Az, hogy mivel töltjük az időnket, meghatározza az ízlésünket, a világnézetünket és szociális orientációnkat. Értékrendünket. A szórakozás olyan kellemes, pihentető vagy vidám tevékenység, amely leköti a figyelmet, örömet okoz, és segít elterelni a gondolatokat a köznapok civil kötelezettségeiről, a munka fáradalmairól. Szórakozás közben csökken a bennünk felgyűlő feszültség, kiegyensúlyozottabbá válik a testi-lelki egyensúlyunk. Változatos formái között a vizuális kultúra jelenségei és intézményei is helyet kaphatnak. A szabadidő növekedése és minőségi eltöltése alapvetően formálja az életmódjainkat, alakítja a társadalmi és gazdasági folyamatokat, melyeknek részesei vagyunk. Keveseknek van kétsége afelől, hogy napjainkban a művészetekkel összefüggő események a szabadidő kellemes és szórakoztató eltöltésének tárgyává, közegévé váltak. Modern világunkban a képzőművészet és a szórakozás többnyire szorosan összefonódik, már nemcsak a csendes szemlélődés, hanem az aktív kikapcsolódás keretévé válik. Feltételei voltak azonban ennek a változásnak. A szabadidő bővülése következtében meg kellett jelennie a kulturális intézmények szolgáltatásaira irányuló nagyobb, passzív és aktív rekreációs formákat létrehozó igénynek. Szemben a „komoly” vagy magas művészettel, az un. könnyű műfajok körének intenzív tágulása a szórakoztatás, a kikapcsolódás és a széles tömegek elérésének céljával hoz mozgásba közérthetőbb, dallamosabb, gördülékenyebb cselekményvezetésű produkciókat. Nem feltétlenül újkeletű jelenségeknek vagyunk tanúi. A magas kultúra (elitkultúra) és az alacsony kultúra (populáris vagy tömegkultúra) a társadalom kulturális jelenségeinek két, egymást kiegészítő és minimális mértékben egymással elegyedő rétege volt évszázadokon keresztül. A magas kultúrát hagyományosan a szűkebb társadalmi elithez (a magasabb státuszú vagy iskolázottságú rétegekhez) kötik, míg a tömegkultúra mindenki számára hozzáférhető közeg. A művészettörténetben meghatározó tájékozódási pontokat szinte kizárólag a „magas művészet” példázatai adják. A modern korban a két réteg határai egyre inkább elmosódnak. A popkultúra elemei gyakran megjelennek a magas művészetben, míg a magas kultúra fordítva, inspirációként vagy idézetként szolgál a tömegszórakoztatásban. A korábbi merev szembenállás helyett (amelyben az alacsony kultúrát értéktelennek vagy vulgárisnak bélyegezték) a mai kultúratudomány inkább egyenrangú, de eltérő funkciójú és nyelvezetű kifejezési formaként tekint ezekre. A pop-art művészei a reklámokat, a képregényeket és a filmeket használták fel a műveikben. Jelszó lett a közérthetőség, a magas kultúra és az olcsó szórakozás közötti merev falakat lebontotta ez az irányzat. A modern művészet ma már nemcsak a csendes múzeumi termekben él, hanem izgalmas, interaktív és szórakoztató formákban is megjelenik, amelyekbe a néző bekapcsolódhat. Óriási fényfestések segítik a nézőt „belelépni” egy képbe. Interaktív installációk, olyan szobrok vagy gépek jöttek létre, amelyek reagálnak a látogatók mozgására, érintésére vagy hangjára. Így a kérdéses mű a közönség részvétele nélkül nem is teljes. Művészek szürke tűzfalakat és köztereket változtatnak át élénk színű galériákká.

A belépés díjtalan.
A program- és időpontváltozás jogát fenntartjuk.