MAGYAR DEUTSCH ENGLISH
Szekszárdi Ipari Park
KEOP-7.1.2.0-2008-0284
Vagyonkezelő Kft.
KEOP–1.2.0/2F/09-2010-0062
partnerek
Földrajzi adottságok

,,Hű nevelőm, dunántúli dombok,
Ti úgy karoltok, hogy nem korlátoztok’’

(Illyés Gyula) 

A CÉHIPARTÓL A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGIG

A város testülete 1846-ban első betétesként vállalt részt a Takarékpénztár megalapításában.

1869-ig ez volt az egyetlen hitelintézet a megyében. A bank 1896-ban felépítette a Bezerédj utca 1. szám alatti székházat, az épület ma is pénzintézet. Erre emlékeztetnek a takarékoskodás jelképei, a kis tornyok melletti méhkasok és az ablakok timpanonjait díszítő méhecskék is.

Szekszárd gazdag hagyományú céhipara az 1700-as években erősödött meg. Tizenhat céhet számláltak ekkor, köztük a fazekasok, a szüretelő edényeket készítő pintérek, a szűrszabók és vargák apáról fiúra szálló mesterségével. Munkásságuk és jó hírük a céheket eltörlő 1872-es törvény után a kézművesipart összefogó ipartestületben folytatódott. A kor jellemzője a sok kis műhely, nem lendült fel a gyáripar, még a kézműves mesterségek visszafejlődése idején sem.

Amikor a filoxéra okozta károkat kellett kiheverni, tanulságként kínálkozott egy korszerűbb arány kialakítása a termelési ágazatok között. Mégsem történt változás, Szekszárd megmaradt az egyoldalúan szőlőre támaszkodó gazdálkodás mellett. Ennek következménye nem csak a néhány évnyi terméskiesés volt. Nagyobb kárt jelentett az a hátrány, amely rossz gazdasági helyzete miatt tette versenyképtelenné a várost a század utolsó harmadában kibontakozó iparosítás és a közlekedés fejlődése idején.

Az 1860-80-as években még a Duna kínálta a legjobb kereskedelmi útvonalat, de ennek hasznából Szekszárd alig részesült. Utaslétszámban Tolna ötször, Paks nyolcszor, Dunaföldvár tízszer akkora fogalmat bonyolított a Dunai Gőzhajó Társaság járatain, mint a megyeszékhely. Terményforgalmuk kétszerese volt a szekszárdinak, de a nem távoli Mohács is hatszor akkora árumennyiség behajózására volt képes, mint Szekszárd.

A vasút megkésve, 1883-ban ért el Szekszárdig. Ekkor született Babits -, költőutóda Baka István sorai juthatnak eszünkbe:

,,...az állomásra épp bezakatol
a vacinális Tolna-Mözs felől, ...’’

A Bátaszékkel való összeköttetésre még 14 évet kellett várni. Duna-Tisza közi területek irányába az 1909-ben elkészült bajai Duna-híd jelentett összeköttetést, Pécsre pedig a Bátaszékről 1911-re kiépült vasút. A széntermelésre épülő jelentős üzemek addigra a környező településeken, Bonyhádon és Tolnán kínáltak sok száz munkahelyet. Egy Amerikában megjelenő világlap hazánkat is végigutazó tudósítója a század eleji kivándorlás legfőbb okaként a nagyipar hiányát és a kötött nagybirtokrendszert jelölte meg, Szerinte Magyarországon ,,sok a templom és kevés a gyárkémény’’. Szekszárdon sem talált volna egyet sem. ,,Mennyire más képe lenne a mi kis városunknak - tette hozzá az útleíráshoz a megyei újság -, ha a munkának is volnának templomai ... Föllendülne akkor nem csak az ipar, hanem a kereskedelem és a földművelés is... Az emberek gyorsabb tempóban járnak fel és alá, mindenkinek sietősebb lenne a dolga. Mert akkor az időt mindenki pénznek tekintené.’’

Mindez sokban befolyásolta Szekszárd jövőjét, a kisvárosnyi megyeszékhely lehetőségei beszűkültek, fejlődése lelassult. Csökkent a jó hírű magyar gabona iránti kereslet is, megjelent az olcsóbb amerikai búza.

A korszerűbb gabonafajtákra fordított figyelem gyorsabban enyhítette a szekszárdi gazdák veszteségeit, mint a szőlők pusztulása miatti károk lassú megtérülése. A kibontakozást a hitelélet megélénkülése is segítette. Olyan bankok nyíltak, amelyek átsegítették a termelőket egy-egy rossz év gondjain, és fejlesztési lehetőséget is kínáltak.

A Tolna megyében induló ipartelepítéskor Szekszárdon még kevés volt az üzem, az iparban foglalkoztatott munkások aránya állandóan romlott. 1900-ban a selyemtenyésztés és az építőipar 128 munkása 1920-ig a nyomdával és gőzmalommal együtt is csak 138 főre emelkedett, ami a megye iparában foglalkoztatottak 8%-a.

Jelentős városi vagyon és adóbevétel hiányában Szekszárd aligha remélhette, hogy nagyobb gond nélkül éli meg a világháború utáni 1920-as éveket. Csak a gazdaság felvirágzása könnyíthetett volna nehéz helyzetén, de erre a következő években sem került sor. Változatlanul nem a gazdasági szerep, hanem hivatalai emelték Szekszárdot a megye központjává. A környező városokhoz viszonyított hátrányát csak növelte a mindvégig rossz közlekedési helyzet. 1930-ban Dunaföldváron avattak hidat, a város számára létfontosságú gemenci kikötő ügye megoldatlan maradt.

Vendel István ambiciózus terveket készített a város fejlesztésére, köztük a vízhálózat, a csatornázás és az utak korszerűsítésére. Törekvéseiben a közintézmények és lakások építése volt még jelentős. A vízvezeték-építést 12 ezer dollár amerikai kölcsön is segítette 1925-ben. Számos nehézséggel indult ez a sokba kerülő beruházás. Más kölcsönök is terhelték a várost, a világgazdasági válság idejére teljes csőd fenyegetette Szekszárd költségvetését. Az 1927-ben 2 500 koronánként 1 pengőre átváltó gazdaság egy milliárd körüli pengő adósságot halmozott fel. A pénzügyi egyensúlyt szigorú takarékossági intézkedésekkel kívánták helyreállítani. Évekig tartó eredménytelen próbálkozás után az új háborúra készülés éveiben megélénkülő gazdaság emelte ki a várost szorongatott helyzetéből.

Alig maradt idő a fellélegzésre, a felgyorsuló fedezetlen pénzkibocsátás előrevetítette az infláció veszélyét. Az utolsó békeévnek számító 1938 után hét év alatt 14-szeresére emelkedett Magyarországon az egy főre jutó bankjegyforgalom.

A trianoni békeszerződéssel elvágott kereskedelmi útvonalak az egész térséget érintették hátrányosan, a Jugoszláviával való politikai szembekerülés miatt az 1945 utáni évek sem hoztak megoldást. A Mohácson keresztül vezető déli közlekedési folyosó kiépülése rendre elmaradt. Mint nehézipar telepítésére alkalmatlannak minősített hely, Szekszárd az 1950-es években is kimaradt a beruházási tervekből, máshol az utólagos következményeket látva ezt nem is kell sajnálni. Jelentős viszont az 1899-1900-ban épült ún. régi Sió-híd és a Palánki út tehermentesítésére készült új átkelőhely 1952-ben a 6. sz. úton.

A századfordulótól 1970-ig a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya egyharmadára csökkent, ugyanakkor az iparban másfélszeresére, a kereskedelemben és a közlekedésben a duplájára, a hivatali adminisztrációban pedig a háromszorosára emelkedett. Változás akkor ment végbe az 1950-es éveket jellemző ipar szerkezetében, amikor a nyomda-, a bútor-, a vas-, sütő- és építőanyag-ipar lett honos, a szolgáltató szövetkezeti iparral kiegészítve. A ’60-as években olyan leányvállalatok és gyáregységek telepedtek meg, melyek korábban ismeretlen szakmákban - műszeripar, bőrdíszmű és műanyag-feldolgozás, óra- és ékszeripar, mezőgazdasági gépgyártás, híradástechnika és vegyipar terén - támasztottak jó munkaerőigényt. 1957-ben tanácsi, 1965-ben állami építőipari vállalat kezdett nagy építkezésekbe. A rendszerváltozás óta korszerűtlennek bizonyult iparágak és technológiák helyét mára versenyképes termékeket gyártó vállalkozások foglalták el. A környező települések hagyományos paraszti gazdálkodásából kiszakadt munkavállalók egy ideig gyorsan emelték az iparban foglalkoztatottak számát. Arányuk Szekszárdon meghaladta a megye iparában alkalmazottak egyharmadát.

Sokáig mozdulatlan városrészek elavult lakásállományához nyúlt a város, hogy a korszakra jellemző technológiával minél gyorsabban enyhüljenek a lakásgondok. Új lehetőséget kínált a paksi atomerőműhöz kapcsolódó lakásépítkezés, a beruházásból a megyeszékhely is részesült. Szekszárd nagyrészt megőrizte a polgári kisváros századfordulós építkezésének értékeit, ugyanakkor a belváros határait tágítva körbe vette azt kisebb terekkel, új középületekkel, parkokkal. Az értékőrzés és újat akarás sikeres együttesét a szakma Hild János- éremmel ismerte el 1976-ban. Megnőtt büszkeséggel mondhatta a város és lakója Illyés Gyulával:

,,Van egy hazám még a hazán túl,
A haza meleg közepében,
Mint a magház a gyümölcsében.
Belőled sarjadtam, Dunántúl.’’

1945-ig a mezőgazdaságilag művelhető határ 39%-a volt a földműves lakosság 87%-ának tulajdonában. 2300 Tanulmányi Alap. Ennek egy része állami tulajdonba szükségesebb eszközeivel sem rendelkező 600 földnélküli kisgazda kapta. A kezdetben 1000 holdon gazdálkodó Szekszárdi Állami Gazdaság jelentős nagyüzemmé nőtte ki magát. 1959-60-ban négy mezőgazdasági termelőszövetkezet alakult. Összevonásukkal egyetlen mezőgazdasági szövetkezet jelenti a közös gazdálkodást Szekszárdon.

Az utóbbi évtizedekben, különösen 1990 óta látványos változás ment végbe a kereskedelem és a szolgáltatások területén. Korábban az 1950-ben alakult Népbolt Vállalat hálózata mellett a gyorsabb ütemben fejlődő szövetkezeti kereskedelem lett egy időre meghatározó. A sokirányú fogyasztási igények, valamint az állami és a szövetkezeti lehetőségek mellett megjelenő magánszektor színes kínálati piaca átrendezte a kereskedelemben korábban kialakult arányokat. Ez a változás azoknak a nagy áruházaknak a megjelenésével folytatódott, melyek a választék bővítésével korlátozták a kiskereskedésben érdekeltek lehetőségeit.

A magántulajdon szerepének növekedése és a vállalkozáshoz szükséges komfort javulása kellett ahhoz, hogy - a külföldi tőke megjelenésével - nagyobb ipari beruházások történjenek. Szekszárd lakásállománya 14 ezerre emelkedett, a fele gázvezetékkel korszerűsödött.

A vízvezeték- hálózat 17 km-ről 145-re, a csatornahálózat pedig 6-ról 100km hosszúságúra növekedett az utóbbi évtizedekben. Sokat javult a távközlési lehetőség. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy 1990 óta a 76 gazdálkodó szervezet száma tíz év alatt a sokszorosára emelkedett. Korszerű bankok és biztosítótársaságok rendezkedtek be a városban, új szállodák és szociális intézmények nyíltak. Közegészségügyi ellenőrző állomás (1955) és rendelőintézet épült (1961, új szakorvosi, gondozó és tanácsadó szolgálatok nyíltak, a megyei kórház korszerű műtőközponttal gazdagodhat.

1970 óta felépültek a megyeszékhely városiasodásában fontos oktatási és kulturális intézmények. Közülük is kiemelkedő jelentőségű létesítmény a pedagógusképző főiskola, a zeneiskola, a művelődési ház, a Művészetek Háza és a Magyarországi Német Színház, a Deutsche Bühne Ungarn. A szép természeti környezet - üdülő övezettel és horgásztavakkal, a gemenci erdőséggel és a Mecsek nyúlványaival - a turizmus számára hasznosítható vonzerőt jelent. A térség néprajzi adottságai, a Sárköz és a környező falvak viselete, néptánc- és dalkultúrája olyan tőke, amelynek jobb hasznosításával - és erre már szép példák vannak - Szekszárd a kül- és belhoni vendégforgalom kedvelt városa lehet.
 

keresés
virtuális kirándulás
térkép
webkamera
Kapcsolat
hírlevél
Itt iratkozhat fel heti hírlevelünkre!


MarkCon 2009
Vakok és gyengénlátók
számára
E-HIVATAL KAPCSOLATI INFORMÁCIÓK ADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ HONLAP-TÉRKÉP