Vonalas infrastruktúra

Az egész dél-dunántúli régiót kedvező földrajzi fekvése - három szomszédos ország közelsége, kapcsolat a Balatonnal, a Dunával és a Drávával - kedvező közlekedésföldrajzi pozícióra predesztinálja, azonban a régió 22 kistérségének mindegyikében aggasztó a közúti közlekedés helyzete. A szekszárdi kistérség közlekedési infrastruktúráját az alacsony vonalsűrűség, a lassú haladási sebesség és a rossz útminőség jellemzi.

Egész Tolna megyén nem halad keresztül sem autópálya, sem autóút. A kistérség legforgalmasabb és legfontosabb főútja, a 6-os út Tolnát érinti, Szekszárdtól északra halad el Bonyhád, Pécs felé, ezzel ugyan elkerülve a megyeszékhelyt, de olyan közel futva a városhoz, hogy ez nem rontja annak megközelíthetőségét. A kistérség harmadik városát, Bátaszéket az 56-os út érinti, amely a 6-os úthoz csatlakozik.

Az I. rendű utak sűrűsége az országos átlag alatti. Az utak burkolatának állapota gyorsan romlik, magas az élettartamon túli utak aránya. A 6-os főúton különösen a nehézmotoros járművek mennyisége okoz gondot, az út egyik legforgalmasabb szakasza a Paks és Tolna városa közé eső: itt a forgalom lelassult, az előzések ellehetetlenültek, a ,,járműkonvojok’’ kialakulása gyakori, a szabálytalan előzések miatt rossz a közlekedésbiztonság. A főutak közül a Bátaszéken véget érő 55. sz. főút jelzőlámpás csomópontjában, illetve Szekszárdon, az 56-os út bevezető szakaszán fordulnak még elő időszakosan torlódások, fokozva a környezetkárosítást.

A kistérség városaiból a főváros elérhetősége igen rossz, 60 km/h az átlagos utazási sebesség (kevesebben választják a közvetlen összeköttetést biztosító 6-os utat, többen inkább az M7 autópályán utaznak a fővárosba). A kelet-nyugat irányú forgalmat a 61, 62, 63. számú főutak bonyolítják, az ezeken való haladás összességében lassú, jellemzően hosszúak a településeken átkelő szakaszok. A kistérség komoly közlekedési hiányossága, hogy nincs közvetlen összeköttetés Szekszárd és Dombóvár között (a megye két nagy gazdasági kapacitással rendelkező városa közötti út hiánya a városok gazdasági potenciálját is kedvezőtlenül befolyásolja). A kistérség közlekedési gondjain jelentősen enyhített a 2003-ban átadott szekszárdi Duna-híd, amely újabb kapcsolatot jelentett a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld között, valamint mentesítette a bajai és a dunaföldvári hidat, és nagy logisztikai kapacitást teremtett a városnak.

Zsáktelepülés összesen öt van (Fácánkert, Murga, Felsőnána, Bogyiszló és Sióagárd).

A kistérség vasúti közlekedésére jellemző, hogy a területén vasúti fővonal nem halad keresztül, kicsi a vonalsűrűség, a szolgáltatás színvonala, a mellékvonalak műszaki állapota, minősége elmarad a kívánatostól. A kistérséget a Szekszárd-Bátaszék, a kelet-nyugati irányú Dombóvár-Bátaszék-Baja és a kevésbé forgalmas Bátaszék-Pécs vasútvonal érinti. A nemzetközi vasúti forgalomba való kapcsolódás elsősorban átszállásokkal lehetséges, a kistérségben nem fut villamosított vasútvonal.

A Duna mint vízi út elsősorban a nemzetközi kereskedelemben kap szerepet, egy korszerű nemzetközi kikötő kialakításával Szekszárdon nyílna lehetőség a vízi közlekedés előnyeinek kihasználására.

A közüzemi vízhálózathoz való csatlakozás a kistérségben gyakorlatilag megoldott: 2003-ban a háztartások 96,4%-a volt a hálózatba bekapcsolva, ez megyei szinten 94,2 % volt.

A kistérség szennyvízcsatorna-hálózata meglehetősen rövid. A kistérségben 2003-ben a csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya 56,9%, ez megyei szinten 43,7% volt. Szennyvíztisztító művek működnek Szekszárdon (kapacitása: 18200 m3/nap, mechanikai és biológiai tisztítást is végez, a tisztított szennyvizet a Sióba vezetik), Tolnán (kapacitása: 4000 m3/nap, mechanikai és biológiai tisztítás is van, a tisztított vizet a Dunába vezetik), Bátaszéken (kapacitása: 750 m3/nap, mechanikai, biológiai, és kémiai tisztítást is végez, a tisztított szennyvizet a Lajvér patakba vezetik). Ezeken kívül Szálkán működik helyi tisztítómű, amelyet Mőcsény községgel együtt építették ki, III. fokú tisztítást végez.

Intézményi ellátottság

A kistérség (és a megye) felsőfokú oktatása a megyeszékhelyen koncentrálódik. Az egyetlen önálló felsőoktatási intézmény az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola volt a városban, de a valaha a kaposvári Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozataként működő intézmény 1999-ben a Pécsi Tudományegyetem részévé vált. 2003/2004-ben 1777 hallgató vett részt a szekszárdi felsőoktatásban. Az Illyés Gyula Főiskolán a következő képzések folynak:

Alapszakok:

Tanítói szak
Magyar nyelv és irodalomtanár szak
Kommunikácó szak
Óvodapedagógus szak
Általános szociális munkás szak
Gazdálkodási szak

Akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés

Csecsemő- és kisgyermeknevelő gondozó
Idegenforgalmi szakmenedzser
Informatikai statikus és gazdasági tervező

Felsőfokú szakképzés

Népjáték és kismesterség oktatója
Gyógypedagógiai asszisztens

Szakirányú képzés

Játék- és szabadidős pedagógus
Gyógytestnevelés

Szekszárdon kihelyezett tagozata működik az ország legnagyobb hallgatói létszámával rendelkező, alapítványi működtetésű, távoktatási formával kombináltan képző főiskolájának, a Gábor Dénes Főiskolának. 1998-ig a városban működött a pécsi Hittudományi Főiskola kihelyezett levelező tagozata is, de az alacsony hallgatói létszám miatt a tagozatot megszüntették.

A középfokú oktatás a városokba koncentrálódik; összesen 9 középiskola működik a kistérségben. A gimnáziumok, szakközépiskolák legnagyobb problémája a diákok elvándorlása.

Az egészségügyi ellátás színvonala, elérhetősége az egész régióban változó képet mutat. Legkedvezőbb helyzetben Pécs van, ahol az orvostudományi egyetem klinikái biztosítják az átlagon felüli ellátást. A szekszárdi kistérségben az önkormányzati fenntartású Szekszárdi Megyei Kórház 1037 ággyal (2003-ben) működött. Az alapellátás privatizációja a régió három megyéje közül Tolnában érte el a legalacsonyabb szintet.

A kistérség szociális intézményeinek kihasználtsága ennél jóval magasabb, szinte minden intézményben 100% feletti; pl. 2003-ben a kistérségben száz óvodai férőhelyre száma 3210, ebből Szekszárdon 1344 férőhely található, a kistérségben száz bölcsődei férőhelyre beiratott gyermekek száma 110, ebből Szekszárdon 100 található.

A kistérség kulturális életében nem elsősorban az intézményi ellátottság a fő gond, hanem az intézmények alacsony látogatottsága. A kistérségben (a megyében) egy színház működik, Szekszárdon a Német Színház (Deutche Bühne), ami a kisebbségi nyelvi kultúra kiemelkedő intézménye. A kistérség múzeumai közül a tájegységre jellemző néprajzi kiállítások emelkednek ki.

Lakáshelyzet, települési környezet

A dél-dunántúli régióban némiképp gyarapodott a lakásállomány, ezzel párhuzamosan körülbelül ugyanennyivel csökkent a népességszám, így a lakáshoz való jutás lehetősége jelentősen megnőtt. A lakásépítések különösen az idegenforgalmi szempontból kiemelkedő területeken és Paks környékén voltak jellemzőek. A szekszárdi kistérségben az 2003-es lakásállomány az év végén 34.209 db volt, így a 100 lakásra jutó lakosok száma 261. 2003-ben 155 épített új lakás volt a kistérségben. A 2003-ben épült lakások átlagos alapterülete 107,0 m2 volt, a lakások negyede négy vagy annál több szobás volt. A lakásállományok száma Szekszárdon 14.411 db, 100 lakásra jutó lakók száma 243, épített lakások száma 100, épített lakások átlagos alapterülete 103,2 m2 .