SZEKSZÁRD VÁROS DÍSZPOLGÁRA
Szekszárd Város Díszpolgára kitüntető cím adományozható annak a természetes személynek, aki Szekszárd város és lakossága érdekében kiemelkedő tevékenységet végez vagy végzett, a kultúra, a művészetek, a gazdasági vagy a társadalmi élet bármely területén kiemelkedőt alkotott, és ezzel elősegítette a város fejlődését, öregbítette jó hírét, növelte tekintélyét.
Díszpolgárok
Díjazottak
2024
Kaczián János
Kaczián János. helytörténetkutató, nyugalmazott levéltári főtanácsos, a vármegyei honismereti egyesület alapító elnöke
Tíz évig volt tagja a Madrigálkórusnak. Tevékeny részese volt az ifjúsági mozgalom kulturális életének, például kezdeményezésére alapították a Népművészet Ifjú Mestere címet. Bölcsész diplomával a közművelődésben dolgozott, a Babits Mihály Művelődési Ház igazgatója is volt, majd történelmi érdeklődése a levéltárba vezette. Saját kutatásai mellett kiállításokat szervezett, helytörténeti stúdiumokat vezetett. Alapító tagja és sok éven át elnöke a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesületnek. Fáradhatatlan közéleti ember, volt képviselő és bizottsági elnök, a civil szervezetek kutatója és résztvevője. Érdemeket szerzett a szekszárdi Civil Kerekasztal és az ünnepek kultúrájának kialakításában.
Az ismert helytörténetkutató, nyugalmazott levéltári főtanácsos, a vármegyei honismereti egyesület alapító elnöke még nyolcvan fölött is aktív. Véleménye szerint az ismeretszerzés: életforma. Soha nem lehet betelni vele. A honismeret pedig nem más, mint nemzeti tudatunk környezetvédelme. A helyismeret is a honismeret része, a helyi publikációk is fontosak.
2023
Prof. Em. Dr. Horváth Béla
Prof. Em. Dr. Horváth Béla
egyetemi tanár, dékán, professor emeritus
Prof. Em. Dr. Horváth Béla Bogyiszlón született. A Szegedi Egyetemen szerzett magyar-orosz szakos középiskolai tanári oklevelet 1977-ben. 1984-től mindvégig a felsőoktatás Szekszárdon történő meghonosításában, fejlesztésében vállalt meghatározó szerepet. Oktatott, kutatott, tanszéket, majd főiskolát, az egyetemi integráció után kart vezetett, rektor helyettesként dolgozott. Intézményvezetői munkája a régió és tolna megye felsőoktatását, társadalmi igényének kielégítését szolgálta. Új képzések (borászat, gépészmérnök) indultak a karon, amelyek Szekszárd és a megye munkaerő szükségletét elégítik ki. A Magyar Tudományos Akadémia doktora 2011 óta. Kutatási területe József Attila életműve, továbbá a modern magyar irodalomtörténet és az irodalmi művek tanításának metodikája. Tudományos és felsőoktatási közleményeinek száma meghaladja a másfélszázat, nyolc monográfia és szakkönyv szerzője. Aktív közéleti és tudományos szerepet vállal és vállalt. Dékánként a kari és egyetemi szempontból egyaránt meghatározó, nagy volumenű szerkezeti változtatás lebonyolítását menedzselte, amelynek szerves része a piaci igényekhez igazodó képzési portfolió kiegészítése 2020-ig a Modern Városok Program keretében. Irodalomtörténészként számos tudományos konferenciát szervezett Szekszárdra, invitálva nemzetközileg is ismert tudósokat, irodalmárokat.
Prof. Dr. Horváth Béla több mint 30 éven át a felsőoktatásban eredményes oktatói, kutatói munkát végzett. Szekszárd Megyei Jogú Város érdekében jelentős kulturális, tudományfejlesztő tevékenységet fejtett ki, dékánként Szekszárd és a régió társadalmi felemelkedését fejlesztő munkájával szolgálta.
2022
Dr Dobos Gyula István
Dr Dobos Gyula István ny. levéltárigazgató, főlevéltáros, történész, középiskolai tanár, c. docens
Tengődön született. Középiskolai tanulmányait Szekszárdon a Garay János Gimnáziumban végezte. A Szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakán 1967-ben jeles minősítéssel szerzett diplomát.
Pályáját az akkor megnyílt szekszárdi Rózsa Ferenc Diákotthonban nevelőtanárként kezdte. Mellette óraadóként tanított a Rózsa Ferenc és a Bezerédj István Szakközépiskolában, valamint a Garay gimnáziumban. 1970-től főállásban a Garay János Gimnázium magyar nyelv- és irodalom, valamint történelem tanára lett. Ezt követően az ifjúsági mozgalomban középiskolai felelősként, majd megyei titkárként dolgozott. Közreműködésével ekkor kezdődött Tolna megyében a középiskolai honismereti vetélkedők sorozata, és az iskolai gyűjtéseken alapuló helytörténeti bemutatók, kiállítások készítése. 1969-1973 között filozófia fő szakkal négyéves szakosítót végzett el.
1976 áprilisától 1980 végéig Tolna megye legnagyobb közművelődési intézményét, a Babits Mihály Megyei Művelődési Központot irányította. Ekkor a szakma mélyebb megismerése érdekében népművelői diplomát szerzett. A 67 fős intézmény ebben az időszakban kiemelkedő eredményeket ért el például a színházi- és hangverseny élet, valamint a felnőttoktatás terén. Művészeti és egyéb kiscsoportjainak száma meghaladta a harmincat. Ekkor alakult a Kertbarát Kör, a Big Band. Az intézmény munkájáért megkapta a Mindenki Iskolája 500 000 Ft-os országos I. díját, valamint 1977-ben másodszor is Kiváló Művelődési Központ lett.
1981. január elsejével, saját kérésére a Tolna Megyei Levéltárba került igazgatóhelyettesnek. A levéltári esztendők alatt megismerkedett a gyakorlati munkával, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen 1987-ben negyedik diplomáját szerezve elvégezte a levéltáros szakot. Számos rendezési, selejtezési, segédletkészítési, ellenőrzési munka mellett önálló kutatásokat is folytatott. Tolna megye 1919–1924 közötti történetének kutatására épült disszertációja. 1984-ben Szegeden történelemből doktorált. A levéltári munka mellett évekig tanított óraadóként a Garay János Gimnáziumban és az esti egyetemen.
Egyedüli levéltáros egyetemi diplomája és elképzelései ellenére 1987. július 1-jével az Oktatási Igazgatóságra helyezték tanszékvezetőnek. Közben nem hagyta abba kutatásait. Ekkor készítette a Perczel mini kötetet, valamint megírta Tolna monográfiája 1918–1944 közötti részét.
1989. december 1-jével főmunkatársként visszatért a levéltárba. 1990-ben három pályázóból, majd 1996-ban és 2000-ben, 2005-ben mint egyetlen pályázó kapott megbízást Tolna Megyei Önkormányzat Közgyűlésétől a megyei levéltár vezetésére. 21 éven keresztül irányította a megye legrégebbi, közel 300 éves intézményét. 2011. augusztus 31-től nyugdíjas.
Az eltelt évtizedek alatt a szakfelügyelői minősítések és a közgyűlési értékelések szerint a levéltár folyamatos jó szakmai munkája eredményeként az ország legjobb archívumai közé került. Az 1238 és napjaink közötti időszakot felölelő 12 000 folyóméteres iratállománya Tolna megye és települései gazdag múltját őrzik, és alapját jelentik a megyében folyó helytörténeti kutatásoknak. Vezetése alatt 15 alkalommal került sor a levéltári napok keretében szakmai, köztük levéltárak múltja, jelene és jövője témában országos konferenciára.
Igazgatóként az intézményben kialakította az ország egyetlen vidéki mikrofilmes műhelyét, amely 11 megyei levéltárnak dolgozott. Sok százezer film és digitális felvétellel segítette az eredeti anyagok védelmét, a kutatási folyamat gyorsítását.
Kiemelkedő kiadói, kiadványszerkesztői munkáját közel 40 kötet jelzi. A tudományszervező szakember egyéni kutatásait önálló kötetek, félszáznál több tanulmány, konferencia előadások és 200-nál több cikk jelzi.
Hosszú ideig dolgozott a TIT történelmi szakosztályában. 1992-ben alapító, majd később elnökségi tagja a Tolna Megyei Egyed Antal Honismereti Egyesületnek. Tagja a Magyar Történelmi Társulatnak, 8 évig volt a Dél-dunántúli csoport alelnöke. A TML vezetőjeként alapítástól tagja volt az Önkormányzati Levéltárak Tanácsának, tagja a Magyar Országos Levéltáros Egyesületnek.
2002-től immár hatodik ciklusban megtisztelő megbízatásai közé tartozik a Szekszárd Megyei Jogú Város Aranykönyvi Munkabizottságának vezetése. Egyik kezdeményezője, időponti ötletadója, majd szervezője az 1699-es Lipót-féle adománylevél 300. évfordulóján, 1999-ben elkezdett megyenapi rendezvényeknek. 1996 és 2000 között a megyei közgyűlés megbízására a megyei választási bizottság elnöki tisztét látta el.
1990-től külsős óraadóként folyamatosan tartott előadásokat, vezetett szemináriumokat az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán. (2010 után a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kar.) A főiskolai tanács 1991-től a c. docens fokozat használatára jogosította. A levéltár főiskolával való együttműködésének eredménye lett, hogy a négyéves képzésben a honismeret, helytörténet, levéltári kutatás (módszertan), mint gyakorlati stúdium helyet kapott.
Munkájáért tucatnyi oklevél és plakett elismerésben részesült. Így 1999-ben Tolna megye Kiváló Közalkalmazottja, 2005-ben Szekszárd MJV Pro Urbe díjasa lett. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemérem Lovagkeresztje kitüntetésben részesült. 2012-ben megkapta a Honismereti Munkáért Emlékérmet, majd 2018-ban a Bél Mátyás-díjat.
2011-től tagja az Rotary Club Szekszárdnak, 2013-2015 között elnöke, 2018-2021 között alelnöke volt. A Rotaryban végzett munkájáért 2014-ben Szent-Györgyi Albert-, 2015-ben és 2020-ban Paul Harris-díjat kapott. Elnöksége alatt 9 ország 16 klubjának közreműködésével az RC Szekszárd valósította meg a magyar rotary legnagyobb projektjét, a Balassa János Kórház szülészet, nőgyógyászat és gyermekosztálya technikai fejlesztését a General Electric legmodernebb gépeivel közel száz milliós értékben. A Rotary Club irányításával szervezte meg közadakozással a Béla király téren Farkas Pál tapintható láthatatlan térplasztikájának felállítását. Sikeres pályázatuk eredményeként a megyei kórház Hospice Alapítványa ekkor kapta első motoros betegágyát. A Rotary Club a Gift of Life programba bekapcsolódva segítette egy szívbeteg erdélyi kisfiú műtétét is. Részt vettek a Remete-csurgó helyreállításában.
Dr. Dobos Gyula Szekszárd város kulturális életében, a művelődési központ, majd a levéltár irányítójaként, oktatási területen, valamint a város civil szervezetei életében nyugdíjba vonulása után is kiemelkedő szerepet tölt be. Több évtizedes, magas színvonalú vezetői munkája, példaértékű kiadói és kiadványszerkesztői tevékenysége, tudományos és tudományszervezői munkássága öregbíti városunk hírnevét.
2021
Petrits József
2020
Velencei István
2019
Bíró László püspök
Bíró László 
püspök
Tábori püspök, 1950-ben született Szekszárdon. A győri bencés gimnázium, majd a Győri Hittudományi Főiskola elvégzése után Szekszárdon szentelték pappá 1974 júniusában. Mágocsi, majd szigetvári szolgálata után 1989-ben lett a pécsi Székesegyház plébánosa, 1990-ben püspöki bírósági helynök, 1991-ben mesterkanonok, 1994-től pedig teológiai tanár. 1994-ben címzetes püspökké és kalocsa-kecskeméti segédpüspökké nevezték ki. 1995-től a budapesti Központi Papnevelő Intézet rektora és az Egyetemi Templom igazgatója. 2009. január 1-től tábori püspök. A Belváros-Lipótváros Önkormányzati Képviselőtestülete 2009-ben díszpolgári címet és érdemkeresztet adományozott Bíró László püspöknek, aki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi bizottságának elnökeként is fáradhatatlanul tevékenykedik. Pótolhatatlan szerepet vállal a családok lelki gondozásában, publikációi is ebben a témakörben jelennek meg a leggyakrabban.
Kezdeményezésének köszönhető, hogy létrejött a Szekszárd-Alsóvárosi Római Katolikus Közhasznú Egyesület, amelynek Ő az egyházi elnöke, mozgatórugója, lelke. Szavaival, tetteivel erősíti Szekszárd megtartó képességét. Idén május 21-én ünnepelte püspökké szentelésének 25. évfordulóját.
2017
Mészáros Pál
Mészáros Pál
A Palánki Mezőgazdasági Technikumban érettségizett, majd a Mosonmagyaróvári
Agrártudományi Egyetemen szerzett agrármérnöki, ezt követően pedig a Gödöllői
Agrártudományi Egyetem talajtani és agrokémiai szakmérnöki diplomát. A szekszárdi
Jóreménység Mgtsz-ben kezdett dolgozni, majd az Állami Gazdaságok Szakszolgálati
Állomásának lett tanácsadója, majd igazgatóhelyettese. 1991-2002. között a Minerág Kft.
ügyvezetőjeként tevékenykedett. A szőlőtermesztés és a borkészítés hagyománya évszázadok
óta apáról fiúra száll a Mészáros-családban. 1994 óta tagja a Pécsi Akadémiai Bizottság
mezőgazdasági szakbizottságának és talajerő gazdálkodási munkabizottságának. 1995-2008.
között a Szekszárdi Hegyközség elnöke társadalmi munkában, a Borvidéki Hegyközségi Tanács
alelnöke és a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának tagja. 1996-tól tagja az Alisca Borrendnek,
2004-ben pedig Aranykoszorús gazda miniszteri kitüntetést kapott. A pincészet folyamatos
fejlődésének bizonyítéka a hazai és nemzetközi borversenyeken elért számos kiváló eredmény.
2016-ben elnyerte az „Év Bortermelője Magyarországon” díjat.
dr. Hadnagy Albert
Dr. Hadnagy Albert
(posztumusz)
Egyetemi tanulmányait 1920-tól Budapesten végezte. 1924-ben történelem-földrajz szakos
tanári diplomát szerzett, majd a bölcsészdoktori szigorlatot is letette. Ezután állami ösztöndíjjal
a bécsi Magyar Történeti Intézetbe került. Egyrészt folytatta egyetemi tanulmányait, másrészt
a bécsi Staatsarchivban levéltári kutatásokat végzett. Többek között gyűjtötte és másolta a
Batthyány-kormány okiratait, illetve az 1790/91. évi erdélyi országgyűlés levéltári adatait.
Szekfű Gyula munkatársaként ‒ az ő megbízásából elkészítette 5 a „Magyar államnyelv” című
munkájának az indexét. Szekszárdra pályázat útján, 1926. július elsejével került. Ekkor dr. Dőry
Ferencnek, az Országos Levéltár akkori igazgatójának támogatásával kinevezték Tolna
vármegye főlevéltárnokává. 1942-ben, megérezve a II. világháború végkifejletét, megkezdte a
levéltár anyagának elrejtését a megyeháza börtönében. Munkáját azonban katonai szolgálata
miatt nem tudta befejezni. Távollétében a szovjet megszálló csapatok az elrejtett iratokat
szétbontották és szétszórták, a levéltár berendezéseit megsemmisítették. Miután Dr. Hadnagy
Albert a hadifogságból hazatért, hozzákezdett a szétszórt iratok rendezéséhez. Emellett
ösztönzésére és tevékeny közreműködésével megkezdődött az elűzött vagy elmenekült Tolna
megyei illusztris családok történeti anyagának mentése is. Eme áldozatos munkájának
köszönhető, hogy a Tolna Megyei Levéltár ma felbecsülhetetlen értékű diploma anyaggal
rendelkezik. Részt vett az 1956-os forradalom szekszárdi eseményeiben. Életének utolsó
évtizedében lett a megyei levéltárak szakfelügyelője. Ebben az időszakban kutatási területe
Tolna megyéhez, Szekszárdhoz kapcsolódott. Feldolgozta a szépirodalomból ismert Háry János
valós eredetét és a híres mesélő korának történetét. Feltárta Liszt Ferenc szekszárdi
vonatkozásait, illetve Augusz Antalhoz fűződő baráti kapcsolatát. Ezen utóbbi munkássága
egybeforrt azzal a harcával, mely segített abban, hogy a Szekszárd központjában lebontásra
ítélt Augusz-ház fennmaradhasson. Sok írást közölt még a török világról, a boszorkányságról,
Damjanichról. 31 tanulmánya és szakcikke jelent meg, de kéziratban maradt Tolna megye
művelődéstörténete című anyaga. Már életében is országosan elismerték szakmai
munkásságát. 1967-ben megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát. 2007-ben Posztumusz
Pro Urbe Szekszárd Emléklappal ismerte el Szekszárd a város fejlődéséért végzett kimagasló
munkáját. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége posztumusz a Hazáért Érdemkeresztet
adományozta neki a hazafias és áldozatos magatartásának elismeréséül.
2016
Dr. Tóth Lajos
Dr. Tóth Lajos
(posztumusz)
1929. született Szekszárdon, a Garay János Gimnáziumban érettségizett, ezt követően az ELTE
Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi doktorátust. Az egyetem elvégzése után hazatért
Szekszárdra. Pályáját a szekszárdi 1. sz. ügyvédi munkaközösségben, kitűnő és jó nevű
ügyvédek felügyelete alatt kezdte meg, mint ügyvédjelölt. Hivatása elején bebizonyította
szakmai alkalmasságát, szépen kiépített klientúrával rendelkezett. Rövid idő alatt nagy
megbecsülést és sikert szerzett. 1956 októberében kitört a forradalom. Szekszárd város
lakossága megválasztotta a Nemzeti Bizottság elnökének. Társaival a város védelme érdekében
megszervezte a Nemzetőrséget. A forradalom leverése után Dr. Tóth Lajost és a Nemzeti
Bizottság több tagját súlyos börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után családjával Budapestre
költözött. 1962-ben helyezkedett el az Országos Széchényi Könyvtárban és idős fejjel diplomát
szerzett az ELTE Könyvtár szakán, elismert könyvtáros lett. 1971-től nyugdíjba vonulásáig a
Kötelespéldány Osztály vezetését látta el, valamint a könyvtár jogi képviselője, a Történelmi
Bizottság ügyvédje volt. 1993-ban hunyt el Budapesten, Szekszárdon helyezték örök
nyugalomra. Egész életében hű maradt szülővárosához és méltó példaképül szolgál a jövő
nemzedékének.
2015
Dúzsi Tamás
Dúzsi Tamás
Borász, 1994-ben alapította családi pincészetét Szekszárdon. Az évek óta azonos, magas
minőségben készülő rozéinak köszönhetően a borbarátok országszerte „rozékirálynak” hívják,
de a könnyed, gyümölcsös kadarkái, kékfrankosai vagy a komolyabb, nagyobb testű küvéi is
régóta hivatkozási pontok a magyar borászatban. A Dúzsi pincészet számos aranyérem és
elismerés birtokosa lett a különböző magyar és európai borversenyeken.
2014-ben elnyerte az „Év Bortermelője Magyarországon” díjat.
Baka István
BAKA ISTVÁN (1948–1995),
költő, író, műfordító
Baka István a költői képalkotás és szerepjáték-költészet egyik legjelentősebb megújítója. 1948. július 25-én született Szekszárdon. Második osztályban már Vernét és Jókait olvasott, nyolc évesen verset írt. 1966-ban érettségizett a Garay János Gimnáziumban, orosz tagozaton. Az önképzőkör, színjátszó kör, versmondás, zene, Tolsztoj és Dosztojevszkij olvasása eredetiben a diákévek legboldogítóbb elfoglaltságai voltak számára.
1967–72 között a József Attila Tudományegyetem magyar orosz szakos hallgatója volt. Megismerkedett Ilia Mihállyal, aki 1969-ben közölt verseket először tőle a Tiszatájban. 1969-ben házasságot kötött Ökrös Tündével, két gyermekük született: Ágnes és Tamás. 1971–72-ben egy teljes tanévet Leningrádban töltött. Itt olvasott először szamizdat irodalmat. Megismerkedett a 20. századi orosz líra lágerekben elpusztított, vagy emigrációba kényszerített alakjainak költészetével: Brodszkij, Mandelstam verseivel. 1972-től tanár Szekszárdon, 1974-től Szegeden a Kincskereső munkatársa, főmunkatársa, majd 1993-tól nyugdíjazásáig főszerkesztő-helyettese volt. Szerkesztőségi szobája az idők során Szeged egyik fontos szellemi műhelyévé vált. 1993-ban nagy sikerű műfordítás szemináriumot tartott a szegedi egyetemen. Hosszantartó, súlyos betegség után 1995. szeptember 20-án hunyt el Szegeden. Szülővárosa alsóvárosi temetőjében nyugszik.
Lovas Csilla
http://www.mire.hu/hu/museums/147/author/149
Baka István Emlékszoba
http://wmmm.hu/baka-istvan-emlekszoba/
A költő oldala a Digitális Irodalmi Akadémián
https://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/baka-istvan
Baka István Alapítvány
2012
Takler Ferenc
Takler Ferenc
A család az 1700-as évek óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. A „Takler trió”
igazi családi vállalkozás. Az 1990-es években létesült borfeldolgozóban és pincében a
legkorszerűbb borkészítési technológia jól érvényesül a hagyományos érlelési módszerekkel. A
decsi hegyen épített kupolás látványpince, a hozzá kapcsolódó feldolgozóval és a hangulatos
borbemutató teremmel a hagyományőrzés mellett a borvidék egyik látványossága, mely a
magas szintű szakmai munka feltételeit biztosítja. Tradicionális szekszárdi borászatot
folytatnak.
2004-ben elnyerte az „Év Bortermelője Magyarországon” díjat.
Vida Péter
Vida Péter
A Szekszárdi Rózsa Ferenc Szakközépiskolában érettségizett, majd 1974-ben a Debreceni
Agrártudományi Egyetem Öntözéses Meliorációs Főiskolai Karán szerzett diplomát. Dolgozott
üzemgazdászként, szőlészeti ágazat vezetőként az Aranyfürt Mezőgazdasági Szövetkezetnél. A
borászat iránti szeretetét két nagyszerű tanára ébresztette föl benn: Imreh László és Jantner
József. 1995-ben döntött úgy, hogy megalapítja saját családi vállalkozását, a Vida Családi
Birtokot. 2010-től tagja a Magyar Bor Akadémiának
2011-ben elnyerte az „Év Bortermelője Magyarországon” díjat.
Vesztergombi Ferenc
Vesztergombi Ferenc
A Vesztergombi család szőlővel kapcsolatos múltja 1735 óta ismert. Vesztergombi Ferenc a
Szekszárdi Garay János Gimnáziumban érettségizett. 1970-ben elvégezte a Kecskeméti
Kertészeti Főiskolát. Volt Csemőn pincemester, pincevezető, Szekszárdon a MG. Kombinátnál
főborász, majd az Aliscavin termelési igazgatója.
A Vesztergombi Pince tulajdonosaként 1993-ban elnyerte az „Év Borásza” címet.
Az Országos Borminősítő Bizottság tagjaként segíti és szervezi a szekszárdi borok minőségi
javítását és dolgozik a borvidék fejlődéséért. Boraik minőségét jelzik a hazai és külföldi
borversenyeken elért kiváló eredmények.
A kiemelten magas színvonalú bortermelői tevékenysége, valamint városunk hírnevét növelő,
a világ legrangosabb borászati versenyén elért kimagasló eredmények elismeréseként 2003-
ban „Közjóért” kitüntető díjban is részesült.
2012-ben elnyerte az „Év Bortermelője Magyarországon” díjat.
2009
Dr. Hollós László
DR. HOLLÓS LÁSZLÓ (1859-1940)
botanikus, mikológus, tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A magyar mikológia (gombatan) egyik jelentős alakja, a magyarországi gombaflóra fáradhatatlan kutatója volt..
1878 és 1888 között előkelő családoknál nevelősködött. A fővárosi József Műegyetemen tanult, majd 1883-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett kémia–fizika szakos tanári oklevelet. 1887-ben újból beiratkozott a Budapesti Tudományegyetemre, hogy természetrajzi tárgyakat hallgasson. Az 1890/1891-es tanévben az Entz Géza vezette állattani tanszék tanársegédje lett. 1891-től Kecskeméten volt főreál-iskolai tanár. Bölcsészdoktori oklevelét 1892-ben szerezte meg növénytan, ásványtan és kémia szaktárgyakban. Lojka Hugó mellett botanikusként ő is részt vett Déchy Mór hatodik, 1898-askaukázusi expedíciójában. A különc ember hírében álló Hollós 1911-ben az iskolai szertárban elhelyezett gombagyűjtemény ürügyén konfliktusba keveredett főreál-iskolai felettesével, Kacsóh Pongráccal. Haragjában, csalódottságában munkáját odahagyva nyugalomba vonult, Európa-hírű gomba- és természettudományi gyűjteményét is megsemmisítette, és 1911 őszén visszaköltözött szülővárosába, Szekszárdra.
Pályája kezdetén a legkülönfélébb természetrajzi kérdésekkel foglalkozott. A botanika iránti elkötelezettséget egy felkérés hozta meg számára, amikor 1895-ben a millenniumi ünnepségekre kiadandó Kecskemét-monográfia természetrajzi fejezeteit bízták rá. Hollós feltérképezte a környék flóráját és geológiai viszonyait, s ezt követően figyelmét a gombák kutatására fordította. Legjelentősebb eredményeit is a mikológia területén érte el. Számos új gombafajt írt le, elsősorban Kecskemét és Szekszárd környékéről: szűkebb pátriájában az 1910-es és 1930-as évek között közel 1400 gombafajt azonosított. Kutatásai eredményeként bebizonyosodott, hogy az Alföldhomokos pusztáinak gombaflórája messze gazdagabb, mint korábban hitték. Értékesek a magyarországi földalatti gombákról, a szarvasgombákról (Tuberaceae) és pöfeteggombákról (Gasteromycetes) szóló tanulmányai, 1903-as műve német fordításban is megjelent Lipcsében.
Tudományos eredményei elismeréseként 1904-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Tiszteletére több gomba- és növényfajt neveztek el róla (például Hollosia vertesensis, Camarosporium hollosii, Disciseda hollosiana, Hypnum hollosianum, Leptospheria hollosii, Seimatosporium hollosii).
Dr. Hollós Lászlót, akit „gombaismeretben világszerte páratlan nagy tudósnak ismerték el” születésének 150. évfordulóján a jubileumi emlékév keretében Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése posztumusz Szekszárd Város Díszpolgárává avatta.
A Szekszárdi Települési Értéktár Bizottság 2016-ban Dr. Hollós László gombakutató életművét kulturális örökség kategóriába felvette a Szekszárdi Települési Értéktárba, ezt követően a Tolna Megyei Értéktár Bizottság is döntött a Tolna Megyei Értéktárba történő felvételéről.
2008
Babits Mihály
BABITS MIHÁLY (1883-1941)
költő, író, műfordító, irodalomtörténész, szerkesztő
Babits Mihály, a 20. század eleji magyar líra egyik legkiemelkedőbb alakja Szekszárdon született 1883. november 26-án. A szülőház, a szőlődombokkal körülvett város és a mediterrán hangulatú pannóniai táj számos művének ihletője volt. Babits Mihály életének első hat évét töltötte a szülői házban. Édesapját, id. Babits Mihály törvényszéki bírót, 1888-ban Budapestre, két év múlva pedig Pécsre helyezték. Édesapja halála után, 1898-ban édesanyja, id. Babits Mihályné Kelemen Auróra visszaköltözött Szekszárdra két kisebb gyermekével, Angyalkával és Istvánnal.
A gimnazista Mihály egy pécsi rokonnál kapott kosztot és kvártélyt. Ettől kezdve a szünidőket töltötte a szülői házban, de egyetemistaként és fiatal tanárként is sokszor hazatért. A házasságkötése után, 1921 januárjában Babits és felesége első útja édesanyjához vezetett Szekszárdra. A bemutatkozó látogatás során felelevenített családtörténet lett ihletője nagyregényének a Halálfiainak. A 1920-as évektől megritkultak szekszárdi látogatásai, évente csak egyszer-kétszer tudott néhány napra szülővárosába látogatni. Utoljára 1939 húsvétját töltötte itthon a költő.
Lovas Csilla
2008-ban a költő születésének 125. évfordulója tiszteletére rendezett emlékév keretében Szekszárd Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése posztumusz Szekszárd Város Díszpolgárává avatta Babits Mihályt.
http://www.mire.hu/hu/museums/50/author/54
Babits Mihály Emlékház
http://wmmm.hu/babits-mihaly-es-szekszard/
2003
Kovács Győző
Kovács Győző
Villamosmérnök, feltaláló, számítógéptervező-építő, számtalan külföldi és hazai nagyszerű
előadás és kiadvány szerzője, aki rendkívül nagy kötődéssel és odafigyeléssel segíti
szülővárosa Szekszárd fejlődését, különös tekintettel a modern technikai vívmányok
meghonosítására.
1933-ban született Szekszárdon, a Garay Gimnáziumban érettségizett. Az országban az elsők
között tervezett és épített elektronikus számítógépet. Részt vett az első hazai ügyviteli
számítógép tervezésében és építésében, ő alapította 1981-ben az ország első kft.-jét, amely
először gyártott sorozatban PC-ket, majd megszülettek az első egyedi tervezésű
számítógépek is. Szakmai munkája mellett kivételes eredményeket ért el a tévés és írott
ismeretterjesztésben, távoktatásban is. 1938-ban életre hívta a Garay Gimnáziumban a már
nemzetközi számítógépes versenyt. A Bezerédj középiskolában, ahol édesapja 34 évig
tanított az ő emlékére díjat alapított. Számos különdíj mellett birtokosa többek között az
Akadémia és Neumann díjnak, megkapta a Munkaérdemrend arany fokozatát, az MTV
Nívódíját.
2000
Zichy Mária Terézia grófnő
Zichy Mária Terézia grófnő
(posztumusz)
1944. február 10-én született. Tanulmányait az 1956-os forradalom eseményei szakították
félbe. Egy korabeli filmhíradó tanúsága szerint kamaszlányként vöröskeresztes önkéntesként
ápolta a sebesülteket. A forradalom elbukását követően a család úgy döntött, hogy nem várja
meg, amíg újra meghurcolják őket, ezért elhagyták szeretett hazájukat. Mária Terézia ezután
Grazban és Bécsben folytathatta tanulmányait. Miután ekkorra már annyi elesettségnek és
nyomorúságnak volt tanúja, a számkivetettséget pedig maga is átélte, úgy döntött, hogy
szociális gondozó lesz. Beiratkozott az egyik müncheni egyetem szociológia karára is. 1970.
április 11-én feleségül ment Freiherr von Twickel Clemens Augusthoz. Rövid idő alatt
belefolyt a német Máltai Segélyszervezet vezetőségének munkájába, amelyen keresztül
kiterjedt kapcsolatrendszerre tett szert, melyet a magyarországi rendszerváltás után hazájába
hazatérve, igyekezett minél inkább a magyar rászorulók megsegítésében kamatoztatni. 1988-
ban az Ungarischer Malteser Caritasdienst egyik németországi megalapítója és alelnöke lett.
Az elesettek védelmében tett tevékenységei elismeréseképpen 1992. február 3-án a Máltai
Lovagok Rendje felvette soraiba, mint tiszteleti dámát. Amikor kitartó biztatására férje a régi
Zichy birtokok környékén, Szekszárdon vásárolt földeket, első dolgai közé tartozott, hogy
felvegye a kapcsolatot a helyi máltai szervezettel. Igyekezett a város és a környék rászorulóin
is segíteni, akik aktív közbenjárására jelentős anyagi támogatásokat kaptak a németországi
Máltai Segélyszervezettől, de személyes adományai is nagyvonalúak voltak. A szekszárdi
Zrínyi Miklós Általános Iskola szegény sorsú diákjai éveken keresztül az ő jóvoltából kaphatták
meg azt a tartalmas reggelit, amire otthon nem telt. A város jótékony célú Erzsébet báljának
fővédnökeként és személyes adományaival is éveken keresztül többszáz nehéz körülmények
között élő családnak biztosított karácsonyi élelmiszercsomagokat. Különös gonddal támogatta
a kárpátaljai magyarságot. Az 1998-as árvíz idején rendkívül aktívan segített a segélyek
koordinálásában, többször személyes anyagi támogatásával is.
1999
Manfred List
Manfred List
Manfred List főpolgármester úr kiemelkedő szerepet vállalt Biettigheim-Bissingen és Szekszárd
gazdasági kapcsolatai alakításában és civil szervezetei élő kapcsolatának létrehozásában,
fenntartásában. E kapcsolat kiterjed a tudományos és művészeti életre, az oktatásra, a
közigazgatásra, a környezetvédelemre, az egészségügyre és a szociális ellátásra. Manfred List
főpolgármester úr kezdeményezője – kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális
kapcsolatokon túl – annak a karitatív tevékenységnek, amely az erkölcsi értékeken túl a város
lakóit és intézményeit segítő adományokban is testet öltött.
1991
Mészöly Miklós
MÉSZÖLY MIKLÓS (1921–2001)
író
Mészöly Miklós eredeti neve Molnár Miklós. 1947-ban vette fel írói névként az egyik felmenő ág Mészöly vezetéknevét. Szekszárdon született 1921. január 19-én, itt érettségizett a Garay János Gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi Karán jogászdoktori oklevelet szerzett. 1944–1945-ben frontkatona, szerbiai fogságba esett. 1945-től munkásként, terménybegyűjtőként, malomellenőrként dolgozott, 1947–4198-ban Szekszárdon lapszerkesztő volt. 1948-tól Budapesten élt. 1949-ben feleségül vette Polcz Alaine pszichológusnőt. 1951–1952-ben Mészöly a Bábszínház dramaturgja, 1956-tól szabadfoglalkozású író lett. A hatvanas évek elején tavasztól késő őszig Szekszárdon a Porkoláb-völgyben egy tanyában élt, itt írta első regényét, Az atléta halálát, mely francia nyelven jelent meg először, majd 1966-ban a magyar kiadással egy időben németül is.
Életműve gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják. Mészöly több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet szerzője. Korai rövidprózáit a határozott szituációrajz, fegyelmezett szerkesztés, erőteljes atmoszféra jellemzi. A tömörítés, a távolságtartó narráció, a filozófiai beállítottság és a formafegyelem meghatározó vonások műveiben. A 70-es évek második felében prózájában az utalásos beszéd, az idősorok rétegessége, a különböző időkben-terekben folyó eseménysorok párhuzamos, egyidejűsítő elbeszélése válik jellemzővé többek között Megbocsátás (1984) című kisregényében, a kilencvenes évek rövidprózájában ésCsaládáradás (1995) című regényében is. 1990 szeptemberétől a Magyar Írószövetség elnökségi tagja, a Budapesti Magisztrátus tagja, később a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke. Még életében több írónemzedék számos jeles képviselője – többek között Esterházy Péter, Nádas Péter, Balassa Péter, Márton László, Darvasi László – vallja mesterének. Mészöly Miklós 2001. július 22-én hunyt el, hamvait 2001. augusztus 23-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben
Lovas Csilla
http://www.mire.hu/hu/museums/51/author/55
Irodalom Háza – Mészöly Miklós Emlékház
http://wmmm.hu/irodalom-haza-meszoly-miklos-haza/rolunk/meszoly-miklos-eletrajza/
Husek Rezső
Dr. Nagy István
1988
Prof. Dr. Kelemen Endre
Prof. dr. Kelemen Endre
Szekszárdon született. Orvos, hematológus, címzetes egyetemi tanár. Az orvostudományok kandidátusa (1952), az orvostudományok doktora (1966). A Csontvelőátültetési Alapítvány elnöke.
Szülei: Dr. Kelemen József Szekszárd tisztiorvosa és Kardos Klára voltak. Általános és középiskolai tanulmányait Szekszárdon végezte el. 1938–1944 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának hallgatója volt. 1950-ben egyetemi magántanár lett. 1958-ban a SZOTE-ról eltávolították. 1958–1966 között a budapesti Orvostovábbképző Intézetben adjunktus, majd docens volt. 1966–1967 között Manchester-ben volt ösztöndíjas. 1967–től a SOTE I. számú belgyógyászati klinikájának professzora lett.
A második világháború után az első országos orvosi folyóirat alapítója és szerkesztője volt. A hazai Myelobromol nevű gyógyszer alkalmazásában új utakat nyitott. Ő végezte el Magyarországon az első sikeres csontvelő-átültetést, ennek előkészítésében halálos sugárzás helyett Myelobromol-t használt. 1958-ban a vérlemezkék fajlagos regulátorának, az ún. thrombopoetinnek a felfedezője volt. Több mint 300 tudományos dolgozat szerzője volt.
Díjai, kitüntetései
- Akadémiai Díj (1965)
- Hetényi Géza-emlékérem (1969)
- Jancsó Miklós-emlékérem (1985)
- Markusovszky-díj (1985)
Prof. Dr. Esze Tamás
prof. dr. ESZE TAMÁS (1903-1993)történész, irodalomtörténész, teológus
Szekszárdon született 1903. szeptember 20-án. Esze Tamás kuruc brigadéros idősebb bátyjának, Mártonnak, egy tarpai bognármester leszármazottja. A népiskola elvégzése után Pápán tanult, de 1917-18-ban a gimnázium 5. osztályát szülővárosában, Szekszárdon végezte. Tanulmányait 1921-től a budapesti Református Teológiai Akadémián, majd egy évvel később a budapesti illetve debreceni egyetemen folytatta, ahol később bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
1930-ban Pápán lelkésszé avatták. Először egy Kecskemét melletti kis faluban, Szankon, majd Gyöngyösön, azután Budapesten szolgált, 1951-1980 között a református konvent levéltári és helytörténeti előadója, valamint a magyarországi református egyház tudományos gyűjteményének főigazgatója. Tanított a Református Teológiai Akadémián, több évig szerkesztette az Egyháztörténet című folyóiratot. Tudományos munkája elismeréseként 1952-ben kandidátus címet kapott.
Fő érdeklődési és kutatási területe a protestantizmus 16-17. századi története, valamint a Rákóczi-kor társadalom-, egyház-, irodalom- és pénztörténete. Kis példányszámú kötetben jelent meg Esze Tamás életét bemutató munkája a brigadéros szülőfalujában, Tarpán elhelyezett szobor avatása alkalmából. (Tarpa és Esze Tamás Nyíregyháza, 1966.)
1988-ban életpályájának legfontosabb tárgyi és szellemi értékeit szülővárosának adományozta.
1986
Mattioni Eszter
MATTIONI ESZTER (1902-1993)
festőművész, képzőművész
1902-ben született Szekszárdon. Édesapja olasz selyemkészítési szakember, aki Bezerédj Pál hívására jött Magyarországra. Anyai nagyanyja pedig Sass Erzsike, akihez Petőfi Sándor: A négyökrös szekér című versét írta 1845 őszén Borjádon.
Mattioni Eszter szakmai tanulmányait az Iparművészeti Iskola grafikai szakosztályában kezdte, majd a Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula növendéke volt. 1926 óta rendszeresen szerepelt tárlatokon. Az első önálló kiállítása 1929-ben volt az Ernst Múzeumban. Ugyanebben az évben mutatkozott be először Szekszárdon, egy csoportkiállításon.
A korabeli kritika is felfigyelt határozott színérzékére és festményei szivárványos színeire. A főiskola elvégzése utáni években egy nyáron Sióagárdon festett. Az ekkor készült Fehér lányok c. képéről írtja Gerő Ödön: „Parasztlányok fehér csipkedíszítésű fehér ruhákban. Hamvas kép, fehér a fehérben és amellett élénkszínű a virágos fejdíszektől, a zöld kontúroktól, az egymás melletti és váltva elhelyezett fehér szürke és zöld felületektől”.
1931-ben a Szinyei Társaság Nemes Marcell utazási ösztöndíját nyerte el, melynek segítségével tanulmányutat tett Olaszországban. Hatott rá a kortárs olasz neoklasszicizáló művészet. Festészete ezzel az ún. római iskola felfogásához kapcsolódott. 1937-ben a Párizsi Világkiállításon Magyarországot a római iskola művészei képviselték. Mattioni Esztert az egyik magyar pavilon kapuját díszítő festményeiért Diplome d’ Honeur-rel jutalmazták.
1931 és 1942 között a szolnoki művésztelepen dolgozott, amelynek akkor Aba Novák Vilmos volt a vezető egyénisége. 1940-ben a szolnoki művészeti egyesület törzstagjává választották. 1946-an lett a Szinyei Merse Pál Társaság tagja. A szolnoki művésztelepen töltött idő meghatározó szerepet töltött be művészi pályáján. Festményinek színvilága visszafogottabbá válik, hideg színek, egyszerű színvilág, dinamikus vonások jellemzik a Szolnoki Tabán és a Mátrai Búcsú című (1936) képeit.
Szolnokon alkotta meg Pólya Ivánnal közösen, majd önállóan fejlesztette tovább a hímeskő technológiáját. A hímeskő a klasszikus, hagyományos mozaik XX. századi változata: az egyformára vágott üveghasábok, kőzúzalékok helyett az ábra formáinak megfelelő, különböző méretű színes márványdarabokat, féldrágaköveket ágyaz cementbe. Ezzel az ábrázolás eszközeit is megteremti, tárgyakat, anatómiát jelez velük, utal a perspektívára, stilizált rendbe fogja a figurákat, dekoratív foltritmussá írja át a fákat, virágokat, sárközi pártákat, hímzett kendőket. Kiállításunk a folyosó elején hímeskő vázlatokat és negatívokat mutat be. Velük szemben található a Sárközi asszony c. mű a hímeskő korai változata, amikor még a műkő öntvényanyagába kevert színekkel hozta létre a kompozíciót.
1941-ben egy rózsadombi villába készít hímeskövet, két év múlva pedig a Budapesti (Stühmer) Csokoládégyárba készít nagyméretű allegorikus kompozíciót. 1948-ban a győri Székesegyház Szt. László sírkápolnájában Apor Vilmos síremléke köré készít hímeskő kompozíciót. Legnagyobb vallásos témájú alkotását a hetvenes években Budapesten a Rókus kápolnában készíti el.
Mattioni Eszter 1981-ben műveinek jelentős gyűjteményét szülővárosának ajándékozta.
http://wmmm.hu/varmegyehaz-kiallitasok/kiallitasok/mattioni-eszter-festomuvesz-tarlata/