Tanítóképző Főiskola angol szakos hallgatóit mentorként segítette tanítási gyakorlataikon. 2000-ben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen közoktatási vezetőként diplomázott.
Szabóné Kiss Erzsébet 2004 óta erősíti a mai Tolna Megyei SZC Bezerédj István Technikumának oktatói csapatát. 2009-ben az igazgatóhelyettesi feladatok ellátására kapott felkérést, 2014-tól az igazgatói feladatokat látja el az intézményben. Igazgatói pályázatában célul tűzte ki, hogy az általa vezetett iskola egy olyan hely legyen, ahol jó diáknak lenni, ahol szívesen dolgoznak a tanárok, az adminisztratív és technikai dolgozók, ahol minden lehetőség adott arra, hogy a tanulók a legsokoldalúbb fejlesztést kapják. Felelősségteljes munkát várt el a kollégáktól mind a tanórákon, mind a nevelői munkában, ehhez pedig igyekezett a feltételeket is megteremteni. Az általa vezetett iskolában mind a személyi, mind a tárgyi feltételek adottak ahhoz, hogy a szakma korszerű elméleti és gyakorlati ismereteivel könnyen konvertálható szaktudással és jó munkakultúrával rendelkező szakembereket képezzenek a gazdaság igényei szerint.
Kiemelt figyelmet fordított a kivételesen tehetséges diákokra és felkarolta a tanulási nehézséggel küzdő tanulókat, a rászoruló gyermekek segítését pedig mindig elsődleges feladatai közé sorolta. A tantestületek meghatározó, módszertanilag kiteljesedett tanáregyénisége volt, kinek derűs személyisége, szakmai tudása, szervezőmunkája színesebbé tette az iskolai hétköznapokat. A pozitív szemléletű, emberi értékeket közvetítő, kiváló pedagógus kivívta kollégái és tanítványai elismerését. Egy oktatási-nevelési intézmény vezetésére vállalkozni mindig nagy kihívás, ő rendelkezett a helytálláshoz szükséges képességekkel, munkája során igyekezett megfelelni a társadalmi, gazdasági elvárásoknak a szülők és a tanulók, s nem utolsó sorban a fenntartó és a kollégák igényeinek is. A hétköznapok zökkenőmentes lebonyolításához nagymértékben hozzájárult mindenre kiterjedő figyelmével, alaposságával. Az elmúlt évek alatt megszámlálhatatlanul sokszor fordultak hozzá segítségért, tanácsért szülők, gyerekek és kollégák, és ő minden problémára igyekezett megtalálni a lehető legjobb megoldást. Szabóné Kiss Erzsébet mögött 41 év szakmai és 17 év vezetői tapasztalat áll. Szívügye volt az iskola, az oktatás, teljes odaadással, fáradhatatlanul dolgozott a gyermekekért. Hatalmas, már már hihetetlen munkabírással, kimeríthetetlen erővel, bátran, meghátrálás nélkül végezte nemzedékeken átívelő munkáját. Hosszú, sikeres, tartalmas életpályáját a színesség, sokrétűség, dinamizmus, pontosságra és tökéletességre való törekvés, az iskoláért, a közösségért tenni akarás jellemezte. Végigjárta ezt a pályát, minden útvesztőjét, megízlelte minden édességét és keserűségét. Példamutató tettei mögött nagy szakmai tudás, pedagógiai tapasztalat és emberi bölcsesség húzódik.
Szatmári Juhos LászlóSzatmári J L.jpg
szobrászművész
 
Juhos László 1947. július 27-én született Szatmárnémetiben (Románia), kézműves szülők gyermekeként. 1968-1971 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán, majd 1972-1975 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. Mestere Lövith Egon Márk (Kolozsvár) és Mikus Sándor (Budapest) voltak. Az elszakított erdélyi országrészből a művészek első hullámával érkezett az anyaországba, 1971 óta Magyarországon, Szekszárdon él. Első munkakönyvi bejegyzése szerint díszműkovács és grafikus a Dunai Vasműben, majd volt klubkönyvtár vezető Rácalmáson, rajztanár Bogyiszlón. Dolgozott a Csatári Kerámiaüzemben vezetőként, a bonyhádi művelődési házban, majd ismét Szekszárdon az Úttörőházban, ezt követően szabadfoglalkozású művészként próbált megélni. Később vette fel a Szatmári művész-előnevet. 1993-ban szekszárdi műhelyében létrehozta és 15 éven át működtette a viaszveszejtéses technikán alapuló Forma Symposion Szobrász Művésztelepet, amelyen nyaranta két hónapon át számos magyar és külföldi művésznek biztosított alkotási lehetőséget, anyagot, öntési lehetőséget, szakmai konzultációt, de emellett szállást és teljes ellátást is. A Forma Symposion a magyarországi művésztelep mozgalom fontos bázisává vált. A szekszárdi műhely az ezredvég, az ezredforduló időszakának szobrászatát kvalitásos, karakteresen jellemző vonásokkal felruházott munkákkal gazdagította. A jelentős energiákat felemésztő, a kortársak munkásságát gyarapító Forma Symposion szervezés- és vezetés mellett Szatmári Juhos László felépítette önálló életművét is, amelyben a megrendelésre készített, köztérre állított vagy középületben elhelyezett monumentális kompozíciók mellett a hagyományos, de pontosan nehezen kategorizálható műforma, a kisplasztika vált központi jelentőségű alkotássá.  Ám míg az emlékművek, az emlékszobrok, a portrék, a díszítő jellegű kompozíciók és a díszkutak körében – amelyek főként dunántúli településeken, kiemelten Tolna megyében, azon belül is Szekszárdon leltek végleges otthonra 1977-től napjainkig – nagy anyag- és technika-változatosságra (kerámia, fa, réz, műkő és bronz megmunkálására) lelhetünk.  A kisplasztikák szinte kizárólag a bronzöntő technika alkalmazásával születtek meg. Szatmári Juhos László állandóan alkot, gondolatban vagy papíron szinte a nap 24 órájában készülnek rajzai, szoborvázlatai, könyvillusztrációi. Kimeríthetetlen a kreativitása. Felmerül egy ötlet, s azonnal 15-20 rajza készül el lehetséges megoldásként. A kezdetekben jelentős volt festői munkássága is, majd a 2000-es évektől ezek ismét nagyobb hangsúlyt kaptak munkásságában. Az általa illusztrált könyvek száma több tízre tehető (Kis Pál István, Szabadi Mihály, Wessely Gábor könyvei, „Költőket, s borokat kóstolgatok” c. és Kézjegy antológia), de Wessely Gáborral közösen (rajz-vers párosításban) két könyvük is megjelent. Rajzolt borcímkéket. Szobrain, rajzain, festményein is megjelenik a csak rá jellemző fanyar humor, a vérbő életigenlés. 1976-tól tagja az országos szakmai szervezeteknek, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, majd 2002-től az MKISZ-nek és a MAOE-nak (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete). Munkásságáról megjelent egy – feleségével, Csuhaj Tünde tojásdíszítővel közös – művészeti album, valamint „Bor-mámor” címmel egy grafikai mappa.
Szekszárdi Fősővárosi körSzdi Fosovarosi.jpg
civil egyesület
 
 
A 2015-ben alakult Szekszárdi Fősővárosi kör az 1870-es években alakult „Fősővárosi olvasókör” alapjaira építkezik és részben annak hagyományait kívánja feleleveníteni. A fősővárosi lokálpatrióták gondolták, hogy jó lenne újraéleszteni a fősővárosi hagyományokat, életet lehelni ebbe a városrészbe is. Ennek megfelelően az egyesület tagjai többek között rendezvényeket és ünnepségeket szerveznek lakókörnyezetüknek és az idelátogatóknak.
Céljuk, hogy a tagok és az érdeklődők minél jobban megismerjék szűkebb környezetüket, vagyis a Felsővárost, illetve szomszédaikat. Célkitűzésük, hogy segítsék a városrészben élő alkotókat és az ott működő borászatokat, melyek szívvel-lélekkel dolgoznak napi szinten a „Fősővárosért”.
Az egyesület a városrész hagyományainak megőrzésében is részt kíván venni, lehetőséget biztosítanak az időseknek, hogy meséljenek a múltunkról, helyi hagyományokról, elveszett népi életünk részleteiről. Mindezt azzal a céllal, hogy tudásukat átadják a fiatalabb generációknak.
Fősőváros Szekszárd ékköve, az ősi városrész. Sok-sok alkotó, művész, író és festő választotta már ihlete székhelyéül, gyönyörű épületek, festmények és versek születtek itt. Alkotóik: Petrits család, Karácsonyi pince, Kővári Pince, Borfaragó Pince, Német Kata festő, Varga Veronika festő, Halász Béla festő, Koleszár Csaba keramikus, Frankos Borház, Tringa borpince. Látványosságaik: Régi vármegye háza, Babits ház, Mészöly ház, Református templom, Kápolna tér, Remete csurgó, Bati kereszt kilátó.
2015 óta minden év szeptember első hétvégéjén kerül megszervezésre sok pozitív visszajelzéssel a Nyárbúcsúztató Fősővárosi Búcsú a Kápolna téren. Fősővárosi kézművesek, őstermelők, borászok kínálják szépséges és finom portékáikat. Gyerekeknek van körhinta, céllövölde. Délutáni programként kulturális programmal, tombolával várják a vendégeket. Baráti társaságoknak hirdetnek főzőversenyt, levezetésként pedig egy kis közös énekléssel zárnak. Évről évre egyre több a vendég nemcsak a városból, hanem vidékről is. A fősővárosi búcsú valamikor igen népszerű volt, de aztán eltűnt. E régi hagyományt szerették volna újraéleszteni, a közösséget építeni, e gondolat mentén szervezik meg újra és újra.
A másik fő programjuk 2016 óta minden évben február hónapban a Télűző Kiszebáb égetés a Kápolna téren. Ez szintén egy régi népi hagyomány, amit Szekszárdon ők kezdtek el, de az idei évben már megszervezték mások is. Az eseményt a Mérey utcai ovisokkal szervezik közösen. A kör hozza a bábut, a tűzre valót, az ovisok pedig a műsort. Fősővárosi borászok felajánlásával finom forralt bort is kínálnak a fázósaknak, gyerekeknek pedig forró teát és zsíros kenyeret.
2019 decemberében a fősővárosi borászok felajánlásával szerveztek borárverést és adománygyűjtést a gázrobbanás károsultjainak, amelynek eredményeként 300.000.-Ft gyűlt össze. Erre nagyon büszkék, úgy gondolják jó célt szolgáltak, érezték a támogatást, jó érzés volt adni. A fő programjaikon kívül minden évben részt vesznek a város által szervezett rendezvényeken, mint a szemétszedés, faültetés, Szent László nap, a Megyeházán Mikulás nap.
Saját közösségük építése érdekében tavasszal és ősszel az egyesületi házban közösségépítő esteket szerveznek, szalonnasütés, pörköltfőzés, borozgatás mellett beszélgetnek.
Minden évben december elején karácsonyfát állítanak fel a Kápolna téren, amelyre a díszeket gyerekek teszik fel a Fősővárosi családok segítségével. Tervezik egy Fősővárosról szóló, annak múltját és hagyományait bemutató könyv kiadását. Ehhez most folyik az anyaggyűjtés az idősek felkeresésével. Hála nekik, a Fősővárosban újra van élet, az emberek – nemcsak fősővárosiak – szívesen vesznek részt a programjaikon.

2020

Bacs Józsefné

Bacs Józsefné már a családja negyedik generációs képviselője, aki Szekszárdon él és dolgozik. Munkahelyei a Szekszárdi Nyomda, az Úttörőház, a Lakáskarbantartó Szövetkezet, a Gyógypedagógiai Intézet (szakoktató Paradicsompuszta) és a Szent László Szakképző Intézet voltak. Tíz évig egyéni vállalkozóként (kereskedő) dolgozott, majd 2013-tól nyugdíjas. Iskolás korától kezdve, mindig tevékenyen részt vállalt az iskoláját, munkahelyét, szűkebb-tágabb szekszárdi környezetét építő-szépítő társadalmi munkákban, közösségi összefogásban. Munkaidején és feladatkörein kívül is sokat foglalkozott a gyerekek, fiatalok nevelésével, tanításával a szakköri foglalkozásokon. Pártfogó csoportvezetője volt börtönviselt munkásoknak. A családjától elvéve időt áldozott az elesett, fogyatékos – gyakran szülő nélküli – gyerekekkel való foglalkozásra, megsegítésükre. Rendszeresen szervezett részükre gyűjtéseket.

Számos helybeli szervezetet, rendezvényt is támogat anyagilag. Legutóbb (2019) egy festménye árverésén kapott összeggel támogatott egy súlyos balesetet szenvedett fiatal fotóst. Rendszeresen adományoz a Szekszárdi Református Gyülekezet jótékonysági akcióin. Figyelmet fordít a nyugdíjas korosztályra is. Minden segítséget megadva az időseknek rendszeresen szervez kulturális programokat a részükre.

Bacs Józsefné 2005-ben, ötven évesen kezdett a festészettel foglalkozni. A sok közös festés és számos alkotótáboros beszélgetés során szembesült azzal, hogy az amatőr művészeknek alig van lehetőségük az alkotásaik bemutatására. 2010-ben az Ady Endre Szakképző Iskola vezetőségének engedélyével megkezdte a kiállítások rendezését a „Porta Galériában”. Eleinte az intézmény ügyes kezű dolgozói, kreatív tanárai és a diákok kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. Fotósok, gyöngyfűzők, ékszerkészítők, fafaragók, hímzők, textilmunkák készítőit ismerhette meg a galérián naponta többször közlekedő diákság és az iskola dolgozói. Az iparitanulók mesterremekei és a diákok készítette fotók is itt lettek kiállítva. A Népújságban megjelentetett hirdetések pedig az „utca emberét” is behozták és egyre többen vettek részt a műsoros megnyitókon.

2013-ban a Porta Galéria, „Székely Galériává” nemesült. Ennek a galériának lett a rendszeres és önzetlen gondozója. Havonta más-más amatőr alkotónak rendezett, rendez, szervez kiállítást, megadva az első bemutatkozás lehetőségét is.  2019 végéig a közel száz alkalom során a képzőművészet, a kézművesség szinte minden ágát képviselő egyéni és csoportos kiállítások kaptak teret. De láthatók voltak különleges hobbik tárgyai és gyűjtemények is. Jól működik a galéria, ezt az is mutatja, hogy az amatőrök mellett a végzett művészek is szívesen fogadták Bacs Józsefné felkérését egy-egy kiállításra. (többek közt Cs. Vasvári Ibolya, Decsi Kiss János) A megnyitásra felkért személyek nívós és közérthető méltatásai egyre több érdeklődőt vonzottak az iskola falai közé.

A megnyitók lehetőséget és alkalmat adtak, adnak az irodalom és a zene művelőinek is. Az iskola diákjai mellett a szekszárdi dolgozó vagy nyugdíjas műkedvelők is bemutatkozhatnak. Az, hogy mára ez a galéria a szekszárdi és a megyében tevékenykedő számos alkotónak bemutatkozó tere  lett, az Bacs Józsefné önzetlen, kitartó és alázatos munkálkodásának köszönhető, aki saját anyagi javaiból fedezi a kiállítások rendezésének költségeit és megtisztel minden kiállítót és szereplőt valami figyelmességgel.

Balogh Jenő
festőművész
 
  
Balogh Jenő Szekszárdon született.
Évtizedek óta dolgozik festőművészként. Képeit a „Mentsük meg Földünket” és a „Planetáris tudat” gondolatával festi azzal a céllal, hogy az emberek tanuljanak meg a Földön békességben élni és a Föld energia készletét ésszerűen felhasználni.
Több nemzetközi művészeti táraság tagja.
Egyéni és kollektív kiállításainak színhelye volt Szekszárd, Budapest, Tolna, külföldön többek közt Rio de Janeiro, Santiago de Chile, Montevideo, Újdelhi, Athén (itt a II. Kulturális Olimpián bronzérmet kapott).
Elsősorban jótékony célú kiállításaival a világ sok részére eljutott, szülővárosa hírnevét öregbítette.
Javaslatára és tíz éves szívós munkája eredményeként a Magyar Parlament 2011. május 23-án megszavazta, az ENSZ Közgyűlése 2012. december 17-én elfogadta a Jótékonyság Világnapjának Kalkuttai Teréz anya halálának napját.
Alkotásait rendszeresen ajánlja fel jótékony célokra (Szent János és Pál Kápolna restaurálása …) Udvarában kápolnát épített a Mária útvonal zarándokai pihenőjéhez.
A Magyar Madártani – és Természetvédelmi Egyesület Szekszárdi Helyi Csoportjában is aktív önkéntesként segíti a beteg, sérült madarakat.
Horváth Erika
intézményvezető (Szekszárdi 2. Számú Óvoda-Bölcsőde és Egységes Óvoda-Bölcsőde)
 
Általános és középiskoláit Szekszárdon végezte, 1979-ben érettségizett a Garay János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskolában.
Ezt követően a szekszárdi Kadarka utcai óvodában kezdte meg munkáját óvónőként, ahol már a következő évtől, 1980-tól szakmai munkaközösség-vezetőként működött. Ebben az óvodában, illetve 1990-től az újvárosi óvodában dolgozott óvodapedagógusként (az utóbbi helyen két éven át gyermekvédelmi felelős is volt). 1985-ben oklevelet szerzett a Kecskeméti Óvónőképző Intézetben, majd 1992-ben óvodavezető-helyettes lett.
1993-tól a Szekszárdi 2. Számú Óvoda vezetője. Vezetőként is hű maradt két munkahelyéhez, hiszen az akkori 2. Számú Óvodához tartoztak a Mérey utcai, a Kadarka utcai és a Rákóczi utcai óvodaépületek is.
Munkásságának megbecsülését, a feladatra való rátermettségét az is jelzi, hogy ettől az időponttól (ötéves ciklusokban) újra és újra elnyerte az intézményvezetői megbízást.
Horváth Erika pályafutása kezdetétől aktívan vesz részt különböző továbbképzéseken, igyekszik szélesíteni látókörét. Ilyen módon szerzett a gyakorlatban is hasznosítható szakmai tudást többek között az óvodai gyermekvédelemről, dyslexia prevencióról, gyógypedagógiai alapismeretekről, a báb- és drámajáték módszertanáról, Gordon-pedagógiáról.
Sokrétű tudásvágyát tükrözi az is, hogy üzletvezetői végzettséget szerzett a KISOSZ-nál, tanult vállalkozásszervezési alapismereteket, megismerkedett a tranzakcióanalízis gyakorlati alkalmazásával, alapfokú számítógép-kezelői, konfliktuskezelési tréner és EU-s pályázati projektmenedzsment továbbképzéseken vett részt.
Mint intézményvezető már 1999-ben szükségesnek tartotta, hogy közoktatás-vezetői szakvizsgát tehessen, s oklevelét 2001-ben meg is kapta.
2007-ben jelentős szerepet vállalt abban, hogy Szekszárd város igényeinek megfelelően létrejöjjön a 2. Számú Óvoda bölcsődei csoportja.
Lelkes és odaadó munkájának köszönhető, hogy a Medinával közös intézményfenntartás ugyanettől az évtől megvalósulhatott, majd pedig 2013. július 1-től Szedres csatlakozott a közös óvodafenntartáshoz, s a tagintézményi kör bővülhetett. Az eltelt években Medinán, az óvodán belül családi napközis csoport indult, s ugyanez – a szülői igényeket követve – történt meg Szekszárdon is.   Szakmai tudását, hozzáértését és személyét egyaránt nagyra értékelik az általa vezetett intézmény dolgozói és a szolgáltatásokat igénybe vevő gyermekek szülei is.
Szakmai elkötelezettsége egyéb módon is megnyilvánult. 1998 és 2007 között a Tolna Megyei Általános Művelődési Központ szaktanácsadója, 2006-ban a PTE Illyés Gyula Főiskolai Kar gyakorlatiképzés-vezetője, 2003-tól az Egészségesebb Óvodák Nemzeti Hálózat Egyesület régióvezetője, 2008 – 2010 között a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet szaktanácsadója (integrált pedagógiai program megvalósítása szakterületen).
Az intézmény és a város civil kezdeményezéseit is támogatja, szívesen vállal aktív, segítő szerepet azokban a folyamatokban, melyek az általa vezetett közösség, illetve Szekszárd város épülését szolgálják. Így lett például 2010-2015 között a „Mentőöv” mozgalom koordinátora a civil bűnmegelőzés területén, majd 2014-től a Szekszárdi Mentálhigiénés Műhely alelnöke. 
2015-től a dajkaképzésben is szakoktatói feladatokat vállal.
1987-ben miniszteri dicséretben részesült, 2006-ban az Egészségesebb Óvodák Nemzeti Hálózata Egyesületétől díszoklevelet kapott, 2010-ben pedig Roma nívódíjjal ismerték el munkásságát.
Kindl Gábor
filmes szakember, forgatókönyvíró, rendező, producer
 
A szórakoztató iparban, a tévézés, a filmezés világában ismert Kindl Gábor neve.
Szekszárdon született, édesanyja felvidéki, édesapja sváb származású, felesége bukovinai székely.
Kezdetben foglalkozott diszkózással, majd a televíziózással. Főszerkesztője volt a szekszárdi, majd a bonyhádi tv-nek. Nevéhez kötődik a POP TV megalapítása, majd egy online média a Pixel TV elindítása. Vezéregyénisége a szekszárdi filmforgatásnak. Az első itt gyártott játékfilm, az Obsitos szövegírója és producere.
A kilencvenes évektől többször járt az Amerikai Egyesült Államokban és annak ellenére, hogy Los Angelesben lett volna munkahelye a filmes szakmában, inkább Magyarországot, Szekszárdot választotta, itthon maradt…
Dolgozott a Gelka cégnél. Akkor már gitározott, zenekarban is játszott, volt erősítője. Ennek köszönhetően hívták meg először Őcsényben lemezlovasnak. Ezt követően a megye szinte minden településén megfordult. Közben a rendezvényszervezésbe is belekóstolt. Domboriban több fesztivált szervezett. 2011-2015 között a Pécsi Tudományegyetem IGYFK-n volt egyetemi oktató.
Hatvan évesen, mint ötletgazda, mint producer igen tevékeny életet él. 
 
Ahogy személyisége, úgy filmjei is a Kárpát – medencei magyarsághoz kötődnek. Filmjeinek középpontjában leggyakrabban a szekszárdi emberek alkotta közösségek ereje jelenik meg.
 
Elismerései:
2008                Magyar Vöröskereszt Országos Igazgatósága – A VÉRADÓ MOZGALOMÉRT
                          kitüntetés (A Forgass az életért! világjátékért)
2014                Roma NÍVÓDÍJ Szekszárd, a cigánykultúra népszerűsítéséért
2018                A TOLNA MEGYEI MŰVÉSZETÉRT díj a megyei kultúra népszerűsítéséért és az
                          Obsitos közösségi játékfilm forgatókönyvéért
2020                DÍSZPOLGÁRI CÍMET adományozott a felvidéki Tomasov (Fél) település a
                          „Hazaszólít a harangszó” című dokumentumfilmjéért.
 
Péri Gábor
Péri és Társa Kft. ügyvezetője, okleveles építőmérnök, statikus, tervező
 
A Péri és Társa Kft 1996. április 1-én jött létre.
Az ügyvezető, Péri Gábor, a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán, a szerkezetépítő szakon végzett 1992-ben, mint okleveles építőmérnök. 1995-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karának szakmérnöki képzését végezte el egy négy féléves kurzus keretében. Ezután pedig a Menyhárd Alapítvány mesterkurzusán szerzett oklevelet.
A Péri és Társa Kft. és az Alisca Bau Zrt. munkatársai végezték a 2019. október 9-én gázrobbanásban megsérült Szekszárd, Herman Ottó utcai társasház szerkezetének statikai megerősítését. Kitalálták, illetve megvalósították azt az építőiparban eddig nem alkalmazott, teljesen új technológiát, műszaki megoldást, melynek köszönhetően megmenthetővé vált a Herman Ottó utca 3. szám alatt álló társasház. A munkálatokról egy 30 perces kisfilm is készült, amit szeretnének a műszaki felsőoktatás rendelkezésére bocsájtani, hogy az összegyűlt szakmai tapasztalatot átadhassák a jövő mérnökei számára.
Sólyomvári Nándor
férfi kosárlabda szakosztályvezető
 
Sólyomvári Nándor Szekszárdon született. Iskolai tanulmányait is itt végezte, a Garay Gimnáziumban érettségizett. Diákévei alatt a jó tanulmányi eredmény mellett, a torna és kosárlabda sportban jeleskedett.
Érettségi után a BME hallgatója lett, s 1977-ben rendszerszervező mérnöki diplomát szerzett. Egyetemi évei alatt a MAFC-ban kosárlabdázott.
Hazatérve a szekszárdi Húsipari Vállalatnál helyezkedett el, ez volt az első munkahelye, s itt dolgozott nyugdíjazásáig.
A munka és a család mellett kortársaiból és barátaiból álló férfi kosárlabda csapatot szervezett, jelentős időt és energiát fordítva annak létrehozására, erősítésére, kezdetben játékos-edzőként irányítva azt, majd pedig szakosztályvezetőként végezte a nem kevés teendőket a csapat körül.
Hosszas és kitartó tevékenységének köszönhetően a város férfi csapata kétszer is jogot szerzett az NB-I/B csoportos bajnokságban való szereplésre.
1992-től Férfi Kosárlabda Sportegyesület néven működött tovább az egyesület, amelyben a szakosztály elnökeként dolgozott munkája mellett. Gondoskodott arról is, hogy a versenyszintből kiöregedett játékosok az egyesület kötelékében maradjanak, s rendszeres, színvonalas szervezés keretein belül „senior” kategóriában versenyezhessenek tovább. Megszervezte és rendszeressé tette számukra a Dél-Dunántúli Városok Tornáját.
A sportágban végzett munkáját a maximalizmus és a lokálpatriotizmus egyaránt jellemezte. Ezen motivációk mellett dolgozott hosszú éveken át, s a nehezebb időkben is ez vezérelte őt.
Így az is természetes volt, hogy 1992-től az utánpótlást jelentő fiatalokat is sikeresen építette be a szakosztály korcsoportjaiba. Nem csak a számuk növekedett a szakosztályban, hanem a szélesebb körben végzett képzésük is eredményesnek bizonyult.
Kitartó és jól szervezett, folyamatos munkával edzői stábot is sikerült kialakítania, s az utánpótlás bázis szélesítése révén öt korosztályban edzhettek, versenyezhettek szekszárdi fiatalok, régiós és országos szinten.
Mindez azt jelentette Sólyomvári Nándor számára, hogy még többet, még nagyobb energiákat mozgósítva vezesse a szakosztályt.
Négy évvel ezelőtt sikeresen szervezte meg az együttműködést a PTE gyakorló iskolájával, ahol kosárlabda osztály működése indulhatott meg.
A város kosárlabda életének más területein is feltűnt önzetlen, hozzáértő segítségével. Részt vett a Street-ball versenyek szervezésében, a városi kosárlabda bajnokság lebonyolításában, s a Drazsen Petrovics emléktornák megvalósításában.
Több mint négy évtizeden átívelő, nagy alázattal és szeretettel végzett tevékenységével, mély humánumával tiszteletet vívott ki önmaga számára, s mindez a szekszárdi sportélet ikonikus alakjává tette.

2019

Ágostonné Béres KornéliaAgostonne Beres Kornelia.jpg

Kaposváron született és ott kezdte zenei tanulmányait a helyi zeneiskolában. Középiskolába Pécsre, a Művészeti Szakközépiskola fuvola szakára járt. Első diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének Pécsi Tagozatán szerezte. A 90-es évek elejétől tanít a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában, mely első és eddigi egyetlen munkahelye. Több mint negyed évszázados pályája alatt volt fuvolatanár, tanszakvezető és jelenleg tagintézmény-vezetője az iskolának. Mesterpedagógus, tanfelügyeleti- és pedagógusminősítési szakértő. fuvolaművész, évtizedek óta aktív résztvevője városunk zenei életének.

Évekig muzsikált együtt Környei Miklós zenetanárral, rendszeresen közreműködője volt a Szekszárdi Jazz Kvartett lemezeinek, koncertjeinek, több ízben szerepelt a Deutsche Bühne Ungarn társulatával. Felejthetetlenek fellépései voltak Lányi Péterrel koncerteken, kiállítás-megnyitókon, de számos olyan program szervezésében is vezető szerepet vállal, mint a Tolna Megyei Trombitásnap, a Tolna Megyei Klarinétos és Szaxofon Találkozó, a Mini Fúvós Fesztivál, a Regionális Gitárverseny, vagy a zeneiskolához kapcsolódó zongorás találkozó, vonós tábor.

Aranyi JánosAranyi Janos.jpg

1967-ben életútját a hegesztői szakmában, melynek technológiáját a legmagasabb szinten sikerült elsajátítania. Hazai és külföldi nagyberuházásokon szerezte meg szinte valamennyi szakmai minősítést (DIN, TGL, GTI-minősítéseket) és 1972 óta oktatott a minőségi hegesztőképzésben a legmodernebb technikákat elsajátítva. A szakmában egyedülállóként, több 45 éve oktatja és vizsgáztatja a minősített hegesztőket, melyhez a németországi ZIS-Halle Intézetben az egyik legmagasabb szintű hegesztő-oktatói oklevelet is megszerezte. A Paksi Atomerőműnél folytatott szakmai munkája elismeréseként a vállalat a szekszárdi hegesztő-oktatói bázisának kiépítésekor Aranyi Jánost nevezte ki vezetőnek, ahol 1980 óta irányíthatta a szakmai munkát. 2001-ben Németországban nemzetközi hegesztőmester oklevelet szerzett és 2002-től immáron családi vállalkozás keretében folytatta az európai uniós és magyar szabványoknak megfelelő minősített hegesztőképzést, vizsgáztatást, illetve a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködésben a megye egyetlen bázisaként a hegesztő-mesterjelöltjeinek képzését, felkészítését.

Bágyi ZsuzsannaBagyi Zsuzsanna.jpg

Az alkotóművész Kaposváron született és gyermekkora óta vonzódik a művészetek különböző ágához. Volt balett-növendék, foglalkozott újságírással, arculattervezéssel, zenével, bölcsészettel, de igazi kiteljesedését a festészetben találta meg. Németországi művészeti tanulmányai után a kétezres évek közepétől találkozhatunk képeivel a kiállításokon, Szekszárdon kívül, Győrött, Gyulán, Miskolcon, Pécsett és Komlón is láthatta a közönség műveit. Művészeti tevékenysége mellett a Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesületének elnökségi tagja, rendezvényeinek, kulturális programjainak szervezője, felelőse. Aktív közösségi munkájának köszönhetően alakult meg az egyesületen belül a Prózakör, kiadták a Balladát éneklő könyvüket és megrendezték az Arany János emlékév keretében a költő életéről, műveiről szóló kiállítást.

Czirok Róbert AndrásCzirok Robert Andras.jpg

A képzőművészet egy különleges ágát műveli, melyet ő kísérletezett ki és egyben Szekszárdhoz, a bor városához fűződő kapcsolatát is jelzi, ugyanis szekszárdi borral fest helyi témájú képeket, az úgynevezett vinorelleket. Sok kísérletezés után nemcsak azt fedezte fel, hogy a szekszárdi bor festékanyaga különösen alkalmas ezen vinorellek elkészítésére, hanem megoldást talált a képek speciális kezelésére is, hogy az alkotások ne fakuljanak kis az idő múltával. Témái nemcsak a szőlőhegyek és a pincék ábrázolását jelentik, hanem a város híres épületei, terei is megjelennek, de találkozhatunk jeles városi szülötteink portréival is. Alkalmazott grafikusként is kötődik a borhoz, több híres szekszárdi borásznak tervezett borcímkét és üveget, melyek közül két alkalommal is az ő alkotását választották a Budavári Borfesztiválon Magyarország legszebb borospalackjának.

Dr. Horváth Edit ÍriszDr. Horvath Irisz.jpg

A középiskolai tanulmányai után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi és Államtudományi Karán szerzett jogi képesítést, ahol 2006 óta végzi oktatói és kutatói tudományos munkáját, jelenleg a Kar gazdasági igazgatója is egyben. Jogi munkája mellett 1991 óta tagja és aktív segítője a Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskör munkájának, melynek során az egyesület pályázatait, elszámolásait, hivatalos levelezését végzi, valamint számos taggyűlés, rendezvény, bemutató és prezentáció szervezője, lebonyolítója, de a szekszárdi katolikus hívek a szekszárdi egyházközség választmányi tagjaként is jól ismerik előzékenységét, a rászorulók iránti rendkívüli érzékenységét, odafigyelését. Őszinte szerénységével híven szolgálja a közösséget.

„Mondschein” Szekszárdi Német Nemzetiségi Kórus EgyesületMondschein Szekszardi Nemet Nemzetisegi Korus (Mikola Peterne).jpg

1978-ban alakultak a Szekszárdi Német Nemzetiségi Baráti Kör Kórusaként. Alakulásuk célja az volt, hogy Tolna megye német nemzetiségi dalkincsét felkutassák és bemutassák. A gyűjtőmunka mindazonáltal kiterjed a sváb népszokásokra és a kórustagok fontosnak tartják az utánpótlás nevelését is. A tagság 2004-ben hozta létre saját egyesületét és ekkor vette fel a Mondschein Kórus Egyesület nevet. Több mint 20 éves kapcsolatot ápolnak a Dienes Valéria Általános Iskola Grundschule-val, a német kamarakórussal, rendszeresen fellépnek egymás nemzetiségi rendezvényein. A legkisebbek – a Wunderland óvodások – nemzetiségi napján több mint 10 éve fellép a kórus.

Az egyesület tagjai rendszeresen részt vesznek a város oktatási intézményei nemzetiségi napjain. Énekes foglalkozásokat, népiruha bemutatókat, történelmi előadásokat tartanak; sváb ételeket főznek és süteményeket sütnek közösen a gyerekekkel.

A kórus Szekszárd Megyei Jogú Város kiemelkedő művészeti együttesei közé tartozik 2000 óta.

2018

Dicső Zsolt:

Dicső Zsolt 1956-ban született Szekszárdon. 45 éve vesz részt nagyon aktívan Szekszárd irodalmi, művészeti is kulturális életében. Szervezett könyvhetet, nemzetiségi napokat a piactéren, irodalmi zenei fesztiválokat, vezette az ZUG egyesületet a kezdeti Béla király téri időszakban és vezeti a PAD egyesületet közel egy évtizede. Alapító szerkesztője több mint 20 éve a PAD Irodalmi, Kulturális és Művészeti folyóiratnak, publikációi az ország legjelentősebb irodalmi orgánumaiban jelentek/ jelennek meg. Verseit fordították angolra, finnre, németre, japánra. Számos önálló és csoportos képzőművészeti kiállítás részese volt. Közreműködött/közreműködik abban, hogy az irodalom jelesei bemutatkozzanak Szekszárdon és megismerjék a város nagyszerű, kulturális, művészeti hagyományait. A Mészöly Miklós Emléknap és a Szekszárdi Magasiskola szervezésében is aktívan vesz részt. A magyar irodalmi élet jelentős személyisége. Mindig önzetlenül és odaadóan dolgozott/dolgozik szeretett városáért, Szekszárdért.

Dr. Bakk Miklós:

1952-ben született a Bihar megyei Székelyhídon. 1990-ben alapító tagja volt a lugosi RMDSZ-nek, majd önkormányzati képviselővé is választották. 1991-ben Lugos város tanácsosaként ő kezdeményezte Szekszárddal a hivatalos kapcsolatfelvétel kezdeményezését, melynek köszönhetően Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Temes megyei Lugos város tanácsa 1993-ban testvérvárosi szerződést kötött egymással. Dr Bakk Miklós azóta is közreműködője és meghatározó személyisége a két város kapcsolatának, Lugos város magyar kisebbsége képviseletének. Kezdeményezésére alakult meg a Lugos-Szekszárd Baráti Társaság és nagy szerepe volt a Facsáddal 1995-ben kialakult partnervárosi szerződés megszületésében is. Intenzív személyes részvételével az együttműködés több irányban terebélyesedő kapcsolatrendszerré forrta ki magát. Szekszárdon tartott előadásai mindig kapcsolaterősítő mozzanatok voltak. Egyetemi oktatói és kutatói munkájával –a kisebbségek helyzete Európában – jótékony hatással van a határon túli magyar kisebbség megítélésére, a magyar-román kapcsolatokra.

Dr. Dusa Gáspár:

Dr. Dusa Gáspár 1955. január 7-én született Bonyhádon. Gyermekévei alatt a családja Gyönkön élt. Szülei tanítók voltak az általános iskolában. A gyönki gimnáziumban érettségizett 1973-ban. Mindig jó tanuló volt. Eredetileg földrajz-történelem szakos tanárnak készült, de ez a szakpár abban az évben nem indult a környéken csak Debrecenbe, így az orvosi egyetemre jelentkezett Pécsre. Elsőre nem sikerült a felvételije, de a pálya iránti elhivatottsága miatt a pécsi négyszáz ágyas klinikán műtősként dolgozott egy évet, majd felvételt nyert az orvosi egyetemre. Egyetemi évei alatt is jó közösségi ember volt. Ő szerkesztette az egyetemi rádió zenei műsorait.

1980-ban szerzett orvosi diplomát és szeptemberben helyezkedett el az első és egyetlen munkahelyén, Szekszárdon a Balassa János Kórház traumatológiai osztályán, mint segédorvos. 1983-ban sebészetből, majd 1987-ben traumatológiából és 1992-ben ortopédiából szakvizsgázott. Pályája során számára mindig fontos volt az alázatos, lelkiismeretes gyógyító munka. A lelki és hitéleti beállítottságából adódóan az idős és elesett emberek segítése, gyógyítása a legfontosabb számára. Alapító tagja az 1993-ban alakult Tolna Megyei Baleseti Alapítványnak, amely a kórház gondozási körébe tartozó sérültek ellátásán belül a combnyak-töröttek csípőprotézis beültetését, valamint a térdízületi betegségben szenvedők számára térdprotézisek beültetését támogatja.  A fentiek elősegítése érdekében sokat tett a tudományos ülések, konferenciák szervezése, rendezése érdekében szakmai előadások, kutatások támogatása, bel- és külföldi kapcsolatok kiépítése terén.

A közéleti tevékenysége során meg kell említeni az 1998-ban alakult Szekszárdi Rotary Club tagságát is, mely szervezet jótékonysági tevékenységet végez. Sajnos családi elfoglaltsága és a sok ügyelet miatt a tagságát megszüntette.

Számára a gyökerek nagyon fontosak. Szívesen ápolja a hagyományokat és őrzi az értékeket. Ezért lett lelkes tagja a Szekszárdi Újvárosi Katolikus Társaskörnek is. Fontos számára szűkebb környezete a város: Szekszárd ahol 1980 óta él. Mindig szívesen támogatja a nemes kezdeményezéseket, mellyel a város lakóinak szellemi és lelki fejlődése valósul meg. Ilyen a Művelődési ház felújítása, a templom kupola, a remete és kórház kápolna vagy az újvárosi templom felújítása.

Szereti a zenét. Szívesen vesz részt a városi zenekarok, együttesek fellépésein, rendezvényein. A szabadidő hiánya miatt nem tud bekapcsolódni ezek tevékenységébe, de szívesen veszi elő a harmonikáját egy-egy rendezvényen a jó hangulat megteremtése érdekében.

Illés Tamás:

1982 óta él Szekszárdon, ahol aktív közösségi szervezőként (Vállalkozói Szalon elnöke) számos olyan projektet hozott létre, illetve támogatott, amelyek hozzájárultak, hozzájárulnak Szekszárd város jó hírnevének növeléséhez. Széles körű érdeklődés mellett a makrogazdasági, tudományos és közéletünk jelentős személyiségei által tartott színvonalas fórumokon keresztül segíti az érdeklődők, vállalkozók gazdasági ismeretekhez, hasznos információkhoz jutását. Általa a Vállalkozói Szalon munkája az elmúlt 19 év alatt a régióban és országosan is elismertséget vívott ki. Titkárként segíti a Szekszárdi Magyar-Izraeli Baráti Társaság munkáját. Alapítója és titkára a Magyar Közgazdasági Társaság Tolna Megyei Szervezetének. A Szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola Tehetségekért Alapítványának kurátoraként is tevékenykedik. Rendszeres munkát végzett a szekszárdi Rotary Clubban, sok éven át elnöke volt a Tolna Megyei Fogyatékosok Sportszövetségnek, éveken át a Szekszárdi Civil Kerekasztal teendőit is ellátta. Folyamatos segítője és támogatója a jótékonysági rendezvényeknek, civil szervezeteknek.

Rotary Club Szekszárd:

A Rotary Club két évtizede végzi karizmatikus, városszépítő tevékenységét Szekszárdon. 2004 óta támogatja a Hospice Alapítványt nem csak pénzadománnyal, hanem elkötelezettséggel, eszközbeszerzéssel, rendszeres jelenlétükkel a rendezvényeiken. Egy évtizedre visszamenőleg folyamatosan támogatja a Tolna Megyei Balassa János Kórházat. Nyomon kísérik a kórház életét, fejlődését évi rendszerességgel különböző adományokkal segítik a kórházi munkát. A 2015. május 15-én átadott közel 100 milliós adománnyal a kórház három osztálya jelentős kórháztechnikai eszközökkel gazdagodott. Az adomány eredményeként a szülészet, nőgyógyászat és gyermekgyógyászat területe kedvezőbb feltételeket tud biztosítani Szekszárd és Tolna megye ellátandói számára. Jelentős a szerepük a városszépítő projektek szervezésében. Az országos elismerést kiváltott Tapintható Láthatatlan Térplasztika megvalósulása a Béla király téren is nekik köszönhető. 2014-ben bekapcsolódtak a „Gift of Life” (Adj életet) országos programba is. Több mint egy évtizede támogatják a szekszárdi iskolák tehetséges fiataljait.

Tóth Lászlóné:

Nyelvtanár az egyetemi diplomájának megszerzése óta él Szekszárdon, azóta a Szekszárdi Garay János Gimnázium nyelvtanáraként dolgozik. Példaértékű elkötelezettséggel, hatékonysággal folyamatosan készít fel diákokat közép és felsőfokú nyelvvizsgára. 2005 óta vesz részt az emeltszintű nyelvvizsgák lebonyolításában. A Nyitott Világ Alapítvány országosan is elismert magas színvonalú munkájának szakmai segítője, lelkes és lelkiismeretes szervezője. Tóth Lászlóné oktató-nevelői munkájával nemcsak az idegen nyelvek, hanem a magyar nyelv szépségére, különlegességére is ráirányítja diákjai figyelmét.

2017

Ácsné Oláh Gabriella:

1975. június 9-én született Szekszárdon. Gyermekkorát Kölesden élte. Ott járt óvodába és általános iskolába. A gimnáziumot Gyönkön kezdte, de sajnos betegsége közbeszólt és néhány évet veszítenie kellett. Érettségit a szekszárdi Gary János Gimnáziumban szerzett 1995-ben. Felvételt nyert Pécsre a Comenius Szakképzőiskolába, ahol, mint pedagógia és gyógypedagógia aszsisztens végzett. 1997-től példaértékű elkötelezettséggel, a mozgássérültek ügyeit szakmailag és emberileg kiválóan segítve dolgozott. Két évtizeden át a Napsugár Ifjúsági Klub vezetőjeként és a Tolna Megyei Mozgássérültek Egyesületének elnökhelyetteseként áldozatos munkájával segítette a szellemi- és halmozottan sérült gyermekek életminőségének javulását. Minden évben elvitte őket strandolni, kirándulni. Munka mellett elvégezte a szociálpedagógiát a Győri Főiskola pécsi kihelyezett tagozatán. Minden alkalmat megragadott, hogy a gyermekeket kézműveskedéssel, játszóházi foglalkozásokkal fejlessze. Ajándékokkal lepte meg őket húsvétkor, mikuláskor és karácsonykor. Nem feledkezett meg a születésnapokról és a névnapokról sem. A közélet fontos szereplője volt mindaddig, amíg ezt egészségi állapota lehetővé tette. A Szekszárdi Civil Kerekasztal titkáraként, majd hat éven át elnökeként áldozatos munkával segítette a civil szervezetek működését, a közös rendezvények megvalósulását. Személyisége, a közjót szem előtt tartó lelkiismeretes munkája jelentős mértékben hozzájárult a Szekszárdi Civil Kerekasztal és az önkormányzat kiegyensúlyozott, harmonikus együttműködésében. A hátrányos helyzetűek segítését folyamatosan szívügyének tekintő, szolgáló és a mindennapok során végzett karizmatikus tevékenysége bizonyítják érdemességét a Közjóért kitüntető díjra.

Baltavári István, Baltaváriné Joó Mária:

A Baltavári házaspár évek óta időt, energiát nem kímélve kutatja és óvja a szekszárdi szakrális emlékeket. Többek közt felújították az Alsóvárosi temető falában lévő Szűz Mária ereklyét, a temetőben lévő keresztet, illetve a temetővel szembeni feszületet is. Utóbbihoz a bevételt a jótékonysági célú Cseri-utcai utcabálból biztosították. Tudományos igényű kutatómunkájuk eredményeként megszületett a „Keresztek és kiskápolnák Szekszárdon” című könyv a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesület támogatásával. Ezen, turisták figyelmét is felkeltő kegyhelyekhez többször szerveztek gyalogtúrát az érdeklődő civil lakosok számára.

Borvidék Futóegyesület:

A Borvidék Futóegyesület helyi kezdeményezésként alakult, amatőr sportolók bevonásával. Célja az amatőr futás, túrázás illetve egyéb egészségmegőrző programok szervezése és népszerűsítése, továbbá tevékenységével segíti saját és partnerszervezetek tagjainak sport- és szabadidős rendezvényeken való részvételét. A sportesemények szervezésén keresztül fontos feladata és célja a társadalmi öntevékenység és a közösségi élet kibontakoztatása. Az egyesület tagjai az élet különböző területén tevékenykedő személyek, akiket az egyesület céljai érdekében hasznosítják tudásukat és kapcsolatrendszerüket. A tagok között van országosan ismert ultrafutó, egykori válogatott atléta, valamint sport- és turisztikai szakember is.  A szervezet rendezvényeinek elsődleges célja az egészséges életmód, Szekszárd Város, a Szekszárdi Borvidék és bor népszerűsítése. A Borvidék Futóegyesület által szervezett programok a sportot és Szekszárd turisztikai értékeit egyedi módon kapcsolják össze és mutatják be, ezzel évente sportolók és turisták ezreit csábítják városunkba. A rendezvények aktív résztvevőinek száma éves szinten meghaladja a 4000 főt. A versenyek – a saját tagságon felül – több mint 200 fő önkéntes bevonásával kerülnek megrendezésre, ezáltal az egyesület kiváló kapcsolatokat ápol a városban működő oktatási és nevelési intézményekkel, illetve civil szervezetekkel. A sportesemények szervezésén túl az egyesület tagjai rendszeres programokkal igyekeznek a közösségi kohéziót erősíteni és új tagokat bevonni a civil szervezet munkájába. Heti rendszerességgel szervez közös futásokat, túrákat. A 2-3 havi rendszerességgel megtartott Futóklub összejöveteleken az érdeklődők futással és egészséges életmóddal kapcsolatos előadásokat hallgathatnak. A Borvidék Futóegyesület aktív résztvevőként és szervezőként segít több helyi és országos kezdeményezést (szemétszedés, jótékonysági futás, adománygyűjtés).

Ifjúsági Fúvószenekar Szekszárd:

A zenekart 1988-ban a Liszt Ferenc Zeneiskola akkori igazgatója: Thész László indíttatására Kovács Zsolt karnagy alapította, aki azóta is karnagyként meghatározó őrzője, biztosítéka, vezetője a minőségi fúvós zenét művelő zenekarnak, a fiatalok példaértékű közösségének. Az első időkben nélkülözhetetlen segítséget nyújtottak a zenekar működésében, a gyerekek betanításában Szily Lajos és Pecze István rézfúvós tanárok, valamint Falussy Mária fafúvós tanárnő. A kezdetben csak trombitából és klarinétból álló 12 fős csapat mára 55 tagúra fejlődött. Fontos állomásai a zenekarnak a Minősítő Koncertek. A regionális és országos minősítéseken számos ezüst, de főleg arany és kiemelt arany diplomával gazdagodtak. Legutóbb 2011-ben országos szinten MAFUSZ Kiemelt arany, 2012-ben nemzetközi minősítésen WASBE Arany minősítést értek el. A zenekar tagja a Magyar Fúvószenei és Mazsorett Szövetségnek. Rendszeres szereplői jelentős hazai és nemzetközi fúvószenei fesztiváloknak. Szerepelt a zenekar többek közt a Siklósi Nemzetközi Fúvósfesztiválon, a Mázai Német Nemzetiségi Fúvós Fesztiválon, a Ceglédi Fúvósfesztiválon, és többször a Pécsváradi Regionális Fúvós Fesztiválon. Tartalmas szakmai és baráti kapcsolatot ápolnak Bietigheim-Bissingen testvérváros zeneiskolájának fúvószenekarával. Rendszeresek és sikeresek a fellépéseik a vendéglátó városban. Másik fontos kapcsolatuk Németországban Bautzen, ahol rendszeresen vettek részt a nemzetközi Fúvós Fesztiválon, és ők is rendszeresen látják vendégül a Bautzeni Ifjúsági Fúvószenekart. Jelentős kulturális missziót teljesítenek a belgiumi Waregem városával kialakult kapcsolatuk keretében is. Külföldi szerepléseik során részt vettek Ausztriában Zistersdorf Európa napi rendezvényén is. Az eddigi 29 év alatt majd 400-an játszottak a zenekarban a jelenlegi tagokon kívül. A zenekar elsődleges feladata a fiatalok zeneszeretetre való nevelése, a fúvós zene magas szintű művelése, a város zenei együtteseinek utánpótlás biztosítása. E mellett általában évi 20-25 fellépést teljesít, a közel három évtized év alatt körülbelül 700 fellépése volt az együttesnek. Ez a teljesítmény felbecsülhetetlen értékű áldozatos munkát, befektetett energiát, időt és jelentős mértékű anyagi áldozatot is kíván az együttes tagjaitól, szüleiktől és karnagyától. A szülők általi háttérmunka, hatalmas mennyiségű önkéntes, önzetlen segítség külön elismerésre méltó teljesítmény. A zenekar közösségének megtartó, építő ereje példaértékű. A zenekar 2000 óta Szekszárd Megyei Jogú Város Kiemelkedő Művészeti Együttese. Az e státuszból adódó kötelező fellépéseken túl rendszeresen teljesítenek önkéntes zenei szolgálatokat a városban és környékén. Számos jótékonysági műsor, program szereplőiként járulnak hozzá a közjó szolgálatához. Rendszeresen vesznek rész, szerepelnek önzetlenül, szabadidejüket feláldozva a Kisebbségek Napján, a Dienes Sváb bálon, az Orbán Napi rendezvényen, az Állampolgári Részvétel Hetén, az Önkéntesek Napja rendezvényeken. Ők azok, akikre számítani lehet a Hősök Napján a koszorúzás zenei kíséretében, a Zene Világnapján a színvonalas térzenében és mindenkor, amikor nagy szükség van a zenéjükre valamely városi rendezvénynél. Mindemellett zenei missziójuk keretében ingyen vállalnak fellépéseket azon Szekszárd környéki kistelepüléseken, ahonnan zenélnek fiatalok az együttesben. Így örülhetnek zenéjüknek Bátaszéken, Sióagárdon, Őcsényben, Decsen, Pálfán és Szedresen is. A fúvószene kultúrájának szolgálatában, terjesztésében, a városi és a jótékonysági rendezvények színvonalának emelésében végzett közel három évtizedes önfeláldozó közösségépítő és minőségi zenei missziójukat 2017-ben az Önkéntesek Napján közösségi kategóriában Szomjú-díjjal ismerték el a szervezők. Szekszárd Megyei Jogú Város Kiemelkedő Együtteseként az Ifjúsági Fúvószenekar Szekszárd bebizonyította, hogy érdemes a Közjóért kitüntető címre.

Petrits Szilveszter, Petris Péter:

Szilveszter 1974. február 18-én, Péter 1975. február 3-án született Szekszárdon. Általános iskolai tanulmányukat mindketten a Babits Mihály Általános Iskolában végezték, majd a Győri Czuczor Gergely Bencés gimnáziumban érettségiztek. Szilveszter érettségi után kitűnő eredménnyel elvégezte a cukrász szakot a Szekszárdi Szakképzési Centrum Vendéglátó Szakképző Iskolában. 1997-ben a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán diplomázott élelmiszeripar technológus-mérnökként kitűnő eredménnyel, főigazgató dicsérettel. Péter érettségi után Szekszárdon az Ady Endre Szakképző Iskolában végzett bőrdíszműves végzettséget, majd 1997-ben szíjgyártő vizsgát tett Budapesten. Szakmai gyakorlati idejét Nepp Dénes népi iparművésznél töltötte és az Ő műhelyében dolgozott 15 évig, az itt tanult precizitás a mai napig jellemzi munkáját. A testvérpár a 192 éve működő manufakturális technológiával dolgozó mézeskalács és gyertyakészítés hatodik generáció képviselője. A testvérek őrzik a család hagyományos mesterségét, gondosan ügyelve az eredeti eljárások megőrzésére, a modern életvitelbe illesztésére. Kézműves termékeik nagy elismerésnek örvendenek. A városi rendezvényeken rendszeresen részt vesznek, kézműves termékeikkel és mesterségük bemutatásával elismerést szerezve Szekszárd városának. A 2002-ben alapított Mézeskalács és Gyertyaöntő Múzeumban maximálisan a látogatók rendelkezésére állnak, kiváló kapcsolatot ápolnak velük, íly módon a múzeum látogatottságát folyamatosan növelik. Szilveszter a Petris Mézeskalács Kft. tulajdonos üzemvezetőjeként folyamatosan fejleszti a munkafolyamatokat és a kínálatot. A Szekszárdi márc nevű, általa újjáélesztett termékük Hagyományok Ízek Régiók védjegyet kapott és bekerült a Szekszárdi Települési, valamint a Tolna Megyei Értéktárba. Péter 2008-tól a Mézeskalács Kft. gyertyaöntő műhelyének vezetője. A szüleitől megismert hagyományos gyertyakészítés módszereit folyamatos kísérletezéssel, kreativitással megújítja.   A Római Katolikus Egyháznál folyó jegyes oktatásban, házas hétvégék szervezésében és a fiatalok lelki felkészítésében elkötelezett önkéntesként szolgálnak. A családi és erkölcsi értékek őrzésében és megerősítésében aktívan vesznek részt, családi életükkel is példát mutatnak a felnövekvő és felnőtt nemzedéknek. Rajonganak Szekszárdért, a múzeum szerény eszközeit kihasználva mindent megtesznek Szekszárd turisztikai vonzerejének növeléséért. A város közösségért végzett karitatív tevékenységük az ingyenes és internetes ismeretterjesztő tevékenységükkel is kiegészül.

Zalakovics Gábor:

1953. szeptember 8-án született Szombathelyen. Általános és középiskoláit szülővárosában végezte, a szombathelyi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 1972-ben. Érettségi után 11 hónapig teljesített katonai szolgálatot, ezután a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz-testnevelés szakán tanult, ahol 1977-ben általános iskolai tanári diplomát szerzett. fiatal korában a szombathelyi Haladásban atletizált, távol- és magasugrásban ifjúsági válogatott szintig jutott. 1977-ben házasságot kötött Kovács Klárával, így került Szekszárdra. Mivel saját gyermekük nem született, gyermekszeretete pedagógusi munkájában teljesedett ki. Idejét és energiáját mindig szívesen áldozta tanítványaira. 1977-ben a szekszárdi III. számú Általános Iskolában kezdett el tanítani. Öt évig volt is testnevelés- földrajz szakos tanár, majd munkájának szakmai elismeréseként megbízták a Szekszárdi Dózsa Sportegyesület utánpótlás szakág vezetői feladataival. Ezt a feladatot 5 évig látta el, közben elvégezte a Testnevelési Főiskola atlétika szakedzői szakát, hogy ezen a területen is magasabb szintű tudásra tegyen szert. A tanítás iránti vágya és a gyermekek iránti elkötelezettsége visszavonzotta a tanári pályára, így lett 1987-től a Szekszárdi V. számú Általános Iskola nevelőtestületének tagja, ahol 2016-ig, nyugdíjba vonulásáig teljesítette ki hivatását. 1988. március 21-én az ő ötlete nyomán rendezték meg először szeretett iskolájában a Baktai Atlétikai Kupát, amely verseny azóta 30 éven keresztül is nagy népszerőségnek örvend a városban és környékén. 1991-ben aktív szerepet vállalt az iskola Jó tanuló, jó sportoló Alapítványának létrehozásában, melynek működése alatt végig elnökségi tagja volt. Az 1990-es évek elején a testnevelő tanárok beválasztatották a Tolna Megyei Diáksport Tanács elnökségébe. A Városi Diáksport Egyesület megalapítója és elnöke, több évtizede irányítja a szekszárdi gyermeksportot az atlétika, labdarúgás, kézilabda, kosárlabda és játékos sportverseny sportágakban. Részt vesz a városi diákolimpiák előkészítésében, megszervezésében, koordinálásában, a technikai lebonyolításában és az eredmények nyilvántartásában, azok kezelésében és továbbításában. Mindezt a mai napig nagy precizitással végzi. A megyei DSB elnökségi tagja. Nyugdíjasként továbbra is a Szekszárd Városi Diáksport-bizottság elnöke. A városi versenyek szervezése mellett aktívan közreműködik a megyei döntők, országos elődöntők és országos diákolimpiai döntők lebonyolításában is. A 2016/17. tanévben már nyugdíjasként vett részt a 30. Baktai Horfer-Serleg Kupa szervezési feladataiban. Zalakovics Gábor szakmáját szerető, a tanulókkal sokat foglalkozó tanár volt. Pedagógiai munkáját mindvégig gyermekszeretet, nagyfokú hivatástudat, következetesség, lelkiismeretesség, szorgalom, kitartás, személyiségét pedig a változó igényekhez és a lehetőségekhez való alkalmazkodás és az új iránti fogékonyság jellemezte. Kezdeményezőkészsége aktív, hosszú évekig munkazösség-vezető volt. Volt tanítványai és munkatársai szeretik és tisztelik. Mindig számíthattak, számíthatnak segítségére, támogatására. A tanulókon keresztül a szülőket is bevonta nevelő munkájába. Szakmailag, módszertanilag jól felkészült nevelő. Magas színvonalú pedagógiai munkáját az évek során összegyűjtött pedagógiai módszerekkel fejlesztette. Atlétika, kézilabda, labdarúgás, súlylökés, négytusa, magasugrás sportágakban tehetséges tanítványait lelkesen készítette fel, vezette a megyei és országos döntőkbe, ahol dobogós helyezéseket elérve vitték jó hírnevét Szekszárd városának. Tanítási ötleteit, jó módszereit az érdeklődő kollégáinak rendszeresen átadta az iskolában és a városban is. Zalakovics Gábor 40 éves elhivatott pedagógusi munkájával és a városi diáksportért végzett több évtizedes áldozatos tevékenységével szolgálja a közjót Szekszárdon, életútjával méltó a Közjóért kitüntető címre.

2016

Baumann Péterné:

1960. február 28-án született Szekszárdon. Baumann Péterné 1980-ban kezdte meg a munkáját a Babits Mihály Megyei Művelődési Központban. Igen gyorsan megismerkedett és magáévá tette a csoport tevékenységét jellemző és meghatározó munkamorálját, miszerint időt és energiát nem kímélve, minden eszközzel építeni az intézmény pozitív arculatát, növelni a látogatók számát, a folyamatosan használók számára pedig a lehető legkényelmesebb, legsokoldalúbb és legigényesebb lehetőségeket, körülményeket megteremteni, ezt biztosítani és működtetni. Vállalkozó szellemű, gyors, precíz és ötletekkel teli fiatal munkatársként is jelentős, egyre önállóbb feladatokkal bízták meg. A sikeres szervezői munkát mindig szívügyének tekintette. Közönségszervezői munkájában jelentős kapcsolati tőkére tett szert városi és megyei szinten egyaránt. Az ő munkája, rendkívüli munkabírása, szakmai és emberi kvalitásának is vont köszönhető, hogy nagy számban, egyénileg és csoportosan is jelentős tömegek jártak színházba, műsoros rendezvényekre. Már ekkor rábízták az intézmény rendkívül gazdag tevékenységének, a különböző művelődési formák által belakott és túlzsúfolt épület programjainak koordinálását, amit mindig nagy leleményességgel és maximális segítőkészséggel oldott meg. 1990-től rátermettségét, kivételes szakmai és az intézmény iránti elkötelezettségét látva, átvehette a művelődési ház teljes műszaki, logisztikai feladatainak irányítását, amit mind a mai napig nagy odaadással, hihetetlen áttekintőképességgel, legendásan nagy energiával és munkabírással, pótolhatatlan tudással és irigylésre méltó hozzáértéssel végez, az egyre differenciáltabb és gyorsan változó körülmények között. Azonnal reagál az új igényekre, mindig pontosan és eredményesen találja meg az új megoldásokat, állandóan szem előtt tartva az intézmény, az oda látogatók, az állandó csoportok, a profi rendezvények és civilek igényeit és érdekeit. Munkatársait, beosztottjait nagy empátiával kezeli, eredményesen irányítja és mozgósítja a megoldandó feladatokra. Az intézményben történt 2004-es felújításnál és a 2010-2013 között zajlott átépítésnél példaértékű módon szervezete meg és bonyolította a költözéseket, az átalakítással járó változásokat. Folyamatosan, korrekt módon együttműködött a műszaki felügyelettel és a kivitelező vállalkozással. Évtizedek óta szervezi és bonyolítja az állami és társadalmi ünnepeket, ami azt jelenti, hogy 35 éven keresztül munkával ünnepli ezeket az ünnepeket. A város nemzetközi és országos fesztiváljai szervező csapatának tagja. Neve összeforrt a „Babits”-csal. Tulajdonosa az intézmény dolgozói és vezetői által adományozható „Babits Díj”-nak. 35 éve végzett kiemelkedő, megbízható és elismerésre méltó munkája garancia a ma Kulturális Központjának zökkenőmentes, a város kulturális életét meghatározó, eredményes és olajozott működésének.

Cseri Jánosné:

1960. március 13-án született Szekszárdon. 1990 óta a Bartina Néptánc Közhasznú Egyesület viseletkészítője, 2003 óta pedig főállású jelmeztárosa. Az Egyesület népviseleteinek készítéséhez alapul szolgál a francia női szabó mestersége és a később megszerzett népi szabászati ismeretek. A 60-as években vásárolt eredeti falusi viseleteket ötletesen, nagy gonddal újítja fel, munkájával segíti megőrizni a hagyományos elemeket a környező falvaink viseletein. Cseri Jánosné kiváló kapcsolatot ápol a 300 táncossal és azok családjaival. Hétvégén, ünnepnapokon, késő este, bármikor rendelkezésre áll, amikor a táncegyüttesek valamelyikének szüksége van a jelmezek ki-és bevételére, illetőleg magára, a munkájára. Munkáját szolgálatnak tekinti. Az általa gondosan, nagy szeretettel karbantartott jelmeztár tartalom-és minőség tekintetében, példaértékű a magyar néptánc mozgalomban. Fáradhatatlan tevékenységével, minőségi munkájával nagymértékben hozzájárul a Bartina csoportjainak sikeréhez. Kedves személyiségével, odaadó magatartásával szolgálja Szekszárdon a köz javát.

Dr. Orbán Veronika:

2009-ben kezdte meg szakmai tevékenységét a Szekszárd Város Víziközmű Vállalatnál, az akkori Szekszárdi Víz-és Csatornamű Kft.-ben, a jelenlegi Egyesült Regionális Önkormányzati Víziközmű Zrt.-nél. Munkája során aktív szerepe volt abban, hogy jelentős fejlődés vette kezdetét a vízszolgáltató a vízszolgáltató ivóvíz-és szennyvíz laboratóriumaiban. Új mérési eljárásokat vezettetett be mindkét helyen a laborvizsgálatok terén. Hathatós közreműködése révén sikerült számos korszerű műszert beszerezni mindkét laboratóriumban, részt vett ezen eszközök beüzemelésében és azok szakszerű működtetésének betanításában is. Szakmai munkája során kiemelt figyelmet fordít a laboratóriumokban dolgozó pályakezdő munkatársak szakmai fejlődésére, illetve a már több éve itt dolgozó diplomás szakemberek továbbképzésére. Jelentős szerepe volt abban is, hogy – az E.R.Ö.V. Zrt. szakembereivel közösen – nagyobb hatásfokkal működjenek a víz-és szennyvíztisztítási technológiai berendezések a vállalat szolgáltatási területéhez tartozó településeken. Előadóként részt vett számos olyan szakmai konferencián, ahol sikeresen népszerűsítette az E.R.Ö.V. Zrt. több olyan projektjét is, amelyek így komoly elismerést váltottak ki szakmai körökben a Víziközmű Vállalat számára. Dr. Orbán Veronika munkája mellett jelenleg is oktat felsőoktatási intézményben. E mellett újabb szakmai kiadványon dolgozik, ennek eredményeként egy olyan kézikönyv készülhet el a Magyar Tudományos Akadémiával együttműködve, amely jelentős segítséget nyújt majd abban, hogy egy teljes körű és minden részletre kiterjedő információval segítse a víz-és szennyvíz ágazatban tevékenykedő aktív szakembereket és a területtel még csak ismerkedő felsőoktatásban résztvevő hallgatókat is. Mindezek mellett számos szakmai szervezet tagja, tevékeny munkájával segítve azok működését is.

Horváth Jánosné:

1993 októbere óta tagja – családjával együtt – Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskörnek. A társaskör 1994. évi Közgyűlésén kérték fel a tagok, hogy vállalja el az egyesület pénzügyeinek rendezését, mely feladatot egészen 2016 februárjáig ellátta. Ezen időszak alatt a kezdeti, alig néhány ezer forintos társasköri vagyont aktív munkájával jelentősen megnövelte. A sokévi kiemelkedő munka elismeréseként a társaskör közgyűlése 2011 januárjában általános elnökhelyettesének választotta, ezt a tisztséget azóta is betölti.

Közreműködésével 1996-ban a régi fényképek és az idősebbek elmesélése alapján felelevenítette a századelőn – méltán nagy népszerűségnek örvendő rendezvényét, a Szüreti bált. A Szüreti bál minden évben a „Szekszárdi Szüreti Fesztivállal” egy időben, ahhoz kapcsolódóan, de önálló rendezvényként kerül megtartásra. Horváth Jánosné főszervezésében – 2016-ban, immár huszonegyedszerre rendezte meg a társaskör a hagyományos évi Szüreti bálját és felvonulását. A 400-500 fős szüreti báloknak már visszatérő külföldi vendégei vannak Romániából, Svédországból, Németországból és Finnországból is, ezzel is öregbítve nem csak a társaskör, de Szekszárd város hírnevét is. 2006 őszén az önkormányzati választásokon Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskör és a Német Nemzetiségi Egyesület képviseletében kompenzációs listáról Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlésének tagja lett. Önkormányzati képviselőként is a tőle megszokott aktivitással és odaadással tevékenykedett. Ezt legfőképpen az bizonyítja, hogy 2009. évben neki ítélték oda az „Év képviselője” kitüntető címet az Állampolgári Részvétel Hetén a szekszárdi polgárok. 2010 őszétől a Szociális és Egészségügyi Bizottság külsős tagjaként elkötelezett szolgálója a közjónak. Horváth Jánosné útján – Szekszárdon egyedüliként – a társaskör csatlakozott az EU élelmiszerprogramhoz, melynek keretében 2007. és 2010. között 10 alkalommal sikerült élelmiszercsomagot osztani az arra jelentkező rászoruló tagoknak, szekszárdi lakosoknak, családoknak. A kiosztott élelmiszer mennyisége tonnákban volt mérhető. A programban való részvételt és az adományosztást Ő koordinálta és vezette le. Általa 2009. év elején a társaskör is csatlakozott a „Szépítsük együtt Szekszárdot!” programhoz. A társaskör rendezvényeinek otthont adó Szent István Házat 2006, 2009 és 2014 nyarán, három ütemben a társaskör tagjai – társadalmi munkában – felújították kívülről-belülről. A nagyszabású felújítás sorozat teljes levezetését és koordinálását, szintén Ő vállalta magára. Horváth Jánosné közbenjárása révén 2006 óta minden év decemberében a társaskör 70 év feletti tagjainak karácsonyi ajándékcsomagot osztott az általuk szervezett karácsonyi ünnepség keretében. Havonta két alkalommal fogadóórát tart a Szent István Házban, mely még a nyári hónapokban sem marad el. Ezen fogadóórák mellett telefonon is készséggel áll a lakosok rendelkezésére. Közvetlenségét, élő kapcsolatát a lakosokkal, valamint szociális érzékenységét rengeteg egyéb cselekedete is bizonyítja. Szekszárd Újvárosa, a Társaskör, valamint Szekszárd civil szervezeteinek érdekei – személyében – megfelelő képviselőre találtak.

Szabó Balázs:

1977. március 19-én  született Zalaegerszegen. Iskolai tanulmányait Nagykanizsán végezte el. Több mint 15 éve kezdett el dolgozni a Tesco Global Zrt.-nél. Szekszárdra Mohácsról érkezett, a városban az igazgatói posztot 6. éve tölti be. Amikor átvette a szekszárdi áruházat, első dolga között szerepelt, hogy a helyi és közösségi kapcsolatokat megerősítse. Tevékenysége sikeresnek is bizonyult, mert nagyon jó kapcsolata alakult ki a városvezetéssel, civil szervezetekkel, vállalkozásokkal, egyházzal, médiával, iskolákkal, óvodákkal és nem utolsó sorban a lakossággal. Az állampolgárok életének, illetve anyagi javainak védelme érdekében a katasztrófavédelem szervezetével együttműködve aktív, önzetlen, kezdeményező tevékenységet vállalt. Önkéntesként részt vett az árvízi védekezési és helyreállítási munkálatokban. Támogatta és konstruktív együttműködéssel segítette a katasztrófavédelem alapfeladatainak teljesítését, rendezvényeit. Állandó életeleme a jótékonyság. A Tolnai Népújsággal együtt folyamatosan keresi fel a rászorulókat és próbál enyhíteni hétköznapi gondjaikon, nem csak az ünnepek alkalmából. A Katolikus Karitásszal és a Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Szervezetével rengeteg közös projekt keretében szolgálja a közjót. Neve szorosan kapcsolódik a Szekszárdon megrendezett Pünkösdi Hal-és Vad Ünnephez, Szüreti Napokhoz, Mesefesztiválhoz, kiírt rajzversenyekhez, karácsonyi adományozásokhoz. Sportesemények rendszeres támogatója. Ezen felül önkéntes munkával is szolgálja Szekszárdot. 2012. október 15-én kezdeményezésére „Tisztítsuk meg a várost!” mottóval tartott akciónapot kollegáival a „Szépítsük együtt Szekszárdot!” mozgalom keretében. A napjainkban is működő „Tavaszi nagytakarítás” program állandó, lelkes résztvevője és környezetének motiválója. Szabó Balázs 2015 novemberében a Megyei Vöröskereszt Ezüst Érdemrendjét vehette át. 2016-ban a Tolna Megyei Balesetmegelőzési Bizottság kitüntető oklevéllel, a Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság pedig a „Polgári védelem világnapja” alkalmából rendezett ünnepségén elismerő oklevéllel jutalmazta. Példaértékű, önzetlen, őszinte szeretettel végzett szolgálatai bizonyítják, hogy nem csak vallja, hanem naponta valóra is váltja, hogy „jobb adni, mint kapni”. Ezzel is kiteljesíti szeretett városában a közjót.

Szegedi Dezsőné:

1942. január 6-án született Bácsjózseffalván. Férjével, Szegedi Dezsővel Szekszárdon találtak végleges otthonra. Két gyermekük született, Dezső, aki a tanári pályát választotta, és lányuk Emerencia aki építész lett. Az aktív munkával töltött éveit, könyvelőként dolgozta végig. Különböző szekszárdi vállalatoknál, cégeknél volt alkalmazásban. Munkájában mindig becsületesen, a legnagyobb szakmai hozzáértéssel és pontossággal dolgozott, és teszi ezt ma is. Nyugdíjazása után is könyvelőként tevékenykedik.  E mellett nagy cselekvési kedvvel vesz részt a város életében. Számítani lehet mindenkor tevékeny jelenlétére. Létrehozta, megalakította a Nyugdíjasok Polgári Körét. Aktív szerepet vállalt a Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesületének megalakításában, és 4 éve ennek vezetője, elnöke is lett. Vezetése alatt lett egyre ismertebb és elismertebb az egyesület, Szekszárd városában és a megye különböző településein. Jó viszonyt ápol és tart fenn az országos és a különböző településeken működő székely egyesületekkel. Jól működő kapcsolatait a közösség érdekében használja. Más civil szervezetekkel is aktív és jó viszonyt ápol. Az egyesület fejlődésének érdekében figyeli és írja a pályázatokat. Az egyesület tagjait hozzáértéssel, empátiával aktivizálja a különböző országos, városi és egyesületi fesztiválokon, rendezvényeken való részvételre. Évente szervezi a kirándulásokat az Óhazába, Bukovinába – az egyesület tagjainak. Ösztönözte és támogatta a Maroknyi Székely Dalkör megalakítását. Pályázatokon elnyert összegek segítségével elkészíttette a dalkör formaruháját. Energiát nem sajnálva szervezi a már hagyománnyá vált és jegyzett, Máriagyűdi Búcsúra való zarándoklatot. Nagy érdeme van abban is, hogy Újvárosban „megszületett” a Bukovinai Székelyek Tere, melynek ékessége a hat kopja. Minden fizikai és szellemi, kapcsolati tőkéjét mozgósította a cél érdekében, hogy a Bukovinai Székelyek Szekszárdi Egyesületnek állandó helye, háza legyen. Ezt az áldozatos munkáját is siker koronázta. 2016. június 18-án avatták fel a székelyek házát. Aktív közéleti személyiség, aki folyamatos szolgálja Szekszárdon a közjó kiteljesítését.

2015

Baka Istvánné:

A szekszárdi születésű és a szülővároshoz ezer szállal kötődő József Attila és Garay-díjas költő, Baka István hagyatékának gondozója, a Szegeden működő, a Baka örökséget őrző Baka Alapítvány megteremtője és gyakorlati irányítója a Baka István nevéhez köthető kiadványok, rendezvények gondozója, vezetője, segítője.  A hagyatékkal, az örökséggel kapcsolatos munkája rendkívüli értékű.

Dr. Muth Lajos:        

Az orvosi egyetemet Pécsett végezte, a diplomaosztás után 1977-ben a szekszárdi megyei kórház IV. sz. belgyógyászati osztályán kezdett dolgozni. Belgyógyászati szakvizsgát 1982-ben, diabetológus szakképesítést 1996-ban tett, 2000-ben egészségügyi szakmenedzseri képesítést szerzett. 1998. novemberében nevezték ki a megyei kórház főigazgatójává. Főigazgatósága alatt történt meg a „műtétes” osztályok, a B-épület teljes felújítása, európai színvonalúvá való átépítése, a HACCP rendszernek megfelelő konyha, diétás konyha kialakítása, a kórház fűtés- és informatikai rendszerének korszerűsítése. A több mint tíz évig épülő műtő- és diagnosztikai blokkot (MDB) igazgatósága alatt fejezték be 2007-ben. 2015. márciusában vonult nyugdíjba. 2011. március 15-én Batthyány-Strattmann László-díjat kapott Budapesten. A kitüntetés életműdíj azok részére, akik szakmai vagy közszolgálati munkájukkal hozzájárultak az egészségügyi ellátás fejlesztéséhez, a díj az e tevékenység során elért évtizedes kimagasló teljesítmény elismerése. A megyei kórház fejlesztésének elismeréseként vette át az elismerést.

Dr. Németh Pál :

A szekszárdi evangélikus gyülekezet jogi végzettségű kántora. Édesapját a püspök 1908-ban nevezte ki gyülekezetszervező adminisztrátornak Szekszárdra. Pécsett volt joghallgató. 1944 őszén elvitték katonának. 1945 nyarán érkezett vissza, és a következő vasárnap már orgonált a gyülekezetben. A kibontakozó zsarnoki rendszerben nem kaphatott megfelelő állást. Évtizedeken át egy téglagyárban dolgozott, majd az illetékhivatalban, mint adminisztrátor. Sok mellőzés után jogtanácsosként ment nyugdíjba, de gazdag élete napjait, óráit a zene töltötte ki. Dr. Németh Pál, a gyülekezet Prónay-díjas, hűségérmes, legendás kántora hetvenhét éven át kísérte az istentiszteleteket.

Horváth Ferenc:

Karizmatikus személyiség, a közjó fáradhatatlan szolgálója. Évtizedek óta elkötelezetten támogatja Szekszárd Megyei Jogú Város sportéletét, sportegyesületeit, civil szervezeteit pénzbeli és tárgybeli adományokkal. Segítő, szponzoráló tevékenységének köszönhető számos közjót szolgáló esemény, rendezvény megvalósulása, amellyel jelentősen hozzájárult városunkban a közjó kiteljesítéséhez. A Horfer Serleg Kft. tulajdonosa a sportélet támogatása terén tanúsított kiemelkedő munkásságával érdemelte ki a megtisztelő elismerést.

Kovácsné Nagy Irma:           

Tolna Megyei Balassa János Kórház műtőblokkjának vezetője. 30 éve a kórházban dolgozó díjazott az építés megkezdésétől részt vett a műtőblokk működtetésének beindításában.

2014

Friedmann Tamás:   

1993 óta a szekszárdi székhelyű PLAN-ÉTA Építő és Vállakozó Kft ügyvezetője, mérnöki szakértelmével számos városi projektnél eredményesen közreműködött műszaki vezetőként. Friedmann Tamás a Szekszárdi Magyar Izraeli Baráti Társaság elnökeként szívügyének tekinti, a zsidó közösség kulturális értékeinek helyi szintű ápolását.

Jámbor Attila:                      

1974. július 31-én született Budapesten. 25 éves kajakozó pályafutása alatt három Világ Bajnoki és két Európai Bajnoki címet szerzett, valamint világ és Európa bajnokságokon további 12 dobogós helyezéssel büszkélkedhet. Sportolói pályafutása lezárását követően belefogott a Szekszárdi Kajak-Kenu Sportegyesület megalapításába 2010. január 30-án, melyben kezdetektől fogva ügyvezető igazgatói és edzői feladatokat lát el. Az egyesület megalapításával letette Szekszárd városában a kajak-kenu sport alapjait, mára az evezés magas szintű oktatásához és űzéséhez megfelelő bázissal és eszközállománnyal rendelkeznek a Sió partján és Fadd-Domboriban, majd 65 gyermek sportol irányítása alatt. 

Kék Madár Alapítvány:

1997-ben alakult, alapítója egy idős pedagógus volt, aki támogatásra érdemesnek ítélte a későbbi kuratóriumi tagok szociális és gyermekvédelmi tárgyú ötleteit. 2001-től kiemelkedően közhasznú, 2011-től közhasznú szervezetként munkálkodnak. Küldetéstudatuk: a munkaerőpiacról kiszorultak életminőségének javítása szükségleteikre építő szolgáltatásokkal, és a családok tehermentesítése gyermekeik napközbeni ellátásával. 

Mosonyi Pál:            

a szőlőművelés és borkészítés mindentudója, a nagyüzemi technológia jól ismerője. Pályája során számtalan analitikai vizsgálatot végzett, melyekkel közvetve hozzájárult borászok sikereihez.  A Szekszárdi Borászok Céhének és az Alisca Borrendnek is tagja, jelenleg a Minerág Kft. borlaboratóriumának  munkatársa. 

Szekszárdi Garay János Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola Liszt Ferenc Zeneiskolája:

a város egyik legszebb klasszicista stílusú épületében – az 1820-ban épült Augusz házban – működik. A szekszárdi Állami Zeneiskola 1955 évi alapítása óta a tolnai megyeszékhely gazdag zenei értékeinek ápolására hivatott.  A zeneiskola tantestületében ma már több kitűnő fa- és rézfúvós, ütős, gitáros, vonós, orgonista, zongorista és elmélet szakos dolgozó tanít, nevel, gyakorol és vállal szerepet. A zeneiskola biztosít minden olyan hangszeres oktatást, amely iránt igény van Szekszárd városában.

2013

Gagliarda Kamarakórus:

Az együttes 2000 szeptemberében alakult Szekszárd város és környéke kórusmuzsikát kedvelő fiataljaiból. Repertoárján egyaránt megtalálhatók egyházi és világi kórusművek, elsősorban reneszánsz szerzőktől. Alakulásuk óta rendszeresen fellépnek a Bárdos Lajos Zenei Hetek koncertjein, jótékonysági rendezvényeken, kiállítás-megnyitókon. Rendszeresek önálló koncertjeik is, amelyek közül a karácsonyi, és az évadzáró hangverseny már hagyományosnak mondható. A kamarakórus 2006-ban Szekszárd Megyei Jogú Város Kiemelt Művészeti Együttese lett.

Harsányi Mária Piroska:      

A magyar női kosárlabda-válogatott egykori klasszisa, utánpótlás-edző. Egyéni érdemei mellett Szekszárd és környéke gyermeknevelésében is kimagasló, önzetlen tevékenységet folytat, 2003-ban aranyéremig juttatta a szekszárdi gyermekválogatottat, s rengeteget tett és tesz a szekszárdi kosárlabdasport népszerűsítéséért, nem utolsósorban az utánpótlás-neveléséért. Hosszú évek óta az Atomerőmű KSC Szekszárd csapatában 30-40 gyermeket treníroz. Minden évben az utánpótlás OB nyolcas döntőjébe kerül. Diákolimpiai aranyérmes csapatot nevelt Szekszárdon. Közösségépítő, környezettudatos, egészséges életmódra nevelésével a város hírnevének, sportéletének nemzetközi szinten is öregbítését szolgálja. Az 1970-ben életre hívott Sió Kupa Nemzetközi Torna legeredményesebb játékosa volt. Háromszor öltötte megára a nemzeti válogatott címeres mezét.

Pozsár József:

Az erdélyi Lugos alpolgármestere, a helyi RMDSZ szervezet elnöke, aki a Szekszárd és Lugos között ’93 óta fennálló testvérvárosi kapcsolat előmozdításáért, a gazdasági és oktatási együttműködésben játszott szerepéért és a helyi magyar közösségért tett áldozatos munkájáért vehette át az elismerést.

2012

Kirsch János (posztumusz):

Diakónus, az újvárosi plébánia igazgatója 16 évi szekszárdi szolgálat után tért örök nyugalomra. A 6 gyermekét nevelő édesapa a keresztény és polgári értékek elkötelezett híve volt. „Kettős állampolgár”-nak vallotta magát: legfőbb életcéljának a földi és égi haza szolgálatát tekintette. Igény szerint eszperantó nyelven is prédikált, illetve publikált, több mint három évtizeden keresztül vett részt az eszperantó mozgalomban. A kitüntetést felesége, Kirschné Rojik Ágota vette át.

Kovács József (OTP):

A város gazdasági és társadalmi életében fontos szerepet játszott Évek óta közreműködik és támogatja a városi sport, kulturális és művészeti rendezvényeket. Munkássága során együttműködően és rugalmasan segítette a helyi vállalkozókat.

id. Márkvárt János:  

A Márkvárt családi Pincészet alapítója, aki családi pincészetükben több évtizede foglalkozik bortermeléssel és generációról generációra adja tovább a mesterséget. 1996-ban alakították ki új pincészetüket és mintegy 10 hektáros területen termesztik a Szekszárdra jellemző vörös- és fehérboraikat. Számos hazai és nemzetközi elismerés mellett a 2009-es kadarkájuk a „Szekszárd Város Bora 2011”címet is elnyerte.

 

Dr. Vastagh Oszkár: 

1945-ben Keszthelyen született, ott is érettségizett. 1970-ben Pécsett szerzett orvosi diplomát. 1970-1979 között a POTE szemészeti klinikájának tanársegéde. 1979-től a Tolna Megyei Balassa János Kórház szemészeti osztályának osztályvezető főorvosa. Megyei szemész szakfelügyelő főorvos. Nyolc éven át orvos-igazgató-helyettes volt. A gyermekszemészeti ellátás megszervezője, a szemészeti mikrosebészet, a műlencse-beültetéses hályogműtét, szemfenéki angiográfia és a szemészeti lézerkezelés megyei bevezetője. A gyógyítás mellett a Tolna Megyei Orvosi Kamara munkájában a kezdetektől részt vesz, 2002-től folyamatosan helyi és megyei küldött, 2007-től területi küldöttként tevékenykedik. 2006-2011 között Felügyelő Bizottsági tag, 2011-től az Etikai Bizottság alelnöke. Közben több jelentős külföldi továbbképzésen vett részt, például Washingtonban, Münchenben, Svédországban, vagy a volt NDK-ban. Ő maga is több mint száz tudományos előadást tartott szerte a világban, és 40 szakmai közleménye jelent meg szakfolyóiratokban.

2011

Eszterbauer János:

a szekszárdi borászok összefogásán fáradozó borász, a Szekszárdi Borászok Céhének elnöke, a Szekszárdi Borvidék Kht. felügyelő bizottságának tagja. Az 1746-os szekszárdi levéltári adatokban már szerepel a szőlőművelő Eszterbauer család, melynek 10. generációja Eszterbauer János. A szekszárdi adottságoknak megfelelően kínálatuk nagy részét a vörös fajták adják, zászlós boruk a Szekszárdi Kadarka. Őseik tiszteletének jeléül a XIX. és XX. század szekszárdi „paraszt-polgári” világának megtestesítőit, a már másvilágra költözött nagyszüleiket és dédszüleiket jelenítik meg borcímkéiken.

Ferenc Vilmos:

1951. július 23-án született Kétyen. A Kecskeméti Kertészeti Főiskolán, majd a Kertészeti Egyetem szőlőtermesztési szakán Mosómagyaróváron szaktanácsadó szakmérnök szakon szerzett diplomát. Rendszeres résztvevője a balatonfüredi szőlész-borász tanfolyamoknak. Bejárta Nyugat-Európa legfontosabb szőlő és bortermelő országait. A balatonboglári és szekszárdi állami gazdaságokban dolgozott, volt a megye főkertésze. 1992 óta vállalkozó. 1977-ben hozta létre a Kertbarát Kört (1994 óta Dicenty Dezső Kertbarát Kör), azóta elnökként tevékenykedik. Időt és energiát nem kímélve végzi munkáját, szakmai tudását maximálisan a közösség érdekében hasznosítja. A szekszárdi szőlő és bor „nagykövete”. 1989 óta a Tolnabor Egyesület elnöke, szakmai programok szervezője és vezetője (Alisca Bornapok, Szent Orbán Nap, Nemzetközi Kékfrankos Fesztivál, stb.), kiváló közéleti és közösségfejlesztő munka. 1994-től  a Szőlő és Borkultúra Alapítvány elnöke, A Szekszárdi Ínyenc Klub alapítója, 2001-től a Szekszárdi Borvidék Borút egyesület elnöke.

Stölkler Erzsébet:

Kisdorogon született, az elemi iskolát ott, illetve Szekszárdon végezte, majd az Első Állami Ápolóképzőben 1959-ben szerzett szakképesítést. Munka mellett, 35 évesen tette le a gimnáziumi érettségit, de szakmai fejlődése érdekében később is számos konferencián, rendezvényen vett részt. A megyei kórház fertőző osztályán helyezkedett el, ahol 26 éven keresztül három műszakban, majd az utolsó 12 évben nyugdíjasként dolgozott. Jóval a nyugdíj után is szorgalmasan képezte magát: a Hospice tanfolyamot 74 évesen, 2004 márciusában végezte el.

Egész életét mások szolgálatának szentelte, ápolónői hivatását 67 évesen fejezte be, de nyugdíjasként is több karitatív szervezetben segíti a rászorultakat. Tagja a Szent Erzsébet Caritasnak, ahol a rászorulóknak varr, takarót köt. Kórházban, szociális intézményekben és saját otthonaikban is látogatja a betegeket, lelki és fizikai támaszt nyújtva számukra és családtagjaiknak.

Sok beteg utolsó hónapjait, napjait könnyíti meg vigasztaló szavaival, töretlen hitével. A hite egész életében fontos volt számára, ebből merít erőt. Szolgálatáért soha nem várt és nem vár ellenszolgáltatást. 

Tücsök Zenés Színpad Egyesület

A Tücsök Zenés Színpad Egyesület 1995-ben alakult énekegyüttes. Repertoárjuk elsősorban magyar és külföldi slágerekből, musicalekből áll. Az együttes több korcsoportban dolgozik, többórányi önálló repertoárral rendelkezik. Évente számos fellépésük van az ország minden táján, de több ízben jártak már külföldön is. Évek óta rendszeres résztvevői országos versenyeknek, fesztiváloknak. Az együttes tagjai szívesen mérettetik meg magukat egyéni versenyeken is. Sikereiket számos oklevél, érem, nagydíj tanúsítja. A középiskolások részére rendezett Keszthelyi Helikon Fesztiválon minden alkalommal sikeresen szerepelnek, öregbítve iskoláik hírnevét.

Több ízben állítottak színpadra mesejátékot, majd 2007-ben a Légy jó mindhalálig című musical következett, mellyel dobogós helyre kerültek a Scherzo Zenés Színpadok Országos Fesztiválján. 2008-ban ugyancsak ezen a fesztiválon II. helyezést értek el Rejtő Jenő – Miklós Tibor Az ellopott futár című zenés vígjátékával, tematikus zenés műsorukkal pedig III. helyezettek lettek.

2009-ben a nagyszabású Freddie Mercury emlékkoncertet óriási sikerrel többek között Budapesten a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon is bemutatták. Az Egy bohém rapszódiája című szeánsz-koncert profi énekeseit kísérő 14 fős ének és tánckarban hat fiatal kapott szereplési lehetőséget az együttesből.

2010

Dr. Sík Erzsébet:       

Szekszárdon született. 1969. december 4.-e óta dolgozik a Tolna Megyei Balassa János Kórházban. Azóta hűséges első munkahelyéhez és a szülővárosához.

A Tolna Megyei Balassa János Kórház Ideggyógyászati Osztályán három szakterületen is szakvizsgát tett. Közel három évtizede dolgozik a radiológiai osztályon, 1999 óta osztályvezető főorvos, 2000 óta pedig megyei radiológiai szakfőorvos.

Dr. Sík Erzsébet a Pécsi Akadémiai Bizottság tagja, számtalan továbbképzés és kongresszus szervezője, illetve aktív résztvevője. Szakmáját hivatásának, élete értelmének tekinti, figyelme középpontjában mindig a beteg, illetve a segítségre szoruló ember áll. Tevékenységét 1971-ben igazgatói dicsérettel, 1983-ban és 2001-ben miniszteri dicsérettel jutalmazták, 1985-ben Kiváló dolgozó elismerést kapott. Nemcsak munkahelyéhez, hanem szülővárosához, Szekszárdhoz és az itt élő emberekhez is szeretetteljes kapcsolat fűzi. Alig van városlakó, akit személyesen ne ismerne, a településhez való hűsége, lokálpatriotizmusa minden megnyilvánulásából kisugárzik. Mindennapjait az örök orvosi törvény szerint éli, mely szerint: Salus aegroti suprema lex esto – a beteg üdve a legfőbb törvény. Példával jár elől abban, hogy az orvosi hivatáshoz szeretet, alázat és szerénység, valamint mindennapi tanulás szükséges. Elévülhetetlen érdemei vannak a kórház diagnosztikus eszköztárának kialakításában és bővítésében. Keze alatt több tucat orvos és szakdolgozó nevelkedett, akiket szakmán kívül emberségre, és tisztességre is tanított.

Büszke arra is, hogy nem csak szekszárdi, de annak újvárosi részéből való. Bár hívták, nem ment külföldre, úgy véli, idegen nációba nem tudna beilleszkedni, és az ember amilyen miliőben nő fel, valójában olyan marad egész életében. Ő például az újvárosiak elhallgatott szavait is megérti és hiányozna az a kis szekszárdi szőlő és a pince is, ahol szabadidejében az ember minden bajáról megfeledkezik.

Dr. Szabó Zsolt (posztumusz):

1988-ban az állami és jogtudományok doktora lett, 1994-ben szakvizsgát tett. Jogászként volt a megyei bíróság hivatásos pártfogója, a rendszerváltást követően a Köztársasági Megbízott Hivatal hivatalvezetője. Karierje a földigazgatás területén teljesedett ki. 1993-2001-ig Tolna megyei, majd 2005-2010-ig a Fővárosi Földhivatal munkáját irányította hivatalvezetőként. Szakmai munkája során végigjárta az államigazgatás szinte valamennyi területét és szintjét, de karrierje a földigazgatás területén teljesedett ki. Első Tolna megyei hivatalvezetői időszakában csúcsosodtak ki a privatizációs folyamatok és a kárpótlási eljárás földhivatali teendői. Különös gondot fordított a termőföld védelmével és használatával kapcsolatos jogszabályi előírások helyes gyakorlati alkalmazására.

Irányításával eredményes munkát végeztek a körzeti földhivatalok, megszervezte és irányította a hatalmas méretűvé duzzadt Fővárosi Földhivatal ügyirathátralékának feldolgozását. Szakmai tudásával, agilis hozzáállásával és támogató észrevételeivel felhívta magára a figyelmet és ennek eredményeként már az egész földügyi ágazatért felelősséget vállalva dolgozott. Köztiszteletben álló empatikus , humánus, szakmailag felkészült vezetőként tartották számon és kiemelkedő munkájának elismeréseként ez év március 15-e alkalmából átvehette a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium egyik legmagasabb kitüntetését a FASHING Antal díjat.  Szakmai sikerei mellett, egész életében Szekszárd kulturális közéletének, művelődési mozgalmainak meghatározó személyisége, népszerű szereplője volt. Mint kivételesen színes egyéniséget nagyon sokan ismerték, szerették. Sokat tett azért, hogy a Bartina Néptánc Egyesület létrejöjjön, működjön. 15 éven át, mint az Egyesület elnöke képviselte Tolna megye tánckultúráját idehaza és külföldön, melynek során támogatta és segítette több száz fiatal táncos karrierjét. De nem csak a tánchoz, a sárköz népművészetének minden ágához vonzódott. Fáradhatatlan és tettre kész volt. Nem nagyhangú közszereplőként, szorgalmasan a háttérből támogatott nagyon sok jó ügyet.

Lefegyverző, szeretetteljes humorral rendelkezett, és ezzel a tulajdonságával minden konfliktust vagy nehézséget meg tudott oldani, le tudott küzdeni. Ahol megjelent, oda vidámságot, derűt vitt. Motorja volt a társaságnak. Az emberek (kollegák, barátok, ismerősök, idegenek) mindig számíthattak rá, ha kellett lapátot fogott, ha kellett tanácsot adott, szervezett, agitált… egy szóval, ha tehette segített. Szülei, felesége és gyermekei végig követték, támogatták azon az úton, amit maga és családja számára kijelölt, oly természetességgel és szeretettel, amely ennek a nagyszerű, „igaz” embernek kijárt.  De ez az önzetlen szeretet kölcsönös volt. Mint ember, olyan stafétát adott át az utókornak, amelyre méltán lehetnek büszkék Szekszárd polgárai.

Kis Pál István:

1951-ben született Budapesten. Az oktatást, az ifjúság nevelését egyaránt fontosnak tartó sokoldalú pedagógus. Alkotóművész, alkotóműhely szervező és elhivatott közösségfejlesztő. Jótékonysági rendezvények gyakori közreműködője. Eredeti szakmája elektroműszerész, majd 1978-ban szerzett az ELTE Bölcsészettudományi karán magyar nyelv és irodalom szakos tanári illetve népművelői diplomát. Szekszárdra 1984-ben költözött családjával és azonnal bekapcsolódott a város és megye kulturális közéletébe, melynek azóta is ismert és elismert szereplője. Először a Babits Mihály Művelődési Központ igazgatója, később újságíró-publicista, vállalkozó kiadó, producer. Nevéhez fűződik a Szekszárdi Vasárnap című hetilap elindítása, a Szekszárdi Városi Televízió intézményesítése, valamint a város és a megye jeles íróiról, művészeiről és tudósairól annak a portréfilm sorozatnak a készítése, melynek legismertebb darabjai – mint például a Mészöly Miklósról, Szakály Ferencről, Baka Istvánról, Lázár Ervinről készített filmek – ma már pótolhatatlan kordokumentumai a város által gondosan őrzött irodalmi hagyománynak. Kis Pál István gondozta a Szekszárdi borok című kötetet, amelynek megjelentése után elkötelezettje lett a szekszárdi vörösboroknak.  Kis Pál István közel 200 irodalmi borbemutatón népszerűsítette már a borvidék nedűit és jeles termelőit, alapító tagja és házi szövegírója a Muslinca Férfikarnak.

Az Alisca Borrend 2000-ben avatta tagjává, 2009-től tagja a Magyar Írószövetségnek, számos kitüntetés és érdemérem tulajdonosa. 2001-ben látott napvilágot 60 rímes-időmértékes epigrammát tartalmazó kötetet, a Mirtuszlevelek Bakkhosz szekszárdi kertjéből, amelyben a történelmi borvidék borkultúrájának görög-latin hagyományait népszerűsíti, s amely a borrajongók körében hamarosan országos elismertséget szerzett számára. Ezzel egyidőben újfajta bemutatkozásba kezdett, amelyben a szekszárdi bor és vers együttesen kapott szerepet a borfelmutatásnak nevezett irodalmi rendezvényeken. Azóta leggyakrabban Dúzsi tamás és Vida Péter borászokkal együtt járja a Kárpát-medence városait, vidékeit. A 2008. év legjobb bordal költője. Főállású tanárként 2000 óta tevékenykedik az I. Béla Gimnáziumban, ahol magyar nyelvet és irodalmat tanít. Amit pedagógusként nap mint nap végez, annak jelentős része a szépírás és a tehetséggondozás köré épül. Diákjainak országos eredményei, a városi ünnepeken, fesztiválokon, színházakban, templomokban bemutatott önálló darabjai, összeállításai elismertek, s egyre újszerűbb vállalkozásokra, társművészeti kapcsolatokra hangolják. A költőtársak, zenészek, képző- és előadóművészek, az érdeklődő diákok köréből szerveződő táraskör lassan szellemi műhellyé kovácsolódott körülötte valóságosan és virtuálisan is. Művészetét a nyelv- és a kulturális hagyományok iránti tisztelet jegyében építi, s lírájában a harmóniával megszépítő mozzanatot tartja legfontosabbnak. Számtalan jótékonysági rendezvényen személyes közreműködésével is folyamatosan szolgálja a közjót, műveivel Szekszárd város hírnevét nagy mértékben növeli. 2005-ben elnyerte a Tolna megye művészetéért elismerő plakettet. Művei: Mirtuszlevelek Bakkhosz szekszárdi kertjéből, Négyszemközt az Úrral, In Baccho er Venere, Lanovkadodzsem, A misztériumtól az színházikg, Pofonok és pofonok.

Rühl Gizella:  

Rühl Gizella Felsőrácegresen született, a rácegresi iskolában kezdte tanulmányait. Hétéves volt, amikor a családja Tolnára költözött. 1989-től banki szoftverek fejlesztésében működött közre, majd cégük – a Terra Szoftverfejlesztő Kft – 1996-tól az elsők között indított internet szolgáltatást. Honlapjukon a kezdetektől fogva volt egy „kulturális fül”. Akkoriban még csak egy-egy alkotó egy-egy alkotását tették fel. Ebből nőtt ki aztán a TolnaArt néven ismert művészeti portál, ami a megye képző-, nép-, és iparművészeit mutatja be a nagyvilágnak. és 2000 óta működik. 2003-ban férjével, egy magán galériát indítottak, majd 2004-ben az MKB Bankkal, a TolnaArt és a Jantner Fotó együttműködésében létrehozták a Garay 8 Kapualj Galériát. Jelentős gyűjteménye van Rühl Gizellának Tolna megyei alkotók munkáiból. Azon iparkodik, hogy ezeket az embereket a közönség is megismerhesse kiállításokon, vagy akár a neten keresztül. Fáradhatatlan alkotás- és alkotómenedzselő, kiállításszervező és dokumentáló. 2004-ben a „Tolna megye művészetéért” plakett, 2005-ben a Tolna Megyei Közgyűlés által adományozott „Elnöki elismerő oklevél” kitüntetésben részesült.

Sas Erzsébet: 

Alsónánán született köztisztviselői családból. Nagyapja bíró volt, szülei nyugdíjba vonulásukig az alsónánai tanácsnál dolgoztak. A Szekszárdi Garay Gimnáziumban érettségizett, majd szülei nyomdokaiba lépve, köztisztviselő lett. Három évtizedig a Szekszárdi Városháza anyakönyvvezetőjeként dolgozott 2001 január 1-ig. Azóta főállásban újságírással és írással foglalkozik. Mesterének Ordas Iván írót-újságírót tartja, akitől a szakma széles skáláját igyekezett elsajátítani. Nagyon sok karitatív tevékenységet végez, műsorok összeállításában, műsorvezetésében, gyermek, idősek intézménye, Vöröskereszt, stb.      

Munkáján keresztül kapcsolatba kerül a város lakóival, ügyeiket empátiával, magas szakmai elhivatottsággal végzi. A „Segítő Kezek” Nő Egyesületnek a vezetője. 1995-ben – a 100. éves állami anyakönyvezés évfordulóján – a Belügyminisztérium javaslatára a megyében egyedüli anyakönyvezetőkén kapta meg a Magyar Köztársaság Elnökének ezüst érdemkeresztjét. Újságírói, írói tevékenységét – akárcsak anyakönyvvezetői munkásságát – az empátia, a jó kapcsolatteremtő készség, az örök emberi értékek bemutatása jellemzi. A szeretet, az emberek iránti tisztelet, a segítő szándék vezényelte és vezényli tollát és kimondott gondolatait. Olyan közéleti ember, aki személyes példamutatásával és írásaival sokat tett a közjóért és azért, hogy Szekszárd lakói ismerjék egymást.

Szeleczki József:

Üzemmérnöki diplomája megszerzése után kezdett el dolgozni a szekszárdi Polgármesteri Hivatalban. 1977-ben került a városfejlesztési csoport élére, 1986-ban pedig műszaki osztályvezetővé nevezték ki. 1989-ben tanácsosi, majd címzetes főtanácsosi címet kapott. Hosszú szakmai pályafutása során számos szakmai elismerésben részesült. 1988-ban vízépítő szaküzemmérnöki diplomát szerzett. Hosszú szakmai pályafutása során számos szakmai elismerésben részesült. 1976-ban az OVH Elnöke Dicsérő Oklevelét kapta meg, 1983-ban a Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozójává választották, 1988-ban a Közlekedési Minisztérium Kiváló Munkáért érdemérmét, 1995-ben Minisztériumi Dicséretet, majd 1997-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemérem kitüntetését kapta meg. Tagja a Magyar Mérnöki Kamarának és a Közlekedéstudományi Egyesületnek.

Szeleczki József nevét valószínűleg minden szekszárdi jól ismeri, hiszen kollégánk egy olyan munkakört töltött be négy évtizeden keresztül, amely mindig az előtérben szerepelt.

2009

Dúzsi Tamás:        

Az őszinteségéről és szókimondásáról ismert borász 1994-ben alapította családi pincészetét Szekszárdon. Az évek óta azonos, magas minőségben készülő rozéinak köszönhetően a borbarátok országszerte „rozékirálynak” hívják, de a könnyed, gyümölcsös, jól ihatói kadarkái, kékfrankosai vagy a komolyabb, nagyobb testű küvéi is régóta hivatkozási pontok a magyar borászatban. A Dúzsi pincészet az utóbbi években számos aranyérem és elismerés birtokosa lett a különböző magyar és európai nagy borversenyeken. A borok olyanok, mint készítőjük: egyenesek, tiszták és őszinték és persze frissek és energikusak is, hisz Dúzsi Tamás nem szakad el régi biciklista múltjától sem, ugyanis ha ideje és munkája engedi, máris nekivág egy komolyabb kerékpártúrának.

Gyurkovics János:

1999 óta tagja, majd 2001 áprilisától világi elnöke a Szekszárd-Újvárosi Római Katolikus Társaskörnek. Engedjék meg, hogy a legjobb barátjától vett  jellemzést vegyük ilyenkor elő, mely szerint: „Rendkívül odaadó, segítőkész, igazi jóbarát, aki bármilyen kérést teljesít, de természetesen a teljesíthetőség határáig.” Gyurkovics János igazi közösségi ember, aki fáradhatatlanul és akadályt nem ismerve küzd az egyesület céljaiért, programjainak megvalósulásáért – felvállalva az ezzel járó konfliktusokat is. Munkáját tekintve növénytermesztési szakember, aki két évtizede az Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője. Egy másik találó jellemzéssel Dr. Csötönyi Sándor így vélekedik róla: „Gyurkovics Jánost úgy ismertem meg, mint aki az életét arra áldozza fel, hogy a Közösség érdekeit szolgálja. Emberközpontú, szociálisan érzékeny, mindenkit maga elé helyez, ő emiatt kissé hátérbe szorul. Több ilyen emberre lenne szükség.”

Kovács Zsolt:  

25 éve a szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekar alapítója és karnagya, a 10-12 fős alakuló létszám mára 60 főre nőtt. A zenekar rendszeresen részt vesz a városi rendezvényeken, ünnepeken, térzenéjükkel megadják a rendezvény alaphangulatát. Fellépéseikkel erősítik a testvérvárosi kapcsolatokat, baráti kapcsolatokat ápolnak az ottani zenekarokkal. Kovács Zsolt 25 éve szinte ingyen végzi lelkiismeretes, áldozatos tevékenységét.  Trombitatanár és karnagy 1986-ban szerezte trombitatanári diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd 1990-ben elvégezte a fúvóskarnagy-képzőt is. Ma is első munkahelyén dolgozik, neve egybeforrt a Liszt Ferenc Zeneiskolával, ahol több mint 20 éve oktatja a gyerekeket és fiatalokat a zene szeretetére. A Szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekar alapítója és a kezdetektől karnagya is egyben. Felsorolni is lehetetlen lenne, hogy a 20 éves jubileumát ünneplő fúvószenekar a vezetése alatt hány nemzetközi, országos, regionális és városi versenyen vett részt és lépett fel közreműködőként. Kovács Zsolt karnagyként kiemelkedő jelentőségű tevékenységet folytat Szekszárd város kulturális életében, a testvérvárosi kapcsolatok megerősítésében és igazi ápolója a tolna megyei sváb fúvós hagyományoknak. Valódi közösségi ember, aki szerénysége és kiváló emberi tulajdonságai miatt sokszor meghúzódik a háttérben, de személye nélkülözhetetlen Szekszárd zenei palettáján.   

Németh Judit:

Könyvtáros, előadóművész és újságíró a könyvtárosképző után az akkori Janus Panonnius Tudományegyetem művelődésszervezői szakán szerzett diplomát és több mint három évtizede szervezője és lelkes támogatója Szekszárd és térsége kulturális és irodalmi életének. 1982-től az Illyés Gyula Megyei Könyvtár munkatársa, német nemzetiségi olvasótáborok és szépkiejtési versenyek szervezője. A Demokratikus Közéletért Alapítvány kuratóriumi tagja és a szekszárdi evangélikus egyházközség presbitere. Édesapjától, a néhai Németh István lelkésztől – aki több mint 4 évtizedig szolgálta a szekszárdi evangélikus gyülekezetet és 1998-ban szintén Közjóért díjban részesült – igazi ajándékként örökölte emberszeretetét, az emberi lélek és jóság iránti fogékonyságát, érzékeny és állandóan segíteni kívánó természetét. A Babits Emlékbizottság tagjaként a tavalyi emlékévben mindenki számára ismertté válhatott igazi segítőkészsége és az irodalom iránti szeretete. 

Óceán Könnyűbúvár Kiemelten Közhasznú Sport Egyesület:

Az egyesület széleskörű közszolgálati munkát végez, amelynek során szorosan együttműködik a rendőrséggel, tűzoltósággal, katasztrófavédelemmel: pl.: vízben eltűnt személyek és bűncselekmények tárgyi bizonyítékainak megkeresése, a must erjedése idején embervédelem, továbbá környezet-, természet-, és állatvédelem. Tevékenysége egyrészt speciális, másrészt komplex, és mindenképpen hiánypótló, amelyet igen elhivatottan végeznek. Elsődleges célja a könnyűbúvár sport megismertetése és oktatása. Az egyesület megalakulásakor a megyében 20 búvár volt regisztrálva, ma ez a szám a sportegyesület működésének köszönhetően 300 fölött jár. 1998-ban a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság felkérésére létrehozták a Speciális Búvárszolgálatot, amely a rendőrség, tűzoltóság és a Katasztrófavédelmi Igazgatóság felkérésére közszolgálati feladatokat is ellát, mint például a vízben eltűnt személyek és bűncselekmények tárgyi bizonyítékainak megkeresése. Működtetnek triál kerékpáros és sí szakosztályt is, 2009. márciusában pedig megszerezték a kiemelt közhasznú címet is.

Sefcsik Zoltán: 

Evangélikus lelkész és hittanár a budapesti Evangélikus Teológiai Egyetemen 1995-ben szerzett diplomát, majd rá egy évre szentelték lelkésszé. Azoknak a lelkésztársainak a számát gyarapítja, akik nemcsak hirdetik az evangéliumot, hanem élik is azt. Igemagyarázatai teljes összhangban vannak életével, rendszeres igemutatót adva sokak számára. Evangelizációs sorozatait, előadásait az egész országban szívesen hallgatják. Pécsi szolgálati hely után 2001. szeptemberében a szekszárdi gyülekezet egyhangú hívására iktatták új hivatalába és azóta látja el Szekszárd és környékének lelkészi szolgálatát. Hatókörébe tartozik a Zombai Társegyházon kívül a decsi, felsőnánai, kétyi és bátaszéki filia is. Gyülekezetének igazi lelki és formai megújítója, belmissziós munkájában jellemző rá a nyitás minden korosztály és réteg felé. Feleségével Dugár Évával megszervezték az ovis és kisiskolás hittant, a város iskoláiban kihelyezett hittanórákat tart, evangelizációs sorozatait, előadásait az egész országban szívesen hallgatják. Azoknak a lelkésztársainak a számát gyarapítja, akik nemcsak hirdetik az evangéliumot, hanem élik is azt.

2008

Bacsmai László plébános:    

Bacsmai László 1965. december 29-én született Sellyén. Győrben végezte a szemináriumot. 1991. június 15-én szentelték pappá. Felszentelése után a Tolna megyei Paksra helyezte a püspök káplánnak. 1993-ban a következő szolgálati helye Szekszárd. Farkas Béla plébános mellett egy évig káplán. Már ekkor megmutatta később kiteljesedő erősségét, az érzékenységet az emberek problémái iránt. Szekszárdon ekkor főképpen a fiatal közösségek szervezése, segítése volt a fő feladata. A később egyre erősödő fiatal közösségek az ő idejében indultak el. Mivel anyanyelvi szinten beszél horvátul, a püspök 1994-ben Felsőszentmártonba nevezi ki plébánosnak. A horvát határ közelében fekvő községek anyanyelvi kultúrájának ápolásában nagy szerepe volt. Munkásságát az egész egyházmegyében elismerték. Ennek is volt köszönhető, hogy 2003-ban Szekszárdra, az egyházmegye Pécs utáni legnagyobb közösségének plébánosává nevezték ki. Azóta itt tevékenykedik. A szekszárdi plébániához tartozik még Őcsény és Decs is, így lehetősége volt az ottani közösségi élet szervezésében is tevékenykedni. Munkássága nagyon sokrétű és eredményes volt az elmúlt öt évben. Folytatta káplán korában megkezdett tevékenységét, az ifjúság szervezését, nevelését, összefogását. Közvetlen, őszinte természete, kedves humora közel hozta és segítette céljai továbbadásában.

Bacsmai László hamar megértette, hogy a családok, a házasságok segítése nagyon sok társadalmi probléma megoldásában létfontosságú. Ezért nagy szerepe van a jegyesoktatás egyedi módjának kialakításában, ahol a fiatalok a hit kérdései mellett előadást hallhatnak a gyermekneveléstől a fogamzásgátláson keresztül a házastársi kapcsolat szinte minden területéről, és ahol ők maguk is hangot adhatnak elképzeléseikről, választ kaphatnak kérdéseikre. Ennek híre már messze túljutott városunk határain. Az ország több részéről érdeklődnek a módszerről, és a megye több településéről járnak ide házasulandók az előkészítésre. Ugyanez a segítő szándék vezette el a Házas Hétvégés lelkiségbe. Megértette, hogy a családok belső harmóniájának kialakulása a jól működő házasság függvénye. Három évig a Házas Hétvége dél-dunántúli tartományának papja volt, amihez Tolna, Baranya és Somogy megye tartozott. Jelenleg a Szekszárdi Régió papja. Ebben a minőségében megyénk teljes területén tevékenykedik, hiszen a mozgalom nagy gócpontjai – Szekszárd és vonzáskörzete mellett – Simontornya, Dunaföldvár, Tamási, és az utóbbi években már Bonyhád, valamit Bátaszék is ide tartozik. Sokat tesz a legkisebbek hitbéli és erkölcsi nevelésében is. Vezeti a katolikus iskola és óvoda ilyen irányú oktatását. Táborokat szervez és vezet fiataloknak. Részt vesz Szekszárd város és a környező települések közéletében. Plébánosi feladatai mellett 2002 óta szentszéki jogvédő, ahol feladata a házasságokkal kapcsolatos problémák megoldásának segítése.

Bacsmai László szolgálata kiváló példa arra, hogy az egyház nem elszigetelt, katakombába zárt ősi relikvia, hanem nyitott, élő, a társadalom kisebb és nagyobb közösségeinek építésében jelentős szerepet felvállaló közösség. 

Dr. Garay Zoltánné gyógypedagógus:       

1950-ben született Adorjáson. Pécsi középiskolai tanulmányainak befejezése után a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán tanult oligofrén és szurdo pedagógiát, illetve végzett logopédusként. Rövid komlói tartózkodás után 1975-től a Szivárvány Iskola elődjének tekinthető és a Garay János Általános Iskolában működő Speciális Általános Iskolában dolgozott gyógypedagógusként, ahol több évig Vöröskeresztes szakkörvezető, 6 évig gyermekvédelmi felelősi, 14 évig szakmai munkaközösség-vezetői, illetve 30 évig szakszervezeti titkári szerepet is betöltött. A 80-as évektől kezdődően az Áthelyező Bizottságban gyógypedagógiai szakértőként dolgozott és alapító tagja, titkára, majd elnöke lett a Tolna Megyei Értelmi Fogyatékosok Érdekvédelmi Szövetségének (ÉFOÉSZ). 20 éve rendszeren balatoni táborokat szervez és vezet a megyében élő értelmi fogyatékosok számára, 12 éve kuratóriumi tagja a Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Közalapítványnak, valamint 5 éve alelnöke a Fogyatékosok Tolna Megyei Sportszövetségének. 1980 óta folyamatosan részt vesz a fogyatékos emberek és családjaik mindennapi életvezetésének segítésében a mentális gondozás, szabadidős tevékenységek szervezése, szakmaszerzési lehetőségek és a munkahelykeresés terén. Rendszeres kapcsolatot ápol a munkáltatókkal, intézményekkel, ahol képviseli az értelmileg sérült emberek érdekeit az –őket megillető – egészségügyi és szociális juttatásokhoz való hozzájutásuk terén. Emellett nagy hangsúlyt fektet a bennük rejlő értékek kibányászására, megmutatására és elfogadtatásásra. Közel 40 éve segíti önbizalmuk erősítését, személyiségük fejlesztését és életminőségük javítását –Velük és Értük! Fő szervezője az évente rendszeresen visszatérő országos rendezvényeknek, melyek célja az esélyegyenlőség biztosítása, hogy megkülönböztetés nélkül éljenek egymás mellett a fogyatékkal élők és az ép emberek. Hosszú évek óta jó kapcsolatot ápol a hasonló profilú segítő civil szervezetekkel, részt vesz Szekszárd közéletében, valamint aktív szervezője a fogyatékkal élők sportversenyeinek és mozgásélmény foglalkozásainak is. Mindezen tevékenységét önzetlenül, személyes hitvallása alapján az együttműködés, az összetartozás és a szeretet egységére építve teszi. Az esélyegyenlőségért végzett évtizedes, hiánypótló, önzetlen és kitartó munkájáért, az értelmi fogyatékosok és családjaik mindennapjainak megkönnyítéséért és a társadalomba való beilleszkedésük, aktív részvételük elősegítésében tett fáradhatatlan és humánus szolgálatának elismeréseként.

Gaál László táncoktató, koreográfus:

1962-ben Alsónyéken született. Mórágyon járt általános iskolában, ahol az akkoriban megalakult mórágyi, majd később Völgység Népe Táncegyüttesnek tagjává, majd az utánpótláscsoport oktatójává vált. A német táncoktatói vizsgát Pécset szerezte meg. 1989. november 1-én alakult meg a Dienes Valéria Általános Iskola 4-5. osztályos tanulóiból az Ifjú Szív Magyarországi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes. Gaál László kitartó és eredményes munkájának köszönhetően az együttes repertoárja folyamatosan bővült és többször minősült eredményesen magyar és nemzetközi zsűri előtt. Az évek során egyre több magyar és külföldi fellépés következett, melyek mellett az együttes karitatív tevékenységre is egyre nagyobb szerephez jutott. Az Ifjú Szív tánccsoport minden évben felajánlja születésnapi műsorát más szervezet részére. Ilyenek voltak a Tolna Megyei Mozgássérültek, a Siketek és Nagyothallók illetve a Vakok és Gyengénlátok Egyesülete, akik ezzel fénymásoló és lapolvasó géphez jutottak. A cukorbeteg gyerekek ajándékcsomagokat, a dislexyások szintén fénymásoló gépet kaptak. Leányváron egy 10 éves kislány sikeres agyműtétéhez járultak hozzá, de segítséget nyújtottak a paraolimpikonok felkészüléséhez is. A Szivárvány Általános Iskola könyvtárhoz jutásában és az V. sz Általános Iskola két alapítványának anyagi támogatásában is közreműködtek. A Clark Ádám Folttillát új csónakmotorhoz juttatták, a tokaji árvízkárosultak részére ruhaneműt szállítottak és ugyanilyen ok miatt gyűjtöttek ruhákat és csomagokat Szolnokra, Tarpára és Sárbogárdra is. Nem felejtkeznek el a rászorulókról  és nagycsaládosokról sem, akiknek minden évben ruhaneműt gyűjtenek, Mikulásra ajándékcsomagokat készítenek, szilveszterkor pedig a hajléktalanoknak kedveskednek meleg ebéddel, gyümölccsel. Gaál László tudásából, ismereteiből nem csak az együttes részesül, hiszen számos iskolában tanítja a magyarországi németek hagyományait, kultúráját, többek között a Babits, a Dienes és az V. iskolában, de oktat a Gyönki gimnáziumban és Medinán is. A Táltos Tehetségkutató Általános Iskola és Szakközépiskola Szekszárdi Tagozatán a szellemileg sérülteknek társastáncot oktat. A gyermekeket a természet szeretetére tanítja, csoportjaival tisztítják és takarítják a várost. Vízitúrákat szervez, törekszik az egészséges életmód megismertetésére és harcol a fiatalkori drog- és alkoholfogyasztás ellen. A magyarországi német nemzetiségi kultúra megismertetéséért, hagyományőrző és táncoktatói tevékenységéért, a fáradhatatlan és önzetlen karitatív cselekedeteiért, illetve a természet védelmére és az egészséges életmód fontosságára irányuló, figyelemfelkeltő oktatói-nevelői munkájának elismeréseként.

Mészáros Pál:

1948-ban született Szekszárdon. Mezőgazdasági szakmérnök és borász. A Palánki Mezőgazdasági Technikumban érettségizett, majd a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetemen szerzett agrármérnöki, ezt követően pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett agrármérnöki diplomát. A szekszárdi Jóreménység Mgtsz-ben kezdett dolgozni, majd az Állami Gazdaságok _Szakszolgálati Állomásának lett tanácsadója, majd igazgatóhelyettese. 1991-2002. között a Minerág Kft. ügyvezetőjeként tevékenykedett. A szőlőtermesztés és a borkészítés hagyománya évszázadok óta apáról fiúra száll a Mészáros-családban és azon kevés szekszárdi család közé tartozik, mely az évszázados törökdúlást is túlélte. Az utóbbi években városunk egyik meghatározó pincészetévé nőttei ki magát a családi vállalkozás, amely jelenleg negyven hektár szőlőültetvényen gazdálkodik, melynek több mint a fele újabb telepítésű. Fajtaválasztékuk igen széles, így nem csak a szekszárdi borvidékre jellemző vörösborokkal, hanem több mint tízféle palackos borral tudnak megjelenni a hazai és a nemzetközi piacon. A legmodernebb borkészítési technológia alkalmazása mellett hűek az évszázados szekszárdi hagyományokhoz és kiváló fahordókban érlelt borokat is találhatunk a cég palettáján. Néhány évvel ezelőtt nyitotta meg a Mészáros család a Kossuth Lajos utcában található impozáns borházat, melynek során egy több mint 250 éves pincét újítottak fel a régi kor szelleméhez hűen. Az idelátogatók ma egy 800 négyzetméteres impozáns pincébe léphetnek be, mely az elmúlt évek során számos céges és családi rendezvénynek és exkluzív borbemutatónak adott otthont. Borszaküzletükben nemcsak a Mészáros Pince teljes kínálatából, hanem a szekszárdi borvidék borainak egyre szélesebb választékából válogathatnak az érdeklődők. A fehér kadarka, a bodzási kékfrankos és csúcsboruk a Merops Cuvée minde-mind bizonyítéka és eredménye a hagyományos és a modern borkészítési technológia nagyszerű ötvözetének. Mészáros Pál két szabadalom tulajdonosa: 1988-ból a zöldítő komplex levéltrágya, 1990-ből pedig egy takarmánynövekedés-kiegészítő fűződik nevéhez. Két kadarka klónt is szelektált, melyek szerepelnek az Országos Szőlőfajta Jegyzékben. 199 óta tagja a Pécsi Akadémiai Bizottság mezőgazdasági szakbizottságának és talajerőgazdálkodási munkabizottságnak, 1995-2008 között a Szekszárdi Hegyközség elnöke társadalmi munkában, a Borvidéki Hegyközségi Tanács alelnöke és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tagja. 1996-tól tajga az Alisca Borrendnek, 2004-ben pedig Aranykoszorús gazda miniszteri kitüntetést kapott. A pincészet folyamatos fejlődésének bizonyítéka a hazai és nemzetközi borversenyeken elért számos kiváló eredmény. Hosszú oldalakon lehetne sorolni a díjakat, így csak a legutóbbi sikereket említsük: 2006-ban a 2003-as évjáratú Merops Cuvée Bordeauxban bronzérmet, a Vinagora nemzetközi borversenyen pedig aranyérmet szerzett, majd 2008-ban a 2006-os évjáratú Merops Cuvée nyert Párizsban ezüstérmet, majd a bordeauxi világversenyen aranyérmet. A Pinot Noir rozéjuk is évről-évre a csúcsot ostromolja, a Borkalauz 2004-ben a legszebb hazai  rozénak választotta, 2006-ban pedig a Vinagorán aranyéremmel jutalmazták.  A Mészáros-család minden tatja kiveszi részét a munkából, a csaldanya a vendéglátás fő felelőse, a szakmai utánpótlás pedig adott, hiszen Péter fiuk egyre nagyobb részt vállal a szakmai munkákból, melynek nyoma már tetten érhető az utóbbi évek sikereiben. Több évtizedes kiváló szakmai és tudományos munkájának, a szekszárdi borvidék jó hírnevének öregbítése érdekében folytatott tevékenységének, hegyközségi vezetői munkájának és a Mészáros-pince számos hazai és nemzetközi sikerének elismeréseként. 

Németh Gyula:

1950-ben Lánycsókon született és már nagyon korán kapcsolatba került hőn szeretett sportágával, az atlétikával. A mozgás és a sport megszerettetésében elévülhetetlen érdemei voltak Rogányi Miklós edzőnek, majd Villányi Nándornak, aki Pécsett irányította edzésmunkáját. A tehetséges fiatalembert hamar utolérték az eredmények, 1970-től az újpesti Dózsában lett válogatott és akadályfutásban felnőtt bajnok. Korán véget ért élsportolói pályafutása, 26 éves korában szögre akasztotta a futócipőt, de néhány hónap múlva már a pálya széléről irányította a nála fiatalabbakat és rövid komlói munkája után 1976 nyarától Szekszárdon vette át az edzések irányítását. A szöges cipő helyett a stopperóra, az edzések helyett pedig az edzéstervezés és a tehetségkutatás vette át a szerepet a hétköznapokban. Ebben a szerepkörben sokat segített a Híres László mesteredzőtől tanult szakma, amely kiegészülve a saját elhivatottságával kitartásával és pedagógiai érzékével két éven belül nemzeti válogatott és országos bajnoki címet szerző tanítványokhoz vezetett. Időközben 1979-ben a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet szerzett, 1983-ban az év ifjúsági férfi atlétaedzőjévé választották, majd kétszer a Magyar Atlétika Utánpótlásért, illetve hat alkalommal a kiváló utánpótlás nevelésért plakettel tüntették ki. Tanítványai sikert sikerre halmoztak, az elmúlt 3 évtizedben 21alkalommal javítottak országos csúcsot, 122 alkalommal szerepeltek a nemzeti válogatottban, ahol több mint 150 aranyérmet és számtalan egyéb érmet, sikert értek el. Közülük többen a mai napig korosztályos csúcstartók: Balogh Gyula, Sárközi Gyula, Németh Máté, Csillag Balázs, Kustos Gergő és a Papp Máté, Asztalos Dénes, Zsigmond Előd és Szőke Gergő váltó. A Héraklész Bajnokprogram 2001. évi indulása óta a középtávfutók szakági vezetője, igyekszik jó kapcsolatot fenntartani a kiváló képességű versenyzőkkel és edzőikkel. amely munka az utóbbi évek remek nemzetközi eredményeiben tükröződik. A távfutás mellett a triatlon-duatlon sportágban korosztályos világ- és Európa-bajnoki címeket, érmeket szerzett versenyzők  futóedzését irányította és tanácsokkal látja el a versenyzőket napjainkban is. Harmincéves szekszárdi atlétikaedzői pályafutása, kiváló pedagógiai, munkája, az utánpótlás-korosztály szabadidős- és versenysportjának népszerűsítésében vállalt áldozatos tevékenysége, illetve a számos hazai és nemzetközi sportsiker elérése érdekében vállalt fáradhatatlan munkálkodása elismeréseként.

2007

Andrásné Marton Zsuzsanna:

1979-től kezdődően dolgozott óvónőként a szekszárdi Arany János utcai óvodában. Már első munkahelyén kitűnt kezdeményező és jó szervezőkészségével. 1986-ban került jelenlegi munkahelyére, a Wosinsky Mór Megyei Múzeumba, ahol munkáján nagy hozzáértéssel és jól érzékelhető eredménnyel végzi. A jól bevált közművelődési formák megerősítése, a szakköri és klubfoglalkozások mellett új színekkel gazdagította a közművelődési tevékenységet. Munkájának köszönhetően évről-évre nőtt a látogatottság és a rendezvényeken való részvétel. Magyarországon 1977-ben indult a Tájak-Korok-Múzeumok mozgalom, mely 1985-ben szerveződött egyesületté. A szekszárdi egyesület 1989-ben alakult meg 23 taggal. Andrásné Marton Zsuzsanna kiemelkedő szervezőkészségének köszönhetően mára a szekszárdi tagszervezet az országos legnagyobb létszámú klubjává vált, több mint 400 főt számlálnak és Szekszárdon kívül számos tag csatlakozott a környező településekről, sőt még Budapestről is. A kulturális és természeti értékek megismerését céluk kitűző programok tartalmas és megfizethető időtöltést kínálnak a szekszárdi és környékbeli érdeklődők számára. Andrásné Marton Zsuzsanna fáradhatatlan munkájának köszönhetően minden évben megye- s országjáró kirándulásokat szerveznek, melyek fő célja, hogy a résztvevők minél sokoldalúbb ismeretet szerezzenek lakóhelyünk, illetve hazánk jeles személyiségeiről, fontosabb eseményeiről, történelmi múltunkról, kulturális és természeti értékeiről. Kiemelkedő közösségszervező tevékenységéért, a kulturális értékek és hagyományok ápolása megőrzése terén végzett munkájának elismeréseként.

Balázsi Zoltán:

1942. szeptember 5-én született Balsán, egy Szabolcs-Szatmár megyei kistelepülésen. Középiskolai tanulmányait a debreceni Református Gimnáziumban folytatta, majd a debreceni Református Gimnáziumban folytatta, majd a debreceni Hittudományi Egyetemen végzett református lelkészként és kántorként.  Balázsi Zoltán ahhoz a kihalófélben lévő embertípushoz tartozik, aki minden emberi közösségben – legyen az munkahelyi, felekezeti, baráti – alkalmas és képes példaértékű magatartás-kultúrájával, józanságával, közvetlenségével, erkölcsi értékeivel a jelen és a jövő nemzedék előtt példaképül szolgálni. Hitével, kitartásával, meggyőződésből fakadó állásfoglalásával, hűségével egyenes beszédével, segítőkészségével, empátiás képességével, másokért való tenni akarásával sokak nagyrabecsülését és tiszteleté kivívta azokon a területeken, amelyekre elhívta és állította őt az Isten. Családjában, gyülekezetében, munkahelyén, baráti körében mindenki szereti, mert szeretetet nem csak elfogadni, hanem adni is tud. Vallási meggyőződése, mérhetetlen és alázatosan gyakorolt hite, a szellemi és a fizikai munkavégzésben gyakorolt példamutatása képessé és alkalmassá teszik arra, hogy elképzeléseinek megvalósításához segítőket nyerjen meg. Szervező képességének eredményeként szekszárdi szolgálata 7 évében kívül-belül megújult a gyülekezet temploma, a lelkészlakás, a gyülekezeti ház és az egyház tulajdonát képező Comenius Iskola. Jelenleg a Kálvin téri „kántor ház” felújítása folyik. Áldozatos tevékenységének hatására külsejében megújult az egész Kálvin tér. Igazán szekszárdinak érzi magát, kedvenc időtöltése a Kisbödőben lévő szőlőjének gondozása és borának elkészítése, saját maga is kedveli a kiváló minőségű szekszárdi vörösbort és olyannyira szakértővé vált, hogy a helyi borversenyeken több érmet is szerzett. Több évtizedes lelkészi és kántori tevékenysége, városunk egyházi életében betöltött aktív szerepvállalása, példamutató magatartása és a református gyülekezet összefogásában örömmel vállalt áldozatos munkája elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Balázsi Zoltánnak.

Béresné Kollár Éva:

1953. június 4-én született Debrecenben. Általános iskolai tanulmányait Szolnokon kezdte, majd Szekszárdon a Garay János Iskolában folytatta. Hat éves korában kezdte zeneiskolai tanulmányait zongora szakon, melyet később magánének szakkal egészítette ki. A Garay Gimnáziumban érettségizett, majd rövid nevelői tevékenység után a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát történelem-ének-zene szakon, később elvégezte a könyvtári szakot is. 1974 óta dolgozik az Illyés Gyula Megyei Könyvtár zeneműtárában zenei könyvtárosként. 33 éve végez komolyzenei oktat-nevelő munkát, nemcsak a könyvtárba látogató diákok részére, hanem zenei előadások formájában a város intézményeiben is. Munkája mellett több mint tíz évig tanított és vezetett kórust a Balassa János, majd a dr. Kelemen Endre Szakközépiskolában. Komolyzenei táborokat, zenei versenyeket szervez diákoknak és évek óta szoros kapcsolatban áll a fogyatékkal élők szervezeteivel. Gondoskodik a vakok és gyengénlátók részére készített hangos könyvek beszerzéséről, kölcsönzéséről, aktívan részt vesz az üléseiken és rendezvényeiken és minden évben a könyvtárosokkal, illetve más civil szervezetekkel közösen karácsonyi műsorban lépnek fel a sérült, fogyatékkal élők egyesületeivel karöltve. A Vakok és Gyengénlátók Tolna Megyei Szervezet a látássérültek érdekében végzett munkája elismeréseképpen a dr. Thész László emlékéremmel tüntette ki. 1994-ben több intézmény bevonásával szervezett ez gyermekeknek szóló dal- és mesemondó versenyt, melynek folytatásaképp 1995-ben megalakult az énekes gyermekeket összefogó Tücsök Klub. Az énekegyüttes mára egy országosan is ismert és elismert zenés színpaddá nőtte ki magát, már két saját szerzeményeket tartalmazó önálló CD-jük is megjelent. A könnyű és komolyzene világában egyaránt otthonosan mozgó fiatalok együttese 1998 óta Szekszárd város kiemelkedő művészeti csoportja, műsoraikkal évek óta színesítik a város kulturális életének palettáját. Munkájuk eredménye a több külföldi fesztiválra szóló meghívás, a hazai versenyeken szerzett elismerő oklevelek sokasága és nem utolsósorban a közönség szeretete. Városi programok, karitatív rendezvények szervezésében, műsorában szívesen közreműködnek, állandó résztvevői a szilveszteri Örömünnepnek.  A fiatalokkal-fiatalokért végzett munkájáért 2000-ben Gyermekekért szeretettel” díjban részesült. Több évtizedes zenepedagógusi tevékenység, városunk kulturális életében, egyesületeiben betöltött aktív és karitatív szerepvállalása, illetve a gyermekek-fiatalok zenei nevelése terén tett érdemi elismeréseként.

Darvas Ferenc:

1936. február 1-én született Balatonberényben. Nagykanizsán végezte iskoláit, itt élt 20 éves koráig. Piarista diák lett, majd a neves gimnázium megszűnése után állami gimnáziumban érettségizett. Vegyésznek készült, de helyhiány matt a Veszprémi Egyetemről a Pécsi Jogtudományi Egyetemre irányították. Itt csupán 3 hónapot maradt, mivel lelkiismeretével nem tudta összeegyeztetni a kor társadalmi problémáiból adódó embert nyomorító ítélkezéseket. Ezt követően Pécsen szerzett híradásipari műszerész szakképesítést. Az 1956-os forradalom kanizsai eseményeiben részt vett, a forradalom leverése után néhány barátjával elindultak a határ felé, de visszajött, mert nem tudta elhagyni hazáját. A nagykanizsai automata telefonközpont dolgozója lett, majd az akkoriban rendkívül modernnel számító kaposvári központba került. Rövid kitérővel áthelyezték a szekszárdi központba, ahonnan ugyan még visszatért Kaposvárra, de szíve már visszahúzta Szekszárdra, mert megismerkedett Pálffy Irénnel. Több szakmai tanfolyamot végzett Budapesten kiváló eredménnyel, helytállásáért Kiváló Dolgozó kitüntetést is kapott. Több mint négy évtizedes munkája után –éppen mikor a digitális telefonközpontok kiépítésére kerülten – 1995-ben nyugdíjba vonult. A nyolcvanas évektől kezdődően már rendszeresen publikált, de irodalmi pályája kezdetén meghatározó jelentőségűek volt a Csányi László által kapott baráti támogató szavak. Kapcsolatuk elmélyült és barátivá vált és jóllehet Csányi László nem vállalt recenziós írásokat a helyi írók és költők műveiről, Darvas Ferenccel kivételt tett és „A lélek csendje” című kötetéről a következőket írta: „Hasznos költő Darvas Ferenc, aki közös gondjainkról és örömeinkről énekel, tudja, hogy a vers is része az életnek, s alkalmas arra, hogy kiemeljen gondjainkból”. Az 1987-es év meghatározó volt Darvas Ferenc életében. A Berzsenyi Dániel Társaság által meghirdetett irodalmi pályázaton díjazott lett és Jókai Annától, az Írószövetség elnökétől vehette át a keszthelyi Festetich kastély  tükörtermében a Berszenyi-Helikon díjat. Ez a kitüntetés szárnyakat adott Darvas Ferencnek és sorra jelentek meg, kötetei, idén már a 31. és 32-ik kötete van készülőben. Tevékenysége a országosan is ismertté vált és tagja lett Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak, a Csokonai Irodalmi és Művészeti Társaságnak, a Váci Mihály Társaságnak és a Krúdy Irodalmi Körnek. Tiszteltbeli tagja lett a Tolna Megyei Art’99 Képzőművészeti Egyesületnek is, és számos megnyitón, kiállításon köszöntötte a társaság művészeit. Darvas Ferenc verseit hosszú évek óta halhatjuk a megye művelődési házaiba, iskoláiban, szociális és idősotthonokban. a költő feladatának tartja, hogy mindenkihez szóljon, legyen az idős vagy fiatal, vagy bármilyen képzettségű ember. Alapító tagja a 30 éve alakult Dicenty Dezső kertbarát körnek, a házuk előtt évtizedekkel ezelőtt parkot létesített. Irodalmi munkásságért számos elismerést kapott, kötetei az Országos Széchenyi Könyvtárban is megtalálhatók, de érettségi tételként is szerepelt már középiskolában. Több évtizedes tevékenysége, városunk közéletében, egyesületeiben betöltött aktív és karitatív szerepvállalása elismeréseként.

Dr. Sólyom Bódog:

Baranya megyében, egy szép fekvésű kis faluban nevelkedett. Egyszerű földműves családból való, szüleitől örökségül óriási szorgalmat és kötelességtudatot kapott. Ez életére meghatározó volt, mert minden tekintetben a maximumra törekedett. Pécset a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a jogi egyetemet is Pécset végezte. A diploma megszerzése utá, 1960-ban került a Szekszárdi Városi Ügyészségre fogalmazóként. Az ügyészi pályán a ranglétrát végigjárta, volt városi ügyész, megyei főügyészségi ügyész, csoportvezető, osztályvezető ügyész és 1978. óta megyei főügyész helyettes. 2001-ben a címzetes fellebbviteli főügyészségi ügyészi címet is megkapta. Közel három évtizeden át irányította a Tolna Megyei Főügyészség büntetőjogi szakterületét. Mindig az igazság kiderítésére törekedett, az áratlanság védelmét messzemenően figyelembe véve azzal, hogy inkább meneküljön kilenc bűnös, minthogy egy ártatlan bűnhődjön. 1977-ben a Szekszárdi Dózsa SE kosárlabda szakosztályának elnökévé választották. 1988-ban a klub önálló lett, melynek továbbra is elnöke, majd tiszteletbeli elnöke lett. Három évtizede kemény munkával, nagy lelkesedéssel, szabadidejét feláldozva munkálkodott azon, hogy a szekszárdi női kosárlabdacsapat első osztályú legyen, illetve a mintegy 200 fős utánpótlás fennmaradásának feltételei évről-évre biztosítva legyenek. 1970-ben indították útjára a sió-Kupa Nemzetközi Női Kosárlabda Tornát, melynek azóta is szervezője, irányítója. Sportdiplomáciai kapcsolatot épített ki szinte  valamennyi európai ország kosárlabda szervezetével, de a szekszárdi tornákon már amerikai és ausztrál csapatok is megfordultak. A kosárlabdának köszönhető a belga testvérvárosi kapcsolat kialakítása is, a 17 évvel ezelőtti kapcsolatfelvétel óta már több mint egy évtizede ápol Szekszárd baráti viszonyt Waregem városával. A kosárlabda klub felnőtt csapata – Dr. Sólyom Bódog kapcsolatainak köszönhetően többször eljutott a tengerentúlra is, de az utánpótlás csapatok is részt vehettek már külföldi tornákon. Tevékenységét társadalmi munkában végezte, anyagilag ezért soha nem fogadott el, a sportvezető tevékenységet mindig szolgálatnak tekintette. Két évtizede ellátja a
Tolna  Megyei Kosárlabda Szövetség és a Sportegyesületek Tolna Megyei Szövetségének elnöki teendőit is. Szabó Ödön, az országosan is ismert kosárlabda mesteredző az 1977-ben megjelent könyvét úgy dedikálta, hogy „Sólyom Bódog a szekszárdi kosárlabda sport reprezentánsa, aki sokat, nagyon sokat tett a sportért”. Közel egy évtizede Rotarysta, jelenleg a Rotary Egyesület vezetőségi tagja és ennek keretében karitatív tevékenységet is végez. Az ügyészi munkájáért több elismerésben is részesült, kapott kitüntetést és elismerést a szakszervezetben és a békemozgalomban végzett munkájáért is. Sportvezetői tevékenységéért 1984-ben Magyar Népköztársasági Sportérdeméremmel, 1994-ben belügyminiszteri kitüntetésként „Eszterházy Miksa” érdeméremmel jutalmazták. A több évtizedes ügyészi és az igazságszolgáltatás terén folytatott munkájáért, sportvezetői tevékenység8ért, illetve a színvonalas szekszárdi kosárlabdasport feltételeinek megteremtése érdekében tett elévülhetetlen érdemeinek elismeréseként.

Schneider Konrád:

1941. szeptember 5-én született Kakasdon. 1947-ben a második kitelepítési hullám előtt családjuk az összes vagyonát hátrahagyva Szekszárdra szökött, ahol ismerősöknél és barátoknál találtak menedéket. 1947. szeptemberében, 6 évesen beíratták az iskolába, hogy felügyelet alatt legyen legalább a nap első felében. Tanulmányait az újvárosi Katolikus Iskolában, majd a Garay Általános Iskolában végezte. Az iskolai sporton kívül a Szekszárdi Építők SE Birkózó Szakosztályában ismerkedett meg a rendszeres versenysporttal. Edzője Bödök Bertalan testnevelő volt, aki nagy türelemmel foglalkozott a birkózó palántákkal is. Az 1956-os forradalom után barátai rábeszélésével sportágat váltott. A Szekszárdi Spartacus Kerékpáros Szakosztályában kezdett el rendszeresen sportolni és viszonylag gyorsan jöttek is az eredmények. A területi Béke Kupa Versenyeken több dobogós eredményt is sikerült elérnie, és belekóstolhatott a győzelem ízébe is, így végleg eldöntötte: kerékpárversenyző lesz. Asztalosipari tanulóként folytatta tanulmányait, majd 1961-ben bevonult katonai szolgálatra Nagykanizsára. Itt is folytatta sportpályafutását, a Vasutas SE csapatában rendszeresen rést vett versenyeken. Amikor 1963 őszén leszerelt, már ő számított a legeredményesebb versenyzőnek. A jobb lehetőségek reményében 1965-ben a Budapesti HSC csapatához igazolt és még abban az évben első osztályú minősítést szerzett, aztán végre egy igazi élvonalbeli csapathoz igazolt, a Csepel SC-hez. A jobb feltételek a jobb eredményekben is megmutatkoztak, csapatával a magyar bajnoki dobogóra többször is felállhatott, és lehetősége nyílt részt venni a nagy nemzetközi versenyeken.1971-ben Szekszárdra hívták edzőnek és versenyzőnek, ahol nagy lelkesedéssel látott munkához. Az új feladatot az alapoknál kezdték, 9-13 éves gyerekeket toboroztak. Hamarosan beiratkozott a Testnevelő Főiskola edzői szakára, melyet jól megfelelt minősítéssel végzett el. 1974-ben a szekszárdi szakosztály az országos rangsorban a 4. helyre küzdötte fel magát, 1975-ben pedig az ország legeredményesebb csapata lett. A nemzetközis sikerek is motiválták abban, hogy Pálinkás István elnök és Petris József ügyvezető hathatós segítségével elindítsanak egy nemzetközi versenyt Gemenc Nagydíj néven. 1977-ben a junior VB-n az országúti csapatversenyben 36 válogatott között hazánkat egy komplett szekszárdi csapat képviselte, és 8. helyezést szerzett: a Halász László, Halász Zoltán, Liska Pál és Pálinkás Csaba összeállítású együttes. A 70-es  és a 80-as évtized igazi aranykorszakot jelentett a szekszárdi kerékpársport életében. Versenyzői világbajnokságokon, majd az 1980-as olimpián is sikerrel szerepeltek Schneider Konrádot pedig szövetségi kapitánnyá nevezték ki az országúti válogatottnál. Számos kiváló kerékpáros ért el sikereket ebben az időszakban Szekszárdon ontotta a tehetségeket, elég ha a fent említetteken kívül Sajó Péter, Takács András, majd a következő generáció neveit említjük meg: Kasza testvérek, Vanitsek, Taksonyi, Schneider Gábor, Steig testvérek, Jávor, Újvári, Istlstekker, Arató testvérek, Szabó Szilárd és még sokan mások. A Gemenci Nagydíj óriási népszerűséget szerzett nemcsak a város, hanem az ország legnépszerűbb kerékpárversenye lett, de Schneider Konrádnak az időközben bekövetkezett gerinctörése miatt fel kellet hagynia a további munkájával. A rendszerváltás után az állami támogatás egyre kevesebb lett, de 1993-tól újra szövetségi kapitánnyá választották. Ezzel együtt tovább folytatódott a hanyatlás és kerékpársport már nem kapta meg azt a kellő támogatást és figyelmet az országban, így az eredmények is elmaradtak. Schneider Konrád nagy örömére ma is fellelhetők tehetséges versenyzők Szekszárdon: Iszkádi, Tóth, Bishof, Dévai, Támer, Wágner, Prantner Anita és Ruff Anikó, akik közül kitartó munkával néhányan talán ismét elérhetik a hajdani nagyok eredményeit és sikereit. A több évtizedes kiemelkedő sportvezetői és nevelői munkájáért, városunk kerékpáros életének felvirágoztatásért és a versenyzőivel elért világszínvonalú eredményeinek elismeréseként.

2006

Dr. Deli István:

Pedagógus, nyugalmazott főiskolai tanár. Fácánkertbe született 1932. június 4-én. A Simonmajori elemi népiskola, majd a szekszárdi polgári fiúiskola elvégzése után 1950-ben a budapesti kereskedelmi szakiskolában érettségizett. 1966-ban a  Szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán orosz szakon szerzett diplomát, és 1966-ban  ELTE-n kapott pedagógiai oklevelet, majd Debrecenben doktorált „A tanulásirányítás feltételei és elméleti problémái” témakörből. Tudományos ismereteit az akkori Szovjetunióban és az NSZK-ban is bővítette. Gimnáziumi tanár, majd igazgató Nagyatádon. 1959-től a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán teljesedik ki pedagógusi és vezetői hivatása: intézeti tanár, főiskolai docens, tanszékvezető főiskolai tanár, gyakorlati képzést irányító igazgató, illetve főigazgató-helyettes. Munkatársaival együtt igen sokat tett azért, hogy Tolna megyében felsőfokú intézmény jöjjön létre. Ennek előkészítésében, megalapozásában aktívan részt vett. Ezek a tevékeny évek alapozták meg a későbbi szekszárdi sikereket. 1983-tólnyugdíjba vonulásáig a Kaposvári Tanítóképző Főiskola Szekszárdra kihelyezett tagozatának igazgatója, majd az önálló főiskola főigazgatója. Munkásságának gyümölcse, hogy a tolna megyei közoktatás társadalmi igényeit felismerve bővíteni tudta az intézmény funkcióit, valamint megteremtette a feltételeket az intézmény önállóvá válásához. Keze nyomát dicséri a főiskola dolgozóinak közössége, a 300 fős kollégium, a 16 tantermes gyakorlóiskola, a 8 csoportos gyakorló óvoda, a felépült műhelyek, raktárak és tanpályák. Életművének koronája, hogy 1990. szeptember 10-én megtörténhetett az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola névadása és önálló intézménnyé avatása, amelynek első főigazgatója volt. 1991-től nyugdíjas, de főiskolai tanárként továbbra is igényt tartanak munkájára Kaposváron. A továbbképzési szak gyakorlatvezetője, a „Képzés és Gyakorlat” című pedagógiai folyóirat felelős szerkesztője, szakmai lektora. Tudományos igényű publikációnak száma megközelíti a félszázat. Hazai és nemzetközi konferenciák előadója, tantervek és szakkönyvek írója. Gyakorta kérik fel konzulensnek különböző pedagógiai, oktatásszervezési témákban.

Dr. Ferincz Jánosné: 

Pedagógus, igazgató, szakértő. 1946. szeptember 8-án Szekszárdon született. Budapesten a Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett számítás-statisztika szakos diplomát 1970-ben, majd 1993-94-ben kiegészítő tanulmányokat folyatott marketingből és számítógép kezelésből. Teljes szakmai életútjával szeretett városát szolgálja. 1969-től a Bezerédj István Kereskedelmi és  Közgazdasági Szakközépiskola, Kereskedelmi Szakiskola közgazdasági és kereskedelmi tanára, majd 1979-től szakmai  igazgató-helyettes, 1993-tól az intézmény európa szintűvé fejlesztő igazgatója. A kor kihívásait jól felismerve kapcsolódott be közgazdasági és marketing területen ai iskola szakképzés fejlesztését biztosító Emberi Erőforrások Fejlesztése című programba. marketing területen az angliai és a hollandiai tanulmányait is kamatoztatta a tantervfejlesztő, tankönyvkészítő munkában. Sikeres marketing tankönyvek szerzőjeként a Munkaügyi Minisztérium 1996-ban mentori feladatokkal bízta meg. Magas szintű szakmai felkészültsége, hivatásszeretete tükröződik a vizsgaelnöki és szakértői munkájában is. Dicséretes módon fejleszti az intézmény nemzetközi és belföldi kapcsolatait. Elévülhetetlen érdemeket szerzett az eredményes pályázati tevékenységével, melynek köszönhetően az intézmény pedagógusai és diákjai a Socrates és Leonardo pályázatok nyerteseiként már megélhetik az Európai Unio oktatási programjába történő integrálódást is. a hollandiai és finnországi szakmai látogatásai nyomán kollégái és diákjai is képezhetik magukat külföldön, ahol élő nemzetközi kapcsolatokat alakítanak ki. Igényes, korszerű intézményvezetői munkájának köszönhetően folyamatos az iskola megújítása, fejlesztése. Elkötelezett pedagógusként segíti a tanulók felzárkózatását. Eredményes vezetőként egy kiváló tantestülettel szolgálja a felnövekvő nemzedék nevelését, szakmai felkészítését.

Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes (Naszladi Judit):

A Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes 1994-ben Lemle Zoltán lelkész hívta életre Szekszárdon. Az alapító szándéka szerint az együttes elsődleges célja, hogy a református gyülekezetben, a hitéleti rendvényeken, egyházzenei koncerteken és zenés áhítatokon szolgáljon. Az egyházi közreműködésen kívül városi és megyei rendezvényeken is szerepet vállalnak. Felkérésre többek között jótékony célú hangversenyeken, kiállítás-megnyitókon is részt vesznek. A kezdetben 12 tagú énekkar létszáma és repertoárja az évek során gyorsan nőt. Az együttes a megalakulásának  pillatatától magas színvonalú művészeti tevékenység jellemi. Méltóképpen csendül fel előadásukban nemcsak a protestáns egyházi zene, hanem a klasszikustól a kortárs zeneszerzők műveiig ívelő kórusirodalom számos gyöngyszeme is. Naszladi Judit karnagy vezetésével a kórus hagyományt teremtett 1999-től Kodály Zoltán születésnapján, december 15-én, évente megrendezik Szekszárdon a magyar Kórusok Napjának ünnepi hangversenyét, s ezzel a város kulturális életének szervezésében is elévülhetetlen érdemeket szereztek. Az énekkarok országos minősítő versenyén 2000-ben fesztiválkórus fokozatot, 2004-ben  hangversenykórus fokozatot szereztek. 2004-ben, a kórus megalakulásának 10. évfordulóján a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének Elnöksége díszoklevéllel fejezte ki köszönetét az együttesnek a magyar zenekultúra szolgálatában kifejtett fáradhatatlan és eredményes tevékenységéért. A Gárdonyi Zoltán Református Együttes magas színvonalú művészeti tevékenysége, az egyházi és világi zenei rendezvényeken vállalt szolgálatai, a kórus hagyományteremtő munkássága, a város kulturális életében betöltött példamutató szerepvállalása elismeréseként.

Szekszárd Junior Stars :

A zenekar 2000. novemberében alakult a szekszárdi Liszt Ferenc Művészeti Iskola jazz-tanszakaszos növendékeiből. A mindig teltházas koncertjeinken egyre növekvő sikerekkel szerepelnek. A gondosan összeállított programok, és a modern big-band hangzás méltán vált ki nagy elismerést a műfajt kedvelő, igényes hallgatóság körében. A 19 tagú együttes koncert-repertoárjában elsősorban világhírességek újra hangszerelt jazz standard kompozíciói szerepelnek. Az első Budapesti Big Band Találkozón 2001-ben ifjúsági kategóriában III., a Zeneiskolai Zenekarok Országos Versenyén 2002-ben I. helyezést értek el. Ennek elismeréseként 2004-ben részt vehettek Svédországban az Európai Ifjúsági Zenei Találkozón.  Ugyanebben az évben Bittigeim-Bissingenben kirobbanó sikert aratott a zenekar a városi zeneiskolák koncertjén. Az első CD-jüket 2003-an adták ki. Az eredmények alapján a tehetséges zenekar 2004-ben nyilvános rádiókoncertet adott a Magyar Rádió Márványtermében. CE felvételük a Magyar Rádió Stúdiójában készült el. 2005-ben a Nemzeti Színházban nagy sikerrel képviselték a bemutatkozó Tolna megyét. A zenekar művészeti vezetője Molnár Ákos, aki a SYRIUS Együttes tagjaként vált ismertté, majd 10 évig zenei rendezőként dolgozott a Magyar Rádiónál. Tizenöt év külföldön végzett munkája során is megmaradt élő kapcsolata a magyar zenei élettel. Az együttes művészeti vezetőjeként példaértékű elhivatottsággal, kiváló szakértelemmel, áldozatos munkával a roppant tehetséges és lelkes fiatalokból álló zenekart városunk zenei életének meghatározó elemévé fejlesztette. Számtalan városi ünnepség és jótékonysági rendezvény résztvevőiként is szolgálák a közjót.

 

2005

Dobai Tamásné:

1946-ban Lajosmizsén született. 1968-ban a Zeneművészeti Főiskolán, Pécsen szerzett diplomát. A Liszt Ferenc Művészeti Iskola tanszakvezető zongoratanáraként dolgozik. Korábban megyei szakfelügyelőként is segítette kollégái szakmai fejlődését. Kiemelkedő, lelkiismeretes pedagógiai tevékenységét tanítványainak megyei és országos szinten elért számos sikere is fémjelzi. Ennek köszönhetően több alkalommal is elnyerte a legjobb felkészítő tanárnak járó elismerést. Példaértékű szakmai és emberi tulajdonságai eredményeként egykori tanulói közül sokan választották élethivatásul a zenei pályát. Sokoldalú szolgálatkészségét bizonyítja, hogy nem csak pedagógusként, hanem a megyében és a városban folyó zenei élet fáradhatatlan szervezőjeként is jelentős eredményekkel öregbíti városunk hírnevét. Kezdeményezője és egyik létrehozója a Tolna Megyei Zongoraversenynek, jelentős szerepe van a Zenetanárok Országos Zongoraversenyének és a Zongoráért Alapítvány jótékonysági hangversenyeinek lebonyolításában. Állandó közreműködője szinte valamennyi városi jótékony célú hangversenynek. Művészi színvonalú zongorajátékával méltó partnere bármely előadónak, másfél évtizede kiváló előadóként tagja a Szekszárdi Madrigálkórusnak. Egyéniségét, művészi és pedagógiai tevékenységét kollégáihoz és valamennyi vele kapcsolatba kerülő emberhez való viszonyát a segítségnyújtás, az elismerésre nem törekvő munka, a feladatoknak mindent alárendelő alázat jellemzi. Több évtizedes kiemelkedő pedagógiai tevékenysége, országos és megyei versenyeken növendékei dobogós helyezése, a jótékonysági és alapítványi hangversenyeken való aktív közreműködése elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Dobai Tamásnénak. 

Heim Károly és Heim Károlyné:      

Heim Károly villamos üzemmérnök 1947-ben Majoson született. Farkas Terézia a Tolna Megyei Balassa János Kórház dokumentációs osztályának csoportvezetője 1951-ben Úzdon látta meg a napvilágot. Példaértékű szeretetkapcsolaton nyugvó házasságukban öt gyermeket nevelnek végtelen türelemmel és odaadással. A Heim házaspár rendkívül fogékony a társadalmi és közéleti problémák megoldásában való együttműködésre, a közjó szolgálatára. Rendszeres résztvevői a Civil Casinonak, Károly elnöke a Szekszárdi Civil Kerekasztalnak, alapító tagja a Szekszárdi Civil Szervezetek Közösségének. Kiemelkedő a szerepük a Szekszárdi Nagycsaládosok Egyesületének 15 évvel ezelőtti életre hívásában. Az egyesület azóta is az ő irányításukkal működik, melynek köszönhetően 48 család egymást segítő közösségévé szerveződött. A Heim házaspár lelkiismeretes, önzetlen, kitartó munkával szervezi a közösségi programokat, az adománygyűjtési és szétosztási akciókat. A nagycsaládosok életkörülményeit jelentősen javítják sikeres pályázatíró tevékenységükkel is, sok család csak általuk jut el színházba, nyaralni az országon belül. Az ő érdemük, hogy 2002-ben Szekszárdon került megrendezésre az Országos Nagycsaládos Karácsony. Munkájukat a NOE kétszer „NOE-díjjal” jutalmazta. 2004-ben az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter „Pro Familis” díjat adományozott nekik. A 15 éven át a szekszárdi nagycsaládosok életét segítő áldozatos közösségi szolgálatuk és a példaértékű közéleti tevékenységük elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Heim Károly és Heim Károlynénak.

Márka István:           

Gépészmérnök, ügyvezető igazgató. 1968. július 5-én Szatmárnémetiben született. 1992-ben Temesvári Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát, melyet a Budapesti Művészeti Egyetemen honosított. A belga Van de Welde csoport központjában történt felkészülés után a szekszárdi Van de Welde Kft. válsághelyzetből történő kivezetésére kapott megbízást 1994-ben a belga ügyvezetéstől. Márka István sikeres válságmenedzselésének köszönhetően a cég árbevétele megtöbbszöröződött, az alkalmazottak száma rövidesen meghaladta a 100 főt. Lelkiismeretes, kitartó, következetes munkájának és érvelésének eredményeként a belga ügyvezetés további két üzemcsarnokot telepített Szekszárdon. A példaértékű, kiváló vezetői munkájának köszönhetően a Kft. gazdasági mutatói folyamatosan javulnak, 2003-ban is rekordévet zártak. Az alkalmazottak száma mára már meghaladja a 430 főt. Márka István a cégvezetői munkája mellett elkötelezetten törekszik dolgozói élet- és munkakörülményeinek javítására, mára több száz család neki köszönheti anyagi biztonságát, életminőségének javulását. Méltán nevezhetjük őt városunk gazdasági misszionáriusának is. Az egy évtizeden át kifejtett példaértékű és rendkívül sikeres válságmenedzselő, gazdaságfejlesztői, munkahelyteremtő tevékenysége, a szekszárdi családok életminőségét jelentősen javító áldozatkész vállalatvezetői elismeréseként.

Palotás Zoltán:

Tanár, közoktatás-szakértő, igazgató.

1956. április 19-én született Siklóson. A kaposvári Tanítóképző Főiskolán általános iskolai tanítói, majd a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Főiskoláján történelem tanári, később egyetemi pedagógia előadói diplomát, majd a BME Természet- és Társadalomtudományi Karán közoktatási szakértői mentori végzettséget szerzett. Szekszárdon 12 évig volt elismert pedagógus. Felkészültségét, korszerű pedagógiai szemléletét, jó kapcsolatteremtő képességét pedagógiai szaktanácsadóként, majd igazgatóhelyettesként a Tolna Megyei Pedagógiai Intézetben kamatoztatta. A rendszerváltást követő négy évben Szekszárd Város Művelődési Bizottságának külső szakértő tagjaként, valamint művelődési csoportvezetőként jelentős szerepe volt az önkormányzati közoktatás-irányítás pedagógiai koncepciójának kidolgozásában. Jelenleg a Qualy-Co Oktatási Tanácsadó Intézet szakmai igazgatója. Pedagógiai vezetői, önkormányzati és szakértői körökben számos publikációjával is közismert az országban. Közoktatási fórumok rendszeres előadója országszerte. Pedagógus és önkormányzati szakmai körökben ismert és elismert szakember. Palotás Zoltán 1995 óta szervezi Szekszárdon az „Önkormányzat és közoktatás” nevet viselő konferenciát. A konferenciasorozattal a hazai közoktatás-irányítás egyik legjelentősebb információs központjává vált. Széles körű kapcsolatrendszere biztosítja a fórum tartósan magas színvonalát, így városunk rangját és jó hírnevét is növeli ez a tanácskozás. A közel három évtizedes kiemelkedő színvonalú pedagógusi, közoktatási szakértői, tanügy-igazgatási, iskolafejlesztési munkássága, valamint a tíz év óta országosan is hiteles „Önkormányzat és Közoktatás” konferencia főszervezői tevékenysége elismeréseként.

Paul Kindt:    

Szekszárd és Waregen városa között 1993-ban létesült testvérvárosi kapcsolat, melyek kialakulásában és az azóta is tartó baráti viszony ápolásában Paul Kindt elévülhetetlen érdemeket szerzett. A két város közötti kapcsolatban a sport volt a kiindulópont, Paul Kindt Paul Wielfahrt barátjával a 90-es évek elejétől szervezte a waregemi női kosárlabdacsapat részvételét a Sió-kupán. Kapcsolatot létesített a szekszárdi teniszklubbal és női futballcsapattal, amelyet több közös torna is követett. Paul Kindt a waregemi szenior fúvószenekar karnagya is egyben és a szekszárdi Liszt Ferenc Művészeti Iskola fúvószenekaraival több fellépést szerveztek a két városban. Waregemben működő Szekszárdi Baráti Társaság tagjaival közösen számtalan segélyszállítmányt juttattak el szekszárdi iskolák és intézmények hátrányos helyzetű gyermekeinek, akiket kétévente waregemi családok mintegy két hétre vendégül is látnak otthonaikban. A jótékonysági akciók pénzügyi fedezetét az ottani Baráti Társaság állja teljes egészében. 2004-ben a Szivárvány Iskola mintegy 5000 euró összegű támogatásban is részesült. A Paul Kindt által az Uniós csatlakozásnak tiszteletére szervezett    500 eurós adományból gazdagodott a Prométheus park melletti játszóterünk. Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése Paul Kindt alpolgármester kitüntetésével egyben a waregemi Szekszárd Baráti Társaság tagjainak is szeretné megköszönni áldozatos és nagylelkű tevékenységüket.

Szekszárd Jazz Quartet:       

A dr. Kelemen Endre által alapított és vezetett Szekszárd Jazz Quartet –kezdetben trió – 1970 óta a Babits Mihály Művelődési Ház egyik legreprezentatívabb együttese. Kezdettől fogva az igényes, egyéni hangzást igénylő muzsikálással jegyezte el magát a zenekar. Az amatőr zenészekből álló trió rövid időn belül nagy népszerűséget szerzett Szekszárdon a jazz muzsikának. Fellépéseikkel megalapozták a város jazz életéről szóló hírnevet. 1982-re az együttes (2 tag Radnai Tibor és Lörinczy Gyula halála miatt) átalakult és quartet formációban folytatta rendkívül sikeres és népszerű munkáját. Fellépések, vendégszereplések, megtisztelő felkérések és sorra megjelenő önálló lemezek, majd CD-k jellemzik a mai napig folytatódó sikersorozatot. A méltán népszerű együttes fellépett Angliában, Bezonsban, Lengyelországban. Hazai szerepéseik között emlékezetes a Szegedi Jazz Napokon, a Kanizsai Jazz Fesztiválon való fellépésük. A Magyar Rádió márványtermében valamennyi lemezüknek önálló koncertbemutatója volt, s az ott készült felvétel mindegyikét sugározta a Magyar Rádió. Bemutathatták műsorukat az új Nemzeti Színházban is. Játékukról a legnagyobb és legismertebb hazai jazz zenészek is komoly szakmai elismeréssel nyilatkoznak. Városunk zenei életének egyik alapköve az együttes. Az igazán reprezentatív rendezvények felkért résztvevői. Az együttes tagjai dr. Kelemen Endre, dr. Hulin István, Soponyai József magánemberként is elismert, megbecsült szakemberek, akik civil foglalkozásuk mellett magas színvonalra fejlesztették a jazzmuzsikálás csak rájuk jellemző hangzáskultúráját, feldolgozott és saját szerzeményeik ma már a jazz „zeneirodalom” része. 2005-ben jelent meg 12. CD lemezük. A 35 éves folyamatos művészeti munkájuk, kimagasló zenei tevékenységük, a város kulturális életét meghatározó értékteremtésük, a kortárs jazz muzsikálást magas szinten művelő teljesítményük elismeréseként.

2004

Holló Együttes:         

Húsz éve alakult 1984-ben. Már a megalakulás évében megszerezte az Országos Rendező Iroda által kiadott hivatalos előadóművészi engedélyt. Ma három tagot számlál Ritter Péter vezető, Sili Károly és Fenyvesi Ferenc alkotják. Az elmúlt két évtizedben közel négyezer koncertet adtak az ország egész területén. 1990-ben eredményes munkájukért a Művelődési Miniszter írásbeli dicséretben részesítette az együttest.

Az 1989-ben kiadott „Adjon Isten”, majd a „Függő vizek”, „Elfelejtett dalok” és „Volt ez másként”, majd 1994-ben „Hold alatt”, 1996-ban „1996” című albumok sokaknak szereznek örömet. Az együttes számos televíziós, rádiós műsorban, illetve írott médiában szerepelt, ahol minden alkalommal „a szekszárdi Holló Együttes” néven jelent meg, ezzel is öregbítve városunk hírnevét. 1989 óta jó együttműködés alakult ki a szekszárdi Deutsche Bühne Német Színházzal, ahol évente újabb és újabb műsorral szórakoztatja az együttes a szekszárdi és a városunkba látogató érdeklődőket. A legrégebbi német nyelvű előadásuk, „Wir sind Musikanten” címmel több, mint 150 előadást élt meg. A Holló együttes egy olyan sajátos zenei stílust teremtett meg, mely egyedülálló a térségben. Képzeletbeli zászlajukra tűzött céljaik között szerepel a szekszárdi borkultúra népszerűsítése is. Ennek érdekében született meg, egyik legsikeresebb produkciójuk „A bor legendája”, mely főleg szabadtéri szüreti rendezvényen kerül bemutatásra Szekszárdon és más „Borvárosban”. Ezen műsor keretein belül hangzik el Garay János: Szegzárdi bordal című művének megzenésített változata, mely mind szerzőjében, mind témájában méltó Szekszárd város népszerűsítéséhez. Az együttes jótékonysági megmozdulásokból is kiveszi részét: számos alkalommal volt szereplője a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Házban szervezett jótékonysági báloknak, 1997-ben „A képzelet Léghajója” gyermekkazetta bevételének 10 %-át felajánlotta az együttes a Magyar Vakok és Gyengénlátók Egyesületének részére. Sajátos zenei stílusával, koncertjeivel, színházi előadásaival, zenei albumaival Szekszárd zenei életét gazdagítja, a felnövekvő nemzedék zenei ízlését formálja, városunk hírnevét öregbíti, a borvidék rangját emeli a megyében és országszerte.

Városi Mentálhigiénés Műhely:     

Az országban az első civil szervezetek között 1988-ban alakult meg. 1990-ben szerveződött egyesületté, 1998-tól kiemelt közhasznú szervezetté vált. Tagjai humán, főiskolai, egyetemi végzettséggel rendelkező, főként segítő szakmákban tevékenykedő egyének, akik eredeti végzettségüket mentálhigiénés tanulmányokkal egészítették ki és önismereti tréningen vettek részt. Az egyesületben végzett munkának ez a két tényező ma is alapvető feltétele. A műhely létrehozásában kezdeményező szerepe volt Dér Miklósné népművelőnek, közösségfejlesztőnek, aki a kezdetektől 2004. április 1-ig az egyesület titkára, az operatív munka irányítója, szervezője volt, s akinek a közművelődés és a civil szektor fejlesztésében végzett munkáját- az egyesület felterjesztése alapján- a kulturális miniszter 2002-ben Wlassics Gyula- díjjal ismerte el. Szintén az egyesület kezdeményezésére jogosult 2003-tól, Pócs Margit az egyesület jelenlegi elnöke, a „Magyar Kultúra Lovagja” elismerő cím viselésére, a közművelődésben hosszú időn keresztül kifejtett tevékenységéért, a civil szektor fejlesztéséért, egyesületi munkájáért, a pszichológiai kultúra terjesztéséért. A műhely szervezeti szabályzatában megfogalmazott küldetése: „A lakosság egészségkultúrájának növelése érdekében egyéni és közösségi léleképítés, lélekvédelem, közösségfejlesztés és közérzetjavítás Szekszárd, Tolna megye és a Dél-Dunántúli régió területén. Kiemelt közhasznú tevékenysége: az önkormányzatok feladatkörét képező szociális alapellátásban az egészségmegőrzés, betegség megelőzés, rehabilitáció.” Ennek megvalósítása érdekében másfél évtized alatt az egyesület – egyebek mellett – egymásra épülő, egymást kiegészítő szolgálatrendszert hozott létre és működtet komoly áldozatvállalásokkal, többek közt: Őszinte Szó személyes beszélgető szolgálat, az SOS Lelkisegély Telefonszolgálat, Ifjúsági Lélekvédő Szolgálat, Társkereső Szolgálat. Személyesen és telefonon igénybe vehető lélekvédő szolgálatokon kívül felvállalták a tartós munkanélküliek elhelyezkedésével foglalkozó „Újra dolgozom” programot és a Tolna Megyei Civil Szolgáltató Központ működtetését is, amely előzménye volt a Szekszárdi Civil Kerekasztal kezdeményezése, létrehozása. Ma már nemcsak a város lakói előtt ismert az egyesület tevékenysége, hanem megyei és országos szervezetekben szerepet vállaló tagjai, valamint rendszeresen visszatérő, s másoknak mintául szolgáló rendezvényei, a pszichológiai ismereteket, kultúrát terjesztő programjai, tanfolyamai, továbbképzései révén a megyében, az országban is: Családóvó Nyári Egyetem, Pszichológia Kultúra Hete, Telefonos Napok, önkéntesek Hete, Önkéntesek-díja kezdeményezése, megalapítása. Az egyesület kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektet tagja képzésére, továbbképzésére, személyiségük karbantartására, ösztönzi az önfejlesztést, gondoskodik a közösségfejlesztő alkalmak, lehetőségek, együttlétek megteremtéséről, valamint a jól dolgozók munkájának közösségi előtti elismeréséről.  Az egyesület folyamatosan partner minden olyan rendezvény, képzés, konferencia szervezésében, lebonyolításában, amelynek az egyéni és közösségi –akár teleülés szintű- léleképítést, a közjót szolgálják. Számtalan karitatív, jótékonysági megmozdulás, esemény kezdeményezőjeként már többszörösen bizonyította az egyesület a szociális problémák megoldása iránti érzékenységét, elkötelezettségét is. A műhely működése attól is példaértékű, amilyen gazdag és hatékony kapcsolatrendszert épített ki a városi és megyei önkormányzatokkal, az intézményekkel és civil szervezetekkel. Az egyesület tagja a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Országos Szövetségének, a Magyar Mentálhigiénés Szövetségének és az Országos Civil Érdekképviseletért Egyesületnek.

Vida Péter:    

Borász, 1953. március 8-án Csornán született. 1964-ben került családjával Szekszárdra. Általános iskolai tanulmányait a Garay János Általános Iskolában fejezte be. 1967-től a Rózsa Ferenc Szakközépiskola szőlész-borász osztályában, majd Szarvason a Debreceni Agrártudományi Egyetem öntözéses-meliorációs üzemmérnök szakán végzett. A borászat iránti szeretetét már középiskolában megalapozta két nagyszerű tanára: Imreh László és Jantner József. Első munkahelyét is aszerint választotta meg, hogy a szőlőtermesztéssel közvetlen kapcsolatba kerülhessen. Ez a Béri Balogh Ádám Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet, később Aranyfürt MGTSZ volt, ahol 1974-től üzemgazdászaként, majd 1995-től ágazatvezetőként dolgozott. Még ebben az évben a Szekszárdi Borrend tagjai közé választották. 1996-tól kezdett önálló borászat megteremtésébe, 4 hektáros ős, öreg szőlővel indult, melynek ma már dupláját műveli Baktában, Baranya-völgyben és Hidaspetrén.  Termelésében a Cabernet Franc meghatározó, majd a Kékfrankos, Merlot és a Kadarka fajok következnek. A családi vállalkozás vezetője tudatosan igazítja a borvidék termelési hagyományait a világpiaci igényekhez. Célja egy igazán jó szintet létrehozni a borkészítés területén, ezzel is öregbíteni a Szekszárdi borvidék hírnevét, kedveltségét. A Szekszárdi Hegyközség Eredetvédelmi Bizottságának elnöke. Vida Péter borai Szekszárd nagykövetei a hazai és külföldi bemutatókon való részvételükkel, az utóbbiak közül a jelentősebbek: Angol-Magyar Nagykövetség London, Ír-Magyar Nagykövetség Dublin. Borai eljutottak Japánba, Új-Zélandba, Svájcba, Belgiumba, a düsseldorfi Pro Wein bemutatókon öt éve folyamatosan jelen vannak. 2002-ben a VIDA Kadarka bort választották ki a magyar standról és nemzetközi borszakértőknek mutatták be. Több nemzetközi szaklapban jelent már meg a Vida pincészetről és borairól igen kedvező értékelés, így a holland Ad Fundum magazinban, a német Alles Über Wein-ban- Magyarországon neves éttermek tartanak nagysikerű gasztronómiai bemutatókat a Vida pince részvételével. A kiemelten magas színvonalú bortermelői tevékenysége, valamint városunk hírnevét növelő a világ legrangosabb borászati versenyein elért kimagasló eredmények elismeréseként.

2003

Lajtai Zoltán:

1952. december 17-én született Egerben. 1968-ban költözött Szekszárdra. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar Tervező ágazatán megszerzett diploma után több urbanisztikai, építészetelméleti továbbképzésen bővítette tudását. 1977-től a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat tervező-fejlesztő mérnöke, majd 1984-től a TOLNATERV Szekszárd vezető tervezője. 1990-től önálló irodát alapít „MŰTEREM ’90 Építész Iroda” néven, melynek máig vezető tervezője. Városközponti és műemléki környezetében dolgozott leginkább Szekszárdon, a megye városaiban és megyén kívül is. Szakmai és a szélesebb közönségnek szóló publikációi is ezekhez kötődtek. Az Építész Műhely, a Színháztechnika és a Műemlékvédelem, a Szép Házak, az Álomház és az Alaprajz című folyóiratokban jelentek meg épületei, tervei, cikkei. A Tolna Megyei Környezetvédelmi Program építészeti fejezetét, építészet elméleti tanulmányt és műemléki kutatási tanulmányokat is készített. A megyei lapokban megjelent írásaival, kollégáival közös cikksorozattal, városi és megyei rendezvényeken elhangzott előadásaival a nagyközönséghez szólóan is igyekezett az építészet és a városvédelem ügyét közérthető hangvételben propagálni. Kiállításokon vett részt Szekszárdon, Pécsett, Székesfehérváron és Budapesten. Szekszárdon szervezett is kollégáival építészeti kiállításokat, előadásokat, rendezvényeket. Kezdettől fogva vállal aktív szerepet a városvédő mozgalmakban változó szervezeti keretekben. Ezekben különösen a szekszárdi történelmi városközpont gépjármű forgalomtól való mentesítéséért és építészeti értékeinek védelméért, Tolna helytörténeti állandó kiállításának létrehozásáért, és a két város együttműködéséért küzdött. Az építészek szakmai szervezeteinek a Magyar Építész Kamara, a Magyar Építészek Szövetsége és a Magyar Urbanisztikai Társaság tagja. A Dél-Dunántúli főépítészeti tervtanács tagja, amely Somogy – Tolna – Baranya megye rendezési terveit és jelentősebb épületeinek terveit véleményezi. Magas színvonalú szakmai tudása, az építészet és a városvédelem ügye iránti elkötelezettsége valamint Szekszárd történelmi városközpont építészei értékeinek védelmi elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Lajtai Zoltán építész-tervezőmérnöknek.

Parrag Ferenc:

1930. szeptember 10-én született Szekszárdon. A Garay János Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Nem tanulhatott tovább. Álma, hogy állatorvos lehessen, nem teljesült, de a mai napig is nagyon szereti és óvja az állatokat. Első munkahelye a FÜSZÉRT volt, majd dolgozott a Vegyi Nagykereskedelmi Vállalatnál, a Növényvédő Állomás Fácánkerti Központjában. 1962-től a Szakály Testvérek Építőipari Szövetkezetének dolgozója, majd 1964-től a Tolna Megyei Beruházási Iroda csoportvezetője és 1972-től nyugdíjazásáig az OTP Tolna Megyei Igazgatósága Beruházási csoportjának vezetője volt. Jelentős mértékben hozzájárult a megye intenzív lakásépítkezésének eredményességéhez. Rengeteget tett azért, hogy az otthonra várók minél hamarabb megfelelő minőségű lakáshoz jussanak. 1984-ben főfelügyelői kinevezést kapott. 1979-ben és 1990-ben Kiváló Pénzügyi Dolgozó kitüntetésben részesült. A közért, a másokért való önzetlen tenni akarás, segítés, az iskolai évek óta mind a mai napig jellemzik egyéniségét. 1956 szeptembere óta tagja a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének. A Szekszárdi Városi Kör titkára, a Tolna Megyei Körök elnökeként még most is aktívan szervezi a bélyeggyűjtést, kiállításokat. 10 évig bírósági ülnökként is szolgálta a közjót. Emberismeretével, igazi hitével, megbízhatóságával sokat segített az ítélkező bíró munkájában. Életének meghatározó szolgálata, hogy 35 éve tagja a Szekszárdi Református Egyházközség Presbitériumának, 15 éve pedig a jegyzője is. Munkáját igazi hittel, meggyőződéssel végzi az egyházközösség megelégedésére. 1992 óta a Szekszárdi Református Alapítvány Kuratóriumának elnöke. Hitével, kitartásával, meggyőződésből fakadó állásfoglalásával, hűségével, egyenes beszédével, segítőkészségével, másokért való tenni akarásával, sokak nagyrabecsülését és tiszteletét vívta ki. Sokat tett a templom felújításáért, a református közösségért, a város fejlődéséért. Nyugdíjasként is fáradhatatlanul teszi a dolgát. Kiemelkedő emberi tulajdonságai, erkölcsi értékítélete, egyházi és társadalmi szervezetekben önként vállalt és eredményes, példamutató tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Parrag Ferenc Református egyházközösség presbiteri jegyzőjének.

Sárosdi Pincészet:    

A méltán nagyhírű pincészet tulajdonosa tipikus példája annak, hogy az ősöktől örökölt szőlővagyon nélkül is belülről jövő elkötelezettséggel és kitartással fel lehet jutni a csúcsborászatig. Sárosdi Ferenc pályakezdő mezőgazdasági műszaki szakemberként 30 évvel ezelőtt kereset kiegészítés céljából bérelte az első néhány száz négyszögöl szőlőbirtokot. Az akkori kisparcellákból lett mára 14 hektár saját, valamint 12 hektár integrált szőlőterület. A családi vállalkozásban apa és fia gazdálkodnak. Hagyományos szekszárdi borászatot folytatnak nyugati színvonalú igényességgel. Szigorú technológiai fegyelemmel előállított boraik fokozatosan a minőségi borok élvonalába kerültek, és nemzetközi szinten is öregbítik a szekszárdi borok jó hírét. Sárosdi Ferenc borfilozófiája: a bor alapvető küldetése, hogy élvezetet okozzon a kóstolóinak. Szerinte ez több összetevőből áll. Egyharmad a termőtáj, ami Szekszárd esetében szerencsésnek mondható, egyharmad a technikai színvonal és egyharmad pedig – ami a leghangsúlyosabb – a borász munkája. Minden termelőnek ki kell alakítani a maga stílusát. Alapvető céljuknak tartják a közvetlen kapcsolattartást a fogyasztókkal. Vallja, hogy a bor elválaszthatatlan a gasztronómiától. A forgalomba hozott boraik sokféle étellel harmonizálnak, azokhoz ajánlhatók, így szívesen vesznek részt gasztronómia bemutatókon. Marketing munkájuk egyik elengedhetetlen része boraik folyamatos bemutatása szekszárdi bor hírnevének népszerűsítése. Ezért is jelennek meg a Nagyszakácsi Királyi Szakácsversenyen, ahol királyi adománylevéllel jutalmazták boraikat.  Belgiumban a Genfi, Németországban a Düsseldorfi vásáron, valamint Szekszárd  testvérvárosában Biettigheimbissingenben az adventi vásáron évek óta részt vesznek boraikkal hatalmas sikerekkel. Kiemelkedő magas színvonalú bortermelői tevékenysége, valamint városunk hírnevét növelő, a világ legrangosabb borászati versenyein elért kimagasló eredmények elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományozott a Sárosdi Pincészetnek.

Schubert Péter:

1946. június 6-án született Pécsen. 1964-ben érettségizett Pécsett, a Művészeti Gimnáziumban, 1973-ban Pollack Mihály Műszaki Főiskolán diplomázott szilikát-vegyipari gépészmérnökként, ekkor már Szekszárdon lakott. Első munkahelye a Szekszárdi Tejüzem volt, majd a Szekszárdi Nyomdában 1972-től 12 éven át végigjárta a formakészítés összes lépcsőjét. Az országban az elsők között ismerkedett meg a fényszedéssel, a számítógéppel, az akkor még nálunk is újnak számító ofszet technológiával. Gyorsan rátalált a neki megfelelő és későbbi egész életét betöltő művészeti ágra, s a tipográfia, az alkalmazott grafika –ez utóbbinak szinte minden válfaja – az, amelyben emberileg és művészileg kiteljesedett. 1985-től a budapesti Pátria nyomdában, 12 éve tipográfusként az Iparművészeti Egyetemen a felvételi és államvizsga bizottság tagjaként is törekszik a szakma színvonalát őrizni és fejleszteni. A tanítás fegyverével küzd fokozatosan a dilettánsok ellen a főiskolán, kisebb számítógépes oktatóbázisokban főképp a tipográfia, a számítógépes grafika, a színtan szabályinak átadásával. 1993-ban saját grafikai stúdiót alapított Szekszárdon, ahonnan a szakma legkiválóbb termékei kerülnek ki: könyvek, cégemblémák, címkék, csomagolóanyagok, címerek, plakátok, emblémák, prospektusok, névjegyek, levélpapírok, meghívók, oklevelek, katalógusok, folyóiratok, reklámújságok, cd – és lemezborítók. Szakmai pályafutása példaértékűen tükrözi a folyamatos tanulást, fejlődést megvalósító, állandó megújulásra kész, a megmérettetéseket felvállaló, az elkötelezett döntéseket meghozó, megbízható korrekt művész típusát. Bár nem tudjuk, de sétáink, vásárlásaink, banki tranzakcióink alkalmával naponta találkozhatunk a kiváló alkalmazott grafikus igényes munkáival. Csoportos és egyéni kiállításai nemcsak hazánkban, de Varsóban és az Egyesült Államokban is növelték Szekszárd hírnevét. Magas szintű tipográfiai munkássága elismeréseként 1985-ben Tótfalusi Kis Miklós díjat kapott. Schubert Péter aktív résztvevője Szekszárd művészeti életén túl a közösségi életének is. Alapítója, tartós pillére a Nagycsaládosok Országos Egyesülete szekszárdi részlegének. Alapító tagja a Szekszárdi és Tolna Megyei Képző- és Iparművészeti Egyesületnek, s az IIlyés Gyula Főiskolai Kar kebelén belül működő Művészeti Iskolának, aktív résztvevője a Lakható Szekszárdért Egyesületnek. A szekszárdi CsaTolna Egyesület tagjaként az Internet szakmai asszimilálásán fáradozik. Állandó szponzora a Művészetek Házának. Elkötelezett szekszárdiként számos városi és civil felkérésnél önzetlenül teljesít megrendeléseket. Szinte egyedülálló azon szolgálata Szekszárdon, melyet feleségével együtt több mint tíz éve a házasságokat megerősítő „Házas Hétvége” nevű világméretű lelkiségi mozgalomban teljesít. Schubert Péter a római katolikus egyházközség képviselő-testületében is hasonló önzetlen szolgálatot végez. Ő irányítja a testület médiaügyekért felelős csoportját. Ennek keretében az ő aktív közreműködésével jelenik meg a „Családunk” nevezetű időszakos egyházközségi lap, grafikus-művészi munkájával hozzájárult a belvárosi templom 200 éves alapításának évfordulójára megjelentetett kiadványok, ismertetők nívós külalakjához. Ő tervezte a Szent József Katolikus Iskola emblémáját. A közösségekért végzett önzetlen munkájának további szép példája a több mint 10 éve – katolikus és református egyházak között – meglévő hollandiai kapcsolatrendszer ápolása, továbbfejlesztése, szervezése. Sokszínű szakmai munkássága, a művészeti és közösségi élet iránti elkötelezettsége, valamint a város hírnevét öregbítő tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Schubert Péter grafikusnak.

Takler Pincészet:      

A pincészet magán viseli a Takler nemzedéknek a jövő útjait járó elkötelezettségét. A család az 1700-as évek óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel Itt apáról fiúra száll a mesterség. A Taklerek előbb tanulták meg a szőlőtőkék titkát, mint a betűvetést. A „Takler trió” igazi klasszikus családi vállalkozás. Az apa Takler Ferenc sok évtizedes szakmai tapasztalata jól ötvöződik fiai a szakmérnök András és a technikus Ferenc legkorszerűbb elméleti ismereteivel. Az 1990-es években létesült borfeldolgozóban és pincében a legkorszerűbb borkészítési technológia jól érvényesül a hagyományos érlelési módszerekkel. A decsi hegyen épített kupolás látványpince, a hozzá kapcsolódó feldolgozóval és a hangulatos borbemutató teremmel a hagyományőrzés mellett a borvidék egyik látványossága, mely a magas szintű szakmai munka feltételeit biztosítja. Borászati hitvallásuknak megfelelően sötét testes, érett, tanninokban gazdag, de bársonyosan lágy egyedi ízvilágú borokat készítenek a vidék boraira jellemző fűszerességgel. A vörösborok különlegesen gondos 6-24 hónapos új tölgyfahordós érlelést is kapnak, hogy cserzőanyagaik bársonyossá, harmonikussá fejlődjenek. A palackozást követően néhány hónapos pihenés előzi meg a forgalmazást. Világhírű Bikavérük készítése kicsit családi titok. Lényege: úgy eltalálni, hogy mindegyik komponens a legjobb tulajdonságát vigye a házasságba. Kiemelkedő, magas színvonalú bortermelői tevékenysége, valamint városunk hírnevét növelő, a világ legrangosabb borászati versenyein elért kimagasló eredmények elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományozott a Takler Pincészetnek.

Vesztergombi Pincészet:     

A Vesztergombi család szőlővel kapcsolatos múltja 1735 óta ismert. A gyönyörű naív grafikájú családi címer Aesopus fabuláját idézi a rókáról és a szőlőről. A különbség csak annyi, hogy míg az állatmesében hiába sóvárog a róka a szőlő után, addig a Vesztergombi család cégérén már kézben tartja a fürtöt és megkoronáztatott az ajándék által. A családi pincészet ősei között Szekszárd első hegybírója jó utódokra hagyta mesterségét. A családi vállalkozás vezetője Vesztergombi Ferenc, aki 1993-ban elnyerte az „Év borásza” kitüntető címet. A munkamegosztásban feleségére a Vinotéka vezetése és a palackok címkézése jut, míg fiáé a pincei munkák irányítása mellett az export, a marketing és a vendéglátás. A vállalkozás 1992 óta működik. A rendszerváltozás előtti 1 hektáros területet sikerült mára 16 hektárra növelni. Fajtaszerkezetben a régi családi területek egy részén megmaradt a Kadarka, de zömében a Kékfrankos az uralkodó. A kárpótlás során növelték a Kékfrankos arányát, de a világfajták a Cabernet és a  Merlot is megjelent a palettán. Az új telepítéseknél is a 4 fő fajtát létesítették előnyben. A vállalkozás fejlesztésében jelenleg a 3000 hektós korszerű borászati chateau beüzemelésén dolgoznak, melyek igazi műhelye lesz a családnak, a kitűzött szakmai követelmények megvalósításának. Vesztergombi Ferenc elkötelezettje a Bikavérnek és vallja, hogy a szekszárdi Bikavér a jó minőségű borok szintje fölé kívánkozik. Az Országos Borminősítő Bizottság tagjaként is segíti és szervezi a szekszárdi borok minőségi javítását és dolgozik a borvidék fejlődéséért. Boraik minőségét jelzik a hazai és külföldi borversenyeken elért kiváló eredmények. Kiemelkedő magas színvonalú bortermelői tevékenysége, valamint városunk hírnevét növelő, a világ legrangosabb borászati versenyein elért kimagasló eredmények elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományozott a Vesztergombi Pincészetnek.

2002

Dr. Fenyőházi László       

1927. március 4.-én született Diósgyőrben. Hadifogságából hazatérve 1946-ban érettségizett Miskolcon. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Orvostudományii Egyetemen végezte, 1952-ben szerzett orvosi diplomát. Szekszárdon 1952. szeptember 1-jén kezdett el dolgozni, a Megyei Kórház Belgyógyászati Osztályán. Belgyógyászatból és reumatológiából tett szakvizsgát. 1967-ig megyei reumatológiai szakfőorvosként dolgozott, ekkor nevezték ki a III. Belgyógyászati és Reumatológiai Osztály főorvosának. Az 1960-as években megszervezte a Városi Fürdő hydroterápiás részlegét, mely évekig kiválóan működött. Az 1970-es években az Akadémia pályázatát elnyerve területi szűrést végzett a mozgásszervi betegeken, különös tekintettel bizonyos reumás betegségek familiáris összefüggéseire. Ennek körében nagy mennyiségű betegekre vonatkozó anyagot rendezett és dolgozott fel munkatársai segítségével. Tudományos konferencián kb. félszáz előadást tartott. Tudományos cikkei hazai és külföldi folyóiratban egyaránt megjelentek. A magyar Reumatológiai Egyesület elnökségi tagjaként több országos tudományos konferenciát szervezett Szekszárdon és Tengelicen. Az osztályán dolgozó orvosok közül tízen szereztek szakképesítést és különböző intézményekben, vezetőként dolgoznak. Mindig szerette a sportot, 20 éven keresztül a Kórházi Sportkör elnöke volt, segített a jól működő szakosztályok megszervezésében. 1988-ban került nyugállományba. Abban az évben felkérték a Tamási Termálfürdő gyógyvízzé nyilvánításához szükséges vizsgálatok elvégzésére, melynek eredményeként az Egészségügyi Minisztérium a gyógyvízzé nyilvánítást engedélyezte. Ennek köszönhetően számtalan szekszárdi beteg is megélheti a gyógyulás, regenerálódás örömét Tamásiban. Azóta és jelenleg is a Tamási Rendelőintézetben dolgozik, a reuma szakrendelést látja el. Magas színvonalú gyógyító munkássága, valamint kimagasló, városunk hírnevét öregbítő tudományos tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „közjóért” kitüntető díjat adományoz dr. Fenyőházi László nyugalmazott osztályvezető főorvosnak. 

Kovács János:

1949. december 7-én született Sárpilisen. A Vendéglátóipari Technikumot Budapesten végezte 1968-ban. Szakmai gyakorlatot a pécsi Nándor Étteremben, a budapesti Gundel Étteremben és a visegrádi Silvanus Szállóban szerzett. 1973-tól a Gemenc Étterem konyhafőnöke. 1976-2002 között váltakozva a Kolping Iskola és Vendéglátó Szakközépiskola szakoktatója, gyakorlati oktatásvezetője, nyugdíjazásáig a Garay Étterem üzletvezetője. Kitűnő szakember és kiváló pedagógusként számtalan tanítványa életének meghatározó szakoktatója, nevelője volt. Rendkívül nagy gondot fordított a szakma minőségi tudásszintjének elsajátítására, ezért is szorgalmazta, hogy legyen a Hunyadi Mátyás Középiskolának nyílt árusítású étterme, ahol a tanulók a vendég jelenlétében kellő szakmai irányítás mellett tanulhatják meg szakmájukat. Külföldi kapcsolatait felhasználta arra is, hogy a pincér és szakács tanulók tanulmányutakon gyarapítsák tudásukat. Oktatói, nevelői munkája mellett mindenkor példaértékű széleskörű társadalmi tevékenységet folytatott. Városunk határain túl is a gasztronómiai kultúra fejlesztésének, a korszerű, egészséges táplálkozási ismeretek terjesztésének nagy misszionáriusa. Nemcsak az iskolarendszerű oktatásban, hanem a felnőttek (élelmezésvezető, szakácsok, háziasszonyok, mesterek) képzésében is tevékeny és szakmailag kiváló, hiteles a személyes közreműködése. Szakmai igényessége, emberközpontúsága a közéleti problémák iránti fogékonysága, kiváló kommunikációs és kapcsolatteremtő készsége, karitatív egyénisége a közjó sokrétű szolgálatában való aktív részvételének meghatározói. Alapító tagja volt a Hátrányos Helyzetű Gyermekek Közétkeztetési Alapítványának. A Tolna Megyei Ínyencklub alapítója, a Gasztronómia Szövetség Dél- Dunántúli Régiójának a szakma által elismert, megbecsült vezetője, Nagyszakácsiban a reneszánsz konyha évenkénti versenyének szervezője. Számtalan főzőverseny zsűri elnöke. Jelentős receptgyűjtő és azokat kiadványban közreadó, hagyományokat ápoló, megújító tevékenysége is, amely országosan is ismert és közkedvelt. Cikkei, tájjellegű receptjei rendszeresen jelennek meg a Magyar Konyha hetilapban. Neve a gasztronómiával kapcsolatos könyvek társszerkesztőjeként is ismerté vált országszerte. A közétkeztetés, a vendéglátás, a családi és közösségi ünnepségek gasztronómiai szolgálatásaiban követendő mércét állított fel. A városi rendezvényekhez kapcsolódó magas színvonalú gasztronómiai szolgáltatásaival és a városunkba látogató belföldi, külföldi vendégeink példaértékű ellátásával jelentősen hozzájárul Szekszárd hírnevének öregbítéséhez. Kiemelkedő szakmai szerepe, a fiatalokat a szakma ismeretére és szeretetére nevelő munkássága, mesterszakácsi hírnévvel városunknak országos elismerést szerző tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Kovács János mesterszakácsnak.

Nepp Dénes:

1955. augusztus 05-én született Szekszárdon. 1973-ban Palánkon érettségizett, majd a több mint 80 éves családi hagyomány folytatása mellett döntött. A bőrdíszműves tanulmányai után szíjgyártó szakmunkás bizonyítványt szerzett, 1979-től kisiparos, a mestervizsgát is ebben az évben tette le. A szakma alapjait, szeretetét nagybátyjától, Csankó Zoltán szíjgyártó mestertől tanulta. Megszerzett tudását Ambach Antal mester segítségével fejlesztette tovább, akitől az aprólékos, a részletekig terjedő igényességet vette át. Ma is ők a követendő példaképei. A bőrdíszműves szakmák valamennyi ágában otthon van, de a legtöbb elismerést, díjat -itthon és külföldön – a „míves” lószerszámaival szerzett magának, amelyben a magyar hagyományokat őrzi. A marhabőrből, kézi varrással készült remekművek készítése okozzák a legnagyobb örömet számára. Munkájára jellemző a precizitás, igényesség, a hitelesség, a részletek finomsága, a gyakorlati használhatóság és az esztétikai érték ötvöződése. Számos esetben a kettes vagy négyes fogathajtó Európa – és Világbajnokok Nepp Dénes által készített lószerszámokkal versenyeznek. A mester büszkesége, hogy szerszámai még egyetlen versenyen sem szakadtak és a lovakat sem törték fel. 1984-től zsűriztette munkáit. Kül- és belföldi kiállítások rendszeres résztvevője, számtalan díj, elismerés birtokosa. Jelentősen növeli Szekszárd hírnevét, elismertségét, megbecsülését azáltal is, hogy egyéni exportjoggal rendelkezik. Továbbá az ilyen egyedi különleges kézimunkáknak fontos, Magyarország iránti érdeklődést fokozó szerepe lehet az Európai Unióban is. Az Országos Kisiparos Kézműves Tanács, a Kézműves Kamara és a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület vezetőségének tagjaként jelentős közéleti tevékenységet is ellát szakmája érdekképviselete mellett. Saját alkalmazottjain keresztül is törekszik mesterségbeli tudásának áthagyományozására. 1996-ban Salzburgban, 2001-ben San Franciscóban nagy sikerrel képviselte a magyar kézművességet és ezzel együtt városunkat. Népi iparművészi munkásságát, szíjgyártő mesterségét számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el. Komoly sikernek tartja, hogy szerszámaival a versenyzők közül négyszer (Johann Böhler, Kecskeméti László, Bárdos György) szereztek már világbajnoki aranyérmet. Címei: 1993 Népi Iparművész, 1993 Kiállítás egy „Világ”-kiállításért, Budapest, 1995 Aranykéz díj, 1998 Az Év Mestere. A kiemelkedő népi iparművészeti munkássága a családi és a szíjgyártő hagyományok magas színvonalú folytatása és ápolása, valamint városunk nemzetközi hírnevét öregbítő tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Nepp Dénes népi iparművésznek.

Váczi Imre:

1933. április 3-án született Tolnán. A Garay Gimnáziumban érettségizett 1951-ben, majd a budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diplomát 1956-ban. 1956-tól 1991. évi megszűnéséig a Tolna Megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál illetve annak jogelődjénél dolgozott építész tervezőként, 1965-től főmérnökként, majd műszaki igazgatóhelyettesként. Kezdettől a középületek tervezése vonzotta, megvalósult létesítményeinek legnagyobb része középület. Első sikereit az építészet modern korszakában érte el. Az általa illetve kollegáival együtt készített épülettervei felvették a versenyt az ország legnevesebb építészeivel, követve a kor építészeti irányvonalát legújabb építési technológiákat. Tervei szerint készült el Szekszárdon a TITÁN, a Mezőgép, a Magyar Nemzeti Bank, a Szakszervezeti Székház épülete, a Strand Fürdő, a Gemenc Szálló (Link Péterrel együtt), a Kórházi Konyha és Étterem, Szarvas Csárda, újvárosi temető ravatalozója. Ipari épületei közül kiemelkednek, a Van de Velde Kft., Pretl Hungária Kft., UPONOR Kft., Spinner Hungária Kft. épület együttesei. Városunk épített környezetét jelentősen gazdagítják az általa tervezett lakóépületek is. Jelentős a belsőépítészeti tervező tevékenysége. 1962 óta tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének, 1991 óta a Magyar Építész Kamarának. A Tervező Vállalat megszűnése után megalakította a Szekszárdterv Kft-t, jelenleg a Váciék Építész Irodája keretében végez építészeti tervezési tevékenységet, szolgálja a közjót az épített környezetünk szépítése által. Életének emlékezetes, áldásos időszaka volt az ifjú szakemberek oktatásába való bekapcsolódása az 505. számú Szakmunkásképzőben óraadóként. A Szekszárdon végzett 45 éves építészeti tervezési tevékenysége mellet szolgálta a közjót a szakmai közélet javára végzett egyéb munkásságával is. Éveken keresztül a tudományos ismeretterjesztő tevékenységével fejlesztette az építészeti és környezeti kultúrát.  Szakmai tudása mellé kiváló emberi tulajdonságok társulnak: kiegyensúlyozott, higgadt egyénisége, racionális, józan gondolkodásmódja, békés személyisége példaértékű a szakmabeliek és a szakmán kívüliek számára egyaránt. Munkásságának, épületeinek ismertetése, kritikája a szakfolyóiratokban és a Modern Építészeti Lexikonban is többszörösen megjelent. Magas színvonalú szakmai tudása, számos középület tervezése terén elért sikerei, példaértékű emberi tulajdonságai, valamint városunk érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Váczi Imre építészmérnöknek.

Velencei István:

1945. november 1.-én született Pakson. 1968 óta teljesít szolgálatot a Tűzoltóság állományában. A BM Akadémia tűzoltó tagozatát 1972-bn kimagasló eredménnyel, a Rendőrségi Főiskola igazgatás rendészeti tagozatát 1987-ben évfolyam elsőként végezte el. 1978-tól Szekszárd város tűzoltó parancsnoka. Az elmúlt évtizedek során rendkívüli elméleti és gyakorlati tapasztalatokra tett szert. A tűzoltóság múltja irányi fogékonyágát fémjelzi a Tolna Megyei Levéltárban évekig folytatott kutató munkája, az 1980-as évek elején a bonyhádi Tűzoltó Múzeum létrehozásában végzett kiemelkedő és odaadó tevékenysége, s az is, hogy 2001. május 4-én tűzoltó laktanyánk felvette a dr. Boda Vilmos Tűzoltólaktanya nevet. Nevéhez fűződik Szekszárd tartalék tűzvíztárolómedence hálózatának kiépítése, és a középmagas lakóépületek tűzoltási taktikájának kidolgozása és alkalmazása. Mindamellett, hogy rengeteget tett városunk tűzvédelmi helyzetének megszilárdításáért, sokat tett a tűzoltó technikák rendkívül nagymértékű fejlesztéséért is. Példaértékű a fiatal és a felnőtt generáció körében végzett megelőző- felvilágosító, felkészítő munkája, állandó résztvevője és segítője a városi és intézményi rendezvényeknek. Szakmai, emberi, vezetői tulajdonságainak, felkészültségének, határozottságának is köszönhető, hogy a szekszárdi tűzoltók hatékonyan óriási biztonságérzettel tudnak beavatkozni Szekszárd város kárfelszámolási munkáiba. A Velencei Istvánt jellemző segítő szándék, felelősségtudat, lelkiismeretesség és fáradtságot nem ismerő tenni akarás, kiváló együttműködési képesség Szekszárd város hírnevét növeli azáltal is, hogy példaértékű kapcsolatokat alakított ki a testvérvárosok tűzoltóival és 55 település polgármesterével és a képviselő testületével. Elnöke a Tolna Megyei Tűzoltóparancsnokok Kollégiumának, tagja a Hivatalos Önkormányzati Tűzoltók Szövetségének, valamint a Helyi Védelmi Bizottságnak. A 2000-ben megalakult Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság munkáját folyamatosan segíti és támogatja tudása legjavát nyújtva. 1998-ban a Köztársaság Elnöke a Magyar Köztársasát Arany Érdemkeresztjével tüntette ki. A tűzoltás és tűzmegelőzés terén szerzett kiemelkedő érdemei, valamint a város érdekét mindig szem előtt tartó, a köz ügyét szolgáló, lelkiismeretes munkássága elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Velencei István tűzoltó ezredesnek.

2001

Bakó László:

1949. január 28-án Bátán született. Nagymányokon töltötte kisgyermekkorát, iskoláit Szekszárdon kezdte, ahol a szülei is születtek. A Garay János Gimnáziumban matematika-fizika tagozaton érettségizett. Érettségi után a hazai kőfaragás fellegvárában: Sütőn sváb kőfaragóktól tanulta meg a mesterség rejtelmeit. Később Budapesten a Kőfaragó- és Épületszobrász Vállalatnál helyezkedett el. 1970-ben került ismét Szekszárdra és alapítója lett egy új képzőművészeti szervezetnek a „Stúdiónak”, ami hamarosan országos hírűvé vált. Ettől kezdve elkötelezett híve a képzőművészetnek, a szobrászatnak. Személyes vallomása szerint ”megbotlott egy kőben, és azóta nem tudnak megválni egymástól”. E több évtizedes meghitt viszony, a kő iránti szeretet műveiben nyer mindenki számára látható formát. Munkáiban a szakmai tudás és bravúr mellett mindig ott rejtőzködik valamilyen gondolat a világról, önmagáról. Szívesen dolgozik más anyaggal is, fával, fémmel, vagy üveggel, melyeket szintén kőfaragó technikával munkál meg. Részt vett több alkotótelep munkájában is. Több alkalommal mutatkozott be Magyarországi és külföldi kiállításokon és nyert elismerést munkáival. Bakó László tagja a Művészek Nemzetközi Szövetségének, az IWA-nak. Számos köztéri alkotása díszíti több városban a parkokat, tereket. Így Bátaszéken, Bácsalmáson, Lánycsókon és Magyarszerdahelyen is. Szekszárdon is számos szobra, illetve emlékhelyek márványtalapzata őrzi munkáját. Többek között az 1996-ban átadott Millecentenáriumi Sakk és Eszperantó-Emlékhely márvány-talpazata, az 1956-os emlékmű, és a 2000. augusztus 20-án felavatott Szent István teret jelző kőoszlop. Magas színvonalú művészi munkássága és városunk érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Bakó László kőfaragónak. 

Bodor Árpád:

1929. január 25-én Szekszárdon született. 4 elemit Tengelicen végzett, majd 10 évesen Pécsre a Jezsuitákhoz került és 1947-ben kitüntetéssel érettségizett. Továbbtanulni nem tudott, mivel osztályidegenként nem vették fel sehová. Dolgozott hajógyári munkásként, matrózként, gépkocsi vezetőként. 1962-ben nyílt lehetősége a továbbtanulásra és földrajz-rajz szakos diplomát szerzett. 1961-ben Tengelicen földrajz és rajztanárra volt szükség, majd 1962-ben bekerült a pécsi Főiskolára. Megszervezte Tengelicen az úttörő munkát, a gyerekekkel megszerettette a természetjárást és sokat vitte őket túrázni. 1973-tól 1993-ig a Garay Gimnáziumba tanított, ahol megalakították a Garay Sportegyesületet. Folytatva a tengelici hagyományt itt is megszerettette a diákokkal a természetjárást. Nagyon sok versenyen vettek részt ahol eredményes szereplésükkel öregbítették iskolájuk és Szekszárd város jó hírnevét. A gimnáziumban útjára indította Tolnai Tarisznyások Környezetvédelmi Vetélkedőjét a „TOTAKIV”-ot, melyet azóta is minden évben személyesen szervez és irányít. Az idén a 21 forduló megrendezésén dolgozik. A Garay Napok kertében már a 7. alkalommal szervezte meg a Körösi Csoma Sándor Emlékversenyt, melyen Kárpát-medencei magyar középiskolai diákok vesznek részt. A verseny magas színvonalú, elismert és nagyon kedvelt a középiskolások körében. Bodor Árpád 1988-tól látta el a Tolna Megyei Természetbarát Bizottság Elnöki tisztét. 1996-tól mint tiszteletbeli elnök segíti a Természetbarát Szövetség munkáját. A mai napig is aktív természetjáró, túravezető. Különösen kedveli a gemenci és a Szekszárd környéki barangolásokat. Szakmai munkája országosan elismert. Publikációi jelentek meg Tolna Megye Földrajza, valamint Szekszárd és környéke címmel. Jelentős szerepet vállalt megyénk első turisztikai térképének elkészítésében, a Szekszárdi Dombság turista útjainak kialakításában. Hosszú évtizedes, kitartó, a természetet fiatalok százaival megszerettető, fáradtságot nem kímélő munkája, valamint kiemelkedő, városunk hírnevét öregbítő közéleti tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „közjóért” kitüntető díjat adományoz Bodor Árpád nyugalmazott tanárnak.

Matókné Misóczki Mária:

1953. május 10-én született Pakson.  Középiskola elvégzése után a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán tanítói diplomát, majd a Pécsi tanárképző Főiskolán pedagógus szakos végzettséget szerzett. 1988-tól az akkori úttörőház, későbbiekben a Gyermekek Háza vezetőjeként dolgozott. 1995-től a 2. számú Általános Iskola és Diákotthon igazgatója. Az általa vezetett iskola a hátrányos helyzetű gyermekekkel való pedagógust-próbáló munkához biztosítja a stabil, nyugodt hátteret.  A szekszárdi 2. számú Általános Iskola fejlesztő-munkájával példaértékűen vállal képzést, továbbképzést, vállalja városi, megyei és országos programok megrendezését. E programok működésének és az iskolai fejlesztőmunkának kulcsembere az igazgatónő. Az általa vezetett iskola a Soros Alapítvány által támogatott szakmai program keretében kezdte meg az intézményi önértékelést, majd kapcsolódott be a Comenius I. programba. A tudatosan választott képzéseken és továbbképzéseken, illetve a gyakorlati munkában olyan komoly elméleti és gyakorlati tudást szerzett, amely bázisként is alakalma más intézmények motiválására, fejlesztésére is.  Szakmai tevékenysége kiemelkedő. Tanügyigazgatási, intézményértékelési és pedagógiai program szakterületen közoktatási szakértő. Minőségügyi tanácsadó a Szegedi Qualitas Iroda szakértője. A pedagógiai programok elbírálására számos Tolna megyei településtől kapott megbízást. Matókné Misóczki Mária szakmailag jól felkészült, tudatos, tapasztalt vezető. Munkáját a stratégiai tervezés, a tudatos jövőépítés a tantestület szakmai felkészültségének növelése, a csapatépítés jellemzi.         Az átlagnál lényegesen magasabb szakmai felkészültsége és közéleti munkássága elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú áros Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Matókné Misóczki Mária iskolaigazgatónak.            

Petrits József:

1944. július 5-én Szekszárdon született. 1962-ben az élelmiszeripari technikusi végzettség megszerzése után Budapesten kezdte a szakmát. ezt követően került Szekszárdra, ahol a Sütőipari Vállalatnál dolgozott különböző beosztásokban. 1970-1991-ig kipróbálhatta megát más területen is, hiszen ő volt a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus Sportkör elnöke. Ez idő alatt mindent megtett a város kerékpáros sportjának fejlődéséért. 1992-ben egyéni vállalkozóként folytatta a családi hagyományokat, hiszen a család 1825 óta foglalkozik mézeskalácsok, cukorkák, sütemények, gyertyák készítésével. Az iparos családok történetében is ritkaságszámba megy az a múlt, amivel a Petris család rendelkezik. Petritsék neve szinte egyet jelent a mézeskalácsossággal. A családi vállalkozás tavaly ünnepelte fennállásának 175. évfordulóját.  Az elmúlt évtized vállalkozói terheit kitartóan cipelte a vállán a családfő. Szekszárdon a Munkácsy utcai műhelyben már feleségével, fiával és menyével együtt készítik az új „töltött-kevert mézest”, a jól bevált kakasnyalókát, mézespuszedlit, tükrös mézeskalács figurákat és a legmodernebb joghurtos fagylaltokat, tortákat. Az üzlet 2000. szeptember 22-től elnyerte a Szekszárd Borvidéki Borút minősített állomása címet. A városunk piacterén található árusító hely előtt is mindig van vásárló. Az illatos, ínycsiklandozó finomságok csalogatják az édességet kedvelőket. A családi tradíciók magas színvonalú megőrzése és folytatása, valamint kiemelkedő szakmai munkássága elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Petrits József mézeskalácsosnak.

Prof. dr. Simon László:

1942. november 8-án Jászberényben született. Kisvárosi pedagógus családban nőtt fel. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában Jászberényben végezte. 1966-ban a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett diplomát „cum Laude” minősítéssel. 1968-ig a SZOTE          I. számú belgyógyászati klinikáján dolgozott, majd a jászberényi Korház II. számú belgyógyászati osztályán főorvosi beosztásban. 1980. augusztus 1-től – jelenleg is – a Tolna Megyei Önkormányzat Kórháza II. számú belgyógyászati osztályának osztályvezető főorvosa. Szakmai fejlődése mindvégig töretlen. 1981-ben a Tudományos Minősítő Bizottság az orvostudományok kandidátusának nyilvánította. 1999-ben pedig egyetemi magántanárrá nevezték ki. Hosszú idők keresztül a főigazgató tudományos helyettese volt, jelenleg az Intézeti Tudományos Tanács elnöke. Személyes példájával a kollégáit is magas színvonalú szakmai munkára ösztönzi. Ő maga számtalan tudományos társaság vezetőségi tagja. Többek között az Európai Gasztroenterológiai Endoskopiai Társaságé és a Gasztorenterológiai Világszervezeté is. A Pécsi Akadémiai Bizottsággal és Orvostudományi Egyetemmel közösen folytatott gyógyszer kutatási program révén a Tolna megyei betegek elsők között részesültek a legújabb gastroenterológiai gyógyszerek jótékony hatásában. Kutatómunkájáról számot adó tudományos közlései magyar, német és angol nyelven jelentek meg. A szekszárdi kórházban eltöltött évek alatt választott szakterülete elkötelezett híve. Szakmai munkája során Szekszárd város és Tolna megye lakosai a legmagasabb szintű diagnosztikai és terápiás eljárásban részesülnek. Magas színvonalú gyógyító munkája és kimagasló példaértékű tudományos tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz prof. dr. Simon László osztályvezető főorvosnak. 

Zentai András:

1940. május 24-én Kölesden született. Gyönkön a Tolnai Lajos gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen folytatta, ahol történelem-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát szerzett kiegészítve népművelés specializációval. 1963-ban a gyönki Tolnai Lajos Gimnáziumban tanárként kezdte pályáját, majd igazgatóhelyettesi, illetve igazgatói megbízást kapott. 1977-ben került Szekszárdra a Garay János Gimnáziumba igazgatónak. 15 évig vezette az iskolát, jelenleg is ott dolgozik tanárként. Munkáját mindig nagy felelősséggel és hozzáértéssel végezte. Sokat tett az iskola jó hírnevének emeléséért. A gimnázium gazdag hagyományainak ápolását mindig is szívügyének tekintette. A középiskolák között országosan szinte elsőként adta ki az iskola a régi értesítők hangulatát felelevenítő gimnáziumi évkönyvet. Ő állította össze és írta meg az „Iskolák múltjából” sorozatban – a Garay János Gimnázium történetét. Mint minden feladatot, ezt is nagy körültekintéssel, alapos kutató munkával végezte. Nevéhez fűződik a már hagyományossá vált és a diákok által igen kedvelt Garay Napok rendezvénye is. Munkájának elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzata 1992-ben címzetes igazgatói címet adományozott számára. Zentai András társadalmi tevékenysége is kiemelkedő. Öt éven át vezette a megyei gimnáziumainak igazgatói munkaközösségét. Tíz évig tevékenykedett a Művelődési Minisztérium szakbizottságában. Munkája mellett nagy hozzáértéssel és odaadással vett részt a város és a megye kulturális életében. 15 éven át a TIT megyei alelnöki tisztét töltötte be. A Tolna Megyei Önkormányzat Művelődési Bizottságában elnökeként, jelenleg pedig tagként dolgozik. Kimagasló szakmai műveltsége, kiváló rendszerező és áttekintő képessége és kiemelkedő közéleti munkássága elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért” kitüntető díjat adományoz Zentai András címzetes igazgatónak.

2000

Fritz Andrásné:

1934. január 14-én született Pakson. A Máltai Szeretetszolgálat Szekszárdi Csoportjának alapító tagja. Önzetlenül, fáradhatatlanul gyűjti az adományokat, segíti az idős magára maradt, rászorult embereket. A nagycsaládosok számára kedvezményeket kutat fel és juttat segítő adományokhoz. A hajléktalanok ellátásában is jelentős szerepet vállal.

Karl Hermann Geiger:

Árva és hátrányos helyzetű gyermekek családba történő nevelését, beilleszkedését segítő alapítvány létrehozója, új munkahelyek megteremtője, illetve az oktatási, kulturális és szociális területek támogatója.                       

A MEVACO Perforált Lemez Gyártó Kft. 2000 nyarán hozta létre a SOLVARO a Gyermekek Családba Kerüléséért Alapítványt azzal a céllal, hogy segítse a szociálisan hátrányos helyzetben lévő gyermekeket és azokat a családokat, melyek vállalják nevelőotthonban élő gyermekek családba fogadását és felnevelését.

2000. június 1.-én 19 órakor a Garay János Gimnázium dísztermében adott jótékonysági koncertet a Hardt Stompers zenekar, melynek tagja Karl-Hermann Geiger, a MEVACO Kft. egyik tulajdonosa, s az Alapítvány kuratóriumának elnöke. Tőle származik az alapítvány létrehozásának alapgondolata is. E koncert keretében történt meg alapítványunk létrehozásának bejelentése. A koncert hangulatával a résztvevőket, bevételével pedig az Alapítvány számláját gazdagította.

A Mevaco a gyerekekért

Koncert a Garay Gimnázium dísztermében

Pályázat útján ítélik majd oda a nevelőszülőknek a Mevaco alapítvány összegét.

A tulajdonos zenekara játszik a koncerten.

A Mevaco Perforált Lemezgyártó Kft. alapítványt hoz létre a Gyermekek Családba Kerüléséért néven. A jól működő cég tízmillió forinttal hozza létre az alapítványt azért, hogy megkönnyítse néhány rászoruló gyermek életét.

Karl-Hermann Geiger, a cég egyik tulajdonosa, s az ügyvezetés úgy gondolták ez a legmegfelelőbb módszere annak, hogy tegyenek valamit a környezetükért, amelyben élnek és dolgoznak. S, azt is remélik, hogy terveik követőkre találnak, s sokan támogatják majd az alapítványt.

Matókné Kapási Júlia:

1954. december 24-én született Szekszárdon. Kulturális menedzser, a Bartina Néptánc Egyesület ügyvezető titkára, művészeti vezetője, a Liszt Ferenc Zeneiskola néptánc tanszékének vezetője. Több, mint 20 éve végzett magas színvonalú, értékteremtő, közösségfejlesztő tevékenységével a város kulturális követe az országban és határainkon kívül. Rangos fesztiválok szervezője.      

1999

Dicenty Dezső Kertbarátkör 

(megalakulás időpontja: 1997. január 24. névfelvétel időpontja: 1998. január 18.)

A kertbarátkör 22 éve rendszeresen működik. Állandó, tagdíjat fizető létszáma évente 90-140 fő. Tagjai között ma már vannak városkörnyéki lakosok és országos hírű szakemberek is. Működési területe elsősorban Szekszárd és környéke, hosszú időn keresztül összekötő kapocsként funkcionál a megyében működő kertbarátok között. A kertbarátkör a kistermelőket és a kertbarátköri tagokat összefogva, azok szakmai tudását, ismereteit bővítve elősegíti a szekszárdi borvidék hírnevének erősítését, a magas színvonalú termelő munkát. A szekszárdi szakmai bemutatókon, ismeretterjesztő előadásokon túlmenően rendkívüli jelentőségű a kertbarátkör megyeszerte végzett kistermelői mezőgazdasági eredményeket, eljárásokat népszerűsítő tevékenysége, a borversenyeken kifejtett bíráló munkája, s szakmai tanácsadása. Dicséretesek a kör országos és nemzetközi kapcsolatai, melynek köszönhetően Szekszárd és a megye szőlő- és borkultúrájának, valamint mezőgazdaságának hírneve bel- és külföldön egyaránt nő. A szőlészeten és borászaton túl a kertészet egyéb ágait is felkarolja a kertbarátkör. A sikeres tanulmányutak és regionális kiállítások eredménye jótékonyan hat vissza városunk ez irányú fejlődésére. A Dicenty Dezső Kertbarátkörnek a szekszárdi bortermelési, kertészeti kultúra színvonalának emeléséért végzett két évtizedes önszerveződő tevékenysége elismeréséül. 

Hargitai Anikó:

(Sz: 1943. december 29. Szekszárd). Könyvtár szakos diplomáját 1979-ben szerzi meg Szombathelyen a Tanárképző Főiskolán. 1961 óta dolgozik a megyei könyvtárban, az intézmény legrégebbi munkatársaként a könyvtári munka szinte minden szakterületével foglalkozik. Több évig a feldolgozó vezetője, az olvasószolgálati osztály vezetője, s egyben igazgatóhelyettes. Sokoldalú érdeklődését eredményesen hasznosítja a könyvtárügy szolgálatában, a városi és megyei kulturális programsorozatok lelkes szervezője, külön érdemei vannak az ünnepi könyvhetek színvonalas megszervezésében. Pontos, fáradhatatlan, rendszerető könyvtáros; lelkiismeretessége, szolgálatkészsége révén mintaszerű az olvasókkal való kapcsolata. Kiváló könyvtáros és kolléga. Hargitai Anikó sokat tesz a hátrányos helyzetű és sérült olvasókért is. Az elmúlt évtizedek alatt a város számtalan lakója élheti meg általa a szellemi gazdagodás élményét.

Hargitai Anikó könyvtárosnak közel négy évtizedes segítőkész tájékoztató, az olvasókat szolgáló könyvtárosi munkássága elismeréséül. 

Jobbágy Valér:

(Sz: 1947. február 16. Csokonyavisonta) A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1969-ben klarinét tanári, 1970-ben karvezetői, 1972-ben klarinét művésztanári diplomákat szerez. A Középiskolai művésztanári évei után 1976-tól a pécsi Tanárképző főiskolán, majd azt követően a mai napig a Janus Pannonius Tudományegyetemen tanít. 1986-96-ig a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola oktatója, 1988-től főiskolai tanári beosztásban. 1988-tól a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán karvezetés, kargyakorlat és karirodalom tárgyakat tanít. Tehetségével, felkészültségével közel két évtizede szolgálja a várost azáltal is, hogy 18 éve áll a Szekszárdi Madrigálkórus élén. Példaértékű vezénylete alatt az együttes folyamatosan sikeresen szerepel hazai és nemzetközi versenyeken, megszerzi a „Kiemelkedő hangversenykórus” minősítést. Jobbágy Valér a város „kórusművészetének” meghatározó személyisége, Szekszárdon a komolyzenei kultúra terjesztésének egyik apostola. Vezetésével a kórus rendszeresen emeli a városi rendezvények színvonalát, a hagyományos karácsonyi és húsvéti koncertek alkalmával a Művészetek Házában a zeneirodalom kiemelkedő alkotásai csendülnek fel Szekszárdon. Jobbágy Valért a város zenei életének fellendítéséért, a komolyzenei kultúra terjesztéséért, kiváló karnagyi tevékenységéért Szekszárd Megyei Jogú város Közgyűlése a „Közjóért” kitüntető díjban részesíti.

Mina Imréné:

1948. május 2.-án született Marcaliban. A kaposvári Tanítóképző Intézetben 1969-ben tanítói, majd 1980-ban a szombathelyi Tanítóképző Főiskolán népművelő diplomát szerez. 1968-tól tanító, majd 1970-től Szekszárdon népművelő. Másfél évtizeden keresztül a Babits Mihály Művelődési Központ szervezési osztályán teljes elhivatottsággal szolgálja éjszakáit sem kímélve Szekszárd és a megye művelődni, szórakozni vágyó felnövekvő és felnőtt nemzedékét. A közt szolgáló tevékenységét a feladat nagyságától függetlenül ugyanazon önkritikus szigorral és hallatlan precizitással végzi. 1984-től a Művészetek Házában a kultúra szürke eminenciása és mégis meghatározó egyéniségeként – fáradhatatlanul végzi több emberre méretezett munkáját a szekszárdiakért, Szekszárdért, a magyar és egyetemes kultúráért. Elsősorban az intézmény alapfeladatainak ellátásában működik közre, koordinálja és irányítja a részfoglalkozású dolgozók munkáját és gondos háziasszonyként őrködik a Művészetek Háza külleme és a rendezvények felett. Az Ő megalkuvást nem ismerő munkájának is köszönhető, hogy a Művészetek Háza oly népszerű mind az előadó és kiállító művészek, mind a közönség körében; s országosan ismert, elismert kulturális intézményé, a művészeti nevelés, az esztétikai ízlésformálás helyi fellegvárává vált. Mina Imréné népművelőnek áldozatos és kiemelkedő népművelő munkássága. 

Pék Jánosné:             

1948. június 5.-én született Szekszárdon. 1970-ben a pécsi Tanárképző Főiskolán magyar-rajz szakos tanári, 1974-ben kiegészítő népművelő szakos diplomát szerez. 1970-től teljes elkötelezettséggel, kiváló szakmai és emberi hozzáértéssel szolgálja Szekszárdon a közművelődés ügyét. 1980-83 között a MESZÖV-ben a szövetkezeti művészeti mozgalmak gondozója. Ezen időszaktól eltekintve szakterülete mindvégig a színház, művészeti nevelés, kiállítások szervezése a Babits Mihály Művelődési Házban. Áldásos tevékenységének köszönhetően Szekszárdon a színházi előadások nézőszáma folyamatosan emelkedik, a sorozatok színvonala nő, új kezdeményezések gazdagítják a területet, városunk művelődni, szórakozni vágyó polgárai egyre több és tartalmasabb önépítkezést segítő szolgáltatásban részesülhetnek. Az intézmény szakmai vezető helyetteseként kiválóan alakítja a kapcsolatokat a színházi szervezőkkel, művészekkel, a helyi közönséggel; a pedagógusokkal és munkatársaival. munkájában igényes, kitartó, minden körülmény mellett ragaszkodik a minőséghez. Nevéhez fűződik az intézményben magas színvonalon folyó fogadóházi tevékenység, s ezen belül is az egymásra épülő, bérletsorozatok rendszere minden korosztály számára. Szervező munkája által 30 éve működik a megyei gyermekrajzpályázat és kiállítás, melyre az utóbbi 5 évben tehetséggondozó szaktábor is épül. Az amatőr művészeti mozgalmak gondozásán túl gyakran főrendezője a városi ünnepségeknek, fesztiváloknak, 2 év óta a szociális asszisztensek művelődési gyakorlatait vezeti. Pék Jánosné népművelőnek a három évtizedes rangos színvonalú kultúraközvetítő tevékenysége elismeréseként.

1998

Bucsányi Kálmán:

1944. július 8-án, Szekszárdon született. Főrestaurátorként évtizedek óta művészi színvonalon rendszeresen publikál régészeti és néprajzi ábrázolásokat. Újszerűen oldotta meg a múzeum őskori termében a ritkaságszámba menő mamut bemutatását. A kilencvenes évek elején a Remete kápolna melletti kálvária-stációkat időtállóan, szabadalomnak is beillően, műanyagképekkel rekonstruálta. Az evangélikus templom nagyméretű oltárképének a restaurátora. Számos szép kiállítás rendezője vagy kivitelezője a Babits-házban, a múzeumban és a Művészetek Házában. A szakma országosan is a legjobbak között tartja számon. Munkája és emberi magatartása alapján tiszteletet érdemlő és élvező állampolgár a „Közjóért” kitüntető díjra érdemes.

Farkas Pál:

1947. július 1-én született Szegeden. Szobrászművész, tanszékvezető főiskolai tanár. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 1977 óta a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán tanít, a Vizuális Tanszéket vezeti. A vizuális nevelés tárgyait tanítja, ezeken belül a környezet-alakítás, mintázás-formaalakítás lehetőségeit kutatja a pedagógusképzésben. A közel három évtizedes művészi munkássága során az éremtől a köztéri alkotásig a szobrászat minden területén szerzett sikereket és elismerést. Munkásságára a reális ábrázolás reneszánsz ihletésű plaszticitása jellemző, mellyel egyéni formavilág ötvöződik. Szobrainak megjelenési módjára az érzékenység lélekelemzés, az egyéniség hatásos tükrözése, az egyén megfogalmazásának művészi kifejezése érvényes. Hazai és külföldi kiállításokon alkotásaival elismertséget szerzett öregbítve ezzel a város hírnevét is. (Ismert alkotásai: Liszt Ferenc-portré (Bezons), Adam Dragoszavlevic-portré (Belgrád), Pieta (Zágráb), Furiosó mén Balatonfenyves), Béri Balogh Ádám-portré (Tamási), Atomtudósok portréi (Paks), Babits Mihály-szobor, Baka István síremlék, Csányi László síremlék, Liszt Ferenc- szobor, Háry János-szobor, Wosinsky Mór-portré (Szekszárd). 

vitéz Horváth József

1931. július 11-én Újdombóváron született. A termőföld szeretetét és az emberszeretetet a szülői házból hozta. 1950-től a Dél-dunántúli Borforgalmi Nemzeti Vállalatnál pincemester. Ezt követően a kajmádi Állami Gazdaság üzemegység vezetője és pincevezetője, felügyelete alá 373 kat. hold szőlőültetvény tartozott. 1960-tól a Tolna megyei szőlőrekonstrukciós program főszervezője, megyei főkertész. Későbbiekben szekszárdi Állami Gazdaság főkertésze, főborásza, majd az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet dél-dunántúli főfelügyelője. 1990. január 1-től nyugdíjas. Szakmai tevékenységét ma is a szekszárdi borvidék hírnevének növelésére, a termelők szakmai ismeretének bővítésére, új szakemberek kinevelésére összpontosítja. A borvidék felemelkedéséért dolgozó szakember csoportok munkájában tevékenyen és példamutatóan részt vesz, és elvitathatatlan érdemeket szerzett abban, hogy a borvidék a szakemberek és a termelők munkájával ismertté vált. Munkáját számos elismerés kíséri, négy ízben kapta a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést és a Kocsis Pál, illetve a Matthiász János Emlékplakettek birtokosa. A szekszárdi bor hírnevének megalapozásában végzett kiemelkedő munkájáért a Közjóért kitüntető cím adományozását javasoljuk Horváth József kertészmérnöknek. 

H. Németh István:

1926. augusztus 20-án született Szekszárdon. Tanulmányait szülővárosában kezdi, a Garay János Gimnáziumban érettségizik 1944-ben. Teológiai stúdiumait a pécsi Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karán végzi 1948-ban. Körmenden, Gyékényesen, majd Szekszárdon segédlelkész. 1951-től a szekszárdi gyülekezet lelkésze. A lelkészcsalád közösségi gondolatra neveli a felnövő generációkat. Tanítványai évtizedek múlva is felkeresik. Részt vesz a város kulturális életében, az irodalmi körök munkájában. 1952-től az országos evangélikus egyházi sajtó rendszeresen közli szépirodalmi írásait. Több száz novellát, riportot, szabad verset, tárcát ír, melyeket lefordítottak német, angol, finn, holland, szlovák nyelvre, és a külföldön élő magyarság is szívesen közli írásait.

Hosszabb ideig volt tagja egyháza sajtótanácsának. Az Evangélikus Sajtóosztály szépírói antológiákat adott ki, melyekben egyházi témájú elbeszélései, szabad versei és modern témájú novellái jelentős számban kaptak helyet (pl. Somvirág-antológia, Budapest, 1968; Kalásztépés-antológia, Budapest, 1973). Írásait H. Németh István névvel közölte. Szabadidejében 12 évig idegenvezető volt, különböző közéleti funkciókat töltött be. 1987-ben ment nyugdíjba, de azóta is aktív a gyülekezetében, a város közéletében, rendszeresen tart előadásokat a helytörténeti klubban.

Szily Lajos:

1954. szeptember 6-án Hahóton született. Szily Lajos a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatója a Liszt Ferenc  Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézete pécsi tagozatán 1976-ban szerezte meg diplomáját. 21 éve dolgozik a szekszárdi zeneiskolában, 8. éve igazgatója az intézménynek.

Saját szakterületén elért szakmai sikereit fémjelzi, hogy trombita szakos növendékei rendszeresen kiemelkedő helyezéseket érnek el megyei versenyeken. Több tanítványát indította el a zenei pályán, és sikeres felvétellel jutottak be a zeneakadémiára, zeneművészeti főiskolára. Meghatározó egyénisége Szekszárd város zenei életének. Tagja a szekszárdi Madrigál Kórusnak, alapító tagja a Szekszárd Big Band együttesnek és a Spirituálé Együttesnek. A Liszt Ferenc Pedagógus Kórusnak több évig vezetője volt. 1986-ban Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesült. A zeneiskola igazgatójaként sikerült elérnie, hogy jelentősen nőtt az iskola növendékeinek száma, az igényekkel szinkronban bővült a hangszer oktatás választási lehetősége kihasználva a Művészetek Házában biztosított orgonát is. 1993 őszétől az iskola művészeti profilja a néptánc tagozattal bővült, utánpótlást biztosítva a Bartina Néptánc Együttesnek. Az iskola eredményesen készíti fel növendékeit mind a zeneművészeti szakközépiskolai, főiskolai továbbtanulásra, mind a különböző szintű versenyekre. Szakmai és továbbképzési központja a megyében működő zeneiskolai tagozatoknak. A zenei nevelés segítésére több alapítványt gondoz. Az iskola zenei együttesei, zenekarai, zenetanárai a városi rendezvények rendszeres szereplői, de hírnevüket a megyei és országos versenyeken elért sikereken túl Szekszárd külföldi testvérvárosaiban szerzett elismerések, meghívások is öregbítik.

Szily Lajost a város, a megye zenei életének fellendítéséért kifejtett két évtizedes zeneiskolai és zenei közéleti munkássága érdemessé teszi a Közjóért kitüntető díj elnyerésére.

Törő György:

1944. július 23. Szakályban született. Fafaragó népi iparművész.
1987 óta él és alkot Szekszárdon. Alkotásai – a határon túl is és országszerte 26 településen – teszik ismertté Szekszárd város nevét. Fáradságot nem kímélve dolgozik és önzetlenül ajándékoz városunknak is a műveiből. Az ő munkája a Sport- és Szabadidőközpontban a Súlyemelő EB emblémája (1992.), a Millecentenáriumi Emlékhely a Bródy Sándor utcában (1996.), a Lakható Szekszárdért Játszótér a főiskola mellett (1997.), az 1848-as emlékpark és játszótér a Csatári torokban (1998.). Rendszeresen vezet szakköröket és fafaragó táborokat. Munkájával hozzájárul a város hírnevéhez és a város szépítéséhez, ezért a Művelődési Bizottság a Közjóért kitüntető díj adományozását javasolja Törő Györgynek. 

1997

Ákoshegyiné dr. Hild Gerda:

testnevelő és gyógytestnevelő diplomás főiskolai tanár. 1965-től tanít Szekszárdon. 1978 óta végez tudományos kutatómunkát, bekapcsolódva a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetének kutatási programjába, a kísérleti gyógytestnevelési szakkollégium előkészítésében. Szakmai tapasztalatait – számos rendezvény szervezésével is – szakelőadásokkal adja tovább óvodapedagógus és testnevelő kollégáinak.

Dr. Németh Pálné:   

Munkásságának középpontjában évtizedekig a népi textilkultúra gyűjtése, kutatása, alkalmazása és publikálása állt. 32 éve vezet a városban díszítőművész szakkört, melynek számos pályázata és kiállítása a város kulturális életének fontos eseménye. Eredményeivel országos elismerést szervezve többször kapott szakmai kitüntetést, köztük a Gránátalma nívódíjat.

Dr. Töttős Gábor:

Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola docense. Kutatásai és publikációi révén országosan elismert helytörténész. Rendkívül termékeny szerző. A MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága tudományos pályázatán 29 évesen első díjat nyert a szekszárdi történelmi borvidékről szóló munkájával. A lapokban, folyóiratokban, könyv alakban megjelent munkái alapművek, összefoglalói városunk helytörténetének, irodalmának, múltjának. Az első útikönyv, szőlő- és bortörténet is az ő műve.

Gerse József:

41 éves ének-zenei pályáját az igényesség, tanítványainak szeretete jellemzi legjobban. Megyei szakfelügyelőként, gazdag tapasztalatokat adhatott át kollégáinak, lelkes szervezője a Bárdos kórusfesztiváloknak, a Szekszárdi Liszt Ferenc Pedagógus Kórus egyik alapító karnagya.

Szabadi Mihály:

Magyar-történelem szakos tanár, népművelő. Neve eggyé vált a Bartina Néptáncegyüttessel, amelynek az alapítója volt. Az együttesben végzett magas színvonalú szakmai tevékenysége hatására, amelynek 1986-ig volt a vezetője, a Bartina Néptáncegyüttes a legmagasabb szakmai csúcsokra jutott. Hatalmas szakmai tapasztalatával segítve a város, a megye népművelői tevékenységét, a KÖSZI vezetőjeként, az idei évben ment nyugdíjba.      

Szekszárd Megyei Jogú Város honlapja
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.